5.4. AZ ÉLETHEZ VALÓ JOG

Amint a kísérői visszatérnek vele a társasházba, Fabiant rögtön Portia elé vezetik. A nőstény egyszerre érez megkönnyebbülést és ingerültséget. A hím a nap java részében távol volt. Bevezetik az ívelt falú helyiségbe a társasház mélyén, ahol Portia a mennyezeten lógva nyugtalanul topog.

Nem először szökött el a gondozóitól, hogy járjon egyet egyedül, ám ezúttal Nagy Fészek egyik alsóbb szintjéről hozták vissza, a talaj közeléből, ahol társulásaikat elhagyott vagy soha ki sem érdemelt nőstények vadásznak a védtelenekre a számtalan reményvesztett hím között, akiket senki sem akar befogadni. Ennél lentebb már csak a karbantartásért felelős, folyton nyüzsgő hangyabolyok vannak, amelyeknek tagjai a szemét eltakarításáért felelnek.

Fabiannek az a hely csak arra jó, hogy halálát lelje valamelyik zugban.

Portia dühös a hímre, ugyanakkor egész nap aggódott érte, és ez kiül a tartására, látszik a testbeszédén. Szemrehányással kezdi: Meg is ölhettek volna!

Fabian viszont nagyon nyugodt. Igen. Megölhettek volna.

Miért teszel ilyet egyáltalán?

Jártál már odalent? A hím lekuporodik a helyiség bejárata mellett, kerek szemeivel a nőstényre mered. Amikor nem beszél, mozdulatlan, akár egy kődarab. Portia bármikor rávethetné magát a magasból, hogy egy pillanat alatt megölje. A pozíciójuk ősi ösztönökre utal vissza a nőstény-hím és ragadozó-zsákmány viszonylatban.

A talaj odalent tele van szakadt selyemdarabokkal, folytatja Fabian. Éjjelente a hímek tucatjával alszanak egy-egy sebtében összetákolt kunyhóban. Napról napra élnek, mint az állatok. Hangyákra vadásznak, ám ha nem vigyáznak, ők is zsákmánnyá válnak. A talaj tele van kiszívott burkokkal. Otthagyják a maradványokat, ahol a nőstények éppen elkapták és felzabálták őket.

Portia szavai a szoba falain rezegnek el a hímhez: Ez csak még több ok arra, hogy hálás légy azért, aki lehetsz, és ne sodord veszélybe magad! Tapogatói a haragtól sápadtan integetnek.

Megölhettek volna, ismétli meg Fabian. Tökéletesen utánozza a nőstény pózát, ezáltal a hangsúlyozását is. Akár odalent is élhettem volna egész életemben, hogy emlékezet vagy eredmények nélkül haljak meg. Mitől vagyok más, mint ők?

Te értékes vagy, feleli Portia. Kivételes képességű és tudású hím vagy, ünneplésre méltó, akit védeni kell és biztatni a további növekedésre. Megtagadtam tőled bármit is, amit valaha kértél?

Csak egyvalamit. A hím óvatosan előrébb lép, mintha egy csak számára látható háló szálait próbálgatná a lábaival. A tapogatói lazán lengenek. Majdnem táncol, mintha udvarolna, de a mozgásában keserűség lakozik. A nyelvük zajtalan ugyan, de számos rejtett árnyalattal bír. Ők is olyanok, mint mi, és ezt te is tudod. Nem tudhatod, mi mindent érhettek volna el az életben, ha lehetőségük lett volna rá, hogy tanuljanak és dolgozzanak.

Portia nem igazán érti, miről beszél a hím, de érzékeli, hogy Fabian tudata még mindig a gettóra fókuszál, és a vesztesnek született hímekre, akik soha az életben nem juthatnak magasabbra a fatörzsek első néhány méterénél.

Ők nem értékesek. Nem teszik értékessé magukat.

Ezt nem tudhatod. Lehet, hogy mindennap tucatjával halnak meg a zsenik odalent. Lehet, hogy csak soha nem volt lehetőségük megmutatni, mire képesek. Ugyanúgy gondolkodnak, mint mi. Terveznek, remélnek és félnek. Ha csak látod őket, máris megérzed a kapcsolatot. Ők is a testvéreim. Nem kevesebbek ennél. A te testvéreid is.

Portia vehemensen ellenkezik: Ha lenne bármilyen értékük, feljebb juthatnának a saját erejükből.

