Huszonötödik fejezet

A fémborításán szikrázó áram, valamint a páncélján lévő sebeken kiömlő füst miatt a Falcon sok vihart látott tüzérségi célpontnak nézett ki, és senki nem mondta volna meg róla, hogy az egyik leggyorsabb teherhajó volt a galaxisban. Két vektorlemeze egészen a duracél merevítésig hiányzott, a főfúvókáinak pereme környékén kék derengés látszódott, és elveszítette az egyik leszállótalpának stabilizátorát. Leia máris tudta, hogy miután visszatérnek a Coruscantra, a férje hetekre a szervizdokkba fog költözni. Vagy talán hónapokra. Arra gondolt, hogy talán megkéri Wedge-t, hogy adjon nekik kölcsön egy harci szerviz-droidot. Ez volt a legkevesebb, amivel az Új Köztársaság tartozik nekik – mindkettőjüknek. A talpak szinte le sem értek a földre, amikor a hajó hasa felől hangos csattanás hallatszott, és a hátulsó teherliftben megjelent a Falcon fedélzeti siklója. Grees szinte csüngött a pilóta botkormányáról, rövidke lábai éppen csak elérték a pedálokat. Sligh mögötte ült egy kis méretű rakománytárolón, és mindkét kezével a pilótaülésbe kapaszkodott.

– Végre itt vannak! – kiáltotta Emala. Han és Leia előtt térdelt a sziklák között, a Killik alkony a hátán csüngött. – Ha sikerül elmenekülniük a rendszerből, az is lehet, hogy valamikor később még újra társak leszünk.

– Miért csak később? – kérdezte Han. – Gyertek velünk! Amikor megérkezünk a Coruscantra, az Új Köztársaság busásan meg fog fizetni azért a festményért. Sokkal többet adnak érte, mint bárki más.

– Azt mondtam, hogy ha sikerül kijutniuk élve – felelte Emala. A rohamosztagosok újra lőni kezdtek a szomszédos gerincek felől, de a lövéseik ártalmatlanul lepattantak a sziklákról és a Falcon megviselt páncéljáról, ami éles, csikorgó hangot hallatott. – És ahogy ez a hajó kinéz, ez egy elég kockázatos vállalkozás lesz. Sajnálom, de azt hiszem, inkább megküzdünk a birodalmiakkal.

– Azért a ti esélyeitek sem sokkal jobbak – jelentette ki Han. – Körül vagyunk véve rohamosztagosokkal… vagy ez eddig még nem tűnt fel?

– Az esélyeink jelentősen javulni fognak, mihelyt jelzem nekik, hogy hajlandók vagyunk eladni a festményt.

Emala felugrott az egyik sziklára és intett, valamint ordított is valamit Greesnek, majd gyorsan visszabújt a rejtekhelyére. Még épp időben, mielőtt körülbelül egy tucatnyi lézersugár húzott el fölötte. A fedélzeti sikló kilőtt a Falcon hasa alól, és a sziklarakás felé vette az irányt, miközben a találatok miatt vadul billegett és kanyargott.

– El akarod adni a Killik alkonyt a Birodalomnak? – hüledezett Banai. – Emala, te és a társaid mindig is alattomos kis…

– Jelen pillanatban az övék a festmény – szólt közbe Leia, és bólintott Emalának. – Áldásom adom rá, hogy azt tegyék vele, amit csak akarnak. – A Falcon felső lézerlövege körbefordult, és tűz alá vette a szomszédos gerinceket. Nem sok lövés ért célba, de legalább arra elég volt, hogy a rohamosztagosok fedezékbe húzódjanak. A lendületük megtört, és egyre rosszabbul lőttek. Emala mérgesen nézett Leia szemébe, és felcsattant:

– Azt hiszi, nem tudom, hogy miben mesterkedik? Csalódtam magában!

