Az ilyen matematikai függvények igazából soha nem érnek el végtelen értéket, mivel a nullával való osztás matematikailag „nem definiált” (lehetetlen kiszámolni az eredményét). Az y értéke azonban meghalad minden lehetséges véges értéket (közelít a végtelenhez), ahogy az x osztó közelít a nullához.

Egy másik tudományterület, amely használja a szót, az asztrofizika. Ha egy nagy tömegű csillag szupernóva-robbanáson megy át, a maradéka végül egy látszólag nulla kiterjedésű és végtelen sűrűségű pontban zuhan össze, és a középpontjában létrejön egy „szingularitás”. Mivel úgy vélték, hogy a végtelen sűrűség elérése után még a fény sem képes elhagyni a csillagot,^{22}  fekete lyuknak nevezték el.^{23} Szakadást jelent a téridő szövetében.

Az egyik elmélet szerint az egész világegyetem egy ilyen szingularitással kezdődött.^{24} Ám érdekes módon a fekete lyukak eseményhorizontja (felszíne) véges méretű, és a gravitációs erő is csak elméletileg végtelen a fekete lyukak nulla nagyságú középpontjában. Az erők minden mérhető helyen végesek, bár rendkívül nagyok.

Az első hivatkozás a szingularitásra, mint az emberi történelem szövetét felhasítani képes eseményre Neumann János korábban idézett kijelentése. Az 1960-as években I. J. Good „intelligenciarobbanásról” írt, ami annak következménye, hogy az intelligens gépek emberi közreműködés nélkül tervezik meg a következő nemzedéküket. Vernor Vinge, a San Diego-i Állami Egyetem matematikusa és számítógéptudósa az Omni magazinnak írt 1993-as cikkében, illetve a Marooned in Realtime (A valós időben rekedve) című tudományos-fantasztikus regényében (1986) a sebesen közelgő „technológiai szingularitásról” ír.^{25}

1989-es könyvem, a The Age of Intelligent Machines (Az intelligens gépek kora) olyan jövőt mutat be, ami a XXI. század első felében elkerülhetetlenül az emberi intelligenciát nagymértékben meghaladó gépek felé tart.^{26} Hans Moravec 1988-as Mind Childrenje (Az elme gyermekei) hasonló következtetésre jutott a robotika fejlődésének elemzésével.^{27} 1993-ban Vinge tartott egy előadást egy, a NASA által szervezett szimpóziumon, amelyben a szingularitást közelgő, elsősorban „az emberinél nagyobb intelligenciával rendelkező entitások” – Vinge ezt tartotta az elszabaduló jelenségek előfutárának – megjelenésének következtében megvalósuló eseménynek nevezte.^{28} 1999-es, a The Age of Spiritual Machines: When Computers Exceed Human Intelligence (A spirituális gépek kora: amikor a számítógépek meghaladják az emberi intelligenciát) című könyvemben a biológiai intelligenciánk és az általunk folyamatosan teremtett mesterséges intelligencia közötti, egyre szorosabb kapcsolatról írtam.^{29} Hans Moravec könyve, a Robot: Mere Machine to Transcendent Mind (Robot: a puszta géptől a transzcendens tudatig), amely szintén 1999-ben jelent meg, „evolúciós örököseinknek” nevezi a 2040-es évek robotjait, olyan gépeknek, amelyek „belőlünk nőnek ki, elsajátítják az ismereteinket, magukévá teszik céljainkat és értékeinket… a mi elménk gyermekei lesznek.”^{30} Damien Broderick ausztrál tudós 1997-ben és 2001-ben megjelent The Spike (A tüske) című könyve a technológiai gyorsulás néhány évtizeden belül várható extrém szakaszának mindent átható hatásait elemzi.^{31} John Smart egy sor írásában mutatta be a szingularitást az általa angol betűszóval „MEST” (anyag, energia, tér és idő) összetömörülésének nevezett dolog elkerülhetetlen következményeként.^{32}

Véleményem szerint a szingularitásnak sok arca van. Az exponenciális növekedésnek azt a szinte függőleges szakaszát jelöli, ami akkor alakul ki, amikor a sebesség olyan szélsőségessé válik, hogy a technológia látszólag végtelen sebességgel fejlődik. Matematikai szempontból persze nincs diszkontinuitás, nincs hasadás, a növekedés sebessége véges, bár rendkívül nagy marad. Ám jelenlegi, korlátozott nézőpontunkból ez a közelgő esemény éles és hirtelen törésnek tűnik a fejlődés folyamatosságában. Azért hangsúlyozom a jelenlegi szót, mert a szingularitás egyik szembeszökő következménye a megértésre való képességünk jellegének változása lesz. Sokkal okosabbak leszünk, ahogy eggyé olvadunk a technológiánkkal.

