3.6. DULCE ET DECORUM EST

Nagy Fészekben nincs szigorúan vett hierarchia. Az emberi fogalmak szerint a póktársadalom egyfajta funkcionális anarchiaként határozható meg. A társadalmi helyzet a legfontosabb, de közreműködéssel érhető el. Amelyik társulás harcosa győz, tudósa új felfedezést tesz, a legelegánsabb táncossal, a legszórakoztatóbb mesélővel vagy legtehetségesebb iparossal bír, láthatatlan társadalmi rangot nyer, amellyel csodálok, ajándékok, szívességek és hízelgő és keményen dolgozó hímek tömege, illetve számos, tagfelvételt kérelmező nőstény jár együtt. A közösség elég rugalmas ahhoz, hogy egy tehetséges nőstény jelentős társadalmi mobilitásnak örvendhessen. A pókok tudatában ez a felépítmény inkább kapcsolatok bonyolult hálójához hasonlít, amelyet folyamatosan visszabontanak és újraszőnek.

A társadalmi rend működését az biztosítja, hogy a középszerű és kellemetlenebb munkákat a hímek végzik, akiknek egyébként nincs menedékjoguk Nagy Fészekben, csak ha patrónust találnak, vagy hasznossá teszik magukat. A nehéz fizikai, például az erdészeti és földművelési munkákat többnyire háziasított hangyakolóniák végzik, amelyeket Nagy Fészek pókjai rávettek, hogy nekik dolgozzanak. Elvégre a hangyák természete az, hogy dolgoznak. Nem hajlamosak és nem is képesek filozófiai kérdések megfogalmazására az életükkel kapcsolatban, ezért minden ilyen jellegű próbálkozás csak elfecsérelt idő lenne. A saját nézőpontjuk szerint a hangyakolóniák a lehető legjobban fejlődnek, és ezt a környezetükre alapozzák, amely viszont részben mesterséges. Fogalmuk sincs róla, miféle törvényszerűségeknek engedelmeskednek, és hogy Nagy Fészek lakói meghekkelték az ipari fejlődésüket, hogy a saját hasznukra fordítsák azt. A rendszer hibátlanul működik.

Portia társadalmában a szálak már pattanásig feszülnek. Az előrenyomuló hangyasereg ténye áldozatokat követel, és nincs meg az az elöljárói láncolat, amely meghatározná, hogy ki hozzon áldozatot, és kinek a javára. Ha a helyzet tovább romlik, Nagy Fészek szét fog forgácsolódni, kisebb egységekre esik szét, és a pókok kultúrájának jelenlegi csúcspontja csupán emlék marad. Esetleg kiemelkedhet a társadalomból egy nagy vezető, aki a közjó érdekében magához ragadja az irányítást – és ha az emberek példája itt helyénvaló, akkor később a magánérdek is számításba jöhet. Csak az bizonyos, hogy a Portia által ismert Nagy Fészek megszűnik létezni.

Nem ez lenne az első elveszett metropolisz. A kérlelhetetlenül masírozó hangyasereg már legalább száz különféle egyedi kultúrát semmisített meg, amilyenek nem alakulhatnak ki újra. A megölt egyénekkel együtt a Megértésük is odaveszett, ezáltal egész életmódokat pusztítottak el. Ugyanazt tették, mint minden más hódító horda, amely elkerülhetetlen végzetét akarta beteljesíteni.

Katonai tapasztalataival és eredményeivel Portia komoly megbecsülést vívott ki magának a társadalomban, de jelenleg Bianca a legfontosabb személy az egész városban. Ő az egyik legjobban tisztelt és legfüggetlenebb tudós Nagy Fészekben. Már tucatnyi különböző módon tette jobbá társai életét; olyan problémákat oldott meg, amelyeket mások fel sem ismertek. Emellett visszahúzódó típus, nem akar mást, csak haladni a kísérleteivel – ez általánosan jellemző azokra, akiket a Megértésük vezérel. Portia nővéreinek ez tökéletesen megfelel, hiszen Bianca nem vágyik elismerésre, még ha esetleg tisztában is van vele, hogy a társulás hírneve javarészben neki köszönhető.

