23

Úgy tűnt, ha engednek egy hajadon lánykát, hogy megkössön egy húszéves kardforgatót, az nemcsak hogy vonzza a hajt, hanem egyenesen kiált érte.

LORD ROLAND SZEMÉLYES BESZÉLGETÉSE SIR VESSZŐVEL

Dian nagy meglepetésére Malinda kért magának egy flaska fűszeres bort, mikor este pihenni tért, holott azelőtt még soha nem italozott magában. Még jóval azután is, hogy a palotában eloltották a gyertyákat és behúzták az ágyak függönyeit, ő ott ült a szobájában a tűz előtt, és cobolyprém köpenyébe kuckózva merengett. Rögeszméjévé lett a gondolat, hogy valamit nem vett észre, mikor Granville-lel beszélgetett. Féltestvére valahol, valahogy csapdába ejtette őt, és nem akart aludni, amíg rá nem jön, mikor és hogyan.

Ha kitart amellett, hogy nem fogadja el a külhonival való frigyet, azzal késleltetheti az Ambyre leselkedő veszélyt, ám Pengéi minden addiginál nagyobb veszélybe kerülhetnek. Ezt ő is elmondta nekik, mire ők bátran azt felelték, hogy a veszély az egyetlen kötelességük. De akkor is, ha Granville nyíltan parancsba adná Malindának, hogyan mondhatna nemet, tudva, hogy a testőreit megölik?

Megitta az összes bort, és fát rakott a tűzre, de választ továbbra se kapott.

Húznia kellett volna az időt. El kellett volna kérnie a szűkített listát, amiről Granville beszélt. Valószínűleg voltak rajta teljesen elfogadható férjjelöltek is – legalább is biztosan jobbak Radgar Æledingnél. Nem választaná ugyanazt, akit a lordprotektor. Atyja a veje kiválasztásakor az ország érdekeit tartotta szem előtt. Granville csak a saját érdekeit tartaná szem előtt. Az ő ideális veje olyasvalaki lenne, mint...

Ó, a szellemekre! Anciers hercege?

* * *

Rájött, hogy a fali pillért a rejtekajtó másik oldaláról is meg lehet mozdítani, és egyedül az tartja csukva a nyílást. Résnyire nyitva hagyta, és lement. Egyik kezében lámpást szorongatott, a másikkal a hátán lógó köpeny puha szőrméjét markolta. Reszketett, és elég részeg volt ahhoz, hogy elgondolkodjon, mennyire lehet részeg. Papucsa halk, csosszanó hangot hallatott a kövezeten. Nehezen találta volna meg a kémlelőnyílást a nyomok nélkül, melyeket a porban hagyott. Letérdelt a tolóajtó mellé, tudván, visszaüthet megvetendő leskelődése – mi lesz, ha épp egy borzasztó, tömeges orgia közben látja Pengéit? Mi lesz, ha az udvarhölgyei is ott vannak? Kötelessége volt megvédeni őket a gonosz behatásoktól, márpedig a Pengék határozottan ide tartoztak.

Félrecsúsztatta a panelt. A fény halványabb volt, mint korábban, mert kevesebb gyertyát gyújtottak meg a csilláron, és a kandalló üresen ásított. Valaki megpróbálkozott a rendrakással: elvitte az üvegeket, és megágyazott. Az egyetlen jelenlévő a heverőn ült, fejét kezébe temetve, háttal neki. Az csakis Kutya válla és homokszín haja lehetett. Malinda várt. Nem történt semmi – a Penge csak ült, és látszólag a padlót nézte.

Nos? – szurkálta a lelkiismerete. – Éppen ezt akartad itt találni, Kutyát egyes-egyedül. Félsz továbbmenni?

Igen, félt. De becsukta a tolóajtót, és továbbment.

* * *

Odalent letette a lámpást a lépcsőre, levette a hálósipkáját, és kirázta a haját. Még ezután is többször nagy levegőt kellett vennie, mielőtt rá tudta volna venni magát, hogy próbát tegyen a fogantyúval. Ugyanolyan mechanizmus működtette, mint a föntit, csak sokkal kevésbé volt olajozott, úgyhogy mindkét kezét használnia kellett, hogy félrehúzza a hamis fali pillért. Az ajtó magától tárult ki.

Kutya már talpon is termett, karddal a kézben, s a nagy acélgerenda hajszálnyit se rezdült, ahogy a közeledő Malindát figyelte. A hercegnő megkerülte a fegyvert, odalépett hozzá, és az egyik ujjával megérintet – te a másik nyirkos arcát. Már sírhatott egy ideje, mert a szeme duzzadt volt és vörös. A Vascsarnokban alvás közben kiabált. Mostanában nem aludt – mi történt hát az álmaival?