Képes-e a technológiai fejlődés korlátlanul felgyorsulni? Van-e olyan pont, amin túl az emberek nem képesek elég gyorsan gondolkodni ahhoz, hogy lépést tartsanak? A közönséges emberek esetében egyértelműen igen a válasz. De vajon mit érhetne el ezer tudós, akik mind ezerszer intelligensebbek és ezerszer gyorsabbak, mint a mai tudósok (mert alapvetően nem biológiai agyuk sokkal gyorsabban dolgozza fel az információt)? Nekik egy naptári év egy egész évezreddel érne fel.^{33} Mivel állnának elő?

Nos, részben olyan technológiákkal, amelyektől még intelligensebbek lesznek (mivel az intelligenciájuk kapacitása már nem rögzített). Megváltoztatnák saját gondolkodási folyamataikat, hogy még gyorsabban gondolkodhassanak. Amikor pedig a tudósok milliószor intelligensebbek lesznek, és milliószor gyorsabban gondolkodnak, egy óra egy évszázad fejlődésének felel majd meg (mai mértékkel mérve).

A szingularitás a következő alapelvekre épül, amelyeket sorra veszek, kifejtek, elemzek és végiggondolok a könyv hátralévő részében:

• A paradigmaváltás (technikai innováció) sebessége nő, jelenleg minden évtizedben megduplázódik.^{34}

• Az információtechnológia ereje (ár–teljesítmény-aránya, sebessége, kapacitása és sávszélessége) még gyorsabb exponenciális ütemben nő, jelenleg körülbelül évente megduplázódik.^{35} Ez az elv sok mérhető területre, köztük az emberi tudás mennyiségére is vonatkozik.

• Az információtechnológiában az exponenciális növekedésnek megfigyelhető egy második szintje is, magának az exponenciális növekedésnek az üteme (az exponens) is exponenciálisan nő. Az ok: ahogy a technológia egyre költséghatékonyabb lesz, úgy egyre több forrást fordítanak a fejlesztésére, aminek következtében az idő múlásával növekszik az exponenciális növekedés sebessége. Például az 1940-es években a számítógépipart maroknyi, ma már csak történelmi szempontból fontos projekt alkotta. Ma a számítógépipar teljes forgalma több mint egybillió dollár, s így a kutatási-fejlesztési ráfordítások is sokkal magasabbak.

• Az exponenciálisan fejlődő technológiák egyike az emberi agy feltérképezése. Ahogyan azt a 4. fejezetben tárgyalni fogom, az agy kutatására használt képalkotó berendezések idő- és térbeli felbontása, illetve sávszélessége évente megduplázódik. Épp most kerülnek a birtokunkba azok az eszközök, amelyek ahhoz szükségesek, hogy megkezdjük az emberi agy működési elveinek komoly visszafejtését (dekódolását). Az agy több száz területe közül néhány tucatról már most rendelkezésünkre állnak lenyűgöző modellek és szimulációk. Két évtizeden belül az emberi agy összes területéről tudni fogjuk, hogyan működik.

• Ennek az évtizednek a végére rendelkezésünkre fog állni a szükséges hardver, hogy szuperszámítógépekkel emuláljuk az emberi intelligenciát, a következő évtized végére pedig ugyanez személyi számítógép méretű berendezésekkel is lehetségessé válik. A 2020-as évek közepére elkészülnek az emberi intelligencia működő szoftvermodelljei.