Nincs olyan felépítmény, amelyben feljebb kapaszkodhatnának. Nincs ilyen, hiszen minden létező felépítmény csak az ő lent tartásuk érdekében épült. Megölhettek volna. Te magad mondtad. Megehetett volna egy kiéhezett nőstény, és abban nem lett volna semmi rossz azon kívül, hogy téged felbosszantott volna vele. A hím ismét közelebb lép, amitől a nőstény úgy érzi magát, mintha vadászna. Mintha nem egy másik pók, hanem valami rovar, egy óvatlan és öntudatlan zsákmányállat járkálna alatta.

Portia hátsó lábai begörbülnek, feszültség ébred bennük az ugráshoz, és ő próbálja leküzdeni az ösztöneit. És mégsem vagy hálás, hogy elég nagyra tartalak az életed megőrzéséhez?

Fabian frusztráltan hajlítgatja a tapogatóit. Tudod te egyáltalán, hány hím dolgozik Nagy Fészekben? Tudod, hogy ezer kis szerepet betöltünk, esetleg pár nagyobbat is. Ha mind egyszerre hagynánk el a várost, vagy valami szelektív vírus csak a hímeket irtaná ki, az egész település összeomlana. Mégis, egyikünk sem birtokol semmi többet, csak amit kap, és azt is bármikor elveszítheti egy pillanat alatt. Mindegyikünk folyamatos félelemben él, hogy egyszer csak haszontalanná válik, jön egy ügyesebb táncos, valami új kedvenc, vagy éppen túl jók vagyunk, és pároznunk kell, azután viszont már nem lehetünk elég gyorsak, hogy elmeneküljünk a halál torkából, mert a nőstények képtelenek felülemelkedni a szenvedélyükön!

Ez a dolgok rendje, válaszolja Portia. A Biancával folytatott vita után ezt a lázadást már nem bírja elviselni. Kezdi úgy érezni, mintha szeretett otthona, Nagy Fészek ostrom alatt állna, ráadásul azok támadják meg, akiket a szövetségeseinek hitt.

A dolgok rendje olyan, amilyenné tesszük. Fabian póza hirtelen megváltozik, oldalra lép, el Portia alól, ezzel enyhíti a ragadozóban épülő feszültséget. Korábban a felfedezésemről kérdeztél. A nagy projektemről.

A nőstény úgy dönt, belemegy a játékba, és lassan lemászik a mennyezetről, egyszerre csak egy lábbal lép, de mindvégig óvatos távolságot tart. Igen? Mi van vele? Csak a tapogatóival kérdez.

Kitaláltam egy újfajta vegyi architektúrát. Fabian modora teljesen megváltozik. Az iménti feszült ingerlés helyét közöny veszi át.

Mi célból? Portia közelebb kúszik, mire a hím ellép. Nem menekül, tartja a távolságot azon a láthatatlan hálón, amelyet csak ő érzékel.

Bármilyen célból. Vagy csak úgy. Önmagáért. Ez az új architektúra nem tartalmaz semmilyen parancsot vagy utasítást. Nem veszi rá a hangyákat semmilyen viselkedésre.

Akkor mi haszna?

Fabian megáll, a nőstényt nézi, miután ilyen közel csalta. Bármire jó lehet. Másodlagos architektúrát készíthetünk a bolynak, ami az elsődlegesen belül fejti ki a hatását. Vagy akár több szintet is meghatározhatunk. A boly rögtön átállítható egy új feladatra, és a hangyák olyan gyorsan váltanak, ahogy a szagot továbbítják egymás között. A különböző kasztok beállíthatók úgy, hogy különböző utasításokra legyenek fogékonyak, így akár több feladat is végezhető egyszerre, egyazon bolyon belül. Egy bolyon belül különálló feladatsorokat lehet kialakítani a hosszadalmas újrakondicionálás nélkül. Ha az alaparchitektúra a helyére kerül, minden boly olyan gyakran kondicionálható újra újabb feladatokhoz, amilyen gyakran csak kell. A mechanikus feladatok hatékonysága akár meg is tízszereződhet. A számítások elvégzésének hatékonysága meg is százszorozódhat, talán még az ezerszeresére is növekedhet. Ez már attól függ, hogyan gazdálkodunk a másodlagos architektúrával.

