53
– Talán egy jel.
– Már nekem is eszembe jutott. Az a helyzet, hogy nem igazán tudom, hol kellene kezdenem a keresést. Vagy lehet, hogy csak félek attól, amit találnék. Vagy nem találnék. – Újra felsóhajtott, majd az órájára pillantott. – Jobb, ha most megyek.
Együtt álltunk fel, majd Macy megállt az ajtóban. –
örülök, hogy jobban érzed magad.
– Kösz, hogy benéztél hozzám. Megadod a telefonszá-mod?
– Persze.
Felkaptam az első papírdarabot, amely a kezem ügyé-be akadt – azt hiszem, egy Őrtorony újság volt a Jehova tanúitól –, és Macy ráfirkantotta a hátuljára a telefon-számát.
– Kikísérlek – ajánlottam.
Odakinn Macy egy darabig az autója mellett álldogált, a kulcsai után kutatott a táskájában. Amikor megtalál-ta őket, újra felnézett rám, majd előrehajolt és megölelt.
Amikor szétváltunk, egyenesen az arcomba nézett.
– Szeretném egyszer meghallgatni, amikor gitározol.
– Szabad vagy holnap este?
Macy elhúzta a száját. – Dolgozom.
– Na és péntek este?
– Ezen a héten minden este dolgoznom kell. Az igazat megvallva, munkán kívül nem nagyon csinálok mást.
– Azután felderült az arca. – Van egy ötletem. Csütörtök esténként élő zenével szolgálunk a kávézóban. Általában Carlos énekel, egy öreg hippi, aki gitározni is szokott.