1453. április 4.

Hétfőn a helyére úsztatták a láncot, hogy zárják a kikötő bejáratát az Eugeniosz-toronytol a Galata-toronyig az öböl túlsó felén, Perában. A kikötő le van zárva. Most már egyetlen gálya sem vitorlázhat el, még ha akarna sem. A lánc nagy ívben kígyóként úszik az egyik parttól a másikig.

A sötétség beálltakor az égbolt egész északnyugati pereme a törökök tábortüzeitől kezdett fényleni.

A házamat elhagyván minden további nélkül Giustiniani megerősített őrségéhez csatlakoztam a Szent Romanosz-kapunál. A latinok a tornyokban és az őrszobában heverésztek, birkahúst főztek fazekukban, kártyáztak és borozgattak. A görögök meg több szólamú zsoltárokat énekeltek, és imádkoztak. Az őrszemek fönt virrasztottak a falakon. Olykor-olykor, az éjszaka sötétjében lopakodó árnyakat vélvén felfedezni, yalamelyikőjük égő fáklyát dob át vagy égő nyilat lő a sánc túloldalára. A falak előtti térségre azonban síri csend borul.

Hamarosan befejeződik a birkahúsevés, és a fazekakban forró ólmot és szurkot kezdenek olvasztani.

A falakon egész sereg keskeny csövű ágyút helyeznek el. Ugyanakkor széles torkú bombardokat is, amelyek kőgolyóikat nagy ívben röpítik ki. Ám amikor ezeket elsütik, a dörrenés okozta rezgés a falakat jobban károsítja, mint az ellenséget. És ezeket még ki sem próbálták. A puskaport a villás puskákhoz tartalékolják, és a gerendákra erősített ágyúkhoz, amelyekből ólomgolyóbisokat lőnek ki.

A császár technikusai régimódi ballisztákat és hajtógépeket állítottak a külső falrészekre, amelyek a sáncárkon túli területekre dobnak ki nagyméretű kődarabokat. A kőtömbök azonban lassabban repülnek, mint az ágyúgolyó.

Ha az ember maga választhat a lőporos puska vagy az íj között, ötvenből csak egy ha választja a lőporos puskát. Az íj pontosabb és használata is biztonságosabb.

Vöröslik az égbolt alja, és a latinok fogadásokat kötnek egymással, vajon holnapra a törökök a kapuk elé érkeznek-e. Mindenki nyugtalanul élénk és rosszul alszik. Az átkozódás és a káromkodás hozzátartozik a hivatásos katonák beszédéhez. Ez sérti a görögöket, ezért aztán elhúzódnak a latinoktól.

Virrasztás közben keserűség és gyanakvás lopakodik gondolataim közé. Nem tudok nem gondolni Anna Notaraszra. Nem lehet. A sors nem lehet ennyire tervszerű és nem kényszeríthet ennyire kérlelhetetlenül előre az utamon. Miért akar ilyen önfejűén törvényesen kötődni hozzám? Meg kellene értenie, hogy nekem is megvan az okom, amiért nem tudok abba beleegyezni. Énnekem arra okom van. Okom.

Ha az uniót megtagadnám, és hagynám magam megesketni Anna Notarasszal, megint tennék egy lépést a sötét kísértés irányába.

Miért kellett vele találkoznom? Előre meg lett-e vajon tervezve ez a találkozásunk? Valóban nem tudja az atyja, hogy még mindig itt van a városban? Vagy valamiféle titkos együttműködés van atya és leánya között. De hát Lukasz Notarasz nem tudhatja, hogy én ki vagyok.

A császár feleségéül nevelték őt, Konsztantinosz azonban nem tanúsított iránta érdeklődést.

Ez a sértés szabná meg az ő tetteit is, miként az atyjáét?

Valóban azt képzeli Lukasz Notarasz, hogy a szultán a várost meghódítván beleegyezne egy görög árnyékcsászár uralkodásába, aki az ő vazallusa lenne?

Talán arra számít, hogy amennyiben az ostrom nem lesz eredményes, a görögök és a latinok között véres leszámolásra kerül sor, és Konsztantinosz megbukik? Évszázadok óta a görögök minden második császára trónbitorló volt.

Lukasz Notarasz nem emelkedhetik császárrá. Lányából azonban lehetne császári feleség.

Nem, senki sem tudhatja. Ám engem meg akartak ölni, amikor Notarasz házából távoztam. A Blachernai sötét szobája sok titkot rejt magában.

Nem, senki sem tudhatja. Csupán a sorsomat töltöm be. De vajon tévedtem volna a sorsomat illetően, hogy erőnek erejével kényszerít engem olyan útra, amelyre én nem akarok lépni?

Miért, miért kellett nekem ővele találkoznom a Szófiatemplom lépcsőin? Amikor az utam már oly világos és egyszerű volt. Most minden annyira zavarossá vált bennem, és gondolataim forronganak. Hagynám-e lelkemet, hogy belebukjék a test csábításába? De szerelmem ugyanoly mértékben lelki, mint amennyire testi csábítás. Így hiszem. Így hittem.

Csak ember vagyok, nem angyal. Ám a fájás kiszállt Mánuel térdéből, amikor kezem a nyakára helyeztem.

Északnyugattól északig vöröslött az égbolt a törökök tábortüzétől. Reggel már itt lesznek a város körül. Nincs más megoldás, mint félelem nélkül, jövendő nélkül harcolni. Ilyen egyszerű, és ilyen világos. A halál angyala úgy ígérte, hogy harmadszor a Szent Romanosz-kapunál találkozik velem. Kételkedem-e hát a birodalomban, ami énnékem ígértetett?

Életem teljes volt. Több életet megéltem. Megtapasztaltam a boldogságnak minden szakaszát. írásokat olvastam. Hittem a filozófiában. Kereskedtem. Vadásztam. Háborúztam. Firenze leggazdagabb embereinek egyike voltam. A halál kaszája tízszer szisszent el mellettem. Csak a rabszolgaság tanított meg arra, hogy az ember rabszolgaságát megértsem, hogy önmagamat legyőzhessem.

Mindezt, mindezt azért, hogy megtapasztaljam az Istent.

Mindezt, mindezt azért, hogy egy nő miatt vágyaim lángvermébe zuhanjak.

Őt azonban nem gyűlölöm. Mivel szeretem.