Ezeken az ábrákon két jellemző növekszik exponenciálisan: a rendezettség és a komplexitás, amikről a következő fejezetben fogunk részletesen szólni. Ez a gyorsulás megfelel a józan ész megfigyeléseinek. Egymilliárd évvel ezelőtt nem sok minden történt akár egymillió év leforgása alatt sem. Ám negyedmillió évvel ezelőtt korszakos jelentőségű események – például fajunk evolúciója – következtek be alig százezer éven belül. A technológiában, ha visszamegyünk ötvenezer évet, nem sok minden történt ezer év alatt. Ám a közelmúltban azt látjuk, hogy az új paradigmák, például a világháló, egyetlen évtized alatt eljutnak a gondolattól a tömeges alkalmazásig (azaz a fejlett országokban a népesség egynegyede használja őket).
Ötödik korszak: az emberi technológia és az emberi intelligencia egybeolvadása. Néhány évtizeddel előretekintve, a szingularitás az ötödik korszakkal fog elkezdődni. Az fogja létrehozni, hogy az agyunkba ágyazott hatalmas mennyiségű tudás egybeolvad a technológiánk nagyságrendekkel nagyobb kapacitásával, sebességével és tudásmegosztó képességével. Az ötödik korszak lehetővé teszi ember–gép-civilizációnknak, hogy meghaladja az emberi agyban lévő idegsejtek mindössze százbillió, rendkívül lassú kapcsolata jelentette korlátokat.{20}
A szingularitás lehetővé fogja tenni, hogy évszázados emberi problémákat oldjunk meg, és óriási mértékben felerősítsük az emberi kreativitást. Meg fogjuk őrizni és fel fogjuk javítani az evolúció által ránk ruházott intelligenciát, és közben legyőzzük a biológiai evolúció komoly korlátait. Ám a szingularitás felerősíti majd azt a képességünket is, hogy kiéljük destruktív hajlamainkat, tehát a teljes történet még közel sem íratott meg.
Hatodik korszak: a világegyetem ébredése. Ezt a témát a 6. fejezetben, …a kozmosz intelligens sorsára című részben fogom kifejteni. A szingularitás után a biológiai (emberi agy) és technológiai (emberi zsenialitás) gyökerekből származó intelligencia elkezdi majd teljesen átitatni az anyagot és az energiát. Ehhez át fogja szervezni ezeket, hogy optimális szintű számítási kapacitást (ami olyan korlátokon alapul, amelyeket a 3. fejezetben fogunk tárgyalni) biztosítsanak ahhoz, hogy elterjedjen szülőhelyéről, a Földről.
Jelenleg a fénysebességet tartjuk az információtovábbítás korlátozó tényezőjének. Ennek a korlátnak a megkerülését kénytelenek vagyunk nagyon spekulatívnak tartani, de vannak bizonyos arra utaló jelek, hogy talán mégis le lehet győzni.{21} Ha lesznek is kisebb tévutak, végül szert fogunk tenni a fénysebesség túllépésének képességére. Az, hogy a civilizációnk lassan vagy gyorsan oltja-e be a világegyetem többi részét kreativitásával és intelligenciájával, e korlát megváltoztathatóságán múlik. Akárhogy is, a világegyetem „buta” anyaga és mechanizmusai át fognak alakulni az intelligencia rendkívül fenséges formáivá, melyek az információmintázatok evolúciójának hatodik korszakát fogják alkotni.
Ez a szingularitás és a világegyetem végső sorsa.