– Csinálhatjuk úgy is, hogy úgy tűnjön, mintha maguk ellopnák a képet – javasolta Leia a vállát vonogatva. – Így legalább csökkenthetjük annak az esélyét, hogy eltöltünk pár órát egy vallató-droid társaságában. – A viharvert sikló megállapodott a búvóhelyük közelében. Emala néhány pillanatig Leia arcvonásait tanulmányozta, majd bólintott.

– Ha jól csináljuk – felelte megfontoltan –, a Birodalom soha nem fog hallani arról a kis adatrúdról, amit az előbb megsemmisített.

– Most zsarolni akarsz? Miután megengedtük, hogy megtartsd a festményt? – szólt közbe Han, és a squib felé lendítette a fegyverét. – Ti kis… – Emala tágra nyitotta a szemét, majd a hátán a Killik alkonnyal felszökkent egy sziklatömbre, amiről átugrott a sikló csomagtárolójára, közvetlenül Sligh mögé. Hannak egyetlen lyukat sikerült égetnie a műszerfalba, mielőtt a jármű imbolyogva elsüvített.

– Han! – kiáltotta Leia, lenyomta a férje karját. – Csak nem akarod megölni?

– Azt mondta, hogy jól kell csinálnunk – válaszolta Han, azzal újra felemelte a fegyverét, és a birodalmiakhoz hasonlóan ő is eleresztett néhány lövést a távozó sikló után. – Csak azt teszem, amire megkért.

– Elég lesz, Han – szólt rá Leia, majd letérdelt Kitster mellé, és az egyik karját becsúsztatta a férfi válla alá. – Segíts felemelni Kitstert, mielőtt a birodalmiak észbe kapnak.

Han az egyik kezével megragadta Kitstert, és óvatosan kibújtak a sziklák közül. A tervük működött: a rohamosztagosok annyira el voltak foglalva a menekülő squibekkel, hogy csak akkor figyeltek fel rájuk, amikor már a hajónál jártak. 3PO kidugta aranyszínű fejét a raktér nyílásán, és megszólalt:

– Csubakka azt kéri, hogy siessenek! Egy újabb osztag… – Sugárnyalábok pattantak le a Falcon aljáról, és a talajba csapódva felkavarták a port. Leia megfordult, és a szomszédos domb felett elnézve az látta, hogy körülbelül ötven méterre fél tucat rohamosztagos közeledik feléjük.

– Gyorsan! – sürgette a férjét. Leia és Han nagy nehezen bevonszolták Kitstert a teherliftbe, majd Han felkiáltott:

– Fel, 3PO! – azzal ő is tüzet nyitott ugyanabba az irányba, amerre Leia lövöldözött.

– Solo kapitány, önök nincsenek biztonságos…

– Most, 3PO! – A teherlift emelkedni kezdett. Ugyanígy tett a Falcon is, és egy pillanattal később a lézersugarak nem röpködtek tovább. Továbbra is a padlón hasaltak a csúszásmentes rácsozatba kapaszkodva, egészen addig, amíg a lift végül hangos kattanással megérkezett.

– Mindenki jól van? – kérdezte Leia.

– Remekül – hadarta Han, közben felállt, és megszabadult a sisakjától, illetve a kesztyűjétől. – Beülök az alsó lövegtoronyba. C–3PO, menj és közöld Csubakkával, hogy a squibek fölött kell elrepülnünk. Leia, tudnál…

– Persze, Han, csak menj! – válaszolta Leia, és talpra segítette Kitstert. – Majd én felügyelek itt a dolgokra. Csak ne…

– Találjak el semmit! – szólt közbe Han. – Tudom! – Han a droidot követve kiszaladt a raktérből, és bicegve indult a lézerágyúk felé. Leia a mentőkabinok felé terelte Kitstert, majd elővette a Heratnak odaígért Ouaxcon diagnosztikai műszert.

– Ugye tudja, hogy mekkora kockázattal jár az, amit tervez? kérdezte a férfitól, és átadta neki a műszert. – Nem tudhatjuk, hogy Herat megtalálja-e a mentőkabint, viszont minden civilizációtól nagyon messze fog földet érni.

