Hatodik
fejezet
A
hatások…
„A jövő belénk költözik, hogy jóval a megtörténte előtt átalakítsa magát bennünk.”
(Rainer Maria Rilke)
„A jövőről alkotott általános elképzelések egyik legnagyobb hibája, hogy velünk történik, és nem mi teremtjük meg.”
(Michael Anissimov)
„»Istent játszani« valójában az emberi természet legmagasabb szintű kinyilvánítása. Az öntökéletesítés, a környezet feletti uralom és gyermekeink lehető legjobb életpályára állításának kényszere az egész emberi történelem első számú hajtóerői. Az „»Istent játszani«” kényszer ezen okai nélkül nem létezne a ma ismert világ. Néhány millió ember élne a szavannákon és az erdőkben, vadászó-gyűjtögető életmódot folytatva, írás, történelem, matematika vagy a saját bonyolult univerzumuk és belső működésük megbecsülése nélkül.”
(Ramez Naam)
A hatások sokszínűsége. Milyen lesz az emberi tapasztalás jellege, mihelyt túlsúlyba kerül a nem biológiai intelligencia? Milyen következménnyel lesz az ember–gép-civilizációra, ha az erős MI és a nanotechnológia bármely általunk elképzelt terméket, szituációt és környezetet le tud majd gyártani? Azért hangsúlyozom a képzelet szerepét, mert képzeletünk még mindig korlátozni fog az alkotásban, viszont a képzeletet valósággá formáló eszközeink az exponenciális növekedés hatására egyre hatékonyabbá válnak.
A szingularitás közeledtével ismét fontolóra kell vennünk az emberi élet milyenségére vonatkozó elképzeléseinket, és újra kell tervezni intézményeinket. Ebben a fejezetben ezekből az elképzelésekből és intézményekből veszünk néhányat górcső alá.
Például a „G”, „N” és „R” egymásba fonódó forradalmai emberi testünk törékeny 1.0-s változatát sokkal tartósabb, többre képes 2.0-s hasonmásokká alakítják át. Nanobotok milliárdjai fognak mozogni testünk és agyunk véráramában. A testben megsemmisítik a kórokozókat, kijavítják a DNS-hibákat, eltávolítják a káros anyagokat, egészségünk javítását célzó feladatok sokaságát végzik el, és mindezek következtében meghatározatlanul hosszú ideig élhetünk öregedés nélkül.
Agyunkban a masszívan elosztott nanobotok interakcióba lépnek biológiai idegsejtjeinkkel, lehetővé teszik – az összes érzékszervre és az érzelmek idegrendszeren belüli megfelelőire is vonatkozó – teljes alámerülést a virtuális valóságban. De még ennél is fontosabb, hogy a biológiai gondolkodás és az általunk létrehozott nem biológiai intelligencia közötti bensőséges kapcsolat alaposan kitágítja az emberi intelligenciát.
A hadviselés nanobotalapú lesz, és a kiberfegyverek felé tolódik el. A tanulás először az online környezetre tevődik át, de mihelyt az agyunk is online lesz, új ismereteket és készségeket is le tudunk tölteni. A munka szerepe – a zenétől és a művészetektől a matematikáig és a tudományokig – mindenféle tudás létrehozása lesz. A játék ismereteket teremt, így nem lesz nyilvánvaló különbség munka és játék között.
Az intelligencia exponenciális növekedése a Földön és a Föld körül is addig a pontig folytatódik, amíg el nem érjük az intelligens számításokhoz szükséges anyag és energia korlátait. Mihelyt a galaxis általunk ismert sarkában megközelítettük ezt a határt, civilizációnk intelligenciája, hamar elérve a lehető leggyorsabb sebességet, az univerzum maradékára is kiterjed. Ezen a sebességen a fénysebességet értjük, de egyes elképzelések szerint (például féregjáratokon keresztüli rövidebb utakkal számolva) talán az is kijátszható.
…az emberi testre
„Oly sok különböző ember van.”
(Donovan){556}
„Kozmetikai bébi, csatlakozz belém! / És soha, soha ne keress mást. / És rájövök, senki sem igazán jó / Plasztik-fantasztik szeretőmnek.”
(Jefferson Airplane: Plastic Fantastic Lover)
„A gépeink nagyon hasonlókká válnak hozzánk, és mi még hasonlóbbá válunk a gépeinkhez.”
(Rodney Brooks)
„Lelkem többé, levetvén testemet, semmi természeti formát nem ölt; de milyet görög aranymívesek keze zománc-aranyból remekelt.”
(William Butler Yeats,
„Hajózás Byzantiumba” – Jékely Zoltán fordítása)
A biotechnológiát és a szárnyait bontogató génmérnökséget alkalmazva már dolgozunk testünk fizikai és mentális rendszereinek radikális feljavításán. A következő két évtized után olyan nanomérnöki módszereket is képesek leszünk használni, mint például a szervek bővítésében és végül helyettesítésében segédkező nanobotok.
Új táplálkozási mód. A szex nagymértékben elvált biológiai funkciójától. Szexuális aktivitásunk leggyakrabban az intim kommunikációt és az érzéki örömöket, és nem a szaporodást célozza. Ennek megfelelően, különféle módszereket dolgoztunk ki csecsemők létrehozására anélkül, hogy valódi szexuális együttlétre kerülne sor. A szaporodás viszont általában még mindig szexuális aktus következménye. A szex kiszabadítását biológiai funkciójából a társadalom nem minden rétege nézi jó szemmel, de a fejlett világ közvéleménye gondolkodásában készségesen, sőt buzgón elfogadta.
De miért ne gondoskodnánk arról is, hogy egy másik, szociálisan szintén bensőséges, érzéki örömökkel járó tevékenységünket, nevezetesen az étkezést is kiszabadítsuk a biológia fogságából? Az ételfogyasztás eredeti biológiai rendeltetése a vérkeringés ellátása volt sejtjeink trillióiba eljuttatott tápanyagok útján. Ezek a tápanyagok kalóriákat (energiát) adó alapanyagokat, például (főként szénhidrátokból származó) szőlőcukrot, fehérjét, zsírokat és miriádnyi nyommolekulát – vitaminokat, ásványokat, valamint a szerteágazó metabolikus folyamatokban az enzimek építőkockáiként szolgáló növényi eredetű vegyületeket – tartalmaznak.
Az ember bármely más fontos biológiai rendszereihez hasonlóan az emésztés is döbbenetesen bonyolult. A drasztikusan változó körülmények ellenére lehetővé teszi, hogy testünk hozzájusson a túléléshez szükséges komplexvegyületekhez, miközben ezzel egy időben mérgező anyagok sokaságát szűri ki belőle. Az emésztés alapjait képező bonyolult folyamatokra vonatkozó ismereteink annak ellenére gyorsan bővülnek, hogy még mindig sok mindent nem értünk belőle teljesen.
Azt viszont tudjuk, hogy különösen az emésztési folyamatok az evolúciós fejlődésünk mostanitól drámaian eltérő szakaszára optimalizáltak. A történelem során a következő gyűjtögető vagy vadász-(és nem olyan régóta a vetési)-évad nagy valószínűséggel magában rejtette a gyászos véget. Érthető, hogy a test annyira ragaszkodik minden lehetséges elfogyasztott kalóriához. Ez a biológiai stratégia viszont manapság már kontraproduktív, és felelős napjaink járványáért, az elhízásért, hozzájárul a test leépülésével járó olyan bajokhoz, mint a koszorúér-betegségek vagy a 2-es típusú cukorbetegség. Az ide vezető kóros folyamatokat segítő, elavult metabolikus programozás vált belőle.
Gondoljunk bele: emésztésünk és testünk más rendszereinek tervezési elvei távolról sem optimálisak a mai feltételek mellett! Evolúciós időskálán nézve a legutóbbi időkig a fajnak nem fűződött érdeke ahhoz, hogy a hozzám hasonlóan idős személyek (1948-ban születtem) elhasználják a klán korlátozott erőforrásait. Az evolúció a rövid élettartamot részesítette előnyben (a születéskor várható élettartam két évszázaddal ezelőtt 37 év volt), lehetővé téve, hogy a szűk források a róluk gondoskodó, komoly fizikai munka elvégzéséhez eléggé erős fiatalokat szolgálják. Mint ahogy korábban tárgyaltuk, az úgynevezett „nagymama-hipotézis” (a törzs néhány „bölcs”, idős tagja hasznos volt az emberi faj számára) különösebben nem kérdőjelezi meg azt az észrevételt, mely szerint a génekre nem nehezedett az emberi élettartamot jelentősen növelő, erős szelekciós nyomás.
