Negyedik fejezet

Az Anakin Skywalkert ábrázoló holo-kocka végül egészen elképesztő áron, ezerháromszáz kreditért talált gazdára. A győztes, egy toldott-foldott kezeslábast viselő, borzas állú gotal úgy nézett ki, mint aki eladta magát rabszolgának a huttoknak, hogy megszerezze a pénzt. De az arcára kiülő mosoly nem is lehetett volna szélesebb.

Han a feleségéhez fordult.

– Lehet, hogy egy teljesen másik Anakin Skywalker van abban a kockában – vetette fel, nem is teljesen viccből. – Mert különben az egésznek egyszerűen nincs értelme.

– A hatalomnak mindig megvannak a maga imádói – válaszolta Leia. Miután a holo-kocka gazdára talált, Mawbo gyorsan továbblépett a többi tételre, amelyeket kisebb csoportokban hozott elő. Volt, hogy nem is várta meg a legmagasabb licitet, mielőtt eladottnak minősített volna bizonyos kollekciókat – általában a legkevésbé értékeseket. A feltűnően színezett alasl edények váltották ki a legélénkebb érdeklődést és a leghevesebb licitet, és végül elég bevételt hoztak ahhoz, hogy a barabel árus körülbelül ezer négyzetkilométeres vadászterületet vásárolhasson belőle magának. Amikor a squibek árui kerültek sorra, Han és Leia megkönnyebbülten nyugtázták, hogy az ő vuki beépített ügynökük sokkal hatékonyabban dolgozott, mint az az aqualish, akit a squibek béreltek fel. A kicsorbult bantha csontedény kikiáltási ára 2 kredit volt; 3PO 3 kreditet ajánlott, az aqualish 100-at, Csubakka pedig 101-et.

Amikor az aqualish egy lépésben 200 kreditre emelte a licitet, Csubakka kiszállt a licitálásból, és halkan morogva közelebb lépett a licit helyszínéhez. Az aqualish többé nem mert azzal próbálkozni, hogy felnyomja az árat. Néhány perccel később Csubakka egy csavart plasztacél műtárgy – a szobor A dűne-tengeri ciklon nevet viselte –, egy különösen jellegtelen dantuini hologram, valamint egy erősen megrongálódott, de garantáltan eredeti taszken harci öv büszke tulajdonosa lett. Han a következő egy órában a korábban látott kövérkés kézen merengett. Bár az olyan emberek, akik annyira kövérek voltak, hogy csak lebegőszékekkel voltak képesek mozogni, korántsem voltak ritkának nevezhetők a galaxisban, az ilyen testméretekkel megáldott emberek csak nagyon ritkán merészkedtek a Tatuin izzasztó klímája közelébe, hacsak nem volt rá nagyon jó okuk. Ráadásul Leiát leszámítva kinek lehetett nyomósabb indoka annál, hogy részt vegyen a Killik alkony árverésén, mint Threkin Hormnak? Az Alderaani Tanács elnökeként a bolygó elveszett kincseinek felkutatása és védelmének biztosítása Horm feladatkörébe tartozott. Ha bárki más töltötte volna be ezt a tisztet, Han biztosan talált volna biztonságos módot arra, hogy tudassa vele: egy másik licitáló hasonló célokkal érkezett, mint ő – aki ráadásul az Új Köztársaság valamennyi forrása fölött rendelkezett.

Han azonban nem akart Hormnak segíteni. Sőt egyenesen azt kívánta, hogy Threkin Horm szenvedjen. Egy gazdag bothai vásárolta meg a szemét többi részét – egy tucat csillámüveg csempét, amelyek állítólag Jabba palotájából származtak –, csak azért, hogy végre lekerüljenek a színpadról. Majd Mawbo bejelentette, hogy hamarosan elkezdődik az utolsó tétel, a Killik alkony című műremek árverése. Mozgolódás neszei töltötték be a termet, amint a licitálók, illetve megbízottjaik a helyiség elülső része felé nyomultak. A legtöbb helyi árus távol maradt, és inkább megpróbálta felvenni az összegyűjtött kreditjeit, kivéve Kitster Banait, a barna bőrű árust, aki a holo-kockát bocsátotta árverésre. Banai a nézők első sorában helyezkedett el, olyan helyet választva magának, ahonnan jól láthatta a mohafestményt.