A Falcon megrázkódott, amint Han is tüzet nyitott a squibekre – Leiának bíznia kellett benne, hogy a férje csak jól akarta játszani a szerepét –, azonban amikor Csubakka fordult egyet, hogy újabb kört tegyenek, valami csikorogni kezdett a vázszerkezetben. Kitster ideges pillantást vetett a mennyezetre.

– Igen, teljesen biztos vagyok benne – válaszolta aggodalmasan. – Szeretnék életben maradni, hogy találkozhassak Tamorával és a gyermekeimmel.

– Ne aggódjon – szólt rá nevetve Leia. – Nem fog szétesni a hajó. De maga dönt.

– Köszönöm – mondta Kitster. – És azt is, hogy eljöttek értem. Kétlem, hogy a birodalmiakat érdekelte a sorsom.

– Lehet, hogy alábecsüli őket – figyelmeztette őt Leia. – Szerintem az új admirálisuk legalább annyira szeretné tudni, hogy miért vitte el a képet, mint én magam.

– Még nem találta ki? – kérdezte a férfi a szemöldökét felvonva.

– Nem igazán – vallotta be Leia. – Először azt hittem, hogy a pénz miatt csinálta, de amikor Waldtól megtudtam, hogy nem adta el a Birodalomnak…

– Magáért tettem – mondta Kitster. – Nos, igazából az apjáért. De mivel ő már nincs többé, jót akartam tenni a lányának. Tudja, amikor Anakin és én gyerekek voltunk…

– Állj! – Leia felemelte a kezét. – Nem kell többet mondania. Tudom, hogy mennyi kreditet adott önnek… és hogy mi mindent csinált.

– Azt is, hogy mi történt itt az oázisnál? – kérdezte elkomorodva Kitster.

Leia előbb meglepetten nézett a férfira, majd bizonytalanul válaszolt:

– Az Erő súgott nekem valamit… már csak az a kérdés, hogy maga tudja-e, hogy pontosan mi történt itt?

– A taszkenek előadtak egy táncféleséget aznap este, amikor megérkeztünk – magyarázta Kitster. – Azt eddig is tudtam, hogy Anakin abból a táborból vitte el Shmi holttestét. Ezért amikor a harcosok kardvívó testtartást vettek fel és ugrándozni kezdtek, közben sistergő-búgó hangokat adtak ki, egyértelmű volt, hogy kit utánoztak. – Kitster egy pillanatig csendben maradt, miközben Leiát figyelte, majd megszólalt: – Van valami, amit tudnia kell arról, hogy pontosan mi történt itt.

– Ha most megpróbálja megmagyarázni, hogy helyes volt…

– Ez lehetetlen volna – mondta gyorsan Kitster. – Az apja Jedi volt. Amit tett, az egyértelműen rossz. Sőt valószínűleg ezzel a tettével indult el a sötét oldal útján, amin aztán egész élete során járt… de még ő is megbánta.

– Valóban? – kérdezte Leia, és gyanakodva nézett a férfira. – Ezt meg honnan tudja?

– Ö maga mondta, ha jól emlékszem – felelte Kitster, majd becsatolta a biztonsági hevedereket, aztán egy darabig a padlóra meredt, végül folytatta. – Amikor megtudtam, hogy Wattónál érdeklődött az anyja hollétéről, kimentem a Lars-farmra, hogy találkozzak vele. Akkor még természetesen nem tudtam, hogy Shmit elrabolták, de nem sokkal azután érkeztem, hogy eltemették, és Anakin távozott. Beru… ő volt Owen…

– Tudom, hogy ki volt Beru – vágott közbe Leia. – És már nincs sok időnk, mielőtt be kell zárnom a nyílást.

– Rendben. Szóval, Beru azt mondta, hogy amikor Shmit eltemették, Anakin bevallotta neki, hogy nem volt elég erős ahhoz, hogy megmentse az anyját, és megígérte neki, hogy nem fog még egyszer hibázni.

