1453. január 21.

Három napig a munkásokkal együtt a falak javításán dolgoztam, a Szent Romanosz-kapunál. Köveket görgettem. Habarcsot hordtam. Tetőtől talpig poros vagyok és tele karcolásokkal. A hajam megkeményedett a mésztől.

A szobámba zárkózva csak tespedek. Pedig jó erőben kell tartanom a testemet és izmosan a karomat, hogy meg tudjam feszíteni az íjat, forgatni tudjam a kardot, amikor eljön a pillanat. Hiszen egész nyáron a többiekkel együtt építettem a szultán erődítményét is a Boszporusz partján.

A munkások napszámát elutasítom, de elfogadom a kenyerüket, az olajukat és szárított húsukat. Ők bolondnak tartanak.