39

A barátod leszek, mondta az oroszlán az antilopnak. Az antilop azt jelelte: akkor többé nem félek az ellenségeimtől.

FONATELLES

Tízhold huszadik napján Courtney serege tábort vert Grandon mellett, miután ellenállás nélkül jutott el a Vascsarnoktól a városig. A főinkvizítor jelentése alapján Neville csapatai szétszóródtak és észak felé vonultak vissza. Az országgyűlést berekesztették. Számos képviselő sietett a diadalmas herceghez, és a Királynői Tanács legjava is velük tartott. A biztonság kedvéért még Malinda udvarhölgyei is hazamentek meglátogatni a családjukat.

A palota elhagyatottnak tűnt. Ahogy a nap nyugovóra tért, a lány saját pihenőszobájában ült Lángcsillaggal és Kinwinkle főtitkárral. Édes süteményt ettek és száraz mézsört ittak. Mást nem nagyon tehettek.

– Milyen korán sötétedik – jegyezte meg a kancellár.

– Igazán szimbolikus – felelte Malinda. – Mondjátok csak, mit rontottam el? Ha valaha is emlékiratot írok, milyen tanulságot adhatok át a következő királynőnek, ha lesz még egyáltalán?

Lángcsillag arcán apró, komor mosolyainak egyike jelent meg.

– Csak ön után, titkár uram.

Kinwinkle-t láthatóan elborzasztotta a gondolat, hogy egy uralkodót kell bírálnia, de bátran belevetette magát.

– Szerintem nagyon kevés dolgot csinált rosszul, úrnőm, és semmi olyat, ami miatt szégyenkeznie kellene. Kezdettől fogva nem magának lejtett a terep. Lord Granville rosszul uralkodott, és túl sokáig várt, hogy szembenézzen az országgyűléssel, ezért őfelsége egy csődbe ment államot örökölt. Az atyja halálának mikéntje... Ha megbocsátja nekem, még mindig akad némi kétség, milyen szerepe volt benne magának, felség. A Pengéket pedig mindenkitől elidegenítette a tombolásuk. A támogatásuk helyett lehet, hogy meg kellett volna tagadnia őket.

– Megtorpant, idegesen figyelte, mit szól a királynő.

– Köszönöm. – Háromszáz év után megtagadni a Pengéket? Malinda a kancellárra pillantott. Lángcsillag szipogott egyet.

– Én az apját okolom. Vagy örökösnek kellett volna megtennie Lord Granville-t, vagy teljesen ki kellett volna hagynia az egészből, de az biztos, hogy soha nem lett volna szabad lordprotektorrá kinevezni. Így a maga trónigénye homályos maradt. Már az is csoda volt, hogy egyáltalán megszerezte a trónt, felség.

– Ahhoz pedig túl kedves vagy, hogy elmondd nekem, túl kedves voltam, hogy megtarthassam a trónt?

Lángcsillag úrhölgyhöz illően kortyolt a mézsörbe.

– Meglehet. Az biztos, hogy Courtney herceget és Fitzambrose urat az Erődben kellett volna hagynia, amíg kiépíti az uralmát. A vajszívűsége hiba volt, ám mégis őfelsége javára írandó. Ettől eltekintve nem követett el igazi hibákat. Az atyja ennél sokkal több baklövést követett el ifjúkorában, mielőtt megtanulta volna, hogy a királyoknak hallgatniuk kell a tanácsadóikra, és időt kell szánniuk a tetteik mérlegelésére. Az, hogy Courtney elfogta a baelt, a véletlen szellemeinek olyan durva közbeavatkozása volt, amire halandó nem készülhet föl. Enélkül most talán Neville állna a kapunál.

Ezt nem átvitt értelemben mondta – Malinda mintha éljenzést hallott volna a távolból.

– Túl jószívű vagyok. Még azt sem akartam, hogy Granville így haljon meg. És az egyik Pengém... és más emberek... egyetlen ember halálának oka sem akartam én lenni.

A kancellár egyetlen hajtással kiürítette a poharát, és lecsapta az asztalra.

– Ha szabad ilyet mondanom, felség, még lehet, hogy van ideje jóvátenni az utolsó hibáját. – A tekintete lyukat fúrt Malindába. – Beismerte, hogy nem akar hozzámenni a kuzinjához.

– Courtney-t mindig is szórakoztatónak találtam, de hogy hozzámenjek... Remélem, még mindig használ bájitalokat.

