38

 

A tarkónkon át látunk a legtisztábban.

FONATELLES

A pompifarthi tragédia híre Tízhold negyedik napjának korai óráiban ért el Grandonba. Malinda akkor értesült róla, amikor a szobalányai öltöztették. Lángcsillag kancellár az előszobában várt, és meghallgatásért esedezett, amint őfelségének megfelel. A királynő kért egy köntöst, behívatta a látogatót, és elhajtotta a lányokat.

Lángcsillag beviharzott. Rá nem jellemző zavartság ült rajta. Az ajtóban bemutatott egy apró pukedlit, közelebb jött, és bizonytalanul térdre ereszkedett.

– Valami baj van – mondta Malinda, és kinyújtotta a kezét. – Ilyen testhelyzetben pedig nehéz gondolkodni. Gyere, fölsegítelek!

– Fölajánlom a lemondásomat, felség. Kudarcot vallottam, méghozzá...

– Nem fogadom el. Gyere, ülj ide! – Félresöpörte az idős hölgy tiltakozásait, és a tűz melletti székhez húzta, és csak akkor volt hajlandó figyelni rá, mikor már mindketten leültek. – Nyilván rossz hír. – Létezik még másmilyen bír?

És a kancellár belekezdett: Pompifarth, dúlás, gyilkosság, rablás, tömeges megbecstelenítés... Lángcsillag perceken belül sírásközeli állapotba került, holott vörös szeme mutatta, hogy nemrég sokat és erősen sírt.

– Még a baelek sem szoktak ilyet tenni! – fejezte be. – Legalább a városokat meghagyják, hogy az emberek gyarapodjanak, és később újra kirabolhassák. Itt most tökéletes pusztítás történt. Nem folytathatom tovább őfelsége...

– Folytatni fogod. – Malinda nem érzett vágyat a sírásra. Viszont meg akart ölni valakit. – Szerintem lenyűgöző munkát végzel, és tudod, hogy komolyan beszélek. Beleestem ugyanabba a verembe, mint Granville, hogy kifizetetlen zsoldosokra bíztam magam? Souris nyilván megint átállt. Ki vette rá erre?

– Természetesen maga Fitzambrose! Az ellenországgyűlés csel volt... csapda, én pedig belevezettem őfelségét. Lefogadom, hogy Fitzambrose emberei nyitották ki a kaput a gyilkosoknak! És az időzítés... holnap ül össze az országgyűlés, és most mindenki azt gondolja, maga statuált példát a várossal.

Malinda sóhajtott.

– Attól félek, igazad van. Hát, akkor írd bele az igazat a beszédembe, aztán reménykedjünk, hogy hinni fognak nekem! – Ránézett a kancellár elgyötört ábrázatára. – Van más is?

Biccentett.

– Levél Courtney hercegtől. Elnézést kérek, úrnőm, de elfelejtettem elhozni. Ha elküldethetek érte...

– Mondd csak el! Szerintem már tudom is.

– Azt akarja... követeli, hogy menjen hozzá feleségül, úrnőm. A hitvesi koronát akarja.

Malinda némán ült egy darabig. Amby egy hónapja halt meg. Nem sok esélyt adtak neki, hogy megmutassa, hogyan uralkodik egy királynő.

* * *

 

A következő napon beszédet intézett az országgyűléshez.

Bár Malinda még soha egy országgyűléssel sem találkozott, elég tapasztalattal bírt a nyilvános beszéd terén, hogy fölismerje az ellenséges hallgatóságot. Ahogy végigmasírozott az összegyűlt, térdeplő lordok és közrendűek között, a buzogányos ajtónállók és elővont fegyverrel haladó Pengék nyomában, érezte a levegőben a gyűlölet szagát. Mikor a trónon ült, és Fursa ott állt mellette, a kezében Estével, dühös tekintetek tengerével nézett farkasszemet. A lordok pompásan festettek, akár a jégmadarak: skarlátba és hermelinbe bújtak, fejékeket hordtak – a valódi korona rémisztő volt, Malindára hátborzongató nyakfájás várt ennek az egész sületlenségnek a végén. Hátrébb a közrendűek térdeltek, köztük két lovag minden megyéből és két városatya minden városból, akár egy csapat szürke veréb.