Ám ha futárt küld, társai azonnal odasietnek. Ha Bianca úgy érezné, nem értékelik eléggé, bármikor szívesen látnák bármelyik másik társulásban.

Bianca nem Nagy Fészek területén lakik. Az igazi tudomány igényel bizonyos elszigetelődést, már csak azért is, mert így biztonságosan el lehet különíteni a váratlanabb eredményeket a közösségtől. Portia népe a problémamegoldási képességeivel tört fel, és azzal, hogy addig alkalmazkodnak a változó helyzetekhez, amíg el nem érik a kívánt sikert. Az illékony vegyszerekkel kapcsolatban ennek lehetnek hátulütői.

A jelenlegi laboratórium jócskán bent van az egyik helyi hangyaboly területén. Portia a hangyák számára elkerülendőnek kijelölt ösvényen megy, de még így is vonakodva halad, gyakran megáll, néha felemeli az elülső lábait, és akaratlanul kivillantja a méregfogát. Nehéz felülemelkedni a megszokáson, miszerint a hangyák veszélyt jelentenek.

Bianca kamráját maguk a hangyák áshatták ki, még mielőtt kizárták őket a területről a kolóniára igazított szagokkal. Korábban is próbálkoztak már ilyesmivel, hogy településeket védjenek meg a szuperkolónia támadásától, de nem jártak sikerrel. A hangyák mindig találnak valamilyen módot, hogy továbbjussanak, a tüzet pedig nem érdeklik a feromonok.

A falakat selyemszövet borítja, a mennyezeten szintén hálóból készült, bonyolult lepárló függ; ennek részei szolgálnak keverőedényekként Bianca alkímiájához. Egy oldalsó helyiségben karám található, benne lábasjószág, élelemnek vagy a kísérletekhez. Bianca a mennyezeten kapaszkodva igazgatja a létesítményt, szemeivel mindent nyomon követ, ami alatta történik. Alárendeltjeinek a tapogatóival üzen, néha egyik-másik lábával is kiegészíti az utasításokat. A mennyezeti bejáraton beszűrődik némi fény, de Bianca túl van már az éjjelek és nappalok váltakozásán; tenyésztett bogárlárvák foszforeszkáló mirigyeit szőtte a falat borító kárpitba, hogy ezekkel világítson a munkához.

Portia leereszkedik a helyiségbe, annak tudatában, hogy a padló is nyitott. A lyukat a lehető legvékonyabb selyemlap fedi, amelyen keresztül a mindennapi dolgukat végző, nyüzsgő rovarokra lehet rálátni. Igen, fáradhatatlanul és öntudatlanul dolgoznak Nagy Fészek jólétéért, de ha Portia áttörne a köztük lévő vékony rétegen, nagyon hamar utolérné a végzet, amelyet a hangyák a betolakodóknak tartogatnak. Hacsak nem vet be valamilyen vegyi anyagot a túlélése érdekében.

Tapogatói integetésével üdvözli Biancát, és megújítja ismeretségüket; kimért összegzéseket közvetít a saját társadalmi helyzetével kapcsolatban, kitérve közös társaikra, különböző szakértelmükre, és a megbecsülésre, amellyel Biancára tekint.

Az alkimista válasza egészen felületes, de az udvariatlanságot ő is kerüli. Megkéri Portiát, hogy várjon kicsit, és tekintetét a laboratórium alatti nyüzsgés felé fordítja. Ellenőrzi, magára hagyhatja-e a kísérletet egy kis időre.

Portia is lepillant a bolyra, és megdöbbenten integeti el a felfedezését: A segítőid hímek.

Valóban, ért egyet Bianca. Testtartásán látszik, hogy neki ez a téma nem számít újnak.