A nagy anyagi bőség korában élünk (legalábbis a technológiailag fejlett nemzetek). A legtöbb munka inkább szellemi erőfeszítést, mint fizikai megerőltetést igényel. Száz éve az Egyesült Államok munkaerejének 30%-át farmokon, egy másik 30%-át pedig gyárakban alkalmazták. Ma mindkét szám 3% alatti{557}. A repülésirányítótól a webtervezőig sok mai munkatípus egyszerűen még nem létezett száz éve. 2004 körül sokkal inkább lehetőségünkben áll, mint gyerekkorunkban, hogy hozzátegyünk valamit civilizációnk exponenciálisan növekvő tudásbázisához, ami mellékesen fajunk egyik sajátossága. (Mint a második világháború utáni korszak gyermekének, nekem legalábbis ez a véleményem.)
A technológia által, gyógyszerekkel, kiegészítőkkel, virtuálisan az összes testi rendszer helyettesítésével és sok más beavatkozással fajtánk megnövelte a természetes élettartamát. Rendelkezésünkre állnak a csípőt, térdet, vállat, könyököt, csuklót, állkapcsot, fogakat, bőrt, artériákat, vénákat, szívbillentyűket, kart, lábat, ujjat és lábujjat helyettesítő eszközök, és bonyolultabb szerveket (például a szívet) pótló rendszereket is elkezdtek már használni. Az emberi test és agy sebészetének alapelveit megtanulva hamarosan lehetőségünkben áll összehasonlíthatatlanul jobb, tartósabb és magasabb szintű teljesítményre képes, meghibásodásra, betegségre és öregedésre nem hajlamos rendszereket istervezni.
A művész és kulturális katalizátor Natasha Vita-More{558} Primo Posthumanje ilyen rendszer konceptuális tervét példázza. A mozgékonyságot, hajlékonyságot és a szuperhosszú élettartamot hivatott optimalizálni. Olyan jellegzetességeket szemléltet, mint a világméretű hálózati kapcsolatra alkalmas nanobotokkal összefonódott MI-beültetéssel bíró meta-agy, a napsütéstől védett, a színt és a textúrát megváltoztató bioérzékelőkkel rendelkező intelligens bőr, valamint a rendkívül kifinomult érzékek.
Bár az emberi test 2.0-s változata folyamatban lévő, végeredményét tekintve az összes fizikai és mentális rendszerünket radikálisan feljavító nagy projekt, egyszerre csak egy-egy kicsi és jóleső lépést valósítunk meg belőle. Jelenlegi ismereteinkből kiindulva, a látomás összes aspektusának megvalósításához szükséges eszközöket fel tudjuk vázolni.
Az emésztőrendszer áttervezése. Ebből a nézőpontból megközelítve térjünk vissza az emésztőrendszer áttekintéséhez! Az elfogyasztott élelmiszer összetevőiről már van átfogó képünk. A táplálékot intravénásan beadva tudjuk, mit tegyünk azokkal, akik már a puszta túlélésüket sem képesek biztosítani evéssel. Mindazonáltal, mivel a különböző anyagokat véráramba juttató, illetve onnan kiszűrő technológiák még elég korlátozottak, egyértelmű, hogy nem ez az óhajtott alternatíva.
A feljavítás következő lépése főként biokémiai lesz. Gyógyszerek és kiegészítők formájában valósul meg, felesleges kalóriák felszívódását hivatott megelőzni, illetve a metabolikus útvonalak egészséget optimalizáló újraprogramozását célozza. Dr. Ron Kahn (Joslin Cukorbetegség Központ) már azonosította az elhízásért felelős, a zsírsejtbeli zsírfelhalmozódást irányító inzulinreceptor génjét (FIR). Kahn úttörő kutatása – egerek zsírsejtjeiben akadályozva meg e gén kifejeződését – bebizonyította, hogy az ilyen állatok korlátlanul bármennyit ehetnek, soványak és egészségesek maradnak. Kísérleti egerei sokkal többet ettek, mint az FIR-gén működésében nem akadályozott egerek, mégis 18%-kal tovább éltek, és jóval kevesebben szenvedtek közülük szívbetegségektől, cukorbetegségtől. Nem meglepő, hogy gyógyszeripari cégek keményen dolgoznak a kutatási eredmények emberi FIR-génre történő alkalmazásán.
A köztes szakaszban, az emésztőszervekben és a véráramban nanobotok válogatják majd ki intelligensen azokat a meghatározott tápanyagokat, amelyekre szükségünk van, járulékos és kiegészítő táplálékokat rendelnek hozzájuk személyes, vezeték nélküli helyi hálózatunkon keresztül, míg a fennmaradó anyagokat továbbküldik megsemmisítésre.
Ha futurisztikusnak tűnik is, ne feledkezzünk meg arról, hogy az intelligens gépek már útban vannak véráramunk felé. Többtucatnyi jelenleg futó projektben készítenek véráramalapú BioMEMS-rendszereket széles körű diagnosztikai és gyógyászati alkalmazások céljára.{559} Ahogy említettem, több fontos konferenciát is szentelnek ezeknek a projekteknek.{560} A BioMEMS-eszközöket kórokozók intelligens felderítésére, gyógyszerek pontos szállítására fejlesztik.
A hormonokat, például inzulint szállító és vérben utazó nanotervezésű eszközök működését állatokon mutatták be.{561} Hasonló rendszerek pontosan juttathatják el a dopamint Parkinson-kóros betegek agyába, vérzékenységben szenvedők szervezetében véralvadást gyorsító szereket továbbíthatnak, és közvetlenül a tumorgócokra irányíthatnak rákgyógyszereket. Az egyik új tervben húsz anyagot tartalmazó, rakományukat időre és helyre nézve programozottan szállító tartályokkal találkozunk.{562}
Kensall Wise, a Michigan Egyetem villamosmérnök-professzora idegi alapú megbetegedésben szenvedők elektromos tevékenységét pontosan monitorozó, parányi neurális szondát fejleszt.{563} Gyógyszereknek az agy precízen meghatározott területeire való eljuttatásával kapcsolatban is várhatók jövőbeli tervek. Isijama Kazusi (Tóhoku Egyetem, Japán) kicsi rákos daganatokba gyógyszert szállító, mikroszkopikus fúrót használó mikrogépeken dolgozik.{564}
A Sandia Nemzeti Laboratóriumban különösen innovatív mikrogépet fejlesztettek: a mikrofogazatból és állkapocsból álló szerkezet kinyílva és becsukódva válik alkalmassá egyedi sejtek csapdába ejtésére, majd különböző anyagok, például DNS, fehérjék és hatóanyagok sejtbe ültetésére.{565} Sok megközelítést dolgoznak ki a testbe és a véráramba juttatott mikro- és nanoszintű gépekre is.
Végül meg tudjuk majd határozni a minden egyes személy optimális egészségéhez szükséges pontos tápanyagokat (köztük az összes, több száz növényi eredetű vegyületet is). Szabadon és olcsón hozzájuk juthatunk, és így már egyáltalán nem kell azzal törődnünk, hogy élelmiszerekből nyerjük ki őket.
A tápanyagokat speciális metabolikus nanobotok fogják közvetlenül a véráramba juttatni, miközben a vérben és testünkben lévő érzékelők vezeték nélkül kommunikálva dinamikus információt szolgáltatnak a mindenkor szükséges táplálékról. E technológiának a 2020-as évek végére eléggé kiforrottá kellene válnia.
E rendszerek tervezésének egyik kulcskérdése: hogyan juttatjuk be a nanobotokat a testbe, és hogyan távolítjuk el őket onnan? A mai technológiák, mint például intravénás katéterek használata, sok kívánnivalót hagynak maguk után. A gyógyszerektől és táplálékkiegészítőktől eltérően a nanobotoknak van egyfajta intelligenciájuk, számon tartják, mi található a leltárukban, és okosan, ügyesen be- és kicsúsznak testünkből. Az egyik forgatókönyv szerint az övünkön vagy a trikónkon fogunk a testbe bőrön vagy más testüregeken keresztül bejutó, táplálékot szállító, nanobotokkal feltöltött speciális tápanyagkészüléket hordani.
A technológiai fejlődés ezen állapotában képesek leszünk azt enni, amit csak akarunk, ami gyönyört és gasztronómiai elégedettséget okoz. Ízükért, textúrájukért és aromájukért derítjük majd fel a kulináris műremekeket, miközben a véráramban a tápanyagok optimálisan keringenek. Az egyik megvalósulási lehetőség, hogy az elfogyasztott összes élelem egy a vérárambeli felszívódását meggátló módosított emésztési területen halad keresztül. A vastagbél és a bél működését viszont ez megterhelné, úgyhogy sokkal kifinomultabb megoldás lenne, ha elállnánk a salakanyagok eltávolításának hagyományos módszereitől. Szemétprésgéphez hasonlóan működő, speciális eltávolító nanobotokkal pótolhatnánk ezeket a funkciókat. Mihelyt a táplálékkal foglalatoskodó robotok bejutottak a testbe, az eltávolító robotok a másik irányba indulnának el. Ehhez hasonló találmányokkal a vért szennyeződésmentesítő és tisztító szervekre, például a vesére sem lenne szükség.