Portia döbbenten áll. Eleget tud a pókok organikus technológiájáról ahhoz, hogy felmérhesse a dolog jelentőségét. Ha ez így működhet, akkor Fabiannek sikerült leküzdenie azt a korlátozó tényezőt, amely jelenleg a legnagyobb frusztrációt okozza a Templomnak, és amely megakadályozza, hogy teljesítsék a Hírnök terveit. A faj képtelen növelni a fejlődése sebességét, de egy ilyen lehetőség kioldaná a féket. Már rendelkezel ezzel a Megértéssel?

Igen. Ami azt illeti, az elsődleges architektúra meglepően egyszerű. Az alapötlet az, hogy egyszerű dolgokból kell összetetteket alkotni. Mintha hálót szőnénk. Emellett van egy rendszerem a másodlagos architektúra kialakítására. Bármilyen szükséges feladathoz jó. Az egész úgy épül fel, mint egy nyelv. Egy tömör matematikai nyelv. Előrébb lép néhányat, mintha bosszantani akarná a nőstényt. Tetszeni fog. Olyan szép, mint az első üzenet volt.

Azonnal át kell adnod ezt a Megértést! Egy pillanatig Portia erős kényszert érez a párzásra, hogy magába fogadja a hím génanyagát az új Megértéssel együtt, és továbbadják azt a következő nemzedéknek, amely ezáltal uralhatja a világot. De az is lehet, hogy inkább leszűreti vele ezt a tudást, és megissza, hogy azonnal megkapja a Megértést, ne kelljen várnia az utódaira. Ám ez a gondolat ijesztő. Hogyan reagálna a világ, ha Fabian odaadná neki a jövőjük kulcsát?

A hím hallgat. Csoszogása és tapogatóinak remegése különös félénkséget közvetít.

Fabian! Át kell adnod ezt a Megértést!, ismétli meg Portia. El sem tudom képzelni, hogyan gondolhattad, hogy ennek a kockáztatása bármilyen módon elfogadható lehet! Ha birtoklod ezt a tudást, akkor vigyáznod kell magadra.

A hím még közelebb óvakodik, már szinte lábnyújtásnyi távolságra van a nősténytől. Éppen csak feleakkora, mint Portia; gyengébb, lassabb, mégis értékes.

Annyira különböznék másoktól? Mintha olvasna a nőstény gondolataiban. De nem különbözöm. Vagy nem tudhatod, hogy különbözöm-e. Hány Megértés tűnik el naponta?

Egyik sem olyan, mint a tiéd, vágja rá Portia.

Nem tudhatod. Ez a baj a tudatlansággal. Sohasem tudhatod igazán, hogy mennyi mindent nem tudsz. Nem teszem meg.

A nőstény összerándul. Magyarázd meg!

Ez meghal velem együtt. Nem fogom leszűrni ezt a Megértést. És lépéseket fogok tenni ellene, hogy erővel elvegyék. Merthogy ez ellen is kitalálták már a megfelelő kémiai védekezést.

Miért tennél ilyet?

Fabian egyenesen a nőstény szemébe néz. Miért ne?

Megtennéd?

Te vagy Nagy Fészek legfőbb papnője. Szerintem nincs nálad befolyásosabb nőstény. Fabian még mindig mereven nézi Portiát.

Párzani akarsz…? A nőstény óvatosan kérdez, mert még mindig nem igazán érti, mit akarhat tőle ez az elkényeztetett hím. Mit akarhat, amit eddig nem kapott meg, ha kérte?

Nem. Azt szeretném, hogy menj el a társulásodhoz és a Templomba, és Nagy Fészek többi nagy matriarchájához, és mondd meg nekik, hogy új törvényt kell bevezetni. Mondd meg nekik, hogy egy hím megölésének ugyanolyan bűnnek kellene lennie, mint egy nőstény megölésének. Mondd meg nekik, hogy a testvéreim is megérdemlik az életet.

Portia ezúttal azért dermed meg, mert igen, a múltban már felmerült ez a gondolat holmi tévelygő filozófusok elméjében, de csak mentális gyakorlatként. És persze ott vannak azok a városok, ahol a járvány tombolását követően a hímek egészen magas rangokhoz tartozó szerepeket tölthettek be, és azóta sem hagytak fel ez irányú törekvéseikkel. Ám Nagy Fészekben ez nem történt meg. Márpedig Nagy Fészek útja az igaz út, a Hírnöknek tetsző út.