Han az adó-vevőjét használva odarendelte 3PO-t a fülkébe, míg Csubakka afféle biztonsági tartalékként a tömegben maradt. Ha a birodalmiak tudtak a festménybe rejtett kódról, akkor nem fogják jól viselni, ha végül nem ők nyerik meg az árverést. Amikor mindenki elfoglalta a helyét, Mawbo egy csábos mosoly kísérletében így szólt:

– Valamennyien felkészültek? – Válaszra sem várva a színpad hátulsó része felé intett. A nő rodiai biztonsági parancsnoka a kíséretével együtt lépett elő a holografikus városképből: egy tucat nagydarab, disznóképű, vibro-baltával felfegyverkezett gamorreai, valamint két termetes, sorozatlövő karabélyokat hurcoló ember férfi jelent meg. Őket követte Celia, aki mind a négy kezével a Killik alkony keskeny keretét tartotta, majd az egyik gamorreai őr által felállított állványra helyezte a festményt. Feszült figyelem töltötte be a színháztermet. Az alig ötven centiméter széles festmény túl kicsi volt ahhoz, hogy a teremben mindenki tisztán láthassa, ezért minden szem a mennyezet közelében lebegő hatalmas hologramra szegeződött. Látszott, hogy Kitster Banainak igazán kifinomult ízlése van, mivel egy kisméretű elektro-távcső segítségével inkább közvetlenül az eredeti festményt szemlélte. Mawbo egy ideig tanulmányozta az előtte egy sorban lévő vásárlókat, maid rámutatott a birodalmi őrparancsnokra.

– Nos, tábornok? Szeretné elkezdeni a licitet?

– Alezredes – javította ki. – Quenton alezredes. És negyedmillió kreditet ajánlok a festményért.

– Negyedmillió és egy – mondta Sligh azonnal. A nézők és a licitálók erre kuncogni kezdtek, és Han úgy gondolta, hogy a squibek éppen ezt akarták elérni.

– Kettőszáz-hetvenöt – mondta Quenton. Elfordította a fejét, és először a squibekre, majd a többi licitálóra nézett, amivel egyértelműen meg akarta őket félemlíteni. Amikor senki sem akart a szemébe nézni, végül visszafordult a színpad irányába. – Vagyis kettőszáz-hetvenötezer. – Mivel Mawbo nem olyasvalaki volt, aki élvezte, ha a saját színpadán állva szórakoztak vele, ezért mandulavágású szemét a tisztre szegezve így szólt:

– Pontosan tudom, hogy mire gondolt, tábornok! Ugye új köztársasági kreditben értette?

Bár a fülkéből Han csak Quenton tarkóját látta, a hirtelen beállt hosszú csend alapján feltételezte, hogy a birodalmi tiszt pontosan értette a sértést, mivel Mawbo gyakorlatilag megkérdőjelezte a fizetőképességét – ráadásul továbbra is olyan rangon szólította, amiről nagyon jól tudta, hogy nem helyes. Quenton végül így szólt:

– Az úgynevezett Új Köztársaságnak nincs jogosultsága, hogy krediteket állítson ki. Az egy illegitim kormány. A jelen árverésre az összeget arany peggat formájában fogjuk átutalni.

– Köszönöm. – Mawbo negédes mosolyt küldött a férfi felé, azonban túl hamar levette róla a tekintetét, ami elárulta az idegességét. – Ki kíván újabb ajánlatot tenni?

Quenton és testőrei látványosan lenéztek a licitálók sorára, és senki sem merte megtörni a csendet.

– A hutt-fajzat! – Leia előrehajolt, kezeivel az asztalra támaszkodva. – El akarja lopni!

– Ellopni? – 3PO megdöntötte a fejét. – Lehet, hogy rosszul hallotta, hercegnő. A parancsnok éppen most ajánlott érte majdnem háromszázezer kreditet.

– 3PO, ez felér egy rablással – mondta Han. Amikor senki sem mert újabb ajánlatot tenni, Quenton így szólt:

– A licit jelenleg kettőszáz-hetvenötnél áll, hölgyem.

Mawbo tüzes pillantást vetett rá, majd újra lenézett a licitálók sorára.

– A Killik alkony Ob Khaddor legkiválóbb és legkifinomultabb alkotása. Jól hallottam, hogy valaki háromszázat ajánlott érte? – Továbbra is csend volt. Leia felállt és odalépett a tükörmezőhöz.