Végül különleges ruhákkal vagy nyilvánvaló táplálékforrásokkal sem kell majd törődnünk. Ahogy a számítástechnika is mindenhol ott lesz, a nélkülözhetetlen metabolikus nanobotforrások is a környezetünkbe lesznek beágyazva. De az is fontos, hogy a testen belül is tartsunk fenn bőséges tartalékokat az összes szükséges anyagból. A test 1.0-s változata nagyon korlátoltan teszi ezt – például a vérben csak néhány percre elég oxigént tárol, míg a glikogénben és más tartalékokban lévő kalória, energia mindössze pár napra elegendő. A 2.0-s változat lényegesen nagyobb tartalékokkal rendelkezne, biztosítva, hogy a metabolikus forrásoktól sokkal hosszabb ideig is el lehessünk választva.
Magától értetődőn, a technológia bevezetésekor az ódivatú emésztési folyamattól nem szabadulunk meg mindannyian, hiszen a szövegszerkesztők első generációjának bevezetése után sem dobta ki mindenki az írógépet. Ugyanakkor ezek az új technológiák a megfelelő időben uralkodókká válnak majd. A régiséggel való szándékos törekvések kivételével kevesen használnak ma írógépet, lovat és bricskát, fatüzelésű kályhát vagy más kifutott technológiát. Ez a jelenség megy majd végbe az újratervezett testekkel is. Mihelyt megoldjuk a radikálisan újratervezett gyomor- és bélrendszerrel járó elkerülhetetlen bonyodalmakat, egyre jobban kezdünk bízni bennük. A nanobotalapú emésztőrendszer fokozatosan kerül bevezetésre, először az emésztési terület bővül ki. Teljes kicserélése viszont csak számos iteráció után történhet meg.
Programozható vér. Vérünk az egyik olyan átható rendszer, amely már tárgya a visszafejtésen alapuló, átfogó konceptuális újratervezésnek. Korábban említettem Rob Freitas vörösvértestjeink, vérlemezkéink és fehérvérsejtjeink helyettesítését célzó nanotechnológia-alapú terveit.{566} Mivel a legtöbb biológiai rendszerünkhöz hasonlóan a vörösvértestek is csekély hatékonysággal végzik el oxigénellátó feladatukat, Freitas újratervezte őket, hogy optimális teljesítménnyel működjenek. Respirocitái (robotikus vörösvértestjei) lehetővé teszik, hogy órákon keresztül életben maradjunk oxigénbevitel nélkül.{567} Érdekes lesz megfigyelni, hogy sportversenyeken hogyan viszonyulnak majd a fejlesztéshez. A respirociták és hasonló rendszerek feltételezhetően be lesznek tiltva az olyan rendezvényeken, mint az olimpiai játékok, viszont szemtanúi leszünk annak is, hogy respirocitákkal feldúsított vérű tizenévesek jobb teljesítményt nyújtanak az olimpikonoknál. A prototípusokra ugyan még egy-két évtizedig várhatunk, a fizikai és kémiai követelményeket viszont már lenyűgöző részletességgel kidolgozták. Elemzések kimutatták, hogy a Freitas terveiben szereplő robotok százszor, ezerszer jobban tárolnák és szállítanák az oxigént, mint a biológiai vér.
Freitas a biológiai megfelelőknél ezerszer gyorsabb homeosztázist és vérzéselállást eredményező, mikronméretű mesterséges vérlemezkéket{568} is elképzel, valamint olyan nanorobotikus „mikrobaevőket” (a hagyományos fehérvérsejtek helyett), amelyek mindig az adott fertőzés elleni harchoz megfelelő szoftvert töltenek le, és ezerszer gyorsabban lépnek működésbe, mint az antibiotikumok, hatékonyan véve fel a harcot minden bakteriális, vírusos, gombás fertőzéssel, vagy a rákkal, tekintet nélkül azok esetleges gyógyszer-rezisztenciájára.{569}
Legyen szíved, vagy ne legyen? A feljavításlistán lévő következő szerv a szív, amely noha bonyolult és hatékony gép, sok súlyos problémával küzd. Miriádnyi módon hibásodhat meg, potenciálisan hosszú életünk egyik alapvetően gyenge pontja. A test többi részével összehasonlítva általában sokkal hamarabb, gyakran idő előtt lerobban.
Noha a műszívek lassan már alkalmazható pótmegoldások, hatékonyabb megközelítéssel, úgy ahogy van, megszabadulhatunk a szívtől. Freitas tervei között találunk saját mobilitásukról gondoskodó, önmeghajtó nanorobotikus vértesteket is. Ha a vér önállóan mozog, kiküszöbölhetők a központi pumpáláshoz szükséges rendkívüli nyomás következtében fellépő, mérnöki jellegű problémák is. A vérellátásban használt nanobotok működését tökéletesítve végül folyamatosan ki is cserélhetjük őket. Freitas közzétett egy olyan tervet is, amelyben a teljes emberi véráramot egy „vaszkuloida” nevű, ötszázbillió nanobotból álló komplex rendszer helyettesíti a lényeges tápanyagok és sejtek nemfolyadék alapú szállításában.{570}
A testet hidrogént, vagy eredeti biológiai „tüzelőanyát”, ATP-t használó mikroszkopikus „üzemanyagcellák” fogják energiával ellátni. Mint ahogy az utolsó fejezetben írtam, mostanában komoly fejlődés tapasztalható a MEMS- és a nanoszintű „üzemanyagcellák” területén, idesorolva azokból is néhányat, amelyek a test szőlőcukor- és ATP-energiaforrásait használják.{571}
A tüdőt az oxigénellátást jócskán feljavító respirocitákkal, oxigént szolgáltató és a szén-dioxidot eltüntető nanobotokat használva tudjuk kiváltani. Más rendszerekhez hasonlóan ezúttal is köztes állapotokon megyünk keresztül, amelyek során a technológia egyszerűen csak kiterjeszti a természetes folyamatokat, és így mindkettőből a világ legjobbját birtokolhatjuk. De végül nem lesz ok arra, hogy a tüdők megmaradjanak. Ha pedig kellemesnek tartjuk a levegővételt, virtuális megoldásokat is kidolgozhatunk eme érzékszervi élmény átéléséhez.
Idővel nem lesz szükségünk különféle, a vérben és más metabolikus utakon áramló vegyi anyagokat, hormonokat és enzimeket termelő szervekre. Sok ilyen anyag biológiailag azonos változatát már ma tudjuk szintetizálni, két évtizeden belül pedig képesek leszünk rutinszerűen legyártani a biokémiailag releváns anyagok túlnyomó többségét. Ma is készítünk mesterséges hormonszerveket. A Lawrence Livermore Nemzeti Laboratóriumban és a kaliforniai székhelyű Medtronic MiniMednél például bőr alá beültetendő mesterséges hasnyálmirigyet fejlesztenek. Ez számítógépes programot használva, hasnyálmirigysejtjeink inzulintermelő szigetecskéihez hasonlóan működne, és a vércukorszintet figyelve adagolná a pontos inzulinmennyiséget.{572}
Az emberi test 2.0-s változatában, intelligens bio-visszacsatolási rendszerek által irányított nanobotok szolgáltatják majd az óhajtott szint fenntartása és kiegyensúlyozása céljából a hormonokat és a velük összefüggő anyagokat (annyira, amennyire még szükségünk lesz rájuk). Mivel biológiai szerveink többségétől megszabadulunk, ezeknek az anyagoknak a nagy részére nem lesz szükségünk; a nanorobotikus rendszer által nélkülözhetetlennek tartott más forrásokkal lesznek helyettesítve.
Akkor mi marad? Tételezzük fel, hogy a korai 2030-as években vagyunk! Eltávolítottuk a szívet, tüdőt, a vörös- és fehérvérsejteket, vérlemezkéket, hasnyálmirigyet, pajzsmirigyet és az összes hormontermelő szervet, vesét, húgyhólyagot, májat, alsó nyelőcsövet, gyomrot, a vékony- és vastagbelet. A csontváz, a bőr, a nemi szervek, az érzékszervek, a száj, a felső nyelőcső és az agy maradt meg.
A csontváz szilárd szerkezet, és már elég jól értjük a működését. Egyes részeit (például mesterséges ízületekkel) már ma is helyettesíthetjük, bár a művelet fájdalmas sebészi beavatkozással jár, és a kivitelezésnél használt jelenlegi technológiának komoly korlátai vannak. Nanobotok összekapcsolásával egy napon azonban lehetővé válik a csontváz fokozatos, beavatkozást nem igénylő feljavítása, végső fokon pedig a kicserélése. Az emberi csontváz 2.0-s változata erős, szilárd és önjavító lesz.