A nőstényben a biológia és a megszokás viaskodik egymással. Valahol a tudata mélyén ott rejtőzik a nanovírus, és azt súgja, hogy fajának minden egyede rokona így vagy úgy, de mindegyikük olyan, mint ő maga. Ugyanakkor a társadalmi nyomás elfojtja a hangját; belenevelték, hogy a hímeknek megvan a maga helye, és nem mozdulhatnak el onnan.

Ne légy bolond! Nem tehetsz egyenlővé minden tudatlan, csúszómászó hímet egy olyan kivételes tehetséggel, mint te magad. Te is az eredményeidért állsz védelem alatt, ez határozza meg az értékedet. Az pedig teljesen természetes, hogy az erények jutalmat érdemelnek. Az alattunk élő hímek serege a felesleg, a selejt. Mégis, mi hasznuk? Szerinted mire jók? Te kivételes vagy. Valami nőstényféle kerülhetett a tojásodba, hogy ilyenné tett. Nem várhatod el a nővéreimtől, hogy vakon elfogadjanak egy ilyen javaslatot, és csak miattad felemeljenek magukhoz minden hímet! Egyébként is, mihez kezdenénk velük?

Dolgozhatnának. Megtalálhatnánk az erősségeiket. Taníthatnánk őket. Használhatnánk őket. Fabian nyilvánvalóan már alaposan átgondolta ezt az egészet.

Használni őket? Mire? Mi hasznuk lehet?

Nem tudhatod, amíg nem próbálod meg.

Portia ingerülten felágaskodik, amitől Fabian hátrálni kezd. A nősténynek esze ágában sincs lecsapni, de azon eltűnődik egy pillanatra, hogy megfélemlítéssel vajon elérhetne-e bármit a kis hímnél. Azonban ahogy ott figyeli őt a helyiség másik feléből, mintha még elszántabb lenne, mint az imént.

Amit kérsz, az nem természetes, mondja neki Portia. Szigorú, de uralkodik magán.

Semmit sem teszünk már, ami természetes lenne. Ha annyira értékelnénk a természetes dolgokat, még mindig Köpködőkre vadásznánk a vadonban, vagy áldozatul esnénk a hangyáknak ahelyett, hogy uralkodunk a világunkon. Erénnyé emeltünk mindent, ami nem természetes.

A nőstény bizonytalan, nem tudja, mit válaszolhatna. Elsiet a hím mellett, majdnem fel is löki. Gondold meg még egyszer!, veti oda. Az ajtóban állt meg, hogy letopogja dühét. Fel kell adnod ezt az ostoba álmodozást!

Fabian hosszan néz a távozó úrnő után. Tekintetében lázadás lobog.

Nem sétálhat ki csak úgy a társasházból. A biztonságáért aggódó Portia megparancsolta nővéreinek, hogy ne engedjék ki. Nem tekinti ezt bebörtönzésnek; egyszerűen csak arról van szó, hogy egyetlen hímnek sem illik egyedül kószálnia. Az értékes hímek, akik kivívták a nagy hatalmú nőstények figyelmét, jobban teszik, ha a patrónusaik körül sürgölődnek, vagy nem túlságosan szem előtt végzik a rájuk bízott feladatokat. Más hímek pedig nemcsak hogy ne legyenek szem előtt, de ne is gondoljon rájuk senki.

Fabian a szobájában járkál, és tudja, hogy készítenie kell magának egy kijáratot, de egyelőre nem elég bátor, hogy megtegye ezt a visszavonhatatlan lépést. Ha most távozik, a veszekedésük után, akkor mindent hátrahagy. A kíváncsiság része a pókok génkészletének, hajlamosak nekivágni az ismeretlennek, de a hímeknél ezt soha nem ösztönözték. Fabian évszázados kondicionálás ellen küzd.

Végül sikerül elnyomnia magában az alázatot, és szagjelet küld. Hamarosan megérzi a város egyik karbantartó bolyának néhány hangyája, amelyek ellenőrző körútjukon járnak a közelben. Vándorútjai során Fabian már az egész bolyt újraprogramozta, az új architektúra a helyére került. Senki sem vette észre, mert a bolyt vezérlő másodlagos struktúra ugyanazt a feladatot végezteti a hangyákkal, amelyre eredetileg nevelték őket nemzedékekkel korábban – bár Fabian változata némileg elegánsabb és hatékonyabb. Az útjukra eresztett feromonok új viselkedésmódot ösztönöznek; a hangyák lyukat vágnak a helyiség selyemből készült oldalába, sebet ejtenek az épületen, amelyen keresztül Fabian kijuthat. Miután végeztek, a hím útjukra engedi őket egy másik szaggal, és a hangyák úgy folytatják tevékenységüket, mintha soha nem tértek volna el attól. Az elmúlt hónapok során Fabian több alkalommal is tesztelte a találmányát, és Nagy Fészek egésze kísérleti alannyá vált.