Malinda újra elmondta a koronázási esküt. Az ősi ígéretek denevérként röppentek a mogorva csöndbe. Felolvasta a beszédét. Senki nem volt olyan meggondolatlan, hogy kifütyüljön egy uralkodót, ám így is többször hallott halk, helytelenítő morajt – különösen, mikor a gonosz bűbájok elleni hadjárat újraindítását említette. Egyedül a Radgar Æleding elfogásáról és kivégzéséről szóló beszámolójáért éljenezték meg, de arról is mindenki tudta, hogy Courtney-é az érdem. Még azt is tudták, hogy Courtney buzgón kínozta a szörnyet, míg a királynő emberei el nem ragadták. A kínzás gondolata sokkal jobban tetszett nekik, mint hogy csak úgy levágják a fejét.

Courtney nem jelent meg. Nem ellenkezett, amikor Malinda lovaskatonái elvitték a fogoly bael királyt, ám az, hogy nem volt hajlandó megjelenni a Királynői Tanács előtt, illetve távolmaradt az országgyűléstől, lázadásnak számított. De mégis, hogyan vonhatta volna felelősségre a lány, ha egyszer a véletlen az ország legnagyobb hősévé tette? Neville-t persze elítélhette, és meg is tette. Neki rótta fel a pompifarth-i mészárlást, de ugyan ki hitt a királynőnek?

Mikor végre szóba hozta, hogy a koronának pénzre van szüksége, mintha egyszerre késeket éleztek volna a teremben, de talán csak a csikorgó fogakat hallotta. Az országgyűlés a hagyomány szerint gyógyírt akart a bajaira, mielőtt megszavazta volna az adószedést, ez a diéta pedig holttesteket fog feltornyozni az ajtaja előtt: Granville, Pompifarth, a mészárlás Vizesparton, a Platán tér. Az országgyűlés rendszeresen vont vád alá kancellárokat, ám az uralkodót még egyszer sem próbálták megfosztani a tróntól. Ennek a hagyománynak nemsokára lehet, hogy vége szakad. Courtney herceg, Malinda trónörököse volt az új nemzeti hős.

* * *

 

Kutya aznap éjjel azonnal bement hozzá, amint Dian távozott, és a szeretkezésük a szokásosnál is kapkodóbb és szenvedélyesebb volt. A Penge vagy jól értelmezte Malinda jeleit, vagy magától jött rá a helyzet komolyságára. Később, a vihar utáni átmeneti nyugalomban a lány közölte vele a hírt.

– Nemsokára vége, szerelmem. Nagyon kevés éjszakánk maradt.

A férfi csak morgott. Amúgy is keveset szólt, de arra, hogy rossz dolgokról beszéljen, szinte lehetetlen volt rávenni.

– Mindig tudtuk, hogy nem tarthat örökké. Sokkal tovább örülhettünk neki, mint vártam.

– Szégyent hoztam rád – kesergett Kutya. – Hallottad, mit kiabáltak neked az utcán. Tudják, hogy van egy Kutya nevű szeretőd.

– Talán csak véletlen – mondta a lány, bár ő sem hitte el. – Nem a botrány miatt... Az országgyűlés kényszeríteni fog, hogy hozzámenjek Courtney-hoz, hogy királlyá tehessem. Nem, ne mondd, hogy megölöd őt nekem! Tudom, hogy megtennéd, ha megkérnélek, de úgy valószínűleg Neville-é lenne a trón. A kuzinom megölésével csak rosszabbra fordulna a helyzet.

– Hogyan kényszeríthetnek egy királynőt?

– Megtagadhatják a pénzt. – Visszafojtott egy könnycseppet. – Sokkal öregebb nálam. Esküszöm, túlélem őt! Akkor már öregebb leszek, tapasztaltabb, és... Ó, Kutya! – Malinda nyöszörögni kezdett, úgyhogy a Penge csókolta és egyre csak csókolta. Nem lehetett egyszerre csókolózni és bőgni. Utána Kutya egyáltalán nem engedte neki, hogy a jövőről beszéljen.