– Vársz valakit?

Kutya megrázta a fejét. Míg Malinda az ajtóval küzdött, lecsúszott a válláról a köpenye. Képes azt mondta, ha van olyan ember, akibe villám fog csapni, akkor az Kutya – erre az éjszaka közepén meglátogatja őt egy szűz hercegnő olyan hálóruhában, amiből egy pókhálót is alig lehetne összetákolni. Voltak ugyan báli ruhái, melyek többet felfedtek a melléből, mint ami most látszott, de nem sokkal, és ez egészen más horderővel bírt.

– Vártál valakit?

Újabb finom fejrázás.

Malinda föllélegzett, hogy nem avatkozik bele két szerető évődésébe. Nagyot nyelt, és azt mondta:

– Szeretném, ha megtennél nekem valamit. Elég veszélyes lehet.

Kutya eltette a kardját.

– Mondd el! – De már kitalálta. Makacs volt, nem bolond.

– Granville ki akar házasítani, hogy ne legyek láb alatt, amikor Amby bármilyen úton-módon meghal, ő pedig félrelöki Courtney-t, megkaparintja a trónt, és azt hiszem... Nem tudom, de majdnem biztos vagyok benne... hogy Ancier hercegéhez fog adni, mert a herceg már háromszor volt házas, és egyik felesége sem élt túl sokáig.

A Penge tekintete lesiklott a csipkére a lány torkánál, majd vissza az arcára.

– Azt akarod, hogy most öljem meg Granville-t?

– Tudod, hogy nem. – Megcsókolta az arcát. Szúrósabb volt, mint amilyennek látszott. Kutya meg sem rezzent, egyáltalában nem csinált semmit. – Azzal megölnél, te buta! Ki a felelős, mikor egy Penge bűnt követ el? Nem.

– Akkor mit akarsz? – morogta.

– A herceg csak szüzet hajlandó elvenni. A királyi családtagok közül sokan ilyenek: a férfiak azt csinálhatnak, amit akarnak, de kizárólag szüzeket akarnak elvenni. A herceg ennek a szélsőséges esete. Azt mondják, más lányokkal is volt, és mind ugyanerre a sorsra jutottak.

– Levetkőztetnének, hogy megnézzék? – hitetlenkedett a férfi.

– Talán. Nem feltétlenül. Csak megkérdeznék. Minden országnak megvannak a maga inkvizítorszerű emberei, hogy kirostálják a hazugságokat. – Vagy agyafúrt emberei, akik kelepcével ráveszik az igazság kimondására, mint tette azt Granville a teraszon. Nos, ez a tény már nem lesz sokáig igaz. Malinda megborzongott. Hűvös volt a szoba.

– Azt akarom, hogy... De ne itt! Odafönt. Gyere föl velem az ágyamba, Kutya! Kérlek!

Kutya lebiggyesztette az ajkát.

– Tapasztalt férfi kell neked. Mint Képes. Vagy Fursa. A lányok körbeugrálják őket.

A vonakodása nem lepte meg a hercegnőt – bizarr módon inkább megkönnyebbült tőle.

– A hölgyek már biztosan megtanítottak, hogyan kell csinálni.

– Engem nem sokszor akarnak. Ronda vagyok és hülye. Nem tudok nevetni, sem édes hazugságokat mondani, sem udvarias lenni. Csak hús vagyok, és ezzel is viccelődnek. Kérj meg valaki mást!

Bár a homályban nehéz volt kivenni, Malinda eléggé biztosra vette, hogy Kutya kipirult.

– Én téged akarlak. Te nem nevetsz ki a tudatlanságomért, nem szédítesz mesékkel, és gyengéd leszel. Hát térdepelve kell kérjelek? – Megpróbálta, de a Penge elkapta a könyökét, és úgy fölhúzta, hogy azzal Malindát is fölrántotta. – Tűzre veled, ember! Azért félsz, ami Sassal történt? Biztosan hallottál Sasról! Azt mondtad, bármit megteszel, amit...

Kutya durva, érdes vonásai összegyűrődtek, mint a sírásra készülő gyermek arca.

– Ne engem, hercegnő! Soha! Nem vagyok rá méltó. Mocsok vagyok.

– Nem érdekel, mit tettél a múltban – felelte. – Visszataszítónak tartasz?

– Visszataszítónak? Hercegnő... – Egy pillanatra azt hitte, nevetni fog, de Kutya sosem nevetett. Metszőbb lett a morgása. – Nem, annak nem. – Hátrált egy lépést. – Menj, keress egy rendes embert, asszony! De ne engem! A rusnya, gonosz Kutyát akarod? Én egy állat vagyok!