A műtétet közvetlenül nem tapasztaljuk meg, így nem vesszük észre sok szervünk, például a máj és a hasnyálmirigy hiányát. Viszont az elsődleges és másodlagos nemi szerveinket burkoló bőrt, valamint kommunikációs és élvezeti alapfunkcióit mindenképpen meg akarjuk majd tartani. Mindemellett a bőrt végre fizikai és hőhatásoktól védő, bensőséges kommunikációs adottságainkat növelő, nanotervezésű, alkalmazkodó anyagokkal tökéletesíthetjük. Ugyanez vonatkozik az étkezésnél használt emésztőrendszer fennmaradt részeire, a szájra és a felső nyelőcsőre is.
Az emberi agy áttervezése. Mint ahogy korábban tárgyaltuk, a visszafejtés és újratervezés folyamata körbeveszi testünk legfontosabb rendszerét: az agyat. Már léteznek „neuromorf” modellezésen (az emberi agy és idegrendszer visszafejtésén) alapuló implantátumok. Az érintett agyterületek listája gyorsan bővül.{573} Az MIT és a Harvard kutatói a sérült retinát helyettesítő implantátumokat fejlesztenek.{574} Parkinson-kóros páciensek rendelkezésére állnak a ventrális poszterior mag és a szubtalamuszi agyi régiókkal közvetlenül kommunikáló implantátumok. A betegség legpusztítóbb tüneteinek visszafordítása a cél.{575} Az agybénulásban vagy multiplex sclerosisban szenvedők implantátuma a ventrális laterális talamusszal kommunikál, sikeresen kontrollálja a remegést.{576} „Ahelyett, hogy az agyat levesként kezelnénk, egyes ingerületátvivő anyagokat (neurotranszmittereket) erősítő vagy elnyomó vegyi anyagokat hozzáadva, inkább áramkörként fogjuk fel”, mondja az e gyógymódok úttörő munkáiban segítő amerikai orvos, Rick Trosch.
Változatos technikákat fejlesztenek a biológiai információfeldolgozás nedves-analóg világa és a digitális elektronika közti kommunikációs híd létrehozására is. A németországi Max Planck Intézet kutatói idegsejtekkel mindkét irányban kommunikáló, sebészeti beavatkozást nem igénylő eszközöket dolgoznak ki.{577} „Neurontranzisztorukat” élő pióca mozgását irányító személyi számítógéppel demonstrálták. Hasonló technológiát használnak pióca-idegsejtek „áramkörökbe” szervezésére, majd egyszerű logikai és aritmetikai problémák megoldására.
Tudósok kísérleteznek „kvantumpöttyökkel” – fotoinduktív (fényre reagáló) félvezető anyagot tartalmazó parányi chipekkel – is, amelyeket olyan peptidekkel vonnak be, amelyek képesek az idegsejtek felszínének meghatározott pontjaihoz kötődni. Ezzel lehetővé válik, hogy a kutatók az adott hullámhosszú fény segítségével (például gyógyszeradagolásnál) távolról hozzanak működésbe egyes idegsejteket, kiiktatva a beavatkozást igénylő külső elektródákat.{578}
Az ilyen fejlesztések ideg- és gerincvelő-károsult személyek megrongált idegpályái újbóli összecsatolásával is kecsegtetnek. Sokáig azt hittük, hogy ezek a járatok, mivel a nem használt idegek fokozatosan sorvadnak, csak nemrég megsérült betegek esetében állíthatók helyre. Egy friss felfedezés viszont kimutatta, hogy a régóta sérült gerincvelőjű betegekbe is beültethetők mesterséges neurális rendszerek. A Utah Egyetem kutatói hosszú ideje mind a négy végtagjukon lebénult betegeket lábuk különféleképpen történő mozgatására utasítottak, majd mágnesesrezonancia-képalkotással (MRI) vizsgálták az agyi reakcióikat. A lábak idegpályái ugyan évek óta inaktívak voltak, az agytevékenység lábmozgatási kísérletek közbeni mintázatai viszont nagyon közeli hasonlóságot mutattak az egészséges személyeknél megfigyeltekkel.{579}
Lehetőségünk lesz arra is, hogy a mozgásokra irányuló szándékhoz köthető agyi mintázatok felismerésére és izomtevékenységek megfelelő sorozatának stimulálására programozott érzékelőket tegyünk a lebénult személyek agyába. Már elkészültek olyan „nano-elektromechanikus rendszerek” (NEMS) tervei, amelyek kifejezetten azokat a betegeket célozzák meg, akiknek az izmai egyáltalán nem működnek. Ezek a rendszerek képesek kitágulni és összehúzódni, felváltva a sérült izmokat, és akár valódi, akár mesterséges idegekkel aktiválhatóak.
Kiborgokká válunk. Az emberi test 2.0-s változatának forgatókönyve egy régi trend folytatása, mely során egyre bensőségesebb kapcsolatba kerülünk a technológiánkkal. A számítógépek kezdetben távoli, hatalmas gépek voltak, amelyeket légkondicionált termekben őriztek és kezeltek fehér köpenyes technikusok. Aztán az íróasztalunkra, majd a karunk alá költöztek, most meg a zsebünkben vannak. Hamarosan rutinszerűen berakjuk őket a testünkbe és az agyunkba. 2030-ra inkább leszünk nem biológiaiak, mint biológiaiak. Mint ahogy a harmadik fejezetben tárgyaltam, 2040-re a nem biológiai intelligencia többmilliárdszor nagyobb lesz a biológiainál.
A súlyos betegségek és a rokkantság legyőzésének csábító nyeresége gyors fejlődési pályát fog biztosítani ezeknek a technológiáknak, ám az orvosi alkalmazások még az elterjedésük korai szakaszában vannak. Mihelyt meghonosodnak a technológiák, megszűnnek az emberi lehetőségek mérhetetlen kiterjesztésének akadályai.
Stephen Hawking nemrég megjegyezte a német Focus magazinban, hogy a számítógépes intelligencia néhány évtizeden belül felülmúlja az emberit. Azt javasolta, hogy „sürgősen közvetlen kapcsolatokat kell fejleszteni az agy felé, hogy a számítógépek inkább kiegészítsék az emberi intelligenciát, s ne szemben álljanak azzal.”{580} Hawking nyugodt lehet, hiszen a javasolt fejlődési program folyamatban van.
Az emberi test 2.0-nak sok változata lesz; minden egyes szerv, testi rendszer saját fejlődési, finomítási utat jár be. A biológiai evolúció csak „helyi optimalizálásra” képes, azaz ugyan javítja a tervet, de kizárólag a biológiailag nagyon régen megfogalmazott „tervdöntések” korlátai között. Például építsen fel bármit is, mindig csak korlátozott típusú anyagokkal dolgozhat – név szerint a fehérjékkel, amelyek az aminosavak egydimenziós húrjaiból csavarodnak össze. Csupán rendkívül lassú kémiai kapcsolatokon alapuló gondolkodási folyamatokat használhat (a mintafelismerés, logikai analízis, készségek kialakítása és más kognitív készségek terén). És a biológiai evolúció ráadásul nagyon lassú is, csak járulékosan javít a felsorolt alapelképzelések alkalmazását továbbvivő terven. Képtelen ugrásszerűen változtatni, például gyémántból készített szerkezeti anyagokra vagy nanocsőalapú logikai kapcsolókra váltani.
Ezeket az inherens korlátokat azonban meg lehet kerülni. A biológiai evolúció létrehozott ugyanis egy gondolkodásra és környezete átalakítására képes fajt. Ennek a fajnak most sikerül megismernie és kijavítania a saját tervét, ráadásul képes felülvizsgálni és átalakítani a biológiai alapdogmákat is.
Az emberi test 3.0-s verziója. Úgy képzelem, az emberi test 3.0-t – a 2030-as és 2040-es években – sokkal radikálisabban alakítjuk majd ki. Minden egyes alrendszer újraformálása helyett – gondolkodásunk biológiai és nem biológiai részének együttes alkalmazásával – lehetőségünk lesz átalakítani testünket a 2.0-s változat tapasztalatai alapján. Az 1.0-ból a 2.0-ba való átmenethez hasonlóan a 3.0-ba való átmenet is fokozatos lesz, sok egymással versengő elképzeléssel.
A 3.0-s változat egyik tulajdonságaként a test megváltoztathatóságát képzelem el. Ezt virtuálisvalóság-környezetekben (lásd a következő fejezetet) nagyon könnyen meg tudjuk majd tenni, de azok az eszközök is rendelkezésünkre fognak állni, amelyekkel a tényleges valóságban is kivitelezhetjük. Az MNT-alapú (molekulárisnanotechnológia-alapú) gyártás magunkba integrálásával gyorsan, tetszés szerint módosíthatjuk majd fizikai megjelenésünket.