Nem gondoltam volna, hogy alkalmasak ilyen összetett feladatok elvégzésére, közli Portia.

Általános félreértés. Ha a megfelelő Megértéssel születnek, és jól kiképezzük őket, akkor bármilyen rutinfeladattal megbirkóznak. Valaha nőstényeket alkalmaztam, de folyton vetélkedtek egymással, és végül már nekem kellett megvédenem a tekintélyemet. Folyton összeméregették a lábaikat. És velem is, mielőtt rávettem őket, hogy végezzék el a munkájukat. Végül ezt a megoldást találtam.

De biztos folyton próbálnak udvarolni, jegyzi meg Portia tanácstalanul. Végül is mi mást akarnak még elérni a hímek az életben?

Túl sok időt töltöttél a tétlenkedők társasházaiban, válaszolja Bianca. Aszerint választom ki a segédeimet, hogy mennyire elkötelezettek a munkájuk mellett. És ha időről időre el is fogadom a reprodukciós anyagukat, az az egyetlen célom vele, hogy fenntartsam az itt szerzett Megértéseket. Mindenesetre ha ők tudnak valamit, amit én is tudok, sokkal nagyobb esély van rá, hogy az utódok öröklik.

Portia fészkelődéséből és tapogatói gyors mozgásából egyértelműen látszik, hogy nehezen ért egyet az érveléssel. De a hímek nem…

Megalapozott tény, hogy a hímek is továbbadhatják az életük során szerzett tudásukat az utódaiknak. Számos példát hozhatnék fel. Bianca keményen topog, hogy megelőzzön minden további vitát. Megalapozatlan az a hit, hogy csak az anyjuk Megértéseit képesek továbbörökíteni. Az egész társulásunk örülhet, hogy legalább én megértem ezt. Próbálok olyan hímek közül válogatni, akik a mi bölcsőinkből kerültek ki, mert valószínűbb, hogy továbbadásra érdemes Megértésekkel bírnak, és az összeadódó hatás az egész csoport javára válik. Hiszek benne, hogy ez általános gyakorlattá válhat, még mielőtt mi elmúlunk. Ha lesz időm, elcserélem ezt a Megértést azzal a néhány egyeddel a többi társulásból, akik képesek értékelni ezt az eredményt.

Feltéve, hogy bármelyikünknek lesz még erre ideje, mondja Portia határozottan. Nővérem! Már nem sokáig maradok Nagy Fészekben. Hogyan lehetek a segítségedre?

Igen, amiért hívtalak. Hét Fában voltál. Mesélj róla!

Portia meglepődik rajta, hogy Bianca ilyen sokat tud az utazásairól. Elfogadható jelentést tesz, főként a katonai ügyekre összpontosítva: részletezi a védők taktikáját és az ellenség fegyvereit. Bianca mereven nézi, egyetlen részlet sem kerülheti el a figyelmét.

Sokan vannak Nagy Fészekben, akik nem hisznek a túlélésben, mondja végül. Egyetlen társulás sem akarja kivívni a többiek megvetését azzal, hogy elsőként hagy el minket, de előbb-utóbb ez is meg fog történni. És ha ezt a szakadékot áthidalták, és egy társulás elindult, a többiek rohanvást követik majd. Saját magunkat pusztítjuk el, és mindent elveszítünk, amit felépítettünk.

Valószínűnek tűnik, ért egyet Portia. A Templomból jövök. Még a papnő is zavartnak tűnik.

Bianca csendben kapaszkodik a mennyezeten, a tartása nyugtalanságot fejez ki. Azt beszélik, hogy az üzenet már nem tiszta, és más Hírnökök is vannak. Beszéltem egy papnővel, aki elmondta, hogy új üzenetet érzett a kristályban, de rosszkor, és értelmetlen volt. Csak valami összevissza vibrálás. Egyelőre nincs rá magyarázat, de aggasztónak tartom.

