65

Richard Paul Evans

Ő is jó lesz neked.

– Mi a neve? – kérdezte az idősebb fiú.

– Macy vagyok – mondta, és igyekezett, hogy a hangja vidámnak tűnjön.

– Buta név – szólalt meg a fiatalabb fiú.

– Nem olyan buta, mint az, hogy Buffy – vágta rá ne-vetve az idősebbik. – Booooffiiiiii – csúfolódott a húgával.

– Azt mondtad, megkapom Buffyt karácsonyra – nya-fogta a lány.

– Hallgass! – mordult rá az asszony. – Buffy elment.

Valaki más kapta meg.

– Titeket hogy hívnak? – érdeklődött Macy.

– Bart – felelte a legidősebb. – Ő Ronny, az pedig ott Sheryl.

– Sziasztok! – mondta derűsen Macy.

Senki sem válaszolt. Ekkor egy kutya ügetett be a szobába. Hatalmas volt – Macy gigantikusnak látta –, barna bundája gubancos. A feje furcsa mód óriásinak tűnt a testéhez képest. Amikor Macyt észrevette, megtorpant, és mély, fenyegető morgás tört fel a torkából.

Macy egy lépést hátrált. Félt a kutyáktól. Különösen ettől.

– Buster nem szereti az idegeneket – közölte Bart.

– Fald fel, Buster! – uszította Ronny az ebet.

Macy megdermedt rémületében. A kutya hátracsapta a fülét, és olyan hangosan ugatott, hogy Macy füle bele-sajdult.

– Vidd ki innen azt a dögöt! – kiáltott rá az asszony Bartra.