– Még egyszer hibázni? – ismételte Leia. – De hát az anyja már halott volt. Hogyan tudta volna ezt meg nem történtté tenni?

– Ezen én is meglepődtem – válaszolta bólogatva Kitster –, és megkérdeztem róla Berut is. Ő annyit mondott, hogy Anakin szájából kétszer is elhangzott az a mondat, hogy nem volt elég erős – először abban az értelemben, hogy nem volt elég erős ahhoz, hogy megmentse az anyját, másodszor pedig csak annyit mondott, hogy nem volt elég erős. Akkoriban azt hittem, hogy egyszerűen csak önmagát ismételte, de most már nem vagyok benne olyan biztos. Az oázisnál Anakin talán rájött, hogy milyen hatalmas hibát követett el. Szerintem tudta, hogy Jediként megbukott.

– Igen, ez lehetséges – ismerte el Leia. – Örülnék, ha így történt volna. Szeretném ezt hinni.

– Akkor higgye ezt – javasolta Kitster. – Az a fiú, akit ismertem, biztosan megbánta azt, amit tett, és ezen még tíz év távollét sem változtathatott. Végül is még mindig az anyja fia volt.

Csubakka figyelmeztető morgása hallatszott a belső hírközlőből. Leia a mennyezetre nézett.

– Ez volt a jel. Köszönök mindent, Kitster – búcsúzott, és rácsapott a kilövőgombra. – Az Erő legyen önnel!

– És önnel… – A mentőkabin zsilipje bezárult, Leia pedig hátralépett. Nagyot dobbant a szíve, amikor a kabin alig érezhető rezgés kíséretében levált. Természetesen már sosem tudhatta meg, hogy az apja mit érzett az oázisnál történtek miatt – még akkor sem, ha valóban úgy zajlott minden, ahogyan Kitster mondta. De legalább ez is lehetséges volt, és ez volt a lényeg. A fények elhalványultak, és a Falcon akkorát rándult, hogy Leia a padlóra esett. A füle hangosan csengett… és beletelt egy kis időbe, mire rájött, hogy a hang nem is a fülében, hanem a raktár mennyezete felől hallatszott. Nagy nehezen feltápászkodott, és a pilótafülke felé szaladt. Ugyanaz a jelenet fogadta, mint már oly sokszor: Csubakka bömbölt, Han káromkodott, a riasztók hangosan szirénáztak, a konzolba épített hangszórókból sistergés hallatszott, 3PO pedig folyamatosan azt jövendölte, hogy végük van.

– Leia hercegnő, ezúttal biztosan nem tudunk elmenekülni! – jajongott a droid, és olyan vadul hadonászott a karjaival, hogy majdnem feldöntötte Leiát. – Most már három csillagromboló van felettünk. Három! Biztosan meg fognak bennünket semmisíteni!

– Ugyan már – felelte Leia, azzal megkapaszkodott Han ülésének támlájában, és kinézett az elülső ablakon. Negyven fokkal balra látta az ikernapokat, amint a Tatu-rendszer gravitációs mezőjének mélyéből ontották forró sugaraikat. – Mi a helyzet a szenzorokkal, Csubi? – Csubakka undorodva felmordult.

– Gondoltam – mondta Leia, és az ikernapokra mutatott. – Menjünk arra.

– A rendszer belseje felé? – csattant fel Han, és úgy nézett vissza, mintha egy őrültet vett volna feleségül.

– Bízz bennem – kérte Leia, és megszorította a férje vállát. – Van ezzel kapcsolatban egy érzésem.

Csubakka hangosan morgott.

– Tudom, tudom – vágta rá Han, majd a napok felé fordította a Falcont és gyorsított. – Én is ott voltam!