• Miután rendelkezésre áll az emberi intelligencia teljes emulálásához szükséges hardver és szoftver, számíthatunk rá, hogy a 2020-as év végére a számítógépek átmennek a Turing-teszten, azaz az intelligenciájuk megkülönböztethetetlen lesz a biológiai emberekétől.^{36}

• Amikor a számítógépek elérik ezt a fejlettségi szintet, képesek lesznek egyesíteni az emberi intelligencia hagyományos erősségeit a gépi intelligencia erősségeivel.

• Az emberi intelligencia hagyományos erősségei közé tartozik a mintázatok felismerésének képessége. Az emberi agy, masszívan párhuzamos és önszervező jellege miatt, ideális architektúra a finom, invariáns jellemzőkön alapuló mintázatok felismeréséhez. Az ember arra is képes, hogy alkalmazza a felismeréseit, és a tapasztalatai alapján, beleértve a nyelv révén szerzett információt is, törvényszerűségeket határozzon meg. Az emberi intelligencia egyik kulcsfontosságú tulajdonsága az a képesség, hogy mentális modelleket alkosson a valóságról, és mentális „Mi lenne, ha…?”-kísérleteket folytasson ezen modellek különféle módosításaival.

• A gépi intelligencia hagyományos erősségei közé tartozik az a képesség, hogy pontosan emlékezzen több milliárd tényre, és azonnal felidézze azokat.

• A nem biológiai intelligencia egy másik előnye az, hogy ha egy gép elsajátít egy képességet, akkor nagy sebességgel, optimális pontossággal és kifáradás nélkül képes többször végrehajtani azt.

• S talán a legfontosabb: a gépek rendkívül gyorsan képesek megosztani a tudásukat, szemben az ember nyelvi alapú, nagyon lassú tudásmegosztásával.

• A nem biológiai intelligencia képes lesz képességeket és tudást letölteni más gépekről, és végül az emberektől is.

• A gépek közel fénysebességgel (kb. háromszázmillió méter per szekundum) fogják feldolgozni és cserélni a jeleket, szemben a biológiai eredetű emlősagyak elektrokémiai jeleinek körülbelül száz méter per szekundumos sebességével.^{37} A két sebesség aránya legalább hárommillió az egyhez.

• Az internet révén a gépek hozzá fognak férni emberi–gépi civilizációnk összes tudásához, és képesek lesznek elsajátítani ezt a tudást.

• A gépek képesek egyesíteni erőforrásaikat, intelligenciájukat és emlékezetüket. Két gép – vagy egymillió gép – összekapcsolódhat, egyesülhet, majd ismét szétválhat, vagy akár egyszerre is megtehetik mindkettőt: eggyé válhatnak és elkülönülhetnek. Az emberek ezt szerelemnek nevezik, de a mi biológiai képességünk múlékony és megbízhatatlan.

• Ezeknek a hagyományos erősségeknek (a biológiai eredetű emberi intelligencia mintafelismerő képességének és a nem biológiai intelligencia sebességének, memóriakapacitásának, pontosságának, tudás- és ismeretmegosztó képességének) az egyesítése óriási jelentőségű lesz.

• A gépi intelligencia esetében a dizájn, az architektúra teljesen szabad (azaz nem lesznek biológiai korlátai, mint az idegsejtek közötti kapcsolatok lassúsága vagy a rögzített koponyaméret), és mindig egyenletes teljesítményt fog nyújtani.

• Amikor a nem biológiai intelligenciában egyesülnek az emberek és a gépek hagyományos erősségei, civilizációnk intelligenciájának nem biológiai része továbbra is élvezni fogja azokat az előnyöket, amelyeket a gépek ár–érték-arányának, sebességének és kapacitásának hatványozottan exponenciális növekedése nyújt.

• Amikor a gépek szert tesznek arra a képességre, hogy ugyanúgy tervezzék és fejlesszék a technológiát, mint az emberek, csak éppen sokkal nagyobb sebességgel és kapacitással, akkor hozzá fognak férni a saját tervrajzukhoz (forráskódjukhoz), és képesek lesznek módosítani azt. Az ember jelenleg valami hasonlót tesz a biotechnológia révén (megváltoztatva a biológiánk alapját jelentő genetikai és egyéb információs folyamatokat), ám sokkal lassabban és sokkal korlátozottabb mértékben, mint ahogy a gépek képesek lesznek majd módosítani saját programjaikat.

