59

Richard Paul Evans Az érzékei azt súgták, hogy ma történni fog valami.

A tegnapi jó nap volt, talán évek óta a legszebb nap az életében, és a tapasztalata azt mutatta, hogy a jóban mindig akad valami gyanús. Az egész napot az apjával töltötte, csak ők ketten, egy igazi apa-lánya randevún. Kérdezte, hol van a Hugi, de az apja azt felelte, hogy ez a különleges nap csak a kettőjüké. Moziba mentek, pattogatott kukoricát és mazsolát majszoltak. Utána lementek a disz-kontáruházba, ahol még több ritka különlegesség várta: karamellizált alma, ceruza töklámpás radírral a végén, cukorból készült Valentin-napi szív, zöld lóhere: az év minden ünnepe egyetlen napba sűrítve. Azután az apja a vállán vitte haza, ami szintén ritka élvezetnek számított, hiszen még mindig erősen bicegett a gyermekbénulással vívott egykori küzdelme nyomán. Egész nap boldogan csevegtek és játszottak, és önfeledten kerülték a kérdést, amelyről Macy tudta, hogy hamarosan úgyis megvála-szoltatik. Az élet megtanította, hogy egyetlen jó nap sem telhet el anélkül, hogy meg ne kellene fizetnie az árát.

Az apja ugyanazt a ruhát viselte, mint előző nap: bar-nás színű mellényt és olajfoltos pólót, amely alig rejtette el felkarjának tetoválásait. Most mégis másképp festett.

A gyámügyes nő óriásnak tűnt a számára – majdnem egy fejjel magasabb volt az apjánál –, az arca vézna és sápadt, az orra viszont kivörösödött a hidegtől. Szociális munkás volt, és Macy már sok hozzá hasonlóval talál-kozott. Legtöbbjük kedves volt vagy együtt érző, mások viszont összevissza kapkodtak vagy fásultan bámultak; Macy szemében azonban mind ugyanolyanok voltak –