Lehet, hogy az az üzenet a hangyáknak szólt. Portia lenéz az alattuk nyüzsgő rovarokra. A „valami összevissza vibrálás” tapintástartalma illik a bolyra.

Nem te vagy az első, aki ezt mondja, válaszolja Bianca. A saját gondolataimat az üzenettel és a Hírnökkel kapcsolatban megtartom magamnak, és nem akadályoznak meg abban, amit a fészek megmentése érdekében teszek. Gyere velem! Kidolgoztam egy új fegyvert, és a kipróbálásához szükségem van a segítségedre.

Portiát napok óta először fogja el a remény érzete. Ha valaki találhat megoldást, az Bianca.

Követi az alkimistát a karámhoz, amelyben majdnem hangyaméretű bogarakat talál; a legnagyobb úgy húsz centiméter hosszú lehet. A színük sötétpiros, de a csápjuk a legfeltűnőbb a csipkés páfránylevélre emlékeztető szőrökkel a végén.

Láthattam már ilyeneket? Portia bizonytalan, habozva lép közelebb.

Ahányszor szembeszálltál az ellenséggel, akár láthattál is, feleli Bianca. Meglepő szokásokkal bíró egyedek. A segédeim az életük kockáztatásával hatoltak be a bolyba, hogy megtalálják őket. A hangyák között élnek, és mégsem bántják őket, holott a hangyák lárváiból táplálkoznak. A segédeim jelentése szerint maguk a hangyák etetik őket.

Portia kivár. Minden kommunikáció hiábavaló lenne, hiszen Bianca pontról pontra megtervezte az egész találkozót, és sikerre is viszi a tervét.

Tehetséges és megbízható harcosokat kell gyűjtened magad köré, úgy huszonnégyet, utasítja Bianca. Vakmerőnek kell lennetek. Tesztelitek az új fegyvert, és ha nem működik, valószínűleg belehaltok. Szembe kell szállnotok a felénk tartó kolóniával. Be kell jutnotok a központi bolyba.

Egy hangyaboly megközelítése már nem csupán annyiból áll, hogy letépett fejekkel és kimetszett szagmirigyekkel megtévesztenek néhány dolgozót. A szuperkolónia kifejlesztette a saját védelmét; vegyi fegyverrel felszerelt, vak egyedeket vonultat fel a pókok találékonyságával szemben. A hangyák a változó titkosírás vegyi megfelelőjét használják, amelyet időnként a boly különböző részein újra meg újra megváltoztatnak, amivel Portiáék képtelenek tartani a lépést. A pókok által használt vegyi eszközök, amelyekkel összezavarják a rovarokat, igencsak illékonyak, és ekkora tömeggel szemben alig használhatók.

A boly magasabb biztonsági szintje katasztrofális következményekkel járt több másik faj számára. A hangyabolyoknak saját ökoszisztémájuk van, és számos faj megtanult kelletlen közösségben létezni velük. Néhányan, mint például a levéltetvek, bizonyos szolgáltatásokat kínálnak, ezért a hangyák aktívan tenyésztik őket. Mások paraziták: atkák, bogarak, rovarok és még kisebb pókok is megtanulták, hogyan lophatnak néhány falatot a hangyák asztaláról, vagy hogyan táplálkozhatnak a gazdatestekből.

A szuperkolónia elüldözte még ezeknek a fajoknak a többségét is. A külső ellenséggel szemben kidolgozott védelmi rendszer felfedte az addig észrevétlenül élősködő hívatlan vendégeket is. Keveseknek ugyan, de némelyeknek még ezt a felsőbbrendű alkalmazkodási mechanizmust is sikerült kijátszania. Ezek közül is Bianca tudományos kísérleteinek alanyai, a hangyavendégek a legsikeresebbek.