Annak fényében, milyen hatással van az esztétika az emberi agyra, valószínűleg nagyrészt nem biológiai agyunkkal is méltányolni fogjuk az emberi testek esztétikai és érzelmi fontosságát. (Intelligenciánk nem biológiai részei bővített állapotban is a biológiai ember intelligenciájából származnak majd.) Tehát az emberi test 3.0 a mai szabványok szerint emberinek fog tűnni, viszont mivel sokkal formálhatóbb lesz, az idő előrehaladtával kitágul majd a szépségről alkotott elképzelésünk. Az emberek piercinggel, tetoválással, plasztikai sebészettel már ma is kiegészítik, formálják testüket. Ezek a változások társadalmilag egyre elfogadottabbak. Mivel módunkban áll majd, hogy könnyen visszafordítható változtatásokat végezzünk, valószínűleg sokkal nagyobb lesz a kísérletező kedv.
J. Storrs Hall olyan, általa „fogleteknek” (kb. „önszervező nanobotok felhőjének” az angol fog [köd] szó nyomán – a szerk.) elnevezett nanobotokról írt, amelyek egymással összekapcsolódva sokféle struktúrát képesek létrehozni, és gyorsan át tudják alakítani ezeknek a struktúráknak a felépítését. Azért nevezi őket fogleteknek, mert ha kellő sűrűségben vannak jelen egy területen, képesek különböző hang- és vizuális hatásokat létrehozni a hang és a fény manipulálásával. Lényegében külső (azaz fizikai világbeli), nem pedig belső (idegrendszerbeli) virtuálisvalóság-környezeteket hoznak létre. Egy személy képes módosítani velük a testét vagy a környezetét – habár, mivel a fogletek a hangot és a képeket kontrollálják,{581} e változások egyik-másika valójában csak illúzió. Hall fogletjei konceptuális szinten olyan valódi, képlékeny testeket képesek létrehozni, melyek felveszik a versenyt a virtuális valóságbeli testekkel.
BILL (KÖRNYEZETVÉDŐ): Ezzel az emberi test 2.0-s cuccal – a szó szoros értelmében – nem dobod ki a gyereket is a fürdővízzel együtt? Az egész emberi test gépekkel való helyettesítését javaslod. Az emberi lényből semmi sem marad meg.
RAY: Nem értünk egyet az emberi meghatározásában. De mit javasolsz, hol húzzuk meg a határvonalat? Az emberi test és agy biológiai és nem biológiai beavatkozásokkal történő gyarapítása aligha számít új elképzelésnek. És még mindig nagyon sok az emberi szenvedés.
BILL: Nincs kifogásom az emberi szenvedés enyhítésével szemben. De az emberi testet géppel helyettesíteni azért, hogy nőjön a teljesítményünk… Marad a gép. Az autók ugyan gyorsabban közlekednek, mint az ember, de nem tartjuk embernek őket.
RAY: Ennek a problémának sok köze van a „gép” szóhoz. A te gépfelfogásod az embernél lényegesen kevésbé megbecsült – kevésbé komplex, kreatív, intelligens, értelmes, finom és alkalmazkodó – valamire vonatkozik. Mivel érvényes is a legtöbb gépre, amivel találkoztam, ha a mostaniakról beszélünk, akkor el is fogadható. Állításom és az eljövendő szingularitás egyik lényeges eleme épp az, hogy alapjaikban változnak meg a gépről és a nem biológiai intelligenciáról alkotott képzetek.
BILL: Nos, pontosan ez a problémám. Korlátaink emberi mivoltunk részei. Nem állítjuk, hogy a lehető leggyorsabb entitások vagyunk, hogy a miénk a lehető legnagyobb memóriakapacitás és így tovább. Embernek lenni viszont olyan meghatározhatatlan, spirituális minőség is, amellyel a gépek természetüknél fogva nem rendelkeznek.
RAY: Megint arról van szó, hogy hol húzod meg a határvonalat. Egyes emberek máris nem biológiai pótlásokkal helyettesítik testük és agyuk egyes részeit, és ezek a pótlások jobban teljesítik az „emberi” funkciókat.
BILL: Csak akkor, ha beteg vagy lebénult szervet és rendszereket helyettesítenek. Te viszont a teljes emberi mivoltunkat lecserélnéd az adottságaink kibővítéséért, és ez értelemszerűen nem emberi.
RAY: Akkor talán az emberi természet az alapvető nézeteltérésünk tárgya. Számomra nem a korlátaink – pedig sok van belőlük –, hanem a korlátokon túllépés képessége az emberi létezés lényege. Nem álltunk meg a föld talajánál, sőt a bolygónál sem. És már a biológiai korlátainkkal sem érjük be.
BILL: A technológia hatalmát különösen körültekintően kell használnunk! Egy bizonyos pont után elveszítünk valami nehezen megnevezhető minőséget, ami értelmet ad az életnek.
RAY: Szerintem egyetértünk abban, hogy fel kell ismernünk, mi a fontos az emberi természetben. Viszont semmi okunk nincs arra, hogy a korlátainkat ünnepeljük.
…az emberi agyra
„Minden, amit látunk vagy látszik, csak álom az álomban?”
(Edgar Allan Poe)
„A számítógép-programozó univerzumok teremtője, ahol ő egyedül a törvényhozó. Drámaíró, színpadi rendező, császár, legyen akármennyire hatalmas is, soha nem gyakorolt ekkora abszolút hatalmat a színpad vagy a csatatér elrendezése felett, s nem parancsolt ilyen rendíthetetlenül kötelességtudó színészeknek és csapatoknak.”
(Joseph Weizenbaum)
„Egy szeles napon két szerzetes vitatkozott egy csapkodó zászlóról. „A zászlót és nem a szelet látom mozogni” – mondta az első. „Úgy látom, hogy a szél, és nem a zászló mozog” – mondta a második. Arra járt egy harmadik is, és így szólt: „A szél nem mozog. A zászló nem mozog. Az elmétek mozog.”
(zen példázat)
„Tegyük fel, hogy valaki azt mondja: »képzeljük el a pillangót pont olyannak, amilyen, viszont gyönyörű helyett csúfnak«.”
(Ludwig Wittgenstein)
A 2010-es forgatókönyv. A következő évtized elején megjelenő számítógépek lényegében láthatatlanok lesznek; ruhánkba lesznek varrva, be lesznek ágyazva bútorainkba és a környezetünkbe. Kiaknázzák a gyors kommunikáció és a számítási erőforrások világméretű hálózatát (amivé egyszer a világháló fog átalakulni, mihelyt valamennyi összekapcsolt kommunikáló eszköze webszerverré válik, óriási szuperszámítógépeket és memóriabankokat alakítva ki). Még nagyobb lesz a sávszélesség, az interneten bármikor kommunikálhatunk vezeték nélkül. A kijelzőket a szemüvegekbe és kontaktlencsékbe építik, a képeket közvetlenül a retinánkra vetítik ki. A Védelmi Minisztériumban már használják az ezeket az elveket érvényesítő technológiákat; azzal a céllal, hogy katonák kiképzésére alkalmas virtuálisvalóság-környezeteket építsenek fel.{582} A hadsereg Kreatív Technológiák Intézete nemrég mutatott be egy lenyűgöző, a felhasználók megnyilvánulásaira pontosan reagáló, virtuális embereket tartalmazó immerzív virtuálisvalóság-rendszert.
Audiokörnyezeteket is hasonló parányi eszközök fognak „kivetíteni.” Már léteznek olyan, ruhába integrált mobiltelefonok, amelyek fülbe „vetítik” a hangot.{583} És létezik olyan MP3-lejátszó is, amely a koponyánkat rezegteti, hogy csak mi halljuk a zenét.{584} A hangnak a katonák sisakján keresztül egyenesen a koponyába történő továbbítása terén a hadsereg úttörő munkát végez.
Találkozhatunk rendszerekkel, amelyek a hangot távolról és csak a meghatározott személyekhez juttatják el. A Különvélemény című film személyre szabott, beszélő utcai hirdetései ezt a technológiát jelenítették meg. A Hypersonic Sound technológia és az Audio Spotlight rendszerek ultrahangok modulálásával érik el ugyanezt. A levegőbe sugárzott megfelelő frekvenciájú ultrahangnyalábok kölcsönhatásba lépnek, és a tér adott pontjában hallható hangot hoznak létre. Ha többféle nyalábegyüttest sugárzunk falakra vagy más felületekre, hangfalak nélkül is kivitelezhető egy újfajta, személyre szabott térhatású hangzás.{585}
Ezek a források bármikor nagy felbontású, teljes bemerülést nyújtó, látható és hallható virtuális valóságról gondoskodnak. A valódi világra újabb rétegeket rakó kijelzőkkel valós idejű tanácsokat és magyarázatokat adó bővített valóságunk is lesz. Például a retinális kijelző emlékeztethet arra, hogy „ő dr. John Smith, az ABC Intézet igazgatója, hat hónapja, az XYZ-konferencián láttad utoljára”, vagy „ez az Idő-Élet Épület, a találkozó a tizedik emeleten lesz.”