Malinda megfogta a kezét. Nőkhöz képest idomtalan, ügyetlen keze volt – Kutyáé kétszer akkora, vastag és kérges a pallos forgatásától. A nő odahúzta a lépcsőhöz, ő pedig ellenkezés nélkül követte, akár egy gyerek. A járat szűknek bizonyult két embernek. Amikor a Penge becsukta mögöttük az ajtót, közel kerültek egymáshoz, izgatóan közel.

Malinda megemelte a lámpást. Eszébe jutott a fogadása Piersszel.

– Föl tudsz vinni?

– Ha akarod.

– Akarom.

– Föl ne gyújtsd magad! – Kutya olyan könnyen kapta fel, mint Ambyt. Gyorsan haladt a lépcsőn, kettesével szedte a fokokat, és ügyesen vette be a kanyarokat, holott combjánál ott lengett előre-hátra hatalmas pallosa.

Úgy tűnt, kicsit sem fulladt ki, mikor lerakta a lányt az ágya mellett, elvette tőle a lámpást, és az asztalra tette. Félredobta az ágyterítőt, leemelte a szőrmeköpenyt Malinda válláról, és az ágyterítő helyére fektette.

– Először lehet, hogy lesz vér – mondta.

A hercegnő bólintott. A szíve őrülten vert. Mennyire lehetett részeg? Kutya közel lépett, Malinda a tarkójára tette a kezét, és finoman a szájához nyomta az ajkát. Almaíze volt. Ezt a csókot Sas kezdte el, de akkor nem teljesedhetett be. Gyöngéden indult, aztán egyre csak folytatódott és folytatódott, míg végül Kutya az egyik karjával durván magához szorította, s kezével a csípőjét és az ágyékát simogatta. Malindával pörögni kezdett a világ, bele kellett kapaszkodnia a Pengébe. A férfi megsimogatta a mellét, mire a mellbimbói furcsán megsajdultak, és vér zubogott az ereiben. Kutya egy idő után elhúzta a száját annyira, hogy ránézhessen Malindára tágra nyílt pupillájú szemével.

– Ha folytatjuk, nem tudok majd megállni, hercegnő. – A szokásosnál is reszelősebb volt a hangja. Teljesen kipirult, amit egész biztosan nem tettetett. Ugyanannyira izgult, mint ő! Akarta őt, és ez minden eddiginél izgatóbb volt.

– Abba ne merészeld hagyni!

– Akkor meg vedd le ezt a rongyot! Gyerünk az ágyba!

Óvatosan elengedte Malindát, akárha érezné, mennyire bizonytalan a lány. Megfordult, kinyitotta a lámpást, hogy elfújja a lángot.

A lány meztelenül reszketve kúszott a szőrme alá, és az álláig felhúzta. Halványan ki tudta venni a Pengét a derengő tűzfényben, mire hirtelen rátört a szégyen, és elfordította a fejét. Nem, nem a szégyen! És nem is a megbánás. Csak a szégyenlősség. Azzal már biztosan elkésett, hogy bármit megbánjon. Kutya bemászott mellé, meleg teste a testének feszült nehezen és keményen. Csókkal szögezte helyére Malindát.

Még mindig gyengéd volt, megnyugtató, simogató. Jobban ismerte a lány testét, mint saját maga, mert olyasmiket ért el nála, amire Malinda nem számított, és irányítani sem tudta. Úgy tűnt, ez a férfinak is tetszik, mert bátorító hangokat adott ki, és addig folytatta, amíg az ölelkezésből tusakodás és nekifeszülés, majd pedig izgatott küzdelem lett. A Penge széttárta Malinda lábát, és rámászott. A lány érezte, ahogy beléhatol, ám óvatosan tette. Háromszor döfött be és ki, majd fájdalmasnak tűnő nyöszörgéssel a csúcsra ért. Zihálva rogyott össze.

– Nem éreztem semmit – jegyezte meg Malinda. – Elsőre nem kellene fájnia?

Kutya felnyögött.

– Én éreztem valamit! Szavamra, de még mit...

A lány kuncogott, és megcsókolta a fülét. A nagy, erős Kutya puha volt, akár a hínár! Elgondolkozott, vajon ugyanolyan boldog-e most, mint ő, de nem merte megkérdezni. Volt-e valaha boldog a Penge? Malindának alaposan szégyellnie kellett volna magát, ehelyett úgy érezte, győzött, és megakadályozta Granville legjobb lépését. Miért is kell mindig a férfiaknak a hódítóknak lenniük, a nőknek pedig a leigázottaknak? Fogják a borra! Fogják a legendára – mondják csak, hogy bűbájt használtak a hercegnő ellen –, vagy mondják, hogy ő erőszakolta meg a Pengéjét a megkötése erejénél fogva. Magasról tett rá! Miért kerített mindenki akkora feneket ennek a bolondságnak?

