5.8. HÓDÍTÓ HŐS

Fabian egy sereg élén érkezik meg Nagy Fészekbe.

Ez technikailag nem az ő serege. Annyira még Hét Fa döntéshozói sem kétségbeesettek, hogy hivatalosan egy hím vezetésére bízzák a haderejüket. Viola, a város egyik legnagyobb hatalmú nősténye kapja a megbízást, hogy otthonát képviselje, így névlegesen ő irányít. Fabian azért van mellette, hogy végrehajtsa a parancsait. A felállás kevésbé bizonyul fájdalmasnak, mint amire számított.

Viola nyugalma, előrelátása és intelligenciája sokat segít. Nem próbálja megmondani, hogyan végezze a dolgát. Vázolja stratégiai elképzeléseit, amelyekből kiderül, hogy sokkal jobban érti a konfliktus okát, és jobban ismeri a pókok természetét, mint maga Fabian. A hím a taktikával foglalkozik, alkalmazkodó, rugalmas vegyi architektúrája segítségével mesterien irányítja a több ezer fős hangyasereget. Meglepően jól össze tudnak dolgozni.

Amiért Fabian mégis örül a parancsnokának, az a végső felelősség átruházása. Mire idáig jutottak, Hét Fa és szövetségesei olyan mészárlást rendeztek az ellenség soraiban, hogy Fabian már a gondolatától is reszketni kezd. A számtalan halott hangya mellett százával hullottak a pókok is, egy részük tervezetten, másokat elragadott az események sodrása. Nagy Fészek minden tőle telhetőt megtett, hogy megfordítsa az áradatot azáltal, hogy likvidálja Hét Fa seregének vezetőit. Persze szilárdan hitték, hogy ezek a vezetők szükségszerűen nőstények. Így Fabian több alkalommal is elkerülte az orgyilkosokat, míg Viola elveszítette két lábát, emellett személyesen végzett három merénylővel. A konfliktus minden résztvevőjének rá kellett döbbennie arra, hogy bár egy olyan faj tagjai, amely nem öl könnyedén, ha okot találnak rá, könnyedén leküzdik ezt az akadályt.

Végül eljutnak Nagy Fészekig, hogy szembenézzenek a metropolisz egyesített seregével. A védelemhez összehívnak minden bolyt, ami azt jelenti, hogy a hangyák tetemes része egyáltalán nem kapott katonai kondicionálást. Ősi ösztöneik szerint harcolnak, a tőlük telhető leghatékonyabb módon támadják az idegen hangyákat.

Az előttük álló épülethalmaz, a pókok legnagyobb városa törékenynek tűnik, mint az elszakadt selyemszál, amelyet az első nagyobb szélroham elfújhat. Eddigi élete java részében Fabian ezt a helyet nevezte az otthonának. A fák lombjai alatt és között, a törzseken és az ágakon pókok százezrei kuporognak a társasházaikban, és várják, mi fog történni. Szinte egyáltalán nem evakuáltak, sőt Fabian úgy hallotta, hogy a Templom minden tőle telhetőt megtett a menekülők visszatartása érdekében.

Viola futárt küldött Nagy Fészek vezető társulásaihoz követelései felsorolásával. A futár hím volt, ezért Fabian nem jósolt neki sok esélyt, de Viola komoran kijelentette, hogy ha a nőstényekével egyenlő jogokat szeretne minden hímnek, akkor a futár is kénytelen kockáztatni.

Csak elképzelni tudják, miféle vita zajlik Nagy Fészekben. Portia és a papnők nyilvánvalóan az ellenállást ösztönzik. Talán azt hiszik, hogy a Hírnök megmenti őket, ahogyan a hangyák ellen vívott nagy háború idején tette. A Templom rádiófrekvenciái tele lehetnek megváltást kérő imákkal és könyörgéssel. Ám ha a Hírnöknek megvan a hatalma, hogy segítsen a hívein, akkor mire vár még?

