13

Richard Paul Evans A történetem akkor kezdődött, amikor vészesen közel állt ahhoz, hogy vége szakadjon – egy téliesen rideg novemberi estén, tizenegy nappal anyám halála után.

Anyám egy autóbalesetben vesztette életét. Három másik utas is ült mellette az autóban, de rajta kívül mindenki sértetlenül megúszta. Közel álltam az anyámhoz, és a nap, amelyen a haláláról értesültem, életem legször-nyűbb napja volt.

Már a halála előtt is romokban hevert az életem. Ki-lenc hónappal korábban költöztem el otthonról, az alabamai Huntsville-ből Salt Lake Citybe, hogy egy mérnöki ösztöndíj keretein belül megkezdjem tanulmánya-imat Utah egyetemén. Még sosem jártam nyugaton, és Utah államról is csak annyit tudtam (azon kívül, hogy ott van az egyetlen olyan államon kívüli egyetem, amely hajlandó ösztöndíjat adományozni nekem), hogy jó néhány hegylánc választja el Huntsville városától. Ez tö-kéletesen megfelelt az igényeimnek, ugyanis minél nagyobb távolságot kívántam teremteni jómagam és az apám között.

Az igazat megvallva, sohasem neveztem Stuart Smartot az „apámnak”. Nekem ő mindig csak „Stu” volt, a teljes nevét – a Stuart Smartot azaz Okos Stuartot – pedig az ellentmondás tökéletes példájának találtam. Autószerelő volt, a maga nyolc osztályával. A körme alatt mindig motorolaj sötétlett, és mélyen megvetett mindent, amit nem ért fel ésszel – és ebbe a kategóriába tartozott a helyes nyelvhasználat és én is.