Újabb sorozat robbant odakint, pontosan azon a helyen, ahol a Falcon lett volna, ha nem változtatnak irányt. Leia beugrott a navigációs számítógép elé, és megnyitotta a taktikai kijelzőt. A Chimaera és a másik két csillagromboló, a Deatlfs Head és a Judicator a Tatuin felől, három különböző irányból közelítettek, közben folyamatosan ontották magukból a TIE-vadászokat. A birodalmiak nem hagytak nekik más lehetőséget. Kizárólag a napok felé mehettek – ahol senki sem láthatott semmit. Leia csendben figyelte a kijelzőt, amin hamarosan csak fehér foltok kavarogtak, és amikor kinézett az elülső ablaknyíláson keresztül, óriásinak látta a két csillagot.

– Egészen biztos vagyok benne, hogy a birodalmiak most már nem láthatnak minket – jelentette 3PO. – Már nem lőnek ránk, mi pedig éppen egyre gyorsulva haladunk egy ikercsillag gravitációs tere felé. A jelenlegi sebességünk nyolcvannégyezer-kilencszázhetvennégy kilométer per…

– Mennyi idő múlva érjük el azt a határt, amelyen túl nincs visszatérés? – kérdezte Han. 3PO bináris kapcsolaton keresztül kommunikált a navigációs számítógéppel, majd így szólt:

– Tizennégy másodperc múlva.

– A birodalmiak azt várják, hogy ekkor törünk ki – mondta Han, és a vukira nézett. – Akkor tizenhat másodperc után lépünk. Erre biztosan nem számítanak.

– Tizenhat! – sikított 3PO. – Solo kapitány, attól tartok, hogy félreértette… – Leia a droid felé nyúlt, és megnyomta a fő áramköri megszakítóját. Csubakka nekilátott, hogy elvégezze a vészhelyzeti hiper-ugráshoz kellő számításokat.  Most, hogy a vuki belemélyedt a munkába, Leia előrébb csusszant, Han ülésének dőlve megszólalt:

– Han, szeretnék valamit kérdezni tőled.

– Drágám, ha nem látnád, éppen beszorultunk három csillagromboló és két nap közé – közölte Han a szemét a műszerfalon lévő órára szegezve. – Most nem igazán érek rá.

– Tudom, de ez nagyon fontos. Van valami, amit szeretném, ha tudnál, ha esetleg nem… ha elszámítjuk magunkat.

– Elszámítjuk magunkat? – ismételte Han, azzal Leiára nézett. – Azt mondtad, hogy van egy érzésed!

– Igen, van – válaszolta Leia az órára pillantva. Nyolc másodpercük maradt. – De mondd csak: miért szeretnéd annyira, hogy kis Solók szaladgáljanak mindenfelé?

– Kölykök? – Han szinte kiabált. – Komolyan, most akarsz kölykökről beszélgetni?

– Igen, most – mondta Leia. – Lehet, hogy később nem lesz rá módunk.

Csubakka felmordult, és átküldte az adatokat a pilóta számítógépére. Nulla másodperc.

– Nos, rendben, ha most akarod – felelte Han, és a hajó orrát a mély-űr felé fordította. A Falcon azonban továbbra is oldalazva siklott a napok felé. – Azt hiszem, én így nézek szembe a jövőmmel.

– Így nézel szembe a jövőddel? – ismételte Leia kérdő hangsúllyal.

– Tudod… – felelte Han, és addig nyomta előre a tolóerő-szabályzót, amíg túlerőltette az ütközőkön. A Falcon rázkódni kezdett, egy másodperc erejéig mintha tétovázott volna… majd kiszáguldott a gravitációs mezőből. Han megkönnyebbülten felsóhajtott, aktiválta a hiper-hajtóművet, és kijelentette: – Én hiszek a jövőben.

– Helyes válasz – mondta Leia, majd mialatt odakint a csillagmező látványát a hiper-űr kéklő ragyogása váltotta fel, közelebb hajolva gyengéden megcsókolta Han nyakát, és hozzátette: – Én is hiszek a jövőnkben.