Rádió…?Néhány másodpercig Fabian olyan tudományról álmodozik, amely lehetővé teszi, hogy minden hangyát felszereljenek egy apró rádióvevővel, és valahogyan mindegyikük képes lenne írni a saját vegyi architektúrájába annak megfelelően, amilyen jeleket a. láthatatlan hálón keresztül kapnak. Alig néhány pillanat kellene az egész hangyasereg irányításához… Fabian beleremeg a gondolatba. Van bármi, amire nem leszünk képesek?

Piszkálja a dolog, és az is, hogy korábban mintha már találkozott volna ezzel a gondolattal. Hirtelen rádöbben, hogy a Hírnök nagy projektje, amelynek megvalósítására Portia és hithű társai törekednek, egy ilyen eszköz lehet. Nem hangyákkal és nem szagokkal, csak rézhuzalokkal, amelyek hálózatot alkotva impulzusokat szállítanak, akárcsak a rádió láthatatlan hálója, vagy ahogyan az egyes hangyák teszik egy bolyban. És ehhez nem tartozik kapcsoló, elágazás vagy logikai kapu…? Fabiannek úgy tűnt, hogy egy ilyen eszközben meglenne a szükséges gyorsaság, de minden bizonnyal nem lenne annyira rugalmas és hatékony, mint egy teljes kapacitással dolgozó hangyaboly. Vagy mégis?

Te ismered Portiát, szólítja meg Viola. Megadja magát? Olyan régóta várnak a válaszra, hogy lassan lemegy a nap. A teljes sötétség beálltát üzenték meg határidőként, mivel a hangyák vaksötétben is ugyanolyan jól harcolnak, mint napfényben.

Ha még ő irányit, akkor nem, válaszolja a kis hím. Ha kell, Hét Fa hadereje lyukat vág a metropoliszba, és Fabian attól tart, hogy a város szűkös, összevissza falai között elveszítheti az irányítást. A sereg kisebb-nagyobb részei leszakadhatnak, és a szagok rossz terjedése miatt folyamatosan a legutolsó utasítást követik majd. Emiatt hatalmas károkat okozhatnak a lakosság soraiban is, holott a pókok többségének csupán annyi a bűne, hogy Nagy Fészekben lakik. A gondolat annyira elborzasztja, hogy Fabian legszívesebben visszafordulna.

Viola türelmes magyarázatba kezd. Nagy Fészek befolyása visszaszorult a város határain belülre, ám így is el kellene ismernie a vereségét. A Templom még számos város felett uralkodik világszerte, és nekik kell példát mutatni.

Fabian már hallott a konfliktus terjedéséről más területeken. Egész városok égtek le tervezetten vagy véletlenül – ami könnyen előfordulhatott, tekintve egyes hangyakasztok tüzes köpetét és a póképítmények gyúlékonyságát. Mészárlások is voltak mindkét oldalon: elvadult hadseregek tértek vissza ősi életmódjukhoz, és kezdtek kontrollálatlanul tenyészni. A rádió naponta közvetít egyre borzalmasabb történeteket az elmérgesedő háborúskodásról.

Nagy Fészek a keresztesek kitartásának és elszántságának szimbóluma. Ha megadja magát, a józanság még győzedelmeskedhet a káosz felett.

Lehet, hogy nekik maguknak kell megölniük, következtet Viola.

Beletelik egy hosszúnak tűnő másodpercbe, mire a hím rájön, hogy a társa kiről beszél: Portia! Ő maga nem képes bűntudat nélkül gondolni előző pártfogójára, de végeredményben az idős nőstény robbantotta ki a háborút, ha egyáltalán felelőssé lehet tenni ezért egy bizonyos pókot. Ám azt Fabian is tudja, hogy a saját szempontjából nézve Portia a lehető legjobb okból cselekedett. A hite miatt tette kockára az egész várost. A kis hím még mindig tiszteli, sőt, ha rágondol, érzi azt a csak hímekre jellemző, különös érzést, hogy szeretne táncolni neki, és akár az életét is felajánlaná érte. A dolog szégyennel tölti el, mert azt jelképezi, ami ellen küzd – holott ez pontosan az az érzés, amely a nyilvánvaló életveszély ellenére az ősidők óta ráveszi a hímeket a fajfenntartásra.