– Hiba volt megbízni ezekben a squibekben. Hagyták, hogy a parancsnok megijessze őket.

– Adj még nekik egy kis időt! – mondta Han. – Még senki más nem tett újabb ajánlatot.

– És nem is fog! – Leia kisimította a ruháját, arra készülve, hogy kimenjen, és maga folytassa a licitálást. – Ez nem volt jó ötlet. Nem is tudom, hogyan hagyhattam, hogy rábeszéli arra, hogy megbízzam ebben a néhány rágcsálóban…

– Nyugodj meg, rendben? – Han megkerülte az asztalt, és megragadta a karját. – Megegyeztünk velük. Nincs az a birodalmi, aki el tudná ijeszteni őket. – Leia már majdnem kilépett a fülkéből, de megtorpant; viszont nem is ült vissza a kanapéra. A színpadon Mawbo nyíltan Quenton parancsnokot méregette.

– Rendben – mondta. – Kettőszáz-hetvenöt először…

– Kettőszáz-hetvenöt és egy! – Sligh egy másodperc szünetet tartott, majd büszkén hozzátette: – Úgy értem, kettőszáz-hetvenötezer-egyszáz… új köztársasági kreditekben. – A pontosítás hatására a Quenton túloldalán álló kubazból halk horkantás tört elő. Ezután Celia, aki még mindig a festmény mellett állt, két kezével a szája elé nyúlva próbálta eltitkolni, hogy kuncog. Ez azonban nyilvánvalóan nem sikerült neki, ami éppen elég volt ahhoz, hogy felszabadítsa a közönségben felgyülemlett feszültséget, amit Quenton nagy munkával felépített, és mindenki hangos nevetésben tört ki. Mawbo szélesen mosolygott. Láthatóan újra megtalálta önmagát, és ránézett a birodalmira.

– Kettőszáz-hetvenötezer-egyszáz; és most ön következik, Quenton alezredes!

– Háromszáz! – vágta rá Quenton. A kubaz így folytatta:

– Háromszázötven! – és az árverés végre elkezdődött. Az összeg hamar elérte az egymilliót, majd a kétmilliót is, és gyorsan haladt a hárommillió felé. A squibek csendben maradtak, és hagyták, hogy az összeg elérjen egy adott szintet, mielőtt újra aktívan licitálni kezdtek. Bár Han nem látta őket a sűrű tömegben, úgy képzelte, hogy élethűen játsszák a szerepüket, és leesett állal állnak a többi licitáló között. Miután Leia látta, hogy a squibek milyen okosan túljártak Quenton eszén, és újra megbízott bennük, csendben és türelmesen figyelte, amint az ajánlatok csillagászati nagyságrendbe értek. Titkon örült neki, hogy mások is olyan nagyra értékelték a műalkotást, mint ő maga, Han azonban tudta, hogy az aukció végén minden egyes kreditet sajnálni fog, amit az Új Köztársaság egyébként is igen szoros költségvetéséből erre a célra kell feláldozniuk. A licit éppen négymillió kreditnél járt, amikor egy kis szőrös kéz jelent meg Kitster Banai válla előtt.

– Itt lent… Van egy ajánlatom! – Emala olyan magasra ugrott, hogy kis hegyes fülei éppen kilátszottak a tömegből. – Ötmillió kredit! –  Mindenki a squibek felé fordult, Mawbo pedig a színpad széléhez lépett, és onnan nézett lefelé.

– Meg tudnátok ismételni?

– Nem hallottátok az első alkalommal? – hangzott Grees hangja, valahonnan Emala mögül. – Ötmillió új köztársasági kredit. Vagyis egy ötös, majd öt darab nulla.

– Hat – javította ki Emala. – Egy ötös, maid hat darab nulla. – Eközben Sligh teli pofazacskókkal óvatosan kiosont a nézelődők közül, belopakodott Han és Leia magánfülkéjébe, bebújt az asztal alá, majd valami csörömpölni kezdett a padlón. Han lenézett a padlóra, és látta, hogy az apró fickó kiköpi a pofazacskójában hozott kreditlapokat.

– Nem ártana, ha ledobnátok ezeket a szemétcsúszdán keresztül – mondta. – Méghozzá nagyon gyorsan!