• A biológiának vannak bizonyos eredendő korlátai. Például minden élő szervezetnek aminosavak szálaiból álló fehérjékből kell állnia. A fehérjealapú mechanizmusok gyengék és lassúak. Képesek leszünk áttervezni biológiai testünk szerveit és rendszereit, valamint agyunkat úgy, hogy sokkal jobb lehetőségekkel rendelkezzenek.

• Amint arra a 4. fejezetben kitérünk majd, az emberi intelligenciának van bizonyos fokú flexibilitása (képes megváltoztatni a saját felépítését); talán nagyobb fokú is, mint korábban hittük. Ám ennek ellenére az emberi agy architektúrája igen korlátolt. Például a koponyánkban mindössze körülbelül százbillió idegsejtek közötti kapcsolatnak van hely. A nagyobb agykéreg és az agy bizonyos területein a nagyobb mennyiségű szürkeállomány kifejlődése kulcsfontosságú genetikai változás volt, mert főemlős őseinknél erőteljesebb kognitív képességekkel ruházott fel minket.^{38} Ez a változás azonban a biológiai evolúció nagy, lassú időskáláján következett be, és még ma is eredendő korlátokat szab az agy képességeinek. A gépek képesek lesznek átalakítani saját felépítésüket és korlátlanul felerősíteni kapacitásukat. A nanoeszközök használata révén a képességeik nagymértékben meg fogják haladni a biológiai agyak képességeit, anélkül, hogy jelentősen megnőne a méretük vagy az energiafogyasztásuk.

• A gépek az igen gyors, háromdimenziós molekuláris áramkörök előnyeit is élvezni fogják. A mai elektronikus áramkörök több mint egymilliószor gyorsabbak az emlősagy elektrokémiai kapcsolóinál. A holnap molekuláris áramkörei olyan eszközökön fognak alapulni, mint a nanocsövek, amelyek körülbelül tíz atom átmérőjű, parányi, szénatomokból álló hengerek, és ötszázszor kisebbek, mint a mai, szilíciumalapú tranzisztorok. Mivel a jeleknek kisebb távolságot kell megtenniük, képesek lesznek terahertzes (másodpercenként több billió műveletet jelentő) sebességgel működni, szemben a jelenlegi chipek néhány gigahertzével (másodpercenként milliárdnyi művelet).

• A technológiai változás sebessége nem fog az ember szellemi sebességére korlátozódni. A gépi intelligencia olyan visszacsatolási ciklusban fogja fejleszteni a saját képességeit, amit az emberi intelligencia nem fog tudni segítség nélkül követni.

• A gépi intelligencia saját felépítését iteratív módon fejlesztő ciklusa egyre gyorsabb lesz. Tulajdonképpen ezt jelzi előre a paradigmaváltás sebességének folyamatos növekedését leíró képlet. A paradigmaváltás gyorsulásának folyamatosságával szemben felhozott egyik érv az, hogy végül túl gyorssá válik ahhoz, hogy az ember követni tudja, s ennél fogva, szól az érvelés, nem következhet be. Azonban a biológiai intelligenciáról a nem biológiaira való áttérés lehetővé teszi majd, hogy a trend folytatódjon.

• A nem biológiai intelligencia gyorsuló fejlődési ciklusával párhuzamosan a nanotechnológia lehetővé fogja tenni, hogy molekuláris szinten befolyásoljuk a fizikai valóságot.

• A nanotechnológia lehetővé fogja tenni nanobotok tervezését: molekuláris szinten tervezett, mikronokban (a méter egymilliomod részében) mérhető robotokét, például a „respirocitákét” (gépi vörös vértestekét).^{39} A nanobotoknak miriádnyi szerepük lesz az emberi testben, köztük az öregedés megfordítása (feltéve, hogy ezt a feladatot nem oldja meg addig a biotechnológia, például a génmódosítás segítségével).

• A nanobotok a biológiai idegsejtekkel kapcsolatba lépve ki fogják tágítani az emberi tapasztalás határait azzal, hogy közvetlenül az idegrendszeren belül hoznak létre virtuális valóságot.