Lesz – főként feliratozva – valós idejű fordítás idegen nyelvekre, és a napi tevékenységünkbe integrált online információhoz is többféleképpen férhetünk hozzá. A valódi világra rétegzett virtuális segédek nem várnak mindig kérdésekre és utasításokra, hanem, látva, hogy egy-egy információdarab megtalálásával küszködünk, maguktól lépnek elő ötletekkel. (Mintha azon tűnődnénk, hogy „ez a színész… aki a hercegnőt játszotta, vagy a királynő volt… abban a robotos filmben”, és a virtuális segéd a fülünkbe suttogná, vagy a látómezőnkbe vetítené: „Natalie Portman, Amidala királynő a Csillagok háborúja első, második és harmadik részében.”)
A 2030-as forgatókönyv. A nanobot-technológia teljes bemerülést kínáló, tökéletesen meggyőző virtuális valóságról fog gondoskodni. A nanobotok az érzékszervi idegsejtjeink közötti összes kapcsolat fizikai közelségébe pozicionálják magukat. Már rendelkezünk az idegsejtekkel mindkét irányban kommunikáló elektronikus eszközökkel, ám magukkal az idegsejtekkel még nincs közvetlen kapcsolat. A Max Planck Intézet kutatói például a közeli idegsejt kisülését észlelő, vagy kisülésre késztető, kisülést megakadályozó „neurontranzisztort” fejlesztenek.{586} Mindez az idegsejtek és az elektronikai alapú neurontranzisztorok közötti kétirányú kommunikációhoz vezet. Mint ahogy fentebb említettem, kvantumpöttyökön szintén kimutattak az idegsejtek és az elektronika közötti kommunikáció sebészeti beavatkozás nélküli megvalósítására alkalmas tulajdonságokat.{587}
Ha a tényleges valóságban akarunk élményeket szerezni, a nanobotok egyszerűen ott maradnak, ahol vannak (a hajszálerekben), és nem csinálnak semmit. Ha be akarunk lépni a virtuális valóságba, elfojtják és a virtuális környezethez illő jelekkel helyettesítik a valódi érzékszerveink felől érkező összes inputot.{588} Elvégre az agy nem kísérletezik közvetlenül a testtel. Mint ahogy a negyedik fejezetben kifejtettem, a test felől jövő – másodpercenkénti több száz megabitnyi – input érintésre, hőmérsékletre, savszintekre, a táplálék útjára és más fizikai eseményekre vonatkozó információt ábrázol, áthalad a Lamina I. gerincvelői terület idegsejtjein, majd átmegy a hátsó ventromediális magon, és az agykéreg két inzuláris régiójába érkezik. Ha hibátlan a kódolás – az agy visszafejtésére tett fáradozásainkból tudni fogjuk, hogyan tegyük azzá –, az agy valódiként éli meg a mesterséges jeleket. Eldönthetjük, hogy izmainkat és lábunkat úgy mozgassuk, mint közönséges esetben tesszük, a nanobotok viszont feltartóztatják az idegsejtek közötti jelzéseket, megakadályozzák a valódi lábaink mozgását – helyette virtuális végtagjaink mozognak –, egyensúlyrendszerünkhöz pedig pontosan hozzáadják a szükséges mozgásokat és a virtuális környezetben használt orientációs koordinátákat.
A világháló felfedezésre váró virtuális környezetek garmadájával fog szolgálni. Egyesekkel valós helyek teremtődnek újra, mások viszont fizikai világbeli megfelelők nélküli fura közegek lesznek. Sőt, mivel a fizika törvényei nem vonatkoznak rájuk, alkalmasint olyanokkal is találkozunk majd, amelyek a valóságban elképzelhetetlenek. Fel tudjuk keresni ezeket a virtuális helyeket, valódi és szimulált személyekkel (természetesen nem lesz egyértelmű különbség köztük) egyaránt akármilyen interakciót folytathatunk, az üzleti tárgyalástól kezdve az érzéki találkákig. A „virtuálisvalóság-környezet-tervező” új munkakörleírás és művészi forma lesz.
Válj valaki mássá! Mivel változtatni tudjuk megjelenésünket és sikeresen más személlyé válhatunk, a virtuális valóságban nem korlátozódunk egyetlen személyiségre. Ezekben a háromdimenziós virtuális környezetekben odavetített testünket a fizikai megfelelő (tényleges valóságban történő) módosítása nélkül is könnyedén megváltoztathatjuk. Egyszerre válogathatunk különféle testek között, különféle személyek részére. Szüleink valamilyennek látnak, míg párunk egy másik testünkkel él át élményeket. Társunk viszont akár semmibe is veheti a választásunkat, és jobban kedvelheti, ha másként, nem az általunk kiválasztott testben lát. Különféle személyekhez különféle testi kivetítést választhatunk: Ben Franklint egy kedves nagybácsihoz, bohócot egy idegesítő munkatárshoz. Romantikus párok pedig olyanokat, amilyenek lenni szeretnének, sőt akár eggyé is válhatnak. Könnyen váltogatható döntésekről van szó.
Abban a szerencsében volt részem, hogy a Monterey-ben rendezett 2001-es TED-(technológia, szórakozás, design)-konferencián egy virtuálisvalóság-bemutatón átélhettem, milyen, ha magamat más személyként vetítem ki. A ruhámon lévő mágneses érzékelők segítségével egy számítógép pontosan követte az összes mozgásomat. Ultragyors animációval elkészítettem egy fiatal hölgy – a mozgásomat valós időben követő Ramona – életnagyságú, szinte fényképhű másolatát. A hangomat jelfeldolgozó technológiával női hanggá alakították. Ramona szájmozgását is vezérelték. A TED közönségének úgy tűnt, mintha maga Ramona tartotta volna a bemutatót.{589}
Ahhoz, hogy érthető legyen az elképzelés, a közönség egyszerre láthatott engem és Ramonát, miközben mindketten szimultán és egyformán mozogtunk. Zenekar jött fel a színpadra, és én – Ramona –, mintha az eredeti szám lett volna, előadtam a Jefferson Airplane White Rabbit című számát. Az akkor tizennégy éves lányom – szintén mágneses érzékelőkkel felszerelve – csatlakozott hozzám, táncmozdulatai egy férfi tartaléktáncos, a virtuális Richard Saul Wurman, a TED-konferencia impresszáriójának mozgásává lettek átalakítva. A bemutató csúcspontjaként a közönség látta, hogy a nem kifejezetten hip-hop mozdulatairól híres Wurman meggyőzően játssza el a lányom tánclépéseit. A Warner Bros. kreatív vezetői is ott ültek, majd kimentek, és elkészítették a Simone című mozit. A filmben az Al Pacino által játszott karakter nagyjából ugyanígy változtatja át magát Simone-ná.
A kísérlet nagy jelentőségű és megható volt számomra. A kibertükörbe (egy kijelző, amely mutatta nekem, mit lát a közönség) nézve inkább Ramonának láttam magam, és nem annak a személynek, aki általában visszanéz a tükörből. Nemcsak a szellemi ötletet, hanem a valaki mássá történő átváltozás érzelmi erejét is átéltem.
Az emberek identitása gyakran szorosan összekapcsolódik a testükkel („nagy orrom van”, „sovány vagyok”, „nagydarab vagyok” stb.). Úgy vélem, felszabadító hatású, ha más személlyé változunk át. Mindnyájunkban személyiségek sokasága lakozik. Képesek vagyunk az összeset magunkban hordozni, de mivel nem állnak rendelkezésünkre olyan eszközök, amelyekkel kifejezésre juttathatnánk őket, általában elfojtjuk ezeket a személyiségeket. Jelenleg nagyon korlátozott a hozzáférhető technológia – mint például a divat, a smink, a frizura – ahhoz, hogy különböző kapcsolatoknak, alkalmaknak megfelelően alakítsuk át magunkat. A jövőbeli, teljes bemerülést kínáló virtuálisvalóság-környezetekben viszont jócskán bővíthetjük személyiségpalettánkat.
Amellett, hogy az összes érzéket felölelik, ezek a megosztott környezetek érzelmi rétegekkel is rendelkeznek. A nanobotok képesek lesznek létrehozni az érzelmek, szexuális örömök, érzékszervi élményeink más megnyilvánulásainak és a szellemi reakcióknak a neurológiai megfelelőit. Az agyat megnyitó sebészeti kísérletek kitűnően szemléltették, hogy bizonyos speciális pontok stimulálása érzelmi élményeket indíthat el. (Például, ahogy a The Age of Spiritual Machines [A spirituális gépek kora] című művemben is beszámoltam róla, egy lány agyában egy meghatározott pontot stimuláltak, és mindent szórakoztatónak talált.){590} Egyes érzelmekkel és másodlagos reakciókkal inkább agytevékenység-mintázatok, mint speciális idegsejtek stimulálása jár együtt. Masszívan elosztott nanobotokkal viszont ezek a mintázatok is stimulálhatóak lesznek.
