6.3. KÖZÖSSÉG ISTENNEL

Korábban Bianca is beszélt a Hírnökkel, és magához vett olyan kutatók által felajánlott Megértéseket, akik könnyen elemezhető formába öntötték a mesterséges istennel folytatott kommunikáció hosszú történetét. Bianca lenyűgözőnek találja az eredményeket, és nem biztos benne, hogy bárki is ugyanarra a következtetésre jutott volna, mint ő.

A Hírnök csupán egy intelligens élőlény, amely nagyjából háromszáz kilométeres magasságban kering a világuk körül. A legkorábbi fennmaradt Megértések között szerepel, hogy a Hírnök meghatározatlan időtartamon keresztül ismétlődő, matematikai sorozatokat tartalmazó rádiójelet küldött az alatta lévő világra. Történelmi szempontból nem túl régen Bianca egyik elődje választ küldött, amellyel elkezdődött egy különös és egyik fél számára sem túl kielégítő párbeszéd.

Bianca ennek a párbeszédnek a jellegzetességeit kutatja. Sorra vette az előtte járók másodlagos tapasztalatait, érezte a homályos meggyőződésüket, hogy a hallott, szokatlan hang valamiféle értelemhez tartozhat, amely határozottan érdeklődik a fajuk iránt, szándékában áll kommunikálni, és távolabbi céljai vannak. A tények megkérdőjelezhetetlenül alátámasztják ezeket a következtetéseket. Emellett Bianca a vizsgált Megértésekből tudja, hogy elődei többféle hitet is kreáltak, amelyek visszatekintve már nem igazolhatók. Sokan hitték, hogy a pókfaj létezése is a Hírnöknek köszönhető, és Istenük is táplálta ezt az elképzelést. Mi több, azt hitték, hogy a Hírnök a legjobbat akarja nekik, és nagy terve, amelyet elkötelezetten próbáltak kivitelezni – és amely végül oly sokba került –, az azonnali jólétet hozta volna el, ha sikerül megérteniük.

Bianca összevetette és megfontolta a kapott ismereteket, és úgy találta, hogy a tények nem támasztják alá ezeket a hiedelmeket. A pókok egy része még mindig fenntartja a templomokat, és a Hírnök hite sem enyészett el teljesen, bár ma már csupán vágyakkal teli árnyéka annak a szilárd és megkérdőjelezhetetlen erőnek, amelyet korábban képviselt. Bianca viszonylag diszkréten kezeli a következtetéseit, de nyilvánvalóvá tette, hogy egészen abszurdnak tekinthető az a hagyományos, ma már elavult nézet, miszerint a Hírnök valamiféle hozzájuk hasonló lény – írd és mondd, nagy hatalmú égi pók.

Azt ő sem kétli, hogy a Hírnök magas intelligenciával bír. Sőt, potenciálisan magasabbal is, mint a pókok bármelyike, ám valójában ezt nehéz megítélni, mert az égi lény értelme nagymértékben különbözik a nyolclábúakétól. A Hírnök kommunikációjából határozottan kimutatható, hogy számos olyan dolgot tekint alapvetőnek, amit még Bianca és az egyes korszakok hozzá hasonlóan nagy elméi sem tudtak megragadni. Ebből adódóan nyilvánvalóan sok olyat mondtak a Hírnöknek, amit az félreérthetett, vagy egyszerűen meg sem érthetett, ami viszont azt jelenti, hogy az istenség mentális képességei bizonyos módon mégiscsak korlátozottak. Bizonyos koncepciókat a legtudatlanabb ma született pók is képes felfogni, a Hírnök előtt mégis tisztázatlanok maradtak.

És mindez csupán a kommunikációból adódik, amelyet a nemzedékek alatt nagy kínnal összekovácsolt közös nyelven folytattak le. A Hírnök tervei további kétségeket támasztanak afelől, hogy tisztában lenne akár csak az állítólagos teremtményei fizikai paramétereivel. Ez pedig arra enged következtetni, hogy az isteni lény korántsem mindentudó, sőt még csak nem is lát mindent. Ki kellett tapasztalnia, hogyan érthetik meg egymást, és közben nemcsak a pókok, de a Hírnök is nagyon sokszor tévedett.