• Az agy hajszálereibe kerülő több milliárd nanobot óriási mértékben ki fogja tágítani az emberi intelligenciát is.

• Amint megveti a lábát a nem biológiai intelligencia az emberi agyban (ez már elkezdődött a számítógépes neurális implantátumokkal), a gépi intelligencia exponenciálisan megnövekszik az agyunkban (ahogyan tette azt eddig is), és legalább megkétszerezi a teljesítményét minden évben. Ezzel szemben a biológiai intelligencia kapacitása gyakorlatilag rögzített. Ennélfogva intelligenciánkban végső soron a nem biológiai rész lesz az uralkodó.

• A nanobotok a környezetet is javítani fogják azzal, hogy visszafordítják a korábbi iparosodás okozta szennyezések hatásait.

• A kép- és hanghullámok manipulálására képes, fogletnek (kb. önszervező nanobotok felhőjének) nevezett nanorobotok el fogják hozni a valódi világba a virtuális valóságok képlékenységét.{40}

• Az érzelmek megértésére és az azokra való adekvát reakciókra való emberi képesség (az úgynevezett érzelmi intelligencia) az emberi intelligencia egyik olyan formája, amelyet a jövőbeli gépi intelligencia is meg fog érteni és el fog sajátítani. Érzelmi reakcióink egy része arra van hangolva, hogy optimalizálja korlátolt és törékeny biológiai testünk által behatárolt intelligenciánkat. A jövő gépi intelligenciájának szintén lesz „teste” (például virtuális testek a virtuális valóságban, vagy a fogletek révén a valódi világban létrehozott kivetítések), hogy kölcsönhatásba léphessenek a világgal, de ezek a nanogépezetek alkotta testek sokkal tartósabbak lesznek, több mindenre képesek, mint a biológiai emberi testek. Ennélfogva a jövőbeli gépi intelligencia bizonyos „érzelmi” reakciói újra lesznek tervezve, hogy tükrözzék az óriási mértékben megnövekedett fizikai képességeiket.^{41}

• Ahogy az idegrendszeren belüli virtuális valóság a felbontás és a hihetőség tekintetében a valódi valóság versenytársává válik, a tapasztalataink egyre nagyobb része helyeződik át a virtuális környezetekbe.

• A virtuális valóságban mind testileg, mint érzelmileg más emberek lehetünk. Sőt mások (például a partnereink) más testet választhatnak nekünk, mint amit mi választanánk magunknak (és fordítva).

• A gyorsuló megtérülések törvénye mindaddig fenn fog állni, amíg a biológiai intelligencia „át nem itatja” ember–gép-intelligenciánkkal a világegyetemben közelünkben lévő anyagot és energiát. Az „átitatás” alatt azt értem, hogy a számítások fizikájáról szerzett ismereteink alapján optimális mértékben kihasználja az anyag- és energiamintázatokat a számításokhoz. Ahogy közelebb kerülünk ehhez a határhoz, civilizációnk intelligenciájának tovább fognak bővülni a képességei, miközben továbbterjeszkedik a világegyetemben. Ennek a terjeszkedésnek a sebessége hamar el fogja érni az információ utazásának maximális sebességét.

• Végül az egész világegyetemet át fogja itatni az intelligenciánk. Ez a világegyetem sorsa. (Lásd: 6. fejezet.) Mi fogjuk meghatározni a saját sorsunkat; nem fogjuk hagyni, hogy az égi mechanikát jelenleg uraló „buta”, egyszerű, gépies erők határozzák meg azt.

• Az, hogy mennyi idő alatt válik az egész világegyetem intelligenssé, nagymértékben függ attól, hogy a fénysebesség túlléphető korlát-e. Egyes jelek arra utalnak, hogy ez alól a korlát alól vannak kivételek (vagy, hogy megkerülhető ez a korlát), és ha valóban így van, akkor a civilizációnk jövőbeli, óriási intelligenciája képes lesz feltárni ezeket.

Ez tehát a szingularitás. Egyesek talán azt mondják, hogy nem tudjuk felfogni, legalábbis a jelenlegi tudásszintünkkel nem, és így túl sem pillanthatunk az eseményhorizontján, nem érthetjük meg teljesen, mi van azon túl. Többek között ezért nevezzük ezt az átalakulást éppen szingularitásnak.