* * *

 

A rákövetkező reggelen az országgyűlés munkához látott. Először csak dühös szavak hangzottak el, ám nemsokára határozatokat fogadtak el, törvényjavaslatokat olvastak föl, bizottságokat alakítottak, petíciókat nyújtottak be, kérdéseket tettek föl. Leszavazták az indítványt, mely szerint a női kancellár kinevezése az országgyűlés jogainak megtiprása, de kevés híján. A korona adószedési kérelmével nem törődtek.

A jelentések, melyeket Lángcsillag a királynőnek küldött, napról napra zordabbá váltak, míg végül egy viharos hét végén megérkezett az első törvényjavaslat a palotába, melyet mindkét ház elfogadott. A királynő aláírására várt. A javaslat rövid volt, félreérthetetlen, és pontosan arról szólt, amitől Malinda előre félt.

Azon az estén zártkörű mulatságot tartott abban a lakosztályban, ahol a Királyfokra költözés előtt lakott. A résztvevők is ugyanazok voltak, akik akkor vele tartottak: Rubint, Gerle, Alys és Pillanat nővér.

Laraine-t elragadta a házasság, de Arabel úrnő épp visszatért Királyfokról, kerekebben, mint valaha. Természetesen a Hercegnői Testőrség három életben maradt Pengéje is tiszteletét tette. Az éjszaka ragyogott a zenétől, a tánctól és a bátor próbálkozástól, hogy jól érezzék magukat.

Másnap reggel Malinda beszélt a Testőrséghez – nem mindegyikükhöz, csak az őt kísérő, nagyjából tucatnyi Pengéhez. Minden csoport képviseltette magát, kezdve a legidősebb Fitzroytól Vere-ig és Rettenetig, a legfiatalabbakig.

– Már biztosan hallottátok – fogott bele a királynő –, hogy az országgyűlés törvényjavaslatot küldött nekem, amelyben feloszlatják a Rendet. Ez homályos része a törvényhozásnak, mert a Pengékre egészen Ranulf ideje óta úgy tekintenek, hogy a királyi felségjog alá tartoznak. A Vascsarnokot is királyi magánpénzekből fizetik. Csakhogy a Királyi Testőrség fenntartására szolgáló adókat az országgyűlés szavazza meg. A Statútumot is az országgyűlés hagyta jóvá – ez mentesíti a megkötött Pengéket a bűnvádi eljárás alól és így tovább. Nem áll szándékomban aláírni a törvényjavaslatot.

Némán várakoztak. Értelmes, fiatal férfiak voltak. Ismerték a vonatkozó törvényeket és a történelmet, és tudták, hogy amikor az országgyűlés összecsap az uralkodóval, bár lehet, hogy nem kap meg mindent, amit akar, üres kézzel is ritkán távozik. Az egész ügy az ifjakat érintette a legkomolyabban, akik még hosszú időre számítottak a Testőrségben – az idősebbek már várták az eloldozást és a saját életet. Végül Tél elhúzta az ujjait a szájától, míg azt mondta:

– Az alsóház megtagadja majd az adószedést.

– Igazad van – ismerte be Malinda –, egy bizonyos mértékig. Ez az első átengedett törvényjavaslat, tehát biztosan közel áll a képviselők szívéhez. Fortyognak és fecsegnek majd. Bőséggel fogadják majd el a törvényjavaslatokat, indítványokat és határozatokat, de végül az ország-gyűlésnek és nekem megegyezésre kell jutnunk. Az ország közel jár a polgárháborúhoz, ezzel a városi polgárok is tisztában vannak, és nem akarják. Végül muszáj engedményeket tennem, nekik muszáj megszavazniuk az adószedést. Ha nem hallgatnak az észérvekre, feloszlatom az országgyűlést, és a gonosz elementárisok bezáratásából szerzett pénzből tartom fenn a kormányzatot. – Noha Kígyó még egy árva petákot sem csúsztatott Malinda tenyerébe.

– De... – Tél meggondolta magát, és inkább visszatért a körömrágáshoz.

– De – folytatta a királynő – az országgyűlés nem akarja, hogy ezt tegyem. Azt is tudják, hogy nem mernék szembeszállni a bűbájnokokkal, ha nem lennétek ti, hogy megvédjetek. Sok rétegből áll össze az egész. Biztosítalak benneteket, ha a képviselőknek fontos ez az ügy, hát nekem még fontosabb. Engem is ugyanolyan kötés kapcsol a Pengékhez, mint titeket hozzám.