Fabian szeretné, ha ez máshogy lenne, de nem tud olyan útvonalat tervezni, amely a jelenlegi helyzetéből oda vezetne, hogy kiegyezzenek Portiával.

Készítsd az előőrsöt! Viola tudja, hogy Fabian már felmérte a terepet, az ellenség erejét és a saját csapataik képességeit, sőt kialakított egy a helyzethez illő kondicionálást az első rohamhoz – a csata során ezt fogja majd megváltoztatni és finomítani. Eddig a forradalmi találmányával akár hatalmas túlerő ellenében is képes volt győzni, ám ezúttal nem lesz szükség minden találékonyságára. A védekezők kevesebben vannak, és messze nem olyan hatékonyak, mint a támadók.

Fabian kiereszti a szagokat. Már tovább finomította harcászati stratégiáját. A levegőben terjedő feromonok mellett Paussidák seregét is felsorakoztatta; a szolgálatra kényszerített bogarak az utasításait adják tovább a katonák között. Hasznosságukkal gyakorlatilag a túlélésük folyamatosságát biztosítják – szolgálataikat bizonyos szintű tudatossággal ajánlották fel, ami arra utal, hogy nyugtalanítóan ravasz állatok.

Élénk színű villanás látszik. Viola egyik fürkésze hevesen integet a tapogatójával.

Egy csapat tart kifelé Nagy Fészekből, legalább húszfős lehet. Az élükön Viola követe közeledik.

Fabian csak ekkor érzi meg a görcsös feszültséget a lábaiban, amely a követ láttán kezd kiengedni. Nagy Fészek tárgyalni akar.

Az ellenség küldöttségének java részét nem ismeri, amiből arra következtet, hogy az aktuálisan domináns nőstények lecserélődhettek. Alig néhány vén banyát lát, akikkel már korábban is találkozott; Portia nővérei a társulásukból, és papnők. Selyembéklyóban botladoznak, és a helyi politikai ellenfeleik terelik őket. Átadják őket a hódítóknak.

A történtek gyorsan kitudódnak. Nagy Fészekben leváltották a vezetőséget. Belharcok törtek ki, pók küzdött pók ellen a legmagasabb szinteken is. Megtörték a papság uralmát, és letaszították őket. Néhányan elrejtőztek, elbújtatták őket azok, akik még hittek az üzenet szentségében. Néhányan valószínűleg elszöktek a városból. A maradékot magukkal hozták a jó szándék bizonyítékaként.

Portiáról nincs hír. Fabian elképzeli, ahogy magára maradva menekül. Elég találékony és erős a túléléshez, és Nagy Fészek Templomának infrastruktúrája nélkül már nem jelent veszélyt a világbékére. Viola és a többiek kétségtelenül vadászni fognak rá, akár még a korábbi társai is csatlakozhatnak, ám a kis hím így is reméli, hogy egykori pártfogója életben marad. Reméli, hogy elmenekül, és talál egy helyet, ahol csendesen leélheti élete hátralévő részét, és talán még valami jót is tesz.

Ezután megtárgyalják a feltételeket, amelyeket nehéz, de nem lehetetlen teljesíteni. Nagy Fészek új úrnői a dac és a behódolás között félúton egyensúlyoznak; Viola jól ismeri ezt, és belemegy a játékba. Fabian csak most, a tárgyalások közben, a háttérből figyelve jön rá, hogy nőstény társa mennyire el akarta kerülni a visszavonhatatlan következményekkel járó végső ütközetet.

