46
A ház, ahol laktam, kétszintes, Tudor-korabeli épület volt, amelyet bérlakásokká alakítottak át. A legkisebb volt az enyém: egy garzon, PVC-függönyös zuhanyzó-val (rajta kenyérpirító nagyságú, rajzolt aranyhalak), és konyhával, amelyben egy mosogatótálcás pult és egy kis rezsó állt. Sütő nem volt, de nem törődtem vele, hiszen úgysem szerettem főzni. A lakbér mindössze 175
dollár volt havonta, és ez igencsak jól jött, mivel nem kerestem túl sokat. Habár csaknem éjfélre járt az idő, mégis leültem a gitárommal, és az ujjaimmal végigsi-mítottam a hangszer polírozott nyakának sima hátul-ján. Finoman megpengettem, behangoltam a harmadik húrt, azután belekezdtem egy dalba, amelyet rögtön az után írtam, hogy anyám haláláról értesültem. Halkan énekeltem:
Alice sosem ment vissza a kristálytükrön, S Csodaországból sem jutott neki több; Gyermekkorom emlékei csalogatnak néha, De én sem térhetek vissza már soha.