Fitzroy megköszönte őfelségének a kedves szavakat. Malinda úgy érezte, nem sikerült meggyőznie a harcosait.

* * *

 

Ezután nagyon gyorsan szétesett minden. Az alsóház a királynő házasságáról kezdett vitába. Malinda magához hívatta a főkolomposokat, köztük a szószólót, Alfred Kildare-t. Hagyta őket térdepelni, közben pedig alapos fejmosásban részesítette őket az uralkodói előjogokról. Figyelmeztette őket, ha tovább boncolgatják a témát, a következő útjuk az erődbe fog vezetni. Az apja is megtette, ő is megteszi. Az istállóban elcsípett szavakat is használt.

A Királynői Tanács következő ülésén Valdor főkapitány csontrepesztő basszushangján áttekintette a katonai helyzetet.

– Fitzambrose kétségtelenül megindult – jelentette ki. – Délre hozza az apja összes katonáját Wadföldről, és csatlakoznak hozzá a mellette álló helyőrségek is. Arra számítok, hogy a Fekete Lovasok is csatlakozni fognak hozzá. Ha nem ütközik ellenállásba, kilenc-tíz napon belül ideérhet.

A férfi durva, kegyetlen vonásait tanulmányozva Malinda azon töprengett, Valdor vajon megőrzi-e addig a hűségét?

– Mennyi embere van?

– Összesen valószínűleg kevesebb, mint háromezer, felség, ám legalább a háromnegyedük hivatásos, harcedzett katona. A többi alapos kiképzést kapott az elmúlt hónapokban.

– És Courtney?

– Amennyire tudjuk, még nem indult meg.

Biztos alaposan lekötötte, hogy zsaroló leveleket írogasson a nemeseknek. Courtney a baelek fölött aratott elképesztő győzelme ellenére – vagy talán éppen azért – sokkal inkább a felforgatás, semmint a nyílt katonai lépések híve volt. Malinda biztosra vette, hogy kuzinja győzelmének teljes története még nem került napvilágra.

– Úgy becsüljük, a hercegnek öt-hatezer ember áll rendelkezésére – dörmögte Valdor.

– Közelről sem – csattant föl a főinkvizítor egy kidőlő fa kecsességével. – Kevesebb, mint feleannyi, a nagyja azoknak is gyakorlatlan béreslegény felszerelés nélkül.

– Mennyire biztos ebben? – kérdezte a királynő. Már szinte semmit nem hitt el abból, amit hall, de nem akarta bőszíteni az oroszlánt, amíg Lángcsillag nem talál egy másik oroszlánt helyette. Ha Birkabőr támogatói a Fekete Kamarában visszavágnak, talán még a Pengék se tudják majd megvédeni Malindát.

– Courtney-nak úgy ezer embere volt, amikor a baelekre támadt. Csak azért tudott nyerni, mert meglepte őket, és megosztották az erőiket. Sokkal több emberük fulladt meg, mint ahány...

– És gondolom, a tenger partra mosta a testeket?

– Egy részüket, felség. Néhányat partra mosott a víz. Egy győztes parancsnoknak sosincs gondja, ha új katonákat kell kerítenie, de azok többsége, akik a lobogója alá gyűltek, nem kaptak kiképzést, és csak vasvilláik vannak. – Attól, hogy Birkabőr kisebbnek igyekezett feltüntetni a Courtney jelentette fenyegetést, természetesen még Neville-lel is levelezhetett.

– Főkapitány? – érdeklődött Malinda.

Valdor fölmordult.

– Azzal egyetértek, hogy fegyverekre nagyon szüksége van. A vízbe fúlt baelek magukkal vitték a sajátjukat a tenger fenekére. Egy jó fegyverkovácsot most a súlyával megegyező rubintokért sem lehet találni. A fegyverzet jelenti az igazán nagy szükséget, amitől szenvednek.

Kinek az oldalán állt Valdor? Megölte Granville-t, úgyhogy volt oka félni annak fiától, bár úgy tűnt, Sourisnak sem okozott nagy gondot a visszaállás.