– Minden tisztelettel, úrnőm: csak rövid időt töltöttem az unokaöccse társaságában, de kellemes, hétköznapi ifjúnak tűnt. Sokkal jobban alakítható embernek látszik, mint a kuzinja. Ha még mindig kíváncsi a véleményemre, továbbra is úgy hiszem, északra kellett volna indulnia, és csatlakozni hozzá. Igen, össze kellett volna házasodnia vele, és királynői hitvessé tenni! Courtney, az a romlott vajköpülő reménytelenül katasztrofális lesz. Talán van még idő.

– Szerintem nem valószínű – sóhajtotta Malinda. Az éljenzés egyre hangosabb lett. – Sokat gondolkodtam ezen az elmúlt pár napban. Neville jóvágású legénynek tűnt, meg kell hagyni, de azt hiszi, én öltem meg az apját. Megszegte a nekem tett esküjét. Ha hozzá menekülök, azt tesz velem, amit akar, és fogoly lesz belőlem, nem feleség vagy társuralkodó. – Ő is kiürítette a poharát. – Ez is polgárháborúhoz vezetne. Nem akarom, hogy ártatlanok haljanak meg miattam! – Kis várakozás után hozzátette: – Bájitallal és anélkül is túl tudom élni Courtney-t.

Kicsapták az ajtót. Lángcsillag úrnő és Kinwinkle úr fölkeltek. Két megtermett gyalogos katona lépett be. A főinkvizítor átkémlelt a fejük fölött, majd mindhárman távoztak. Courtney tipegett be, aranytól és skarláttól fénylett, kalapjába olyan hosszú tollat tűzött, akár egy kasza. Megtorpant, és végigmérte Lángcsillagot, aki már félúton járt az ajtó felé. A kancellár alig érzékelhető pukedlit mutatott be.

Courtney lebiggyesztette az ajkát.

– Maradnod kellett volna a fátyolnál, kedvesem. Rossz ránézni a nyakadra. Most elkérem a láncot. – Kinyújtotta pompásan manikűrözött kezét.

Lángcsillag kihúzta magát, hogy a lehető legmagasabbról nézhessen le a hercegre.

– Őfelsége adta nekem ezt a láncot, és amíg őfelsége...

– Hadd kapja meg, kancellár! – szakította félbe Malinda. – Szörnyen rosszhiszemű. És még egyszer köszönök mindent, amit tettél.

Lángcsillag dühösen átemelte az aranyszín láncot főkötője fölött, és átadta.

– Ha van eszed, úrnőm, visszatérsz Tölgytollba, és ott is maradsz. – Courtney Kinwinkle úrra meredt, aki összehúzta magát.

– Ki ez? Katona? Kertész? Éjjeliedény-felelős? Nem... Te vagy a herold, aki olyan rosszul olvasta föl a nagybátyám végrendeletét. Nos, menj szépen, és találj magadnak valami hasznos elfoglaltságot!

Egyetlen legyintéssel száműzte őket. Courtney táncoló léptekkel közelítette meg Malindát, szegfűszeg illatát hozva magával. Az ajtó bezáródott, és magukra maradtak.

– Figyelmeztettelek, drágám. – Kerített magának egy széket, majd a fény felé tartotta a mézsörös üveget, hogy lássa, mennyi maradt benne.

– Még mindig nem fogadtál hűséget. Nem lett volna szabad hagynom, hogy megúszd!

– Valóban nem. – Megtöltötte Lángcsillag poharát. – De megtetted. Most pedig te fogsz hűséget fogadni az esküvőn. Én figyelmeztettelek.

– Belekortyolt. – Mm? Túl száraz az ízlésemnek. Épp most készítünk elő egy rövid ceremóniát, ahol majd aláírsz és lepecsételsz pár egyszerű iratot: az eljegyzésünket, az ezt bejelentő papírt, melyen az esküvő időpontja is szerepel, és egy törvényjavaslatot, ami nekem adja a hitvesi koronát meg az elsőbbségi jogokat. Illetve néhány kiváltságlevelet, melyekben teljhatalmú régenssé nevezel ki, hogy elfojthassam a lázongást.

– Egy szemvillanásig levette a kalapját, hogy a saját nyakába akaszthassa a láncot.

Malinda meg sem próbálta palástolni a megvetését. Courtney arcát frissen púderezték, mélyvörös bársonyzekéjét egy porszem sem csúfította, ujjain ékkövek csillogtak. Úgy vigyorgott, mint egy elégedett gyerek, amikor újra fölemelte a poharát.