A futrinkaféle Paussidák évmilliók óta hangyabolyokban élnek, és különféle módokon fogadtatják el magukat akaratlan vendéglátóikkal. A nanovírus tevékenységének köszönhetően ha nem is tettek szert olyan intelligenciára, mint Portia népe, találékonyságuk megnőtt, képesek összedolgozni és rugalmasan felhasználni a rendelkezésükre álló feromonkészletet.

Minden egyes Paussida többféle vegyi anyag segítségével befolyásolja a körülötte lévő rovarokat. Az egyes hangyák érintésekből és szagokból felépülő világában ez a megtévesztés legjobb eszköze. A hangyavendégek kemikáliái művészi illúziót teremtenek, hallucinációkkal bírják engedelmességre a körülöttük lévő egyedeket. Portia népének egyetlen szerencséje, hogy a Paussidák nem érték még el az intellektusnak azt a szintjét, amelyen képesek lennének túltekinteni aktuális létezésükön mint önkiszolgáló ötödik hadoszlop a hangyabolyban. Könnyű elképzelni egy alternatív történelmet, amelynek során az előrenyomuló hangyasereg bábként engedelmeskedik a bolyok mélyén rejtőzködő bogár haduraknak.

A szuperkolónia változó vegyjeltitkosírása a hangyavendégeket is kihívás elé állítja, és a Paussida-egyedek szagok útján kommunikálnak egymással folyamatosan, hogy mindig a leghatékonyabb kulcsot használhassák a hangyák programozásának felülírásához. Ám mindezek felett áll az a képességük, amely által észrevétlenül élhetnek a bolyban. Bianca ezt a titkos fegyvert tanulmányozza lenyűgözve, az örökölt szagot, amely láthatatlanná teszi ezeket a bogarakat a boly számára.

Portia megjegyzi Bianca tervének minden egyes részletét. A körvonalazódó küldetés valahol félúton helyezkedik el a veszélyes feladat és az öngyilkosság között. A harcosok feladata felkutatni a hangyák hadoszlopát, és rajtaütni, úgy besétálni az őrök közé, mintha ott sem lennének. Portia máris a lehetőségeket latolgatja; fentről támadni, az ágakról vagy hálóból készült állványzatról, becsapódni a rovartestek nyüzsgő tömegébe. Bianca természetesen már ezt is kigondolta. Ott találják meg a fő hadoszlopot, ahol az megpihen éjszakára a saját katonái élő falával körülvéve.

Kifejlesztettem egy újdonságot, magyarázza Bianca. Egyfajta páncél. De csak akkor csatolhatjátok fel, amikor már támadásra készültök.

Egy páncél, amely elég erős a hangyák távol tartásához? Portia kételyei megalapozottak. Egy pók testén túl sok olyan gyenge pont, túl sok olyan ízület van, amelynél a hangyák jelentős sérüléseket okozhatnak.

Semmi ilyesmiről nincs szó, mondja Bianca. Mindig is szeretett titokzatoskodni. Ezek a bogarak képesek úgy járni a hangyabolyban, mintha csak a szellő fújdogálna a rovarok között. Nektek is így kell.

Portia bizonytalansága egyértelműen látszik abból, ahogy a tapogatóit mozgatja. És ha megölöm őket, akkor hogyan tovább? Megölök annyit, amennyit csak tudok! Elég lesz?

Bianca tartása magabiztos. Ezen is gondolkodtam, de attól tartok, nővérem, hogy még te sem tudod őket így megállítani. Egyszerűen túl sokan vannak. Ha a védelmem kitart addig, egész éjjel és nappal ölheted őket, az sem elég. Nem tudnád távol tartani őket Nagy Fészektől.

Akkor? Portia türelmetlen.

Van egy új fegyver. Ha működik… Bianca ingerülten toppant egyet. Csak úgy tesztelhetjük, ha használjuk. Ezeken az itteni kis bolyokon kipróbáltam, és működik, de a hódítók mások, összetettebbek, kevésbé sérülékenyek. Csak abban reménykedhettek, hogy igazam van. Megérted, mit kérek tőletek a társainkért és az otthonunkért?