Élménysugárzók. Az „élménysugárzók” az érzékszervi élmények és az érzelmi reakciók neurológiai megfelelőinek teljes áramlását ugyanúgy eljuttatják a webre, ahogy ma webkameráról közvetítjük hálószobánk képeit. Népszerű időtöltés lesz mások érzékszervi-érzelmi élményeibe bekapcsolódni és A John Malkovich menet mintájára átélni, milyen is annak a másik személynek lenni. Archivált élmények széles választékából válogathatunk majd; a virtuálisélmény-tervezés szintén új művészi forma lesz.
Tágítsd ki a tudatodat! 2030 körül a nanobotok legfontosabb alkalmazási területe elménk tényleges kitágítása lesz biológiai és nem biológiai intelligencia egyesítésén keresztül. Az első szakasz a százbilliónyi neuron közötti nagyon lassú kapcsolat feljavítása lesz nagy sebességű nanorobot-kommunikáción keresztüli virtuális kapcsolatokkal,{591} aminek következtében módunkban áll majd, megnövelni mintafelismerő adottságainkat és gondolkodási képességünk egészét, illetve közvetlen érintkezésbe léphetünk erős nem biológiai intelligenciákkal is. A technológia segítségével az agyak vezeték nélkül kommunikálhatnak egymással.
Fontos rámutatni, hogy bőven a XXI. század első felének a vége előtt a nem biológiai anyagok közvetítésével történő gondolkodás válik túlsúlyossá. Mint ahogy a harmadik fejezetben áttekintettem, a biológiai emberi gondolkodás (azagyterületek neuromorf modellezése alapján) agyanként és másodpercenként 1016, az összes emberi agyat tekintve pedig nagyjából 1026 műveletre korlátozódik. A számok még a genom biomérnöki finomhangolásával sem változnak észrevehetően. Ezzel szemben a nem biológiai intelligencia feldolgozókapacitása (és a növekedés mértéke is) exponenciálisan nő, a 2040-es évek közepéig jócskán túlszárnyalja majd a biológiai intelligenciát.
Addigra már túllépünk a „nanobotok a biológiai agyban” paradigmán. A nem biológiai intelligencia többmilliárdszor hatalmasabbá válik, és ennek megfelelően túlsúlyba kerül. Az emberi test módosításokat és tetszőleges új formákban való újramegtestesüléseit biztosító 3.0-s változatát fogjuk birtokolni. A század második évtizedének teljes bemerülést biztosító vizuális-auditív virtuális környezeteiben testünket képesek leszünk gyorsan megváltoztatni; a 2020-as évek teljes bemerülést kínáló virtuális valóságai összes érzékünket egyesítik, míg a tényleges valóságban a 2040-es években történik meg ugyanez.
Mivel teljes mértékben az ember–gép-civilizáció származéka, a legalábbis részeiben az emberi intelligencia visszafejtésén alapuló nem biológiai intelligenciát még mindig emberinek kell majd tekinteni. Ezt a fontos filozófiai kérdést a következő fejezetben fogom vizsgálni. Az intelligencia eme két világának egyesülése nem csupán a biológiai és nem biológiai gondolkodómédiumok fúziója, hanem – ami sokkal fontosabb – az elménket virtuálisan bármely elképzelt módon kitágítani képes gondolkodásmódé és -szervezésé is.
Jelenlegi agyunk viszonylag változatlan szerkezettel bír. Jóllehet a tanulási folyamat természetes részeként az idegsejtek közötti kapcsolatokhoz és az ingerületátvivő anyagok koncentrációjához mintázatokat adunk, az emberi agy mai teljes kapacitása erősen korlátozott. Mihelyt gondolkodásunk nem biológiai darabjai a 2030-as évek végére túlsúlyba kerülnek, túl tudunk lépni az agy idegi területeinek alapépítményén. A masszívan elosztott nanobotokon alapuló agyi beültetések jelentős mértékben kitágítják majd a memóriánkat, illetve mérhetetlenül feljavítják az összes érzékszervi, mintafelismerő és kognitív képességünket. Mivel a nanobotok kommunikálnak egymással, idegsejtkapcsolatok bármilyen sorozatát el tudják majd készíteni (a neuronok kisülését elfojtva), létező kapcsolatokat szüntethetnek meg, ugyanúgy teremtenek új biológiai és nem biológiai hibridekből álló hálózatokat, és adhatnak hozzájuk teljes mértékben nem biológiaiakat, ahogy az intelligencia nem biológiai formáival is bensőséges kapcsolatokat alakíthatnak ki.
A nanobotok használata elmebővítőkként jelentős előrelépés a mostanában elkezdett sebészi idegbeültetésekhez képest. A nanobotok sebészet nélkül, a vérkeringésen keresztül jutnak a testbe, és ha szükséges, úgy is irányíthatók, hogy távozzanak, azaz a folyamat könnyen visszafordítható lesz. Programozva lesznek, és a program alapján például virtuális valóságot szolgáltatnak, aztán pedig különböző módszerekkel kibővíthetik az elménket. Megváltoztathatják a konfigurációt, átalakíthatják szoftverüket. Talán a legfontosabb, hogy nagymértékben eloszlanak majd, és így az agy több milliárd pontjára eljutnak, míg a sebészileg beültetett neurális implantátumok csak egyetlen, esetleg néhány helyre tehetőek.
MOLLY 2004: Nem túl csábító a teljes bemerülést kínáló virtuális valóság. Arra gondolok, hogy az agyamban futkározó összes nanobot olyan, mint a kicsi poloskák.
RAY: Ó, nem fogod jobban érezni őket, mint a fejedben lévő idegsejteket vagy a baktériumokat a béltraktusodban.
MOLLY 2004: Ami azt illeti, az utóbbiakat tényleg érzem. Viszont már most is lehet teljes bemerülést biztosító élményem a barátaimmal, és tudod, hogy? Ha fizikailag vagyunk együtt.
SIGMUND FREUD: Hm, ugyanezt mondogatták a telefonról is fiatal koromban. Azt szokták mondani, hogy „mi szükségünk több száz mérföldre lévőkkel beszélgetni, amikor együtt is lehetünk?”
RAY: Pontosan, a telefon a hallás virtuális valósága. Tehát a teljes bemerülést kínáló VV alapvetően egy egész testes telefon. Bárkivel bármikor együtt lehetsz, és sokkal többet tehettek a puszta beszélgetésnél.
GEORGE 2048: Az biztos, hogy a szexmunkásoknak áldás volt; ki sem kellett mozdulniuk otthonról. Annyira lehetetlenné vált bármilyen értelmes határvonalat húzni, hogy 2033-ban a hatóságoknak a virtuális prostitúció legalizálásán kívül nem volt más választásuk.
MOLLY 2004: Nagyon érdekes, de valójában nem túl vonzó.
GEORGE 2048: Rendben, de vedd figyelembe, hogy a kedvenc szórakoztatóipari sztároddal is együtt lehetsz!
MOLLY 2004: Képzeletben akkor tehetem meg, amikor csak akarom.
RAY: Szép a képzelet, de a valódi – vagy inkább a virtuális – sokkal, nos, sokkal valódibb.
MOLLY: Igen, de mi van, ha foglalt a „kedvenc” celebem?
RAY: A 2029 körüli virtuális valóságnak egy másik előnye, hogy több millió mesterséges ember közül válogathatsz.
MOLLY 2104: Értem én, hogy visszamentél 2004-be, de ettől a terminológiától nagyjából akkor szabadultunk meg, amikor 2052-ben elfogadták a Nem Biológiai Személyek Törvényét. Azt akarom mondani, hogy sokkal valódibbak vagyunk, mint… Khm… Hadd fogalmazzam újra!
MOLLY 2004: Igen, talán ezt kéne tenned.
MOLLY 2104: Hadd mondjam csak azt, hogy nem kell egyértelmű biológiai szerkezettel rendelkezned ahhoz…
GEORGE 2048: …hogy szenvedélyes legyél?
MOLLY 2104: Szerintem tudnod kellene.
TIMOTHY LEARY: Mi van, ha rossz tripen vagy?
RAY: Azt érted ezen, ha valami fonákul üt ki a virtuálisvalóság-élményben?
TIMOTHY LEARY: Pontosan.
RAY: Nos, otthagyhatod. Úgy, mint amikor híváskor kinyomod a telefont.
MOLLY 2004: Feltéve, ha még ellenőrzésed alatt tartod a szoftvert.
RAY: Igen, erre oda kell figyelnünk.
SIGMUND: Látok itt néhány valódi terápiás lehetőséget.
RAY: Igen, a virtuális valóságban az lehetsz, aki csak lenni akarsz.