Ez még nem a háborúskodás vége, de a befejezés folyamatának kezdete. Nagy Fészek bukása és áttérése egyszerre a jövő katalizátora és modellje. A harcok ugyan folytatódnak a világ különböző részein, ám főleg azok szorulnak vissza, akik a Hírnök üzenetének mindenekfelettiségében hisznek.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy többé nem beszélnek Istennel, inkább csak nem azzal az egyirányú céltudatossággal hallgatják, mint Portia és társai. A Hírnök terveinek megvalósítása mögül elvész az addigi elszántság, de a munka nem áll le. Mindig is lesznek tudósok, akik aprólékosan felülvizsgált fogalmakat használva beszélnek a Hírnökkel, kihívásnak tekintik a zagyva tervek megfejtését, és megpróbálják lefordítani a bonyolult technikai leírásokat a póktechnológia lehetőségeire és újabb találmányaira. Ironikus, hogy a laikus hozzáállással sikerül nagyobb haladást elérni, mint a dogmatikus Templomok irányítása alatt.

Alig valamivel Nagy Fészek kapitulációja után Fabian ismét Hét Fa legbefolyásosabb nőstényei között kuporog. Az egybegyűltek sokban hasonlítanak azokhoz, akikkel a háború alatt beszélt. Violát domináns, elismert háborús hősként fogadják. És persze mind emlékeznek a kényszerűen elfogadott egyezségre. Fabian kivárja a pillanatot, amikor a hatalmasságoknak tartaniuk kell a szavukat.

Van köztük szövetségese? Talán. Bianca ott van, bár az egyik legkisebbnek számít a legnagyobbak között. Ő mindent annak köszönhet, hogy Fabian magával hozta, és Hét Fában is egyengette az útját.

A nőstény mágnások fészkelődnek és topognak, több irányból is mormolás fut végig a kommunikációs hálón. Viola gyorsan rendet teremt, és lecsendesíti őket.

Természetesen elismerjük, hogy Hét Fa és szövetségesei sokat köszönhetnek a felfedezésednek, topogja. A vegyészeti mérnökeink már dolgoznak mindazokon a lehetőségeken, amelyek egy ilyen kifinomult irányítás által jobbá tehetik a mindennapi életet.

Nem azzal a szándékkal dolgoztam ki a módszeremet, hogy erőszakos célokra használjuk, vallja be Fabian. És igen, a lehetőségek száma végtelen.

Esetleg megosztanád velünk a további terveidet?

Mind elcsendesednek, rezzenéstelenül várnak az első rossz mozdulatra.

Saját társulásom van, kezdi a kis hím, rögtön emlékeztetve a nőstényeket egyik nagyobb engedményükre. Szavai rögtön nemtetszést, egyesekből egyenesen undort váltanak ki; mindez végigrezeg a háló szálain, mielőtt sikerül visszanyerniük a tartásukat. Vannak társaim, akikkel megosztottam a Megértéseimet. Ahogy ti is mondjátok, sok mindent meg lehet újítani. Már bele is kezdtünk.

Eszébe jut, amikor Bianca veszélyes kis szörnynek nevezte. Már mind ilyennek látják. Mi több, félnek tőle, és talán ez az első olyan pillanat a pókok történelmében, amikor nagy hatalmú, domináns nőstények megijednek egy kis termetű hímtől. A történtek után volt idejük elgondolkodni rajta, hogy ha Fabian ellenük fordulna, állna-e mögötte hangyasereg, amely szolgai módon követné minden egyes utasítását.

Ám a hím szándékai mások, és sejti, hogy ha túlságosan rájuk ijeszt, az úrnők megölik a társaival együtt, bármit is veszítenek ezáltal. Gyorsan tisztáznia kell a helyzetet. A társulásom azon dolgozik, hogy a mi városunk legyen a legnagyszerűbb, amit a világ valaha is látott. Igaz, hogy a találmányom idővel elkerülhetetlenül elterjed majd, de az a hely lesz a központ, az anyaváros, ahol először használták. Annak a helynek sohasem kell tartania azoknak a seregeitől, akik nem ismerik a felfedezésemet.