Nemsokára arra eszmélt, hogy elbóbiskolt. Kutya tekintete egy vonalban volt az övével – két arc a párnán. A Pengék soha nem aludtak. A szájának almaíze, az izzadságának kellemes pézsmaillata volt. Karjával átölelte őt, ragadósan, de mozdíthatatlanul. Olyan erős volt, hogy péppé lapíthatta volna, ha akarja.

– Sokáig aludtam?

– Nem unatkoztam.

– Biztosan megtetted, amit kértem? – kérdezte a lány. Csalásnak tűnt, hogy nem érzett fájdalmat. Majdhogynem semmit nem érzett.

– Egészen biztos. Csodálatos volt. Segített, hogy ez volt neked az első. Ettől lett igazán izgató.

Nos, ha Malinda költészetre vágyik, valószínűleg Fursához megy. A tettek azonban többet számítottak a szavaknál.

– A második alkalom nem lenne jó móka? – Anciers jutott az eszébe.

– Még jobb móka lenne.

– Akkor lehet, hogy meg kellene próbálnod. Csak hogy megbizonyosodj róla, megtetted, amit kértem. Menni fog?

– Talán.

– Honnan tudom meg?

– Próbáld ki egy csókkal! Ha az nem működik, tudok mutatni más módszereket.

Húzd végig a hajad a meztelen testükön, javasolta egyszer Dian, de jelen esetben nem volt szükség ilyen drasztikus lépésre. A csók nagyon jól működött.

A második alkalom sokkal tovább tartott. Készen állt teste különös válaszaira, vagy legalább is azt hitte – hamarabb jöttek, erősebben, és mintha elnyelték volna a világot. Igen! Ó, igen! Erre gondolhatott Dian, azokra a rohanó hullámokra. Szárnyalt, vonaglott a gyönyör kínjától, a viharos megkönnyebbüléstől. Előbb ő, majd a férfi. Azután jött a kavargó aláereszkedés a békébe, az izzadtságba, és a lassan kalapáló szívekbe.

* * *

Hallotta, hogy a Penge azt mondja, „mennem kell”, és fölriadt. Valamikor a legutóbbi csata alkalmával oldalt cseréltek, s így Kutya közte és a fal között volt, A férfi nehéz fejét Malinda mellén nyugtatta.

Eltöprengett, milyen lenne ezt csinálni minden éjjel, és tudta, hogy az éjszakák többé nem lesznek ugyanolyanok. Még akkor is azon fog gondolkozni, mi történhetne, amikor egyedül alszik. Megsimogatta a durva, gubancos hajat, a szúrós-durva állkapcsot.

– Kutya, eljössz hozzám újra? Holnap? Megtennéd? Megteheted? Anélkül, hogy bárki megtudná?

A Penge fölsóhajtott.

– Kinevezel a szeretőddé?

– Csodálatos lenne. Szeretnél az lenni?

– Asszony, ez a legostobább kérdés, amit egész életedben bárkinek is föltettél.

– Köszönöm, Kutya. Komolyan? Minden éjjel?

– Mindig. Amíg csak akarsz. És senki mást. – Újra sóhajtott, márpedig masszív mellkasa igen hosszú sóhajt tudott kiadni. – Örült vagy – morogta. – Hogy lehetnek egy őrült nőnek ilyen mellei? – Megcsókolta őket.

– Túl kicsik.

– Tökéletesen hibátlanok! Nem tetszenek a puha, kövér nők. – Két óriási kezébe fogott egyet-egyet. – Tökéletesen passzol. Mindened tökéletes. Nagy, erős és majd kicsattan az egészségtől... erre van szüksége a férfinak.

Malinda hitetlenkedett, de értékelte, hogy Kutya bátorságot merítve próbál romantikus lenni, ezért összekócolta a haját.

– Köszönöm. Ragyogó ember vagy. Én pedig nagyon boldog.

– El sem tudom hinni. – Pár pillanattal később a Penge arca visszatért a párnára Malindáé mellé. – Fursának el kell mondani. Nem fog beszélni, de tudnia kell.

– Megmondom neki. – Könnyebb mondani, mint... elárulni.

– Holnap éjfél után kell lennie.

– Gyere hát akkor! Nem fogok aludni, de ha mégis, ébressz föl! Ez királyi parancs, Sir Kutya.

A Pengének sokáig tartott, mire átmászott fölötte, de Malinda szándékosan nehezítette a dolgát.