– Azt nem várhatjuk – szúrta közbe a kancellár –, hogy megölik egymást, és békét hoznak az országra. Nem lehetséges, hogy rég eljött az ideje, hogy őfelsége toborozni kezdjen?

A szomorú igazság az volt, hogy a chiviali korona nem rendelkezett állandó haderővel az udvari lovaskatonákat és a wadföldi zsoldosokat leszámítva, akik Neville mellé álltak. Ahhoz, hogy Malinda hadba vonuljon, meg kell kérnie a nemeseket, hogy gyűjtsék össze és fegyverezzék föl a bérlőiket – a városok pedig pénzt adnának, vagy zászlóaljakat állítanának föl. Persze a királynőnek is számos birtoka volt, csakhogy Granville onnan is elvitte az embereket az erődítményei helyőrségébe.

Valdor vállat vont.

– De hogyan fegyverzi fel őket? Ugyanabba az akadályba ütközik, mint a herceg. Ököllel és vasvillával akar polgárháborút vívni?

– A lordok már fegyverkeznek – mondta keserűen Lángcsillag. – A felük elhagyta a várost. A szellemek a megmondhatói, végül kinek az oldalára állnak.

– Gyanítom, a legtöbben Courtney herceg felé fognak húzni – válaszolta Malinda. – Bárki máshogy gondolja? Nem? Akkor, felteszem, tőlem most azt várják, hogy kérjek segítséget a kuzinomtól az unokaöcsém ellen, és ő a segítségért cserébe megkapja a hitvesi koronát. – Körbepillantott az asztalon, az ellenkezés jeleit fürkészve. – Nem akarom...

Kivágódott az ajtó. Fursa szöcskeként ugrott föl, és elővont karddal vetődött az ajtó felé, ám csupán Sir Piers volt a betolakodó – kalap nélkül, a haja égnek állt, zekéje nyitva, félig kigombolt inge mögül kilátszott rendkívül szőrös mellkasa. Belépve megtorpant, s mintha észre se vette volna, hogy Este borotvaéles hegye majdnem a torkához ér.

– Vascsarnok! – rikoltotta. – Felség, feldúlták a Vascsarnokot!

– A Tanács összes tagja állt, mindenki egyszerre kiáltozott, úgyhogy Piers hírének többi részét alig lehetett hallani. Ismeretlen neveket darált. – ...egész éjjel lovagoltak... a mocsárba kergették... leégett... meghaltak... – Megkésve, de letérdelt, és összehúzta a zekéjét. Fursa a kintről bámészkodó Pengék képébe vágta a hatalmas ajtót.

Egyedül Malinda maradt ülve. Ismét egy Penge hozott neki sorsfordító üzenetet. Hányszor fordult már ez elő? Dominik, aki az udvarba hívta őt, és Godoleva emiatt öngyilkos lett. Lord Roland, aki közölte a lánnyal, hogy eljegyezték Radgarral. Marlon eszeveszett vágtája Királyfokra, hogy figyelmeztesse őt Amby közelgő haláláról. Most pedig Piers. Megvárta, amíg a többiek is leülnek. Zavartak voltak.

– Őszintén esedezem őfelsége... – fogott bele Piers.

– Ismételd meg a jelentést! Ki tette ezt?

Természetesen Courtney emberei.

Mikor végzett, Malinda azt mondta:

– Köszönöm. Távozhatsz. Rögtön az ülés után az egész Testőrséggel beszélni akarok a Rózsacsarnokban. Hozz el annyi személyi Pengét, ahányat csak találsz, akkor is, ha el kell rángatnod őket! Először Sir Kutyával akarok beszélni.

Mikor az ajtó becsukódott a Penge mögött, Malinda végigpásztázta a döbbent arcokat a Királynői Tanácsban.

– Micsoda félkegyelműség! – dörögte Valdor főkapitány. – Miféle hadászati célpont a Vascsarnok? Néhány fiú és öregember? Ha ez a legjobb, amire a herceg isilondi tanácsadói képesek, nem jelent veszélyt őfelségére.

– Az országgyűlésnek tetszeni fog – dünnyögte a kancellár érdes hangon. – Ezzel véget vetett a Pengéknek. Népszerű lesz.

