58
1974. DECEMBER 3.
Valami szokatlan volt a levegőben. Macynek már hét-éves korában remek érzéke volt az ilyesmihez. Az elmúlt évben ide-oda járkált a nevelőotthonok között, méghoz-zá olyan gyakorisággal, hogy eddig máris hét különböző
családnál élt. Ám ezúttal a felnőttek összeesküvő tanács-kozása olyan balsejtelemmel töltötte el, amelytől megszólalt a vészriadó a fejében, olyan élesen, akár az iskola csengője. Hol van a kishúga?
Egy tömzsi, dinnyearcú asszony bámult rá közömbö-sen a szőkített hajkoronája alól, fogai közt szorongatott cigarettájából vékony füstfelhő kígyózott lassan fölfelé.
Vastag, fekete gyapjúkabátot viselt, amely egészen a lábszáráig ért, és úgy állt rajta, mint grillsütőn a takaró.
öltözékének egyetlen színfoltja egy élénkpiros és zöld strassz kövekkel díszített, karácsonyfa alakú kitűző volt.
Az asszony tekintete tökéletes érzéketlenséggel mustrál-gatta, miközben a másik két felnőtt, az apja és az a nő a gyámügyi hivataltól, mintha még ránézni sem bírt volna. Késő délután volt már. Macy a sarkán himbálózott, időnként belerúgott a hóba piros színű Converse cipőjé-vel, amely túl nagy volt a lábára.