Portia felidézi magában Hét Fa bukását, a falánk hordát és a mohó lángokat, a túl lassú vagy túl kötelességtudó pókok összeégő testét. A félelem egyetemes, és ő is érzi, legszívesebben kétségbeesetten menekülne az emlékképek elől, és soha többé nem szállna szembe a hangyákkal. Ám a közösségben, a rokonságával és a társaival kialakított kötelékek sokkal határozottabbak a félelménél. Ezek nemzedékek óta erősödnek, a vírus által ösztönzött együttműködés számos sikeres őstől öröklődött tovább, és most előtérbe tolakszik. Elérkezett az idő, amikor valakinek meg kell ezt tennie. Portia harcos, erre született, és fiatal korától kezdve erre nevelték, ezért ha a szükség úgy hozza, akár önszántából lemond az életéről a nagyobb csoport túlélése érdekében.

Mikor?, kérdi Biancától.

Minél előbb, annál jobb. Gyűjtsd össze a kiválasztottjaidat; reggelre álljanak készen! Ma éjjel a város még a tiétek. Raktál már tojásokat?

Portia igennel válaszol. Jelenleg ugyan nem áll készen egy hím örökítőanyagának fogadására, de a múltban több tojást is rakott. Genetikai és tanult öröksége fennmarad, amíg Nagy Fészek áll. Nagyobb léptékkel mérve ez azt jelenti, hogy ha a város fennmarad, ő máris legyőzte az ellenséget.

Aznap éjjel Portia felkeres más harcosokat, veterán nőstényeket, akikről tudja, hogy megbízhat bennük. Sokukkal együtt él a társulásukban, de nem mindegyikükkel. Mások is vannak, akikkel már harcolt együtt – némelyikük ellen is a dominanciáért –, akiket tisztel, és akik tisztelik. Mindegyiküket óvatosan közelíti meg, tapogatózik, körülírja a szándékát, míg végül részletről részletre előadja Bianca tervét. Néhányan visszautasítják, mert nem győzte meg őket a terv, vagy mert nem elég bátrak, avagy úgy is mondhatnánk, hogy nem hiányzik belőlük az önféltés képessége. A küldetés majdnem akkora szolgálatkészséget igényel, mint ami a hangyákat vezérli.

Portia hamarosan így is összegyűjti a csapatot, amelynek tagjai Nagy Fészek felsőbb régióiban próbálják a lehető legtöbbet kihozni utolsó éjszakájukból. Egy részük a saját társulásában, a nővérei között talál megnyugvást, mások a szórakozás mellett döntenek; megnézik a hímek táncát vagy a szövők csillámló műveit. Aki készen áll erre, az hagyja, hogy körbeudvarolják, és tojásokat rak, hogy annyit örökítsen át magából, amennyit csak tud. Maga Portia is sokat tanult az utolsó tojásrakása óta, és érez némi megbánást, mert ha ő odavész, újabb Megértései is mind elvesznek.

Ismét a Templomba megy, hitében keres menedéket, ám ezúttal azon tűnődik, amit Bianca mondott: a Hírnök üzenete nem egyedülálló, és halk suttogások keltek a kristályban, amelyek aggodalommal töltik el a papnőket. Portia mindig is hitt benne, hogy az üzenet matematikai tökéletessége valamely nagyobb, transzcendens jelentőséggel bír, amely túlmutat a benne foglalt számokon – és ez azt jelenti, hogy az új fejleménynek is nagyobb jelentősége van, mint amit az egyszerű, egyenleteket és megoldásokat szövő és csomózó pókok képesek felfogni. Ám Portia úgy érzi, hogy az új üzenet nem jelenthet semmi jót. Semmi, de semmi jót.

Aznap késő éjjel Nagy Fészek legmagasabb pontja közelében ül, a csillagokat nézi, és azon tűnődik, hogy vajon melyik fénypont suttog érthetetlen üzenetet a kristályokon keresztül.