Ő is meghallgatta a híreket, amelyek a társulásban terjedtek. Tudja, ki okoz gondot Portiának ki próbálta meg kihívni maga ellen a világuk rendjét – mármint rajta kívül. Ő viszont csak egy magányos hím, aki a társasházon kívül folyamatosan veszélyben forog. Tudja, hová kellene mennie, de fél egyedül utazni. Védelmezőre van szüksége. Pontosabban egy nőstényre van szüksége, bármennyire is érzi, hogy később ezt még meg fogja bánni.

Fabian ideális nőstényére három dolog jellemző: van annyira értelmes, hogy önmaga is értékes legyen; gyengült státuszú, hogy akár egy hím is megalkudhasson vele; ne álljon érdekében párzani vele vagy bármilyen módon ártani neki. Az utolsó tekintetében nyilvánvalóan kockáztatnia kell, de az első két kritérium alapján van egy ötlete, hogy kivel utazhatna együtt. Azzal, aki Portiának a legtöbb aggodalmat okozza mostanában.

Biancához tart.

Félúton lefelé megáll a fatörzsön, és megfordul, felnéz a társasház nagyszerű épületegyüttesére. Egy pillanatra ismét elbizonytalanodik. Azok a falak biztonságot nyújtanak, de fel kell értük adnia az ambícióit. És mit gondol majd Portia, amikor nem találja otthon? A főpapnő testesít meg mindent, amit szeretne megváltoztatni a pókok civilizációjában, Fabian mégis kedveli és tiszteli, hiszen nem kapott tőle soha semmi rosszat. Amit elért, azt Portia támogatása tette lehetővé.

De pontosan ez a fajta ajándékozásnak álcázott elnyomás az, amitől el akar szakadni. A mások árnyékában és kénye-kedvére élt élet nem is élet igazán. Mindig is csodálkozott, hogy miért gondolja ezt másként az a sok hím, akik a társasházakban teszik a szépet fogvatartóiknak.

Korábbi kóborlásai során megalapozta a szökését, és ahová ő maga nem jutott el, oda a követeit küldte. Az új kémiai architektúrája lehetővé teszi, hogy az utasításait is hangyák szállítsák, ezáltal a bolyok egymást programozták újra. Odafent senki sem sejti, milyen messzire jutott már ezzel az egésszel.

A börtönbolyt viszonylag könnyen megvesztegette, ezzel kövezte ki az utat a saját lázadása számára. Amint megérkezik, a bejáratnál őrködő hangyák magasan lengő csáppal és előreszegezett csáprágóval indulnak feléje. Fabian egy nagyon egyszerű szagot vet be ellenük, a hangyák szociális felépítményének kiskapuját használja ki, és máris maga mellé állítja őket. A szaganyagok gyors váltásaival rövid időn belül újraprogramozza őket, és nagyon pontosan meghatározza a viselkedésüket. Az őrök visszatérnek a társaik közé, és elárasztják a bolyt az új utasításkészlethez tartozó szagokkal. Fabian úgy követi őket, mintha csak a testőrei között sétálna.

Beletelik némi időbe, hogy a sok fogoly között megtalálja Biancát a saját cellájában. Nagy Fészekben nem szokás sokáig fogva tartani valakit; a hímeket kivégzik, a nőstényeket száműzik. Csakhogy a Templom dogmatikus szorításában vergődő városban egyre többeket találnak eretneknek, így a börtönboly is majdnem tele van. Mivel a hangyák nem tudják megtalálni neki a keresett személyt, a kis hímnek muszáj személyesen keresgélnie, még ha tudatában is van az időveszteségnek. Lehet, hogy már felfedezték az eltűnését, de valószínűleg senkinek sem jut eszébe pont a legagresszívebb boly közepén keresni.

Fabian tudós, az agya dolgozik. Máris azon tűnődik, hogy szereznie kellett volna valahogyan egy szövetmintát, amelynek a segítségével ráállíthatott volna egy hangyát a keresésre. Gyakran gondolkodik egyszerre több dolgon is.

Azután hirtelen megtalálja Bianca celláját. A nőstény dühösen és ijedten felágaskodik, Fabian pedig attól tart, hogy lecsap rá, mielőtt meghallgatná a mondanivalóját.

