Ahogyan azt korábban említettem, Moore törvénye csak az adott méretű integrált áramkörön lévő tranzisztorok számára vonatkozik, sőt néha még szűkebb értelemben, a tranzisztorok csíkszélességére alkalmazva használják. Ám az ár–teljesítmény-arány nyomon követésének legmegfelelőbb eszköze az egységárra eső számítási sebesség, mely index az „okosság” (az innováció, azaz a technológiai evolúció) sok szintjét számításba veszi. Az integrált áramkörökben megnyilvánuló fejlesztéseken kívül a számítógép-tervezésben még sokrétű fejlesztések zajlanak (például a futószalag-feldolgozás, a párhuzamos feldolgozás, az utasítások előreolvasása, az utasítások és a memória átmeneti gyorsítótárba helyezése, és sok egyéb).

Az emberi agy egy nagyon kevéssé hatékony, elektrokémiai alapokon felépülő, digitális vezérlésű analóg számítási folyamatot alkalmaz. Számításainak nagy része az idegsejtek közötti kapcsolatokban körülbelül másodpercenkénti kétszáz műveletes sebességgel zajlik (minden egyes kapcsolat esetében), ami legalább egymilliószor lassabb, mint a jelenlegi elektronikus áramkörök számítási sebessége. Az agy azonban elképesztő képességekkel rendelkezik szélsőségesen párhuzamos, háromdimenziós felépítése miatt. Sok olyan technológia áll jelenleg kifejlesztés alatt, melyek háromdimenziós áramköröket fognak használni, ezekről a következő fejezetben szólok.

Felvetődhet a kérdés, van-e eredendő korlátja a számítási folyamatok támogatására fordítható anyag- és energiakapacitásnak. Ez lényeges kérdés, de ahogy a következő fejezetben látni fogjuk, majd csak ennek a századnak a végén fogjuk megközelíteni ezt a határt. Fontos különbséget tenni az egy-egy konkrét technológiai paradigmára jellemző S-görbe, illetve a technológia széles területein – mint például a számítástechnikában – működő evolúciós folyamat folyamatos exponenciális növekedése között. Az egyes paradigmák, mint például Moore törvénye, valóban eljutnak olyan szintekre, amelyeken az exponenciális növekedés már nem folytatható. Ám a számítástechnika növekedése meghaladja az összes ezt támogató alapvető paradigmáét, és tárgyalásunk szempontjából folyamatos exponenciálisnak tekinthető.

A gyorsuló megtérülések törvényével összhangban a paradigmaváltás (amit innovációnak is nevezünk) bármely adott paradigma S-görbéjét folyamatos exponenciális görbévé teszi. Egy új paradigma, mint például a háromdimenziós áramkörök, akkor válik uralkodóvá, amikor a régi eléri természetes korlátait, ami legalább négyszer megtörtént már a számítástechnika történetében. A nem emberi fajok – mint például a majmok – esetében az eszközkészítés vagy -használat tudományát minden egyes állatnál egy S alakú tanulási görbe jellemzi, amely hirtelen véget ér; ezzel szemben az ember által teremtett technológia a fogantatása óta exponenciális mintázatú növekedést és gyorsulást követ.

DNS-szekvenálás, emlékezet, kommunikáció, az internet és a miniatürizálás

„A civilizáció azáltal halad előre, hogy egyre bővíti azoknak a fontos műveleteknek a számát, amelyeket gondolkodás nélkül képesek vagyunk végrehajtani.”

(Alfred North White, 1911^{85})

„Ennyire még soha nem álltak úgy a dolgok a történelem során, mint most.”

(Dwight D. Eisenhower)

A gyorsuló megtérülések törvénye minden technológiára vonatkozik, sőt minden evolúciós folyamatra. Az információalapú technológiák esetében azért lehet meglehetős pontossággal felvázolni, mert jól meghatározott mutatóink vannak (például az egy másodperc alatt elvégzett műveletek száma egy dollárra vetítve, vagy az egy másodperc alatt elvégzett műveletek száma egy grammra vetítve) arra, hogy megmérjük őket. A gyorsuló megtérülések törvényéből következő exponenciális növekedésre számos egyéb példa létezik még, a legkülönbözőbb területekről, a mindenféle elektronikától kezdve a DNS-szekvenáláson, a kommunikáción, az agyi képalkotáson, az agy működésének és szerkezetének visszafejtésén, az emberi tudás nagyságán és hatókörén át egészen a villámgyorsan zsugorodó méretekkel operáló technológiáig. Ez utóbbi trend közvetlen kapcsolatban áll a nanotechnológiával.

A jövőbeli GNR-kor (genetika, nanotechnológia, robotika, lásd 5. fejezet) nem kizárólag a számítástechnika exponenciális robbanásából fog kinőni, hanem a számtalan összefonódó technológiai fejlesztés kölcsönhatásából és miriádnyi szinergiájából. Mivel a technológia diadalmenetét megalapozó exponenciális növekedési görbék minden pontja az innováció és a verseny egy-egy intenzív emberi drámáját jelképezi, figyelemre méltónak kell tartanunk, hogy ezek a kaotikus folyamatok ilyen egyenletes és előre jelezhető exponenciális trendeket hoznak létre. Ez nem véletlen, hanem az evolúciós folyamatok inherens jellegzetessége.