– Kétlem, hogy ez lett volna a fő oka – mondta Malinda. – Most már tudja, hogyan lehet fölfegyverezni egy seregnyi béreslegényt, főkapitány: ötezer kard lógott ott és várta, hogy valaki elvigye. Csakhogy ez nyílt lázadás a korona ellen. Kancellári hívd össze egyesített ülésre az országgyűlést! Közöld velük a hírt, és kérj tőlük hűségnyilatkozatot, ami árulónak bélyegzi Courtney-t! A biztonság kedvéért készíts elő egy feloszlató nyilatkozatot, amit lepecsételhetek. Vidd azt is magaddal, és saját belátásod szerint használd, ha kell! Ha nagyon elszalad velük a ló, küldd haza őket!

– És kérjek sorozást?

Malinda a megölt, megnyomorított, megcsonkított férfiakra gondolt, a városokra, amik leéghetnek, a megerőszakolt nőkre... Mindezt azért, hogy megválaszthassa, kivel háljon? Fölsóhajtott.

– Ne! Szerintem úgysem hozzám csatlakoznának, hanem valamelyik lázadóhoz. Nem taszítom a mostaninál is nagyobb zűrzavarba az országot. Van valakinek jobb ötlete?

Nem volt. Komoran, némán ingatták a fejüket.

Mindenki tudta, hogy vége van.

* * *

 

Mikor mindenki elment, beküldték Kutyát. Kíváncsian nézett körbe a tanácsteremben. Elszánt léptekkel az álldogáló Malindához sétált, medveölelésbe zárta, és megcsókolta. A királynő nem számított erre, de nem ellenkezett.

Még mindig ölelkezve egymásra néztek.

– Szeretném, ha te indulnál el először, szerelmem – suttogta. – Tudják, mit jelentesz nekem. Ezzel a többieknek is segítesz. Meg tudod tenni?

Kutya rút arca eltorzult a fájdalomtól.

– Muszáj így lennie?

Malinda bólintott.

– Elmagyarázom nekik. És szeretném, ha megtennél valamit. Nekem is nagyon nehéz... Visszaküldöm Télt és Diant Királyfokra. Szeretném, ha velük mennél, hogy biztonságban odaérjenek. Várj ott! Ha búvóhelyre lesz szükségem, az a legjobb.

– És téged ki juttat oda biztonságban?

– Kitalálunk valamit Kígyóval. Ígérd meg!

Kutya persze ellenkezett. Nem tehetett mást, ellenkezett. A királynőnek végül sikerült kicsikarnia belőle az ígéretet, de nem lehetett biztos benne, hogy elég sokáig kitart.

* * *

 

Amikor belépett a Rózsacsarnokba, az ott várakozó Pengék letérdeltek – így tisztelegtek a maguk módján, még ha meg is szegték a szokásos rendet. Könnyet csaltak Malinda szemébe. Nem könnyítették meg a dolgát. Elsétált az emelvény peremén fekvő párna túloldalára. Végignézett a Rend összegyűlt tagjain. A háttérben ott volt Kígyó és néhány másik lovag is, valamint fél tucat személyi Penge. Intett nekik, hogy fölállhatnak.

– A Rend egészen Durendal és Ranulf óta házam védőbástyája volt – fogott bele –, a becsület, a kötelességtudat, a bátorság és az elhivatottság kútfője. Többször is megmentette a dinasztiát. Most sajnos más idők járnak. Maga a Litánia is a lángok martaléka lett. A kardok ege lehullott.

A tekintetével megkereste Kutyát. A férfi hátrébb állt, és nem tudott olvasni az arcáról.

