1.2. BÁTOR KIS VADÁSZ

Ő Portia, és vadászik.

Alig nyolc milliméter hosszú nőstény, de igazi kis tigris a maga pöttöm világában; vad és ravasz. Mint minden póké, az ő teste is két részből áll. Potroha rejti lemezes tüdejét és belső szerveinek java részét. Fejrészét két nagy szem uralja, amelyek előrefordulva tökéletes, háromdimenziós látást biztosítanak. Fölöttük a két kis pamacs olyan, mintha szarvak lennének. Portia szőrös, bundája barna és fekete mintázatot mutat. A ragadozók könnyen száraz levélnek nézhetik.

Várakozik. Nagy szeme alatt a két méregfogat csápszerű nyúlvány egészíti ki; a két, meglepően fehér tapogató picurka bajuszként reszket a szájszerv szélén. A teljes tudományos neve Portia labiata, és a szerény kis ugrópókok egyik fajához tartozik.

A figyelmét egy másik pók köti le, amely otthonosan pihen a hálójában. Egy Scytodes pallida, hosszú lábú és púpos hátú pók, amely mérgező hálót köp. Scytodes olyan ugrópókokat fog el és zabái fel, mint Portia.

Csakhogy Portia pókevő pókokat eszik. Többnyire olyanokat, amelyek nagyobbak és erősebbek nála.

A szeme kivételes. A két tűfejnyi korong és rugalmas tokjuk egy főemlős látásának pontosságával mutatják meg a világot a bátor kis vadásznak.

Portia nem gondolkodik. Hatvanezer idegsejtje alkalmatlan arra, hogy agyként működjön, legalábbis az emberek százmilliárdjához képest. Ennek ellenére zajlik valamilyen folyamat ebben a pici szövetmennyiségben is, mert Portia felismeri az ellenséget, és tisztában van vele, hogy a frontális támadás végzetes hiba lenne. Játszani kezd Scytodes hálójának szélével, tapintható hazugságokat üzen többféle változatban, hátha valamelyikkel előcsalhatja a másik pókot. A célpont megrezzen egyszer-kétszer, de nem lehet átverni.

Erre képes az a néhány tízezer neuron; Portia próbálkozik és hibázik, de újra meg újra tovább próbálkozik, és azokat a variációkat részesíti előnyben, amelyek kiváltanak valamilyen reakciót. Aztán mégis taktikát vált.

Éles szeme felméri a háló környezetét, az ágakat és gallyakat, amelyek alatta meredeznek és fölébe hajolnak. Valahol a kis idegsejthálózatban kialakul egy háromdimenziós térkép, és a pókocska megtervezi, hogyan tud felülről közelíteni ellenségéhez, mint egy aprócska orgyilkos. Ez a megoldás sem tökéletes, de a lehető legjobb azok közül, amelyeket a környezet lehetővé tesz számára. Ráadásul agynak alig nevezhető neuronjaiban már azelőtt létrejön valamilyen elképzelés, hogy belekezdene a végrehajtásba. A helyezkedés során többnyire nem látja majd a zsákmányát, de piciny tudatában mégis ott marad a cél, és a mód is, ahogyan elérheti.

Ha nem Scytodes lenne a kiszemelt áldozat, a taktika is más lenne – vagy Portia addig kísérletezne, amíg rá nem talál a megoldásra. Általában rátalál előbb-utóbb.

Az évezredek során Portia ősei mind ilyen számításokat végeztek és döntéseket hoztak, és minden egyes nemzedék töredéknyivel sikeresebb lett az előzőnél, mert csak a legjobb vadászok ehettek eleget és rakhattak tojásokat.

Erre a hosszú időn keresztül kialakult természetes ösztönre alapozva Portia elindul, hogy kivitelezze a tervét, amikor mozgás vonja magára a figyelmét.

Faja egy másik tagja érkezik, egy hím. Ő is Scytodest tanulmányozta, de éles szeme már Portia felé fordult.

Fajának múltbeli példányai úgy döntöttek volna, hogy a hím könnyebb zsákmány, és ennek megfelelően módosították volna a tervüket, de azóta valami megváltozott. Itt és most a hím jelenléte valahogy „beszél” a nőstényhez. A tapasztalat egészen új. A Scytodes hálójának túlsó szélén kuporgó alak se nem zsákmány, se nem pár, de jelenléte nem is semleges. Láthatatlan kapcsolat feszül közöttük. A nőstény kezdetleges agya nem ragadja meg igazán azt az elképzelést, hogy hasonlítanak egymásra, de stratégiaalkotó képessége új dimenziót emel az eddigiek mellé. Megjelenik egy új kategória, amely megtöbbszörözi a lehetőségeket: szövetséges.

A két vadászó pók hosszú percekig vizsgálgatja a saját mentális térképét, miközben Scytodes tudatlan türelemmel függeszkedik közöttük a hálójában. Portia látja, hogy a hím arrébb mozdul, azután vár. Az ő mozdulatára vár. Portia nem mozdul. A hím ismét arrébb kúszik egy picivel. Végül eljut oda, ahol a jelenléte változást okoz a nőstény ösztönös számításaiban.

Portia elindul az eltervezett útvonalon; mászik, ugrik, leereszkedik egy fonálon, mindeközben elméje megőrzi a terep háromdimenziós képét, és benne a két másik pókét.

Végül a kívánt pozícióba kerül a Scytodes-háló felett, és ezzel együtt ismét látja a mozdulatlanul várakozó hímet is. Most Portia vár, a társa következik. A hím a háló szélét próbálgatja, óvatosan lép, ismétlődő mozgással, mint egy száraz, odasodródott levéldarab. Scytodes egyszer megrebben egy kicsit, majd ismét mozdulatlanná dermed. Apró szellő támad, és a hím most gyorsabban haladhat a fehér szálakon, mert a légmozgás elrejti a mozdulatait.

Hirtelen megtorpan, táncolni és rázkódni kezd, szinte kiabál a háló nyelvén: Zsákmány! Megérkezett a zsákmány, és próbál elmenekülni!

Scytodes támadásba lendül, de Portia is azonnal lecsap, leugrik az ellenség hátára, és belemélyeszti a méregfogát. Mérge gyorsan lebénítja a másik pókot. A vadászat véget ér.

Hamarosan a kis hím is odamegy, egymást nézik, próbálják összerakni egy új világ képét. Esznek. Portia folyamatosan érzi a kényszert, hogy elkergesse a másikat, de az új dimenzió, a közösségtudat visszafogja. A hím zsákmány. A hím nem zsákmány.

Később ismét együtt vadásznak. Jó csapatot alkotnak. Együtt olyan célpontokat is elkapnak olyan helyzeteket is megoldanak, amelyeket egyedül lehetetlen lenne.

A zsákmány/nem zsákmány vadásztársból idővel párzótárs lesz, mert ami a hímeket illeti, Portia viselkedési mintái alapvetően korlátozottak. Az aktus megtörténte után előtörnek a megszokott, meglehetősen erős ösztönök, és a társas kapcsolat véget ér.

Az eredmény egy fészekaljnyi tojás két igen sikeres vadásztól.

A kikelő kicsinyek szépségesek és kivételesen eszesek ráadásul a szüleik méretének kétszeresére nőnek A nanovírus teszi a dolgát. A következő nemzedék még nagyobbra nő majd, és még eszesebb lesz, még sikeresebben vadászik és az utódaik is így haladnak tovább a szelektív fejlődés útján, amelyet a vírus felgyorsít. A génkészlet mindig a legjobb tulajdonságokat viszi tovább.

Portia utódai öröklik ezt a világot.