– Még annyit sem tudsz mondani, hogy örülsz nekem? Legalább úgy-ahogy? Jobban örülnél, ha az a szörnyű Fitzambrose fiú ülne itt? A házasság köteléke még mindig jobb, mint a bakóé. Megesküdött rá, hogy Radgar király mellé tűzi a fejedet.

– Már nem jelent fenyegetést – felelte. – Mostanság kotródhat át Wadföld határán.

Courtney önelégülten mosolygott.

– Ömm... nem, kedvesem. Félretájékoztattak. Pompifarthtól délre jár, és errefelé tart. De úgy tájékoztattak, hogy megütközhetünk vele és elpusztíthatjuk, mielőtt még megzavarhatná itt a békét. Már feltéve, hogy visszautasítja az utolsó ajánlatomat, ami nem valószínű, mivel igen nagylelkű ajánlat. Hátralévő napjait fényűzésben élheti majd le, bármilyen kevés napja is legyen hátra. Felejtsd el őt, szerelmem, csak a közös jövőnkre gondolj! Holnap megtartjuk az eljegyzési ceremóniát a nemeseknek, a diplomáciai testületnek, és így tovább. Utána elindulok, és elintézem ezt a kártevő Fitzambrose-t. Te pedig itt maradsz, és megsütöd az esküvői tortát.

– Te leszel a világtörténelem egyetlen hadvezére, aki négylovas hintón vezeti harcba a seregét.

Courtney összerezzent.

– Kedvesem! Csak nem azt mondod, hogy lovagolnom kellene? A mocskos, izzadós, büdös dolgokat az alantasokra hagyom. Természetesen az utódnemzést leszámítva. Arról személyesen fogok gondoskodni.

– És ha nemet mondok erre a romantikus felvetésre, engem is szerelmi bájitalokkal fogsz rászedni, mint az összes többi nőt?

Courtney kuncogott, letette a poharat, és fölállt. Közelebb lépett, mire Malinda ösztönösen hátrébb húzódott. – Soha nem kedvelte a szegfűszeget.

– Drágáááám! – mosolygott rá a herceg. – Tudod mi a legjobb abban, hogy van mögötted egy sereg? Nem kell mindig mindenkivel kedvesnek lenned! Néha elég fárasztó tudott lenni. Nem, szerelmem, nem lesznek bájitalok. Hallottál valaha a Néma Tóról?

Valami kellemetlen következett.

– Nem.

– Nos, emlékszel az elementárisokra, amiket az apád olyan nagy hévvel betiltott? A gonosz bűbájokat tartalmazó könyveiket elvileg mind elpusztították, igaz? Nos, mégsem. Valójában nagyon keveset semmisítettek meg. A Kollégium rátette ugyan néhányra szélütött markát, de a legtöbb a Fekete Kamarához került. A Néma Tó egy olyan bűbáj, ami a papucsférjek és meggyötört feleségek körében volt igazán népszerű.

– Megint kuncogott, véreres szemével Malindát tanulmányozta.

– Nem mernéd! – válaszolta a királynő félelemtől kiszáradt szájjal.

Courtney arcán ostoba vigyorral bólintott, és megpaskolta a lányt az álla alatt.

– Ó, dehogynem, cicám! Egyezzünk meg most! Melyik legyen? Jó, engedelmes és szenvedélyes feleség leszel, vagy meg kell kérnem a főinkvizítort, hogy változtasson királyi kocsonyává?

– Nem merné!

– Nem? Már a gondolattól is nyáladzik. Igazán nem kellett volna megütnöd őt azon az estén az erődben, kedvesem. Még arról is álmodozik, hogy kancellár lesz... hagyjuk még egy kicsit álmodozni! Nos, szerelmem, hozzám jössz feleségül?

Hogy idáig fajult a helyzet! Eltöprengett, mennyire lett volna tényleg rossz Radgar Æledinggel.

– Igen, hozzád megyek. Nincs más választásom.

– Szenvedéllyel, kisbabákkal és ágyban meztelenkedéssel?

– A testemet odaadom. A szenvedélyt neked kell hoznod.

Courtney fölemelte Malinda kezét, és megcsókolta.

– Ma este, szerelmem, próbára teszem az elkötelezettséged. Addig is őrizz meg a szívedben!

Malinda mindig is sejtette, hogy Courtney cinikus álarca mögött sebzett, érzékeny lélek bújik meg. Most már tudta, hogy belül sokkal mocskosabb volt, mint kívül.

A férfi megtorpant az ajtó felé menet.

– Küldetek érted valakit, ha készen állunk az aláírási szertartásra. Addig is maradj itt, és kerüld a bajt!