A kommunikációs háló szélén halk vibrálás fut körbe. Nehéz, számító nősténytekintetek mérik végig Fabiant, a falatnyi hímet. Látszik, hogy a többség rendre akarja utasítani, legszívesebben visszavonnának mindent, amit ijedtükben megígértek. Talán nem is rossz, inkább a legjobb szándékkal tennék ezt, attól a kitartó feltételezéstől vezérelve, hogy egy hímnek nem kellene ilyen súlyos felelősséget vállalnia. Valószínűleg mindegyikük gondolataiban tucatnyi egyenlet zajlik egyszerre, hátha találnak legalább egyet, amely őket igazolná, ha visszavonnák az ígéreteiket. Portia ajánlatát tennék ők is: Hadd etessünk, becsüljünk meg és védelmezzünk mi! Mi másra vágyakozhatnál még?

Szeretném, ha ez a hely Hét Fa lenne, topogja le Fabian a végszót, és várja a lehetséges válaszok valamelyikét.

Viola int a tapogatójával, hogy folytassa.

Nem kényszeríthetem ki, hogy tartsátok magatokat az egyezségünkhöz, jelenti ki a hím. Többet kértem tőletek, mint maga a Hírnök. Azt kértem, hogy terjesszétek ki az általatok élvezett szabadságot rám és a többi hímre is. Ez nem kis kérés. Nehéz lesz megvalósítani. Nemzedékekkel később még mindig lesznek olyanok, akiket megbotránkoztat ez a reform, és lesznek olyan helyek, ahol nem kérdése lesz, hogy kit lehet megölni, és kit nem. Nehéz megfogalmazni ezeket az elveket, hiszen annyira a lényük részét képezi az egész megkülönböztetés, hogy a feloldásához elsősorban nyelvi akadályokat kell leküzdeni. Fabiannek is körül kell írnia őket. Csak annyit mondhatok, hogy amelyik város kiterjeszti ezeket az alapjogokat rám és az enyéimre, annak rendelkezésére állunk a szolgálatainkkal, és minden ebből fakadó haszonnal. Ha Hét Fa nem hajlandó erre, akkor biztosan találunk egy kétségbeesett és nélkülöző helyet, amely befogad, és elfogadja a feltételeinket. Ha engem meg is öltök, társaim egy része már a városon kívül jár, és magukkal viszik a Megértéseinket. Oda megyünk, ahol szívesen fogadnak. Szeretném, ha ti lennétek azok, itt, helyben.

Mindez heves vitát vált ki a hímek további sorsát illetően. Nehéz a döntés; majdnem ugyanannyian vannak ellene, mint mellette. Hét Fa vezetősége majdnem pártszakadásra kényszerül, még a köztiszteletben álló matriarchák is úgy mérik össze a lábaikat, akár a fiatalok. A végén, ha nem is sokkal, de az anyagi érdek erősebbnek bizonyul a hagyományok őrzésénél.

Maga Fabian már nem láthatja a világot, amelynek megteremtését elősegítette. Két évvel Nagy Fészek meghódítása után holtan találják a laboratóriumában, ismeretlenek ölték meg és szívták szárazra. Sokan Hét Fa neheztelő konzervatívjait vélik felelősnek. Mások szerint valamelyik legyőzött város Templomának fanatikus papnői derítették ki, hol találják – bár addigra a háború már véget ért, és a pókok nem éppen arról híresek, hogy öncélúan bosszút álljanak. Természetüknél fogva gyakorlatiasak, és inkább építeni szeretnek, mintsem rombolni. Még legyőzötten is.

Néhányan rebesgetik, hogy maga Portia volt az elkövető, akinek a nevét különös titokzatosság övezi a háború óta. Gyakran emlegetik, de senki sem tudja, hol lehet, és a sorsa rejtélyes.

Ám addigra Fabian találmányát már nem lehet visszazárni a dobozba. Társulása egészen kiterjedt, és többnyire, de nem kizárólagosan hímekből áll, ráadásul a tagjai eljutottak más településekre is. A Megértéseiket gondosan őrzik, ám a belőle származó előnyökkel árucikkekként kereskednek. Technológiai forradalom söpör végig a bolygón.