SIGMUND: Tökéletes lehetőség az elfojtott vágyak kifejezésére…
RAY: És nemcsak együtt lenni azzal a személlyel, akivel együtt akarsz lenni, hanem azzá a személlyé is válhatsz.
SIGMUND: Pontosan. Libidónk tárgyait egyébként is a tudatalattinkban teremtjük meg. Gondolj csak bele, hogy egy párból mindketten nemet válthatnak!
MOLLY 2004: Feltételezem, csak terápiás közjátékként?
SIGMUND: Természetesen. Csak a gondos felügyeletem mellett javasolnám.
MOLLY 2004: Magától értetődően.
MOLLY 2104: Hé, George, emlékszel, amikor az Allen Kurzweil-regényben{592} egyszerre mindketten nemet váltottunk?
GEORGE 2048: Haha, legjobban a XVIII. századi feltalálóként tetszettél, aki erotikus zsebórákat készített!
MOLLY 2004: Rendben, most pedig futtassátok le velem még egyszer ezt a virtuális szex dolgot! Pontosan hogyan is működik?
RAY: A szimulált virtuális tested használod. Az idegrendszeredben és az idegrendszer körül lévő nanobotok az összes érzéked számára pontosan kódolt jelzéseket generálnak: láthatót, hallhatót, természetesen tapinthatót, sőt szaglószervit is. Az agyad szemszögéből nézve ez valóságos, mivel a jelek ugyanúgy valódiak, mintha tényleges élmények alapján az érzékszerveid hoznák létre őket. A virtuális valóságbeli szimuláció általában a fizika törvényeit követné, igaz, az általad választott környezettől is függene. Ha más személlyel vagy személyekkel mész oda, ezeknek a más intelligenciáknak, legyenek akár biológiai testtel rendelkező emberek vagy egyebek, szintén van testük ebben a virtuális környezetben. Nem kell, hogy a virtuális valóságbeli tested ugyanaz legyen, mint a valódi. A magadnak választott test tulajdonképpen el is térhet attól, amit veled egy időben a partnered választ neked. A virtuális környezetet, testeket és a hozzájuk kapcsolódó idegi alapú jelzéseket generáló számítógépek úgy működnek együtt, hogy a cselekvéseid hassanak a másik virtuális élményére, és fordítva.
MOLLY 2004: Magyarán, még akkor is átélném a szexuális élményt, ha valójában senkivel sem lennék együtt?
RAY: Nos, valakivel lennél, csak nem a tényleges valóságban, ahol – természetesen – ez a valaki talán nem is létezik. A szexuális gyönyör nem közvetlen érzékszervi élmény, hanem az érzelemhez hasonló. Az agyban keletkezett, a cselekvéseidre és gondolataidra reagáló érzet, ugyanúgy, mint a humor vagy a harag.
MOLLY 2004: Mint az általad említett lány, aki, miután a sebész az agyának egy bizonyos pontját stimulálta, szórakoztatónak talált mindent?
RAY: Pontosan. Az összes élményünknek, érzésünknek és érzelmünknek megvannak a neurológiai megfelelői. Egyesek lokalizálhatók, míg mások egy-egy aktivitási mintázat formájában jelentkeznek. A virtuálisvalóság-élmény részeként érzelmeinket bármelyik esetben képesek leszünk formálni és erősíteni.
MOLLY 2004: Egész jól működhet. Azt hiszem, a romantikus közjátékaimban fel fogom javítani a mulatságos megnyilvánulásaimat. Pont jól fognak passzolni hozzájuk. Vagy talán az abszurd válaszaimat, valahogy azokat is kedvelem.
NED LUDD: Látom, ahogy elszabadul az egész; az emberek lassan virtuális valóságban fogják eltölteni idejük javarészét.
MOLLY 2004: Ó, a tízéves unokaöcsém már most ott van a videojátékaival.
RAY: De azok egyelőre még nem kínálnak teljes bemerülést.
MOLLY 2004: Ez igaz. Őt ugyan látjuk, de nem vagyok biztos benne, hogy ő is észrevesz minket. Viszont, ha eljutunk odáig, hogy a játékai teljesen immerzívek lesznek, soha többé nem fogjuk már látni.
GEORGE 2048: Értem a 2004-es soványka virtuális világokkal kapcsolatos kételyeidet, viszont a 2048-as virtuális világainkban nincsenek ilyen problémák. Sokkal, de sokkal lenyűgözőbbek, mint a valódi világ!
MOLLY 2004: Igen, de honnan tudod, ha soha nem tartózkodsz a valódi világban?
GEORGE 2048: Elég sokat hallok róla. Különben is szimulálhatjuk.
MOLLY 2104: Nos, amikor csak akarom, akkor lehet valódi testem, nem nagy ügy. Azt kell mondanom, inkább felszabadító hatású, hogy nem függsz egy adott testtől, pláne nem egy biológiaitól. Van fogalmad arról, az utóbbi számtalan korlátja és nyűge mennyire behatárolna bennünket?
MOLLY 2004: Igen, azt hiszem, tudom, mire célzol.
…az emberi élettartamra
„Az összes biológiai tudományban az egyik legfigyelemreméltóbb tény az, hogy nincsen magyarázatunk a halál szükségességére. Ha örökmozgót akarnánk építeni, már felfedeztünk annyi természeti törvényt a fizika tanulmányozásával, hogy lássuk, örökmozgót építeni vagy teljes lehetetlenség, vagy a fizikai törvények tévednek. De a biológiában semmi olyat nem fedeztünk még fel, ami a halál elkerülhetetlenségére utalna. Ez számomra azt jelenti, talán nem is olyan elkerülhetetlen, és csak idő kérdése, hogy a biológusok felfedezzék, mivel van a baj, és képesek legyünk gyógyítani ezt a szörnyű, általános kórt vagy kijavítani az emberi test átmenetiségét.”
(Richard Feynman)
„Sohase engedjetek, sohase engedjetek, soha, soha, soha, soha – semmiben, se nagyban, se kicsiben, se fontosban, se jelentéktelenben – ne engedjetek semminek!”
(Winston Churchill)
„Először a halhatatlanságot! Minden más várhat.”
(Corwyn Prater)
„A kényszerű halál a biológiai evolúció sarokköve, de ettől a ténytől még nem lesz jó dolog.”
(Michael Anissimov)
„Tételezzük fel, hogy egy kétszáz évvel ezelőtti tudós vagy, aki kitalálta, hogyan lehet jobb higiéniával drasztikusan csökkenteni a gyermekhalandóságot! Erről tartasz előadást, mikor hátul feláll valaki, és így szól: »Egy pillanat! Ha így teszünk, népességrobbanás következik be!« Ha azt válaszolod, hogy »Nem, minden rendben lesz, mert szex közben rajtunk lesz ez az abszurd gumimicsoda«, senki se vesz komolyan. Pedig pontosan ez történt – a fogamzásgátlást széles körben elfogadták (nagyjából akkoriban, amikor a gyermekhalandóság csökkent).”
(Aubrey de Grey, gerontológus)
„Van egy kötelességünk: hogy meghaljunk.”
(Dick Lamm, Colorado állam korábbi kormányzója)
„Némelyikünk azt gondolja, hogy ez elég nagy kár.”
(Bertrand Russell, 1955,
megjegyzést fűzve ahhoz a statisztikához, mely szerint mindennap nagyjából százezer ember hal meg életkorral kapcsolatos okok miatt.){593}
„Az emberiséget megteremtő folyamatnak, az evolúciónak csak egyetlenegy célja van: saját másolataik legyártására maximálisan alkalmas géngépek alkotása. Visszatekintve, ez az egyetlen módja annak, hogy olyan komplex szerkezetek, mint az élet, megjelenhessenek egy nem intelligens univerzumban. Halált, fájdalmat és rövid életet okozva, a cél gyakran ütközik az emberi érdekekkel. Az emberiség múltbeli fejlődése egyet jelent az evolúciós kényszerek szétzúzásával.”
(Michael Anissimov)
Ennek a könyvnek a legtöbb olvasója valószínűleg még elég fiatal ahhoz, hogy megélje a szingularitást. Mint ahogy az előző fejezetben áttekintettük, a biotechnológia gyorsuló fejlődése lehetővé teszi a géneknek és a metabolikus folyamatoknak a betegségek és az öregedés kikapcsolását célzó újraprogramozását. E fejlődés részeit képezi a genomika (a gének befolyásolása), a proteomika (a fehérjék szerepének megértése és befolyásolása), a génterápia (a génexpresszió elfojtása olyan technológiákkal, mint például az RNS-interferencia és új gének beillesztése a sejtmagba), az ésszerű gyógyszertervezés (a betegségekben és az öregedésben pontos változásokat megcélzó gyógyszerek megalkotása), a sejtjeink, szöveteink, szerveink megfiatalítására használható (a telomereket bővítő, a DNS-t kijavító) gyógyászati klónozás, valamint más, hasonló fejlesztések.