– Ami a legrosszabb, hogy most el kell nektek mondanom: önhibátokon kívül teherré váltatok. Ha ragaszkodtok ahhoz, hogy tovább őriztek, nagyobb veszélyben leszek, mintha feloszlotok. Elődeitek megvédték az őseimet a haláltól, de a lázadók, akik elpusztították a Vascsarnokot, már Grandon felé tartanak, és nem lefejezni akarnak, hanem kiházasítani. – Legalábbis Courtney. Neville talán szívesebben bosszulná meg az apját. – A kényszerházasság veszélye csak a királynőket fenyegeti, a királyokat nem. Saját akaratomból soha nem mennék hozzá sem királyi kuzinomhoz, sem unokaöcsémhez, de a nők sorsa az, hogy akaratukon kívül kell házasodniuk. Ám túléljük. Továbbra is Chivial királynője leszek. Viszont, ha ti a lázadók útjába álltok, az utolsó emberig levágnak titeket. Véres harc lesz, és engem tesznek majd felelőssé a mészárlásért... akár még meg is halhatok közben. Ezért most úgy tudtok a legjobban szolgálni, ha feloszlotok. Mindegyikőtöktől kérem, hozzátok meg ezt az áldozatot. Kutya rendtag?

Megteszi? Meg tudja tenni?

Malinda egy hosszú pillanatig visszatartotta a lélegzetét. Talán rosszul tette, hogy őt kérte meg. Minden Penge tiltakozott az eloldozás ellen, noha utána általában már nagyon örültek neki. A királynő remélte, hogy Kutya szerelme segít neki legyőzni a bűbáj révén ránehezedő tétovázást, de az is lehet, hogy épp ez nehezíti meg a dolgát.

Végül Kutya átfurakodott Dühöngő és Tél között, és a párnához lépett. Mintha sóhaj szállt volna végig a csarnokon. A Penge ismét tétovázott, arcán értetlen kínnal bámulta Malindát, majd előhúzta pallosát, és markolattal előre átnyújtotta neki. A nő elfelejtette, milyen nehéz az óriási acéltömb. Kutya a megkötésekor nem adott neki nevet, ám egy éjjel Királyfokon a lány azzal cukkolta, hogy „Kard”-nak kell neveznie. Kutya később megmutatta neki a markolat fölött ügyetlen betűkkel a pengébe karcolt szót. Most ismét látta: Kard.

Kutya soha nem végzett félmunkát. Ahelyett, hogy kigombolta volna a mellényét, zekéjét és ingét, egyszerűen csak a nyakához emelte a kezét, széttépte a ruháit, és könyékig lehúzta a maradványaikat. Lecsupaszított vállal térdelt le, hogy lovaggá üssék.

– Kelj föl, Sir Kutya!

Visszaadta neki Kardot. Ahogy a férfi a szemét dörgölve elhátrált, Fursa az összegyűltek felé fordult.

– Dominik rendtag!

Dominik vonakodott, arcára iszonyat ült. Vérkarom meglökte, mire előretántorgott.

– Kelj föl, Sir Dominik...

– Tölgy rendtag!

Kutya megragadta Tölgy könyökét, és olyan magabiztossággal húzta őt a párnához, mint egy csapat ló.

– Kelj föl, Sir Tölgy!

Dominik hozta a többieket egymás után, és kialakult a mintázat. Néhányan sírtak, de senki nem fejtett ki komolyabb ellenállást.

Sir Reynard... Sir Brock... Sir Crensbaw...

A legtöbb személyi Pengét úgy kellett előrevonszolni, bár egyikük sem rántott kardot vagy próbált meg elmenekülni. Egy személyi Penge általában csak védence halálával nyert eloldozást, de mivel az egész Rendet feloszlatják, érdemes volt megpróbálni. Néhányuknál még működhet is.

És legvégül:

– Kelj föl, Sir Fursa...

– Szívem legmélyéről köszönöm nektek – mondta Malinda. – Hosszú és boldog életet kívánok nektek. A kincstártól kaptok majd valamennyi pénzt... Közel sem annyit, amennyit kiérdemeltetek, de annyit, amennyit csak nélkülözni tudok. Remélem, néhányan megírjátok majd a Pengék teljes történetét, és kiváltjátok az iratokat, melyek odavesztek a pusztításban.

Lelépett az emelvényről. Kutya a karját kínálta neki, és kivezette. A lovagok fél térdre ereszkedtek, ahogy elhaladt mellettük, de senki nem bírt éljenzést kicsikarni magából. Majdnem négy évszázad után a Pengéknek vége lett. Radgar Æleding pusztította el egyetlen számszeríjvesszővel. Egykor ő maga is a Rend jelöltje volt. Kevés vigaszt nyújtott, hogy a feje immár egy grandoni lándzsát díszített.