Azokat is eléri, akik a Hírnökkel beszélnek. Fabian találmányának alkalmazása az isteni tervekben még gyerekcipőben jár, ám a háborús időkben látott vízió – miszerint az új vegyi architektúra valamilyen módon egybeesik az Isteni Tervvel – azóta számos tudós elme álmává vált.

A bolygó körüli hideg űrben ott kering az a különös entitás, amely Avrana Kern és az Őrkapszula számítógépes rendszerének néha Eliza-álarc mögé bújó keverékéből jött létre. Kétségbeesetten próbál kommunikálni a teremtményeivel.

Megtanította a majmait – legalábbis így gondol rájuk – egy közös nyelvre, amely egyszerűsített Birodalmi C-ből indult, ám ahogy a majmok tovább alakították, sűrűn burjánzó idegen koncepciók tömegévé változott. Avrana tudja, hogy amikor felvette a kapcsolatot a zöld bolygó lakóival, az emberiség történelmének új fejezetét nyitotta meg. Mivel nincs más ember (a közelében), akivel megoszthatná ezt, valahogy elmarad a diadalérzet. Arra is rájött már, hogy az új népe másképpen használja a nyelvet, mint ő. Hiába dolgoztak ki egy közös nyelvet, hiányoznak a közös fogalmak, vagy az értelmezésük tér el gyökeresen.

Egyre jobban aggódik miattuk. Úgy tűnik, jóval messzebb vannak tőle, mint amire főemlősöktől számított.

Tudja, hogy beleerőszakolja vágyait a fejlődőfélben lévő kultúrába, és a közvetlen beavatkozás teljesen szembemegy a Brin-küldetés szabályzatával. A szabályzat csak óvatos bátorítást engedélyez, amelynek során mindig hagynia kellene, hogy a saját tempójukban közeledjenek hozzá. Ám erre nincs ideje. Túl sokáig maradt távol, az Őrkapszula energiatartalékai megcsappantak a hosszú alvás alatt, minek következtében a Gilgamesh drónjainak és űrkompjának lelövése ki is merítette. A napelemek lassan töltődnek fel, és az energiahiány máris kárt okozott. Az automata javítórendszer készenléti állapotba kapcsolt, és az alapvető berendezések karbantartása közben hatalmas mennyiségű egyéb munkát halmozott fel.

Mindemellett egyre inkább és egyre szánalmasabban érzékeli, hogy ő maga is inkább csak az alapvető berendezések egyike, mintsem önálló élőlény. Nincs éles határvonal, hol kezdődik Avrana Kern, és hol végződik a gép. A testéből nem maradt annyi életképes állapotban, hogy önállóan működhessen. Eliza, a feltöltés és a biológiai agyának nevezhető sorvadt dió már elválaszthatatlan egymástól.

Próbálja átküldeni a majmoknak egy automatizált műhely terveit, és ha ez elkészülne, közvetlenül irányíthatná, hogy újabb dolgokat alkosson odalent a bolygón. Azután ha kell, akár adatsorról adatsorra átküldhetné önmagát. Végre találkozhatna erdei népével, de ami még ennél is fontosabb: megfelelően kommunikálhatnának egymással. Belenézhetne a szemükbe, és tisztázhatnák a fogalmaikat.

Csakhogy a majmok rémisztően lassan haladtak, és az idő azon dolgok egyike, amiből Avrana Kernnek már nincsenek jelentős tartalékai. Érthetetlen okból a bolygón kialakult technológia a földitől gyökeresen eltérő irányt vett. Nem találták fel a kereket, de van rádiójuk. A kiadott feladatok többségét csak nagyon nehezen értik meg, és Kern sem igazán tudja követni, amit neki mondanak. A műszaki nyelvezetük csukott könyv számára.

És ez igencsak sajnálatos, mivel fel kell készítenie őket. Figyelmeztetnie kell őket.

A népe veszélyben van.

Ugyanis a Gilgamesh visszafelé tart.