38
– Nem. Macy.
– Hogy néz ki a hölgy?
– Alacsony. Rövid, gesztenyebarna haja van. Tágra nyílt szeme. És nagyon szép.
– Ez Mary.
– Mi a vezetékneve? – kérdeztem.
– Hummel.
– Nem, az ő vezetékneve Wood.
– Itt nincs senki, akit Woodnak hívnak.
Nem tudtam, mit mondjak. A nő szánakozva nézett rám, nyilván arra gondolt, hogy biztosan megkérdeztem egyik kollégájának a nevét, és hamis nevet kaptam vála-szul. Vagy talán csak én gondoltam ezt.
– Sajnálom, hogy nem segíthetek. Szolgálhatok valami mással?
Ostobán éreztem magam. – Azt hiszem, kérek egy forró csokoládét – mondtam.
– Ebben a segítségére lehetek. Tejszínhabbal vagy nélkül?
– Habbal.
– Mekkora legyen?
– Kicsi.
Kifizettem az ital árát, és egy perccel később át is ve-hettem. Az ablak közelében telepedtem le, hogy lás-sam, amikor megérkezik a szerelő. Amint a csokoládét megittam, egy rozoga Chevrolet teherszállító állt meg az út szélén, az autóm előtt. Amikor kiléptem az utcára, egy férfi ugrott le a vezetőfülkéből. Munkabakancsot viselt és mustárszínű kezeslábast. Kabát nem volt rajta, csak egy kötött sapka és fehér, magas nyakú pulóver.