A szingularitás küszöbén
„Tudod, nagyon mások lesznek a dolgok!… Nem, nem, úgy értem, tényleg mások!”
(Mark Miller komputertudós Eric Drexlernek, 1986 körül)
„Mik a következményei ennek az eseménynek? Amikor emberfeletti intelligencia hajtja a fejlődést, az sokkal gyorsabb lesz. Ami azt illeti, semmi sem szól az ellen, hogy magának a fejlődésnek ne lenne része a még intelligensebb entitások teremtése – még rövidebb idő alatt. A legjobb analógia, amit látok, a múltbéli evolúció: az állatok képesek alkalmazkodni a problémákhoz és újításokkal előállni, de gyakran nem gyorsabban, mint ahogy a természetes kiválasztódás elvégzi a munkáját – a természetes kiválasztódás esetében a világ a saját ösztönzőjeként viselkedik. Mi, emberek képesek vagyunk internalizálni a világot, és „Mi lenne, ha…?” kérdéseket feltenni a fejünkben; sok problémát sok ezerszer gyorsabban meg tudunk oldani, mint a természetes kiválasztódás. Na már most, ha olyan eszközöket teremtünk, amelyek sokkal gyorsabban hajtják végre ezeket a szimulációkat, akkor a környezet, amelybe kerülünk, olyan radikálisan fog különbözni az emberiség múltjától, mint amennyire maga az emberiség az alacsonyabb rendű állatoktól. Emberi nézőpontból nézve ez a változás az összes korábbi szabály eldobását fogja jelenteni, talán egyetlen szempillantás alatt; exponenciális kitörést, amelynek az irányítását nem is remélhetjük.”
(Vernor Vinge: The Technological Singularity
[A technológiai szingularitás], 1993)
Definiáljuk az ultraintelligens gépet úgy, mint olyan gép, amely a legokosabb ember szellemi tevékenységét is képes messze meghaladni! Mivel a gépek tervezése is ezek közé a szellemi tevékenységek közé tartozik, az ultraintelligens gép még jobb gépeket tud tervezni; azaz kétségkívül bekövetkezik az „intelligenciarobbanás”, és az ember intelligenciája lemarad. Így az első ultraintelligens gép lesz az ember utolsó találmánya.
(Irving John Good:
Speculations Concerning the First Ultraintelligent Machine
[Elmélkedések az első ultraintelligens gépről], 1965)
A szingularitás fogalmának tágabb perspektívába helyezéséhez vizsgáljuk meg magának a szónak a történetét. A „szingularitás” egy egyedi eseményt jelöl, amelynek egyedülálló következményei vannak. A matematikusok azt az értéket jelölik a szóval, amely túllép minden véges korláton. Például azt a nagyságrendváltozást, amely akkor keletkezik, amikor egy állandót egy olyan számmal osztunk el, amely egyre közelebb kerül a nullához. Vegyük szemügyre például az egyszerű y = 1/x függvényt! Ahogy az x értéke közelít a nullához, a függvény (y) robbanásszerűen egyre nagyobb értéket vesz fel.