Ajánlatot akarok tenni, topogja sietősen.

Bianca gyanakvó: Portia küldött?

Portia és én külön utakat választottunk.

Ismerlek. Az övé vagy. Az egyik hímje.

Fabian összeszedi a bátorságát. Ki kell mondania, hogy tényleg igaz legyen: Nem vagyok az övé. Független vagyok.

A nőstény még mindig gyanakodva méregeti. Mintha valami szokatlanul viselkedő zsákmányállat lenne előtte. Valóban?

Ma el akarom hagyni Nagy Fészket, mondja a hím. Hét Fába utazom.

Miért? Bianca valóban kíváncsi a válaszra. Közelebb lép.

A méregfoga is túl közel kerül a szűkös helyen. Portiával eljátszott, de Biancát Fabian nem ismeri, nem tudja, hol a határ, vagy egyáltalán mennyire ingerlékeny. Mert Hét Fát hímek építették újjá. Mert ott a nőstények arra kényszerültek, hogy értékesnek tekintsék a hímeket.

A tapogatói mozgatásával Bianca cinikus felhangot tesz a válaszához: Hét Fa szegény város. Az ottani hímek szívesen feladnák minden értéküket, csak hogy egy erős társulás befogadja őket Nagy Fészekben. Ahogy te is tetted. Nehéz ott az élet, úgy hallottam.

Igen, úgy hallhattad, ismétli meg a kis hím. Én mégis inkább fordítva szeretném. Saját társulást alapítok, legyen az bármilyen szegény. Mindent feladok, amit Portiától kaptam, csak hogy lehessen egy kis saját területem.

A nőstény undorodva int. Igazán boldoggá tesz, hogy idejöttél, és megosztottad velem a vágyaidat! Gyors utazást kívánok!

Esetleg társulhatnánk.

Meg kell várnod, amíg Portia száműz, és reménykedhetsz benne, hogy bármivel fertőznek is meg, az nem ingerli fel Hét Fa hangyáit úgy, mint a mieinket. Bianca keserűen lépi ki a szavakat.

Fabian úgy érzi, ki kell mondania. Már beszéltél Hét Fával.

Bianca mozdulatlanul áll. Azután apró intéssel jelez, hogy folytassa.

Miután eretneknek nyilvánítottak és elfogtak, elmentem a házadba. Elolvastam néhány csomókönyvet, amelybe jegyzeteltél. Illenek azokhoz a filozófiákhoz és elképzelésekhez, amelyekről Portia ügynökei tettek jelentést Hét Fából. Sok alkatrészt és mindenféle darabokat láttam a műhelyedben. Sok hasznos dolgot lehetne készíteni belőlük, nem csak távcsöveket, amelyekről híres vagy. Talán egy rádiót is össze lehetne rakni?

Bianca hidegen méregeti a hímet. Mereven lépi ki a szavakat: Veszélyes kis szörny vagy te.

Csak egy hím, akinek megengedték, hogy használja az agyát. Velem jössz?

Ha nem Portia parancsára vagy itt, akkor talán van valami trükköd, amivel bejöhettél ide?

Több trükköm is van. Olyan trükkjeim vannak, amelyeknek Hét Fában nagyon fognak örülni. Ha eljutunk odáig.

Hét Fa, tűnődik Bianca „hangosan”. Hét Fa lesz az első város, amely megérzi Nagy Fészek harapását. Még idelent is hallottam róla, mit tervez Portia. Nem sokáig élvezheted majd az új otthonod.

Akkor onnan is továbbmegyek majd. Bárhova, csak ne itt legyek. Fabian nem próbálja tánccal meggyőzni Biancát, mert az időpocsékolás lenne. Attól tart, hogy már kutatnak utána, és esetleg itt is kereshetik. Vagy csak valaki ránéz Biancára. Lehet, hogy maga Portia. Vajon mit gondolna, ha együtt látná a két összeesküvőt?

Menjünk, határozza el magát Bianca. Nagy Fészek minden vonzerejét elveszítette azzal, hogy cellaméretűvé változott. Mutasd azt a trükköt!

Fabian ennél többet is mutat, mert ahelyett, hogy kisétálnának Nagy Fészek alá, inkább átprogramoz húsz hangyát bányásszá. A menekülőutat Bianca korábbi fogvatartói ássák ki a két póknak, és reggel már úton vannak Hét Fa felé.