Mi ágra köt­ve: élünk, mint előbb;

Él, kit kö­zü­lünk trá­gya­domb te­met.

S lá­tón ha­lad­nak tá­bo­runk előtt

A göd­rük­ből kés­sel ki­vájt sze­mek.

He­rél­ten nemzünk har­co­ló ha­dat

S köz­tünk az is, kit bör­tön rá­csa zár.

Nincs gát! mi duz­za­dunk, mint ára­dat

Nem! Min­ket nem le­het le­győz­ni már!

(Gá­bor An­dor: Pro­le­tár­nak, rossz na­pok­ra)