A termelékenység mérésére szolgáló statisztikai módszerek hajlamosak figyelmen kívül hagyni a fejlődést, azt állítva, hogy még mindig csak egy dollárnyi terméket és szolgáltatást kapunk egy dollárért, annak ellenére, hogy sokkal többet kapunk azért az egy dollárért. (A számítógépek ennek a jelenségnek a szélsőséges példái, de a jelenség mindenhol megfigyelhető.) Pete Klenow, a Chicagói Egyetem professzora és Mark Bils, a Rochester Egyetem professzora becslése szerint az elmúlt húsz évben a minőségi fejlődés miatt a létező javak reálértéke évente 1,5 százalékkal nőtt.{127} Ez a becslés még mindig nem számol az új termékek és termékkategóriák megjelenésével (például mobiltelefonok, zsebszámítógépek, letöltött zenék és szoftverek). Nem számol magának a webnek a kibontakozó értékével. Mi az értéke az olyan ingyenesen hozzáférhető forrásoknak, mint az online enciklopédiák és keresőmotorok, amelyek gyakorlatilag az emberi tudás kapuivá váltak?
Az infláció nyomonkövetéséért felelős Munkaügyi Statisztikai Iroda által használt modell mindössze évi 0,5 százalékos minőségi növekedéssel számol.{128} Ha Klenow és Bils konzervatív becslését vesszük alapul, az iroda szisztematikusan alulbecsüli a minőségi fejlődést, s ennek eredményeként évente legalább 1 százalékkal túlbecsüli az inflációt. És még mindig nincs szó az új termékkategóriákról!
A termelékenységi statisztikai módszerek ezen gyengéi ellenére a termelékenység növekedése mostanában éri el az exponenciális görbe meredek szakaszát. A munka termelékenysége 1994-ig évente 1,6 százalékkal nőtt, majd évente 2,4 százalékkal, és jelenleg még gyorsabban növekszik. A termelés produktivitása óránkénti termelés tekintetében 1995 és 1999 között évi 4,4 százalékkal nőtt, a tartós fogyasztási cikkek gyártása esetében pedig évente 6,5 százalékkal. 2004 első negyedévében a naptárhatást figyelembe véve a termelékenység változásának éves aránya 4,6 százalék volt az üzleti szektorban és 5,9 százalék a tartós fogyasztási cikkek gyártásában.{129}
Az elmúlt fél évszázadban egyenletes exponenciális növekedés figyelhető meg az egyórányi munkával megtermelt érték tekintetében (lásd az iménti ábrát). Ez a trend sem veszi figyelembe a dollár rendkívüli módon megnőtt vásárlóerejét az információtechnológia területén (aminek a teljes ár–teljesítmény-aránya évente körülbelül a kétszeresére javult).{130}
A defláció… rossz?
„1846-ban egyetlen géppel varrott ruha sem volt az országban; abban az évben nyújtották be a varrógép szabadalmát. Jelenleg ezrek viselnek acélujjak által összeöltött ruhákat, és a gépek készítette öltések aprólékossága felér egy kasmíri lány munkájával.”
(Scientific American, 1853)
Miközben ezt a könyvet írom, a politikai bal és jobb oldalon egyaránt sok mérvadó közgazdász aggódik a defláció miatt. Első ránézésre azt hinnénk, hogy az csak jó, ha a pénzünk többet ér. A közgazdászok amiatt aggódnak, hogy ha a vásárlók kevesebb pénzből meg tudják venni azt, amire szükségük van és amire vágynak, akkor a gazdaság zsugorodni fog (dollárban kifejezve). Ez a megközelítés azonban nem veszi számításba az emberi vásárlók szükségleteinek és vágyainak a kielégíthetetlenségét. A félvezetőipar bevételei, amelyek évente 40-50 százalékos deflációt „szenvedtek el”, mindezek ellenére évente 17 százalékkal nőttek az elmúlt fél évszázadban.{131} Mivel a gazdaság valójában a robbanásszerű növekedés állapotában van, a defláció elméleti hatásainak nem kellene aggodalomra okot adniuk.
Az 1990-es években és a 2000-es évek elején láthattuk a történelem legnagyobb deflációs erőit, ami megmagyarázza, miért látunk most jelentős inflációt. Igen, igaz, hogy történelmi szempontból az alacsony munkanélküliség, a magas kintlévőségek, a gazdasági növekedés és a többi hasonló tényező inflációgerjesztő hatású, ám ezeket a tényezőket kiegyenlítik az információalapú technológiák: a számítás, a memória, a kommunikáció, a biotechnológia, a miniatürizálás, valamint a technikai fejlődés általános sebessége ár–teljesítmény-arányának exponenciális trendje. Ezek a technológiák nagy hatással vannak minden iparágra. Mindemellett a web és a többi új kommunikációs technológia miatt radikálisan lerövidülnek az értékesítési láncok, és egyre hatékonyabbá válik a cégek működtetése és adminisztrációja.
Mivel az információtechnológia egyre nagyobb hatással van az összes gazdasági szektorra, az IT-ipar rendkívüli deflációja is egyre nagyobb hatást gyakorol azokra. A nagy gazdasági válság idején, az 1930-as években a defláció a vásárlói bizalom és a pénzkészlet összeomlásának a következménye volt. A mai defláció teljesen más jelenség, a sebesen növekvő termelékenység és az információ összes formájának egyre szélesebb körű elérhetősége okozza.
A fejezetben bemutatott trenddiagramok mindegyike óriási deflációt jelez. Az egyre terjedő hatékonyságnövekedésre számos példát lehet felhozni. A BP Amoco olajkutatási költségei 2000-ben alig egy dollárra rúgtak hordónként, míg 1991-ben még közel tíz dollárra. Egy internetes átutalás feldolgozása egy centbe kerül a bankoknak, egy banki alkalmazott közbeiktatásával több mint egy dollárba.
Fontos rámutatni, hogy a nanotechnológia legfontosabb következménye az lesz, hogy átviszi a szoftver gazdaságát a hardverre – azaz a fizikai termékekre. A szoftverárak még gyorsabban deflálódnak, mint a hardverárak (lásd a táblázatot).
A szoftverek ár–teljesítmény-arányának
exponenciális javulása{132}
Példa: automatikus beszédfelismerő szoftver
A megosztott és intelligens kommunikáció hatásait leginkább talán az üzleti világban érezték meg. A Wall Street drámai hangulatváltozásai ellenére az úgynevezett e-vállalatoknak tulajdonított rendkívüli értékek az 1990-es évek konjunktúrájában helyes megfigyelést tükröztek: az üzleti világot évtizedeken át fenntartó üzleti modellek egy radikális átalakulás korai szakaszába értek. A vásárlóval való közvetlen, személyessé tett kommunikáción alapuló új modellek minden iparágat át fognak alakítani, súlyos csapást mérve a vásárlót a termék vagy a szolgáltatás előállítójától elválasztó közbülső, közvetítő rétegekre. Azonban minden forradalomnak megvan a maga sebessége, és a terület befektetési, valamint tőzsdei felértékelései messze túlhaladták ennek a gazdasági S-görbének az első szakaszait.