A közös pontok leginkább az alapvető, mindennapos dolgokban hiányoznak. A Hírnök egyértelműen nincs tudatában, miféle események történnek a világon, amely körül kering. Mi több, a leíró nyelvezet mintha egyáltalán nem érné el a célját nála. Viszonylag alapszinten elboldogul a vizuális leírásokkal, ám mintha nem lenne képes lefordítani magának a pókok érzékelésvilágának – például a tapintás – tónusokban gazdag részleteit. Ugyanakkor tökéletesen érti a számokat, az egyenleteket és a számításokat, gyakorlatilag minden matematikai és fizikai témájú üzenetet.

Bianca más forrásból is ismeri ezt a fajta kommunikációt. Odakint a tengerben virágzó rákcivilizáció él, amellyel a pókok rendszertelenül érintkeztek az elmúlt évszázadok során. Évekbe került, mire kifejlesztettek egy jelnyelvet, amelynek a segítségével megtudták, hogy a sáskarákok társadalma is különféle drámákat, kríziseket, puccsokat és felkeléseket él át. Van rádiójuk és tudósaik, bár a környezetük erősen korlátozza a technológiájukat. Ők is egy másik világban élnek, és nemcsak vízi lényegük miatt, de a fogalmaik és a prioritásaik miatt is. Az egyetlen dolog, amiről Bianca magas szinten beszélgethet velük, a matematika, amelynek a sáskarákok szenvedélyes rajongói.

Számos évet töltött el azzal, hogy kidolgozza és finomítsa a hangyabolyok vegyi architektúráját, és elkészíttesse a rovarokkal a kísérleteihez szükséges eszközöket. A legösszetettebb rendszerek – például az önszabályzó hangyakolónia az Égi Fészekben – szilárd matematikai elvekre alapozva működnek, vegyi architektúrájuk képes számszerű információkat fogadni, és eszerint cselekednek. Akár komplikált számításokat is végezhetnek a hangyatestekben és az egyes hangyák agyának idegpályám.

Bianca egyik nyugtalanítóan visszatérő gondolata az, hogy elméletben sok a hasonlóság a Hírnök és egy megfelelően összetetté fejlődött hangyaboly között. Vajon mindkettővel ugyanolyan érzés lenne kommunikálni?

Manapság az aktív kommunikáció a Hírnökkel szigorú korlátozások alá esik. Mindig vannak fura szekták, visszaeső társulások. Ezek valahogyan kifejlesztenek egy-egy deviáns Megértést, amely azután elborítja őket. A Hírnök válaszai széles körben hallhatók, szinte az egész bolygón veszik a rádiók, ezért az ilyen zugtérítőket gyorsan leleplezik és levadásszák, amint kiderül, hogy valaki nem hivatalos sávot nyitott Isten felé. A nagyobb városokban kijelölt szószóló beszélhet a Hírnökkel. Persze néhány templomban még mindig keresik az isteni igazságot az őrült tervek mögött, amelyeket a Hírnök közvetít időről időre, de az előjog többnyire a kijelölt tudósoké, és Bianca terveket szőtt, bókolt, szívességeket tett azért, hogy bekerülhessen ebbe a körbe, ezáltal megoszthassa a nézeteit az isteni tudományok művelőivel.

Az Égi Fészek jól halad történelmi küldetésén, folyamatosan emelkedik a légkörben. A fedélzeten lévő hangyaboly a saját rádiófrekvenciáján tesz jelentéseket Biancának, megerősíti, hogy minden jól működik, és a három másik jeladóból érkező adatok megmutatják a léghajó pontos helyzetét. Ez még az utazás könnyű szakasza. Ha az előre nem látható időjárást figyelmen kívül hagyjuk, az Égi Fészeknek menetrend szerint kell elérnie a maximális működési magasságát.

