A félvezetők ár–teljesítmény-aránya csökkenésének ez a figyelemreméltóan egyenletes gyorsulása egy sor, egyre kisebb méreteket megvalósító gyártástechnológiai fázison ment át (amelyeket a csíkszélesség határozott meg). A csíkszélesség ma már száz nanométer alatt van, és ezt tartják a „nanotechnológia” küszöbének.{68}

Gertrude Stein rózsájával ellentétben nem az a helyzet, hogy egy tranzisztor az egy tranzisztor, ami egy tranzisztor. Ahogy a tranzisztorok egyre kisebbek és olcsóbbak lettek, az elmúlt harminc év során körülbelül ezerszer gyorsabbakká is váltak (lásd az ábrát) – ismét csak azért, mert bennük az elektronoknak kisebb utat kell megtenniük.{69}

Ha egyesítjük az egyre olcsóbb tranzisztorok és az egyre magasabb órajelek trendjeit, akkor azt láthatjuk, hogy a tranzisztor órajelciklusra eső költsége mindössze 1,1 évenként feleződik (lásd az ábrát).^{70} A tranzisztor órajelciklusra eső költsége pontosabb mértéke az ár–teljesítmény-aránynak, mert számításba veszi a sebességet és a kapacitást is. Azonban a tranzisztor órajelre eső költsége még mindig nem veszi tekintetbe a magasabb szintű tervezés (például a mikroprocesszor-tervezés) innovációit, amelyek növelik a számítási hatékonyságot.