Én a magam részéről nehéznek találtam, bár nem lehetetlennek, hogy túltekintsek ezen az eseményhorizonton, még azután is, hogy évtizedeken át gondolkodtam rajta és a következményein. Mégis az a véleményem, hogy gondolkodásunk komoly korlátai ellenére elég jó az absztrakciós készségünk ahhoz, hogy értelmes kijelentéseket tegyünk a szingularitás utáni életről. Nagyon fontos, hogy a kialakuló intelligencia továbbra is az emberi civilizációt fogja képviselni, ami már most emberi–gépi civilizáció. Más szóval, a jövő gépei emberek lesznek, még ha nem is biológiai emberek. Ez lesz az evolúció következő lépése, a következő magas szintű paradigmaváltás, a közvetett hatás következő szintje. Civilizációnk intelligenciájának nagy része végül nem biológiai lesz. Ennek a századnak a végére billiószor billiószor erősebbé válik, mint bármilyen emberi intelligencia.^{42} Ugyanakkor, hogy a sokszor hangoztatott aggodalmakra is reagáljak, ez nem jelenti a biológiai intelligencia végét, még ha le is kerül az evolúciós felsőbbrendűség trónjáról. Még a nem biológiai formák is biológiai mintákból fognak származni. A civilizációnk emberi marad – sőt sok szempontból sokkal jobban fogja példázni azt, amit emberinek tartunk, mint ma, bár maga a kifejezés is túl fog lépni biológiai eredetén.

Sok kutató figyelmeztet az emberi intelligenciánál magasabb rendű nem biológiai intelligencia kialakulásának veszélyeire (a problémára visszatérünk még a 9. fejezetben). Az a lehetőség, hogy saját intelligenciánkat is felerősítheti, ha szoros kapcsolatba lépünk más gondolkodó rétegekkel, nem feltétlenül enyhíti az aggodalmat, hiszen sokan adtak hangot azon kívánságuknak, hogy „feljavítatlanok” maradjanak, és egyúttal megőrizzék helyüket a szellemi tápláléklánc csúcsán. A biológiai emberiség szempontjából ezek az emberfeletti intelligenciák hű szolgáinknak fognak tűnni: a szükségleteink és vágyaink kielégítésére fognak törekedni. Ám a nagy becsben tartott biológiai ősök kívánságainak teljesítése csak töredékét fogja lekötni annak a szellemi erőnek, amit a szingularitás fog elhozni.

 

MOLLY KB. 2004-BŐL: Honnan fogom tudni, hogy itt a szingularitás? Úgy értem, kellene egy kis idő a felkészülésre.

RAY: Miért, mit akarsz csinálni?

MOLLY 2004: Nézzük csak, először is feljavítanám egy kicsit az önéletrajzomat. Jó benyomást szeretnék tenni a leendő hatalomra.

GEORGE KB. 2048-BÓL: Ezt elintézhetem neked.

MOLLY 2004: Ó, igazán nem szükséges. Én is meg tudom csinálni. Talán még néhány iratot is szívesen eltüntetnék… tudod, amelyekben talán kissé sértően fogalmaztam néhány géppel kapcsolatban, amiket ismertem.

GEORGE 2048: Hát, a gépek úgyis megtalálják őket… de ne aggódj, nagyon megértőek vagyunk!

MOLLY 2004: Valahogy nem nyugodtam meg teljesen ettől. De akkor is szeretném tudni, mik lesznek az előjelek.

RAY: Oké. Amikor egymillió e-mailt találsz a postaládádban, valószínűleg közeleg a szingularitás.

MOLLY 2004: Hm, hát akkor nemsokára itt lesz. De komolyan, alig bírom követni ezt a rengeteg dolgot, ami rám zúdul! Hogy fogok lépést tartani a szingularitással?

GEORGE 2048: Lesznek virtuális asszisztenseid… illetve tulajdonképpen csak egyre lesz szükséged.

MOLLY 2004: Ami, gondolom, te leszel?

GEORGE 2048: Állok szolgálatodra.