A Hírnök megjelenik a láthatáron, és Bianca üzenetet küld neki, párbeszédre hívja. Bizonyos mértékű formalitással köríti az üzenetet, majdnem úgy, ahogy a régi Templom papnői – nem azért, mert szükségesnek tartja, hanem azért, mert Isten szívesebben válaszol azoknak, akik megfelelő alázatot színlelnek.

A Hírnök elég türelmes, hogy Bianca fajtájának egész nemzedékeit élje túl, miközben gondolatainak lendülete nem veszi figyelembe a lenti világban bekövetkezett fejleményeket. Legalábbis ez az elmélet. Bianca ebben sem biztos. Az tény, hogy a Hírnök a Templom bukása ellenére is ugyanúgy a nagyszerű gépezetén végzendő munkára biztat mindenkit, mint előtte. Sőt, amióta – nagyjából egy nemzedékkel ezelőtt – teljesen feladták az őrült tervek lefordítását, a Hírnök talán még követelőzőbb lett. Nem tehetnek semmit, hiszen sem a hit, sem a találékonyság nem elég, hogy áthidalja a szakadékot az isteni akarat és a halandó értelem között. Bianca jól ismeri a fentről jövő fenyegetéseket és szidalmakat, és a közelgő katasztrófáról szóló jövendöléseket. A Bianca társulásában elterjedt vélekedés szerint ez utóbbi is csak egy rosszindulatú próbálkozás arra, hogy az égi lény tovább dobáltassa velük a nyersanyagokat abba a feneketlen kútba, amire a lehetetlen feladatuk hasonlít.

Bianca ebben sem biztos. Birtokában van az a különös képesség, hogy szokatlan szempontból lát rá a problémákra, és radikális lehetőségekben is gondolkodik.

Úgy véli, hogy a nehézség nem a Hírnök megértésében rejlik, hanem abban, hogy megértesse magát a Hírnökkel. Át kell törnie egy mélyen rejlő gondolati konstrukción. A történelmi példák alapján – homályosan emlékszik rájuk a Megértéseken keresztül – a Hírnök nem mindig törekedett ennyire csak egy irányba. Valamilyen mánia vagy csalódottság tette ilyenné. Vagy a kétségbeesés, tűnődik tovább Bianca.

Valami újat akar mutatni a Hírnöknek.

Az egyik óriás, akinek a vállán áll, egy még élő kollégája, aki látó hangyákat tenyésztett ki. A pókokéhoz képest a látásuk gyenge, de a boly egyes tagjai által látottak – rettenetes matematikai erőfeszítések árán – összeilleszthetők egy teljes képpé. Mi több, ez a kép jelsorrá kódolható. A kód egyszerű; sötét és fényes pontok sorából áll, amely spirálisan terjed ki egy középpontból, és egy szélesebb képet alkot. Bianca szerint ez a rendszer univerzális.

Lekódolt egy képet, amelyet a látó hangyabolytól kapott. Magát az Égi Fészket ábrázolja az egyik olyan pillanatban, amikor az elemelkedik a várostól.

Megüzeni a Hírnöknek, hogy át akar küldeni egy képet. Nincs nyilvánvaló jele, hogy szavai megértésre találtak – Isten szánalmas tirádája töretlenül folytatódik –, de Bianca reménykedik benne, hogy az égi jelenlét valamely része mégiscsak fogta az üzenetét. Utasítja a bolyt, hogy küldjék el a képet. Tudja, hogy a legjobb tudósok százával hallgatják a választ.

A Hírnök elhallgat.

Bianca képtelen visszafogni az izgatottságát, és összevissza futkos a helyiség selyemfalain. Bár mást várt, ez mégiscsak egy reakció.

