26
Én csak a fejemet ráztam.
Odahúzott egy széket az egyik közeli asztaltól. – Tessék, ülj le ide! Hozok egy bögre forró csokit.
Leültem a székre, és titokban törölgettem tovább a szemem, mintha valaki más is lett volna a kávézóban, aki észrevehette volna, hogy az imént még úgy bőgtem, mint egy csecsemő. A lány egy pillanat múlva visszatért, kezében egy bögre gőzölgő kakaóval, amelynek tetején tejszínfelhő magasodott.
– Tessék.
Ittam egy kortyot a csokiból. Forró volt és sűrű. – Köszönöm.
– Van egy titkos receptem. Egy kevés juharszirupot is keverek bele.
– Finom. – Felnéztem rá. A tekintete az enyémbe mé-lyedt.
– Hogy hívnak? – kérdezte.
– Mark.
– Én Macy vagyok.
– Macy – ismételtem. – Mint a felvonulás?
A lány bólintott. – Apám mindig azt mondta, hogy a felvonulást kizárólag az én kedvemért rendezik.
– Mi a vezetékneved? – faggattam tovább.
– Wood, mint a fa. – Neve jelentésének nyomatékosí-tására megkocogtatta az asztalt, amely azonban láthatóan acélból és műanyagból készült. – Na és a tiéd?
– Smart.
– Azaz eszes. Nem rossz név. A kiejtésedből ítélve nem idevalósi vagy.