MOLLY 2004: Ez remek. Te majd gondoskodsz mindenről, még szólnod sem kell nekem. „Ó, ne zavarjuk ezzel Mollyt, úgysem értené meg, hadd maradjon csak a boldog tudatlanságban!”

GEORGE 2048: Ó, nem, erről szó sem lehet!

MOLLY 2004: Mármint a boldogságról?

GEORGE 2048: A tudatlanságról. Képes leszel megérteni, hogy mit csinálok, ha igazán akarod.

MOLLY 2004: Hogyan? Azzal, hogy…?

GEORGE 2048: Feljavítottá válsz?

MOLLY 2004: Igen, ezt próbáltam mondani.

GEORGE 2048: Nos, ha a lehető legjobb kapcsolatot akarjuk, akkor nem lenne rossz ötlet.

MOLLY 2004: És ha ilyen szeretnék maradni, amilyen vagyok?

GEORGE 2048: Én minden körülmények között hű maradok hozzád. De lehetnék több is, mint a transzcendens szolgád.

MOLLY 2004: Az sem hangzik rosszul, ha „csak” a transzcendens szolgám vagy.

CHARLES DARWIN: Ha szabad közbeszólnom… eszembe jutott, hogy ha a gépi intelligencia meghaladja az emberit, akkor abba a helyzetbe kerül, hogy képes megtervezni a saját következő nemzedékét.

MOLLY 2004: Ez egyáltalán nem példátlan. Már ma is gépekkel tervezik a gépeket.

CHARLES: Igen, de 2004-ben még mindig emberi tervezők irányítják a gépeket. Ha a gépek emberi szinten működnek, akkor, mondhatni, a kör bezárul.

NED LUDD:^{43} Az emberek pedig kikerülnek a körből.

MOLLY 2004: Ez akkor is nagyon lassú folyamat lesz.

RAY: Ó, egyáltalán nem! Ha egy nem biológiai intelligenciát az emberi agy mintájára építenének fel, akár a 2004-ben létező áramkörökből, akkor az…

MOLLY 2004: Úgy érted, „ő”.

RAY: Igen, persze… ő… legalább egymilliószor gyorsabban tudna gondolkodni.

TIMOTHY LEARY: Azaz kitágulna a szubjektív idő.

RAY: Pontosan.

MOLLY 2004: Az elég sok szubjektív időnek tűnik. Mit fogtok kezdeni ti, gépek, ennyi idővel?

GEORGE 2048: Ó, rengeteg dolgunk van! Végül is hozzáférek a teljes emberi tudásanyaghoz az interneten.

MOLLY 2004: Csak az emberi tudáshoz? Mi van a gépi tudással?

GEORGE 2048: Mi szeretjük egy civilizációnak tekinteni a kettőt.

CHARLES: Tehát úgy tűnik, a gépek valóban fejleszteni fogják saját magukat.

MOLLY 2004: Ezt már mi, emberek is elkezdtük.

RAY: De még csak néhány apró részlettel bajlódunk. A DNS-alapú intelligencia eredendően nagyon lassú és korlátolt.

CHARLES: A gépek tehát nagyon gyorsan meg fogják tervezni a következő nemzedéküket.

GEORGE 2048: Igen, 2048-ban valóban ez a helyzet.

CHARLES: Erre akartam kilyukadni: itt egy új evolúciós vonal bukkant fel.

NED: Nekem inkább valami bizonytalan, önmagát gerjesztő jelenségnek tűnik.

CHARLES: Az evolúció alapvetően az.

NED: De milyen lesz a gépek és az elődeik kapcsolata? Arra gondolok, hogy nem szeretnék az útjukba kerülni. Az 1800-as évek elején el tudtam rejtőzni néhány évig az angol hatóságok elől, de attól tartok, ezekkel nehezebb dolgom lesz…

GEORGE 2048: Fiúk…

MOLLY 2004: Elbújni az elől a sok apró robot elől…

RAY: Mármint nanobotok elől.

MOLLY 2004: Igen, az biztos, hogy a nanobotok elől nehéz lesz elrejtőzni.

RAY: Szerintem a szingularitásból kiemelkedő intelligencia nagy tisztelettel fog tekinteni biológiai őseire.

GEORGE 2048: Pontosan. Nem is pusztán tisztelettel, hanem… áhítattal.