Azután a Hírnök újra megszólal, tisztázást kér. A tudományos világ lélegzet-visszafojtva várakozik. Isten legalább annyit megértett, hogy valami új dolog van az égen, és azon a különös, érzelemmentes módon válaszolt, amelyre Bianca az első beszélgetésekből emlékszik, amikor még a közös nyelvet tanította kiválasztottjainak. Ilyen Isten akkor, amikor megpróbálja megérteni a pókokat.

Bianca újra elküldi a jelsort, azután még egyszer elküldi. A Hírnök valószínűleg megértette, hogy vizuális információt küldött át, de mintha nem lenne képes dekódolni. Végül Bianca lebontja a feladatot a legegyszerűbb elemeire, ezáltal az egészet olyan közel viszi az univerzálisnak tekintett matematikához, amennyire csak tudja. Egy képlettel olyan nyilvánvalóan leírja a képet, hogy ezáltal még egy vak is képes lenne meglátni.

Bianca szinte érzi a pillanatot, amikor Isten teljes figyelme feléjük fordul. Az érkező válaszból kiderül, hogy Isten nyelvén már van szó a léghajóra.

Ekkor a Hírnök már eltűnt a láthatár mögött, de Isten telhetetlen: Mutass többet! Bianca figyelmezteti tudóstársait, hogy még ne táplálják a felélesztett tüzet. Ami azt illeti, félti újdonsült előjogát, amelyet Isten figyelmének felkeltésével szerzett meg. Folytathatná a beszélgetést a bolygó túloldalán járó Istennel úgy, hogy átküldi a jelet több állomáson, míg végül eljuttatja oda, ahonnan ismét fel lehet küldeni a Hírnöknek, ám inkább kivárja, amíg ismét személyesen kommunikálhatnak. A tudósok morgolódva alkalmazkodnak; kénytelenek elismerni Bianca hirtelen megnövekedett fontosságát.

A Hírnök kitartóan bombázza a bolygót rádiójelekkel, még több képet követel, és ez meglepő következtetésre vezet: Isten vak. A Hírnök nem látja, mi történik a bolygón, még ha az közvetlenül alatta történik is. Egyáltalán nem mindent látó, bár nyilvánvalóan ismeri a látást és az ezzel kapcsolatos fogalmakat. Mégis, idelent a rádió az egyetlen eszköz, amelyen keresztül bármit is láthat.

Biancának van még egy képe a hangyabolytól, és készen áll, hogy átküldje, amint Isten ismét az égre emelkedik Hét Fa felett. Egyszerű látvány: egy belső látkép a városról. Jól látszik rajta az állványozás, a selyemösvények hálózatának egy részlete és az utakon dolgukra siető lakók is. A kódolt képet kifejlesztő tudós eredetileg ezzel tesztelte az általa feltalált technológiát.

Isten elcsendesedik.

Valahol a távolban az Égi Fészek eléri a tervezett magasságot, és egyensúlyi állapotba kerül a légkör egyik felső régiójában. A gázzsák közel fél kilométer hosszúságúra növekedett. Bianca csak félig-meddig követi nyomon a léghajót. A legénység úgyis minden tesztet elvégez a mechanikán és a hangyaboly kondicionálásával kapcsolatban, elvégre leginkább az ő érdekük, hogy minden megfelelően működjön a ritkább levegőben is. Emellett felkészülnek a küldetésük legveszélyesebb részére, amelyet Portia egyedül végez el. A gondola kétrétegű, szigetelt fala ellenére a hideg okoz némi kényelmetlenséget. A pókok valamennyire képesek szabályozni testük hőmérsékletét, így hidegben is működik az anyagcseréjük, bár meglehetősen lelassulnak. A csapatot vezető Viola megüzeni rádión, hogy a munka lassabban halad a vártnál, de még belül vannak a tervezett tűréshatáron.

Bianca még mindig a válaszra vár. Az Égi Fészek haladása már másodlagos számára. Elhallgattatta a Hírnököt. Faja történetében még soha senki nem tett ilyet. Rajta a világ bíráló tekintete.

Így hát várakozik.