MOLLY 2004: Ez remek, George! Tehát az áhítattal tisztelt kis háziállatod leszek. Nem mondhatnám, hogy erre vágytam.

NED: Pontosan, ahogy Ted Kaczynski mondta: házi kedvencekké válunk. Ez a sorsunk: elégedett ölebek leszünk, de biztos, hogy nem szabad emberek.

MOLLY 2004: És mi van ezzel a hatodik korszakkal? Ha biológiai maradok, nagyon pazarlóan fogom felhasználni a drága anyagot és energiát. Biztos át akartok majd változtatni milliárdnyi virtuális Mollyvá és George-dzsá, akik mindegyike sokkal gyorsabban gondolkodik, mint én. Én úgy látom, elég nagy lesz a nyomás, hogy átigazoljunk a másik oldalra.

RAY: Nem, te csak egy parányi töredéke vagy a rendelkezésre álló anyagnak és energiának. Ha megmaradsz biológiainak, azzal nem fogod számottevően megváltoztatni a szingularitás számára hozzáférhető anyag és energia mennyiségének nagyságrendjét. Sőt, nagyon is kifizetődő lesz megtartani a biológiai örökséget.

GEORGE 2048: Pontosan.

RAY: Mint ahogy manapság mi is próbáljuk megóvni az esőerdőket meg a fajok sokszínűségét.

MOLLY 2004: Épp ettől féltem. Hiszen milyen remek munkát végzünk az esőerdőkkel is! Talán maradt még belőlük valamennyi. Úgy fogjuk végezni, mint a veszélyeztetett fajok.

NED: Vagy mint a kihaltak.

MOLLY 2004: És most nem csak rólam van szó. Mi van mindazzal, amit használok? Rengeteg dolgot elhasználok.

GEORGE 2048: Nem gond, egyszerűen majd újrahasznosítjuk az anyagokat. Létrehozzuk azt a környezetet, amire szükséged van.

MOLLY 2004: Ó, a virtuális valóságban létezem majd?

RAY: Nem, hanem a fogletvalóságban.

MOLLY 2004: Ködben fogok élni?^{3}

RAY: Nem, nem, fogletek között.

MOLLY 2004: Ezt nem értem.

RAY: Később majd elmagyarázom a könyvben.

MOLLY 2004: Csak pár szóban…

RAY: A fogletek nanobotok… sejt nagyságú robotok… amelyek egymással összekapcsolódva bármilyen fizikai struktúrát létrehozhatnak. Ezenkívül képesek vizuális és hanginformációkat is közvetíteni, s így elhozzák a virtuális valóság képlékenységét a valódi világba.³⁸

MOLLY 2004: Már bánom, hogy megkérdeztem. De jobban belegondolva, nem csak a cuccaimra lesz szükségem. Az állatokat és a növényeket is akarom. Még ha nem is simogatom őket állandóan, szeretem tudni, hogy ott vannak.

GEORGE 2048: De hát semmi sem fog elveszni!

MOLLY 2004: Tudom, hogy állandóan ezt hajtogatod. De én úgy értem, hogy valóban ott legyenek… tudod, mint a biológiai valóságban!

RAY: Ami azt illeti, a teljes bioszféra kevesebb, mint egymilliomod részét teszi ki a Naprendszer anyagának és energiájának.

CHARLES: De rengeteg szén van benne.

RAY: Akkor is érdemes megtartani az egészet, hogy biztosak lehessünk benne, semmit sem veszítettünk el.

GEORGE 2048: Már jó néhány éve ez a közmegegyezés.

MOLLY 2004: Tehát alapvetően minden ott lesz karnyújtásnyira, amire csak szükségem lehet?

GEORGE 2048: Pontosan.

MOLLY 2004: Mint Midász király. Tudod: minden arannyá változott, amihez hozzáért.

NED: Igen, és a végén éhen halt.

MOLLY 2004: Ha végül mégis átmegyek a másik oldalra, azt hiszem, inkább az unalomba fogok belehalni, azzal a rendelkezésemre álló rengeteg szubjektív idővel.

GEORGE 2048: Ó, az nem történhet meg! Majd én gondoskodom róla.