Sligh kacsintott, majd otthagyta őket, Han pedig az asztal alatt heverő kreditlapokat bámulta. Kisvártatva Leia is letérdelt. Szabályosan leesett az álla, amikor meglátta a nagy halomban álló lapokat, maid egyszerűen elkezdte őket beleseperni a tenyerébe. Han csatlakozott hozzá, majd együtt dobták be őket a fülke szemétcsúszdájába, ahonnan egy vákuumcsövön keresztül egy központi megsemmisítő egységbe kerültek. Mire figyelmüket ismét az árverésre fordították, a rodiai biztonsági őr a fülkék irányából éppen Mawbo felé tartott a színpadon.

– Mi történik? – kérdezte Leia. Han megrázta a fejét.

– Valószínűleg azokkal a kreditlapokkal kapcsolatos a dolog, amiket most dobtunk ki. – Benyúlt a köpenye alá, és kicsit fordított az övén, hogy könnyebben hozzáférhessen a pisztolytáskájához. – Azt hiszem, jobb lesz, ha ellenőrzöd a fegyveredet. – A rodiai valamit súgott Mawbo fülébe, mire a nő a fontos személyiségek fülkéi irányába pillantott, bólintott, és a licitálók felé fordult.

– Mivel a licit során az ár hirtelen nagyon magasra ugrott, a tulajdonos azt kérte, hogy a licitálók igazolják, hogy valóban rendelkeznek a szükséges forrásokkal. – Han szinte észre sem vette a közönség egyetértő mormogását, illetve a licitáló ügynökök felsőbbrendűséget sugárzó pillantásait, amelyeket a squibek irányába küldtek, mert őt szinte sokkolta a hír, amit Mawbo közölt az imént.

– A tulajdonos? Threkin Horm a tulajdonos? – kérdezte elképedten.

– Nem tudhatjuk, hogy valóban Threkin van-e abban a fülkében. – Annak ellenére, amit mondott, Leia hangja szinte remegett a dühtől. – Az a kéz bárkié lehetett.

– Fogadni mernék rá, hogy Horm az. Egészen véletlenül nem az ő családja irányította az Alderaant kiszolgáló űrútvonalat?

– Legalábbis az egyiket.

– Azt, amelyiken az Alkony utazott? – Leia bólintott. Han felállt.

– Még esélyeket is tudnék mondani. – Leia megragadta a karját.

– Most meg hová mész?

– Megyek, megnézem magamnak azt a tolvajt. – Alig fejezte be a mondatot, Han máris észbe kapott, hogy jelenleg itt a Tatuinon sem a helyszín, sem az időpont nem ideális az igazságszolgáltatáshoz. A Chimaera még mindig bolygó körüli pályán állt, Mawbo fegyveresei minden ajtót ellenőriztek, és egy birodalmi beszivárgóegység tartózkodott a tükörmező másik oldalán, tőlük mindössze néhány méterre – a viszonyok tehát korántsem voltak tökéletesek a számonkéréshez. Ezért visszafordult, és komor hangon így szólt: – Csak szerettem volna meggyőződni róla, hogy kivel állunk szemben.

– Tudom. – Leia hangszíne elárulta, hogy egy szavát sem hitte el. – Hormmal majd akkor foglalkozunk, ha visszatértünk a Coruscantra. Tudjuk, hogy hol lakik.

– Igen. – Han visszaült a helyére. – És most már azt is tudjuk, hogy miből tudja kifizetni azt a luxuslakást.

A terem elülső részén az egyik rodiai elővett egy kommunikációs egységhez kapcsolt transzfertáblát, és egy kis emelőplatformon állva leereszkedett a színház fő szintjére. Két gamorreai várt rá a színpad mellett.

– Kérem, készítsék elő a kreditlapjaikat ellenőrzésre! – Mawbo egyenesen Emalára és Greesre nézett. – Amennyiben nem rendelkeznek annyi forrással, ami egy ötmillió kredites ajánlat fedezéséhez szükséges, kérjük kíméljenek meg bennünket, és maguktól távozzanak az árverésről. A későbbiekben maid kapnak tőlem egy italt.

Néhányan azonnal leléptek, de a squibek nem voltak közöttük. A rodiai biztonsági parancsnok és az őrök elkezdték végezni a munkájukat, és a licitálókat egyesével a nézőtérre küldték. A terem elülső részén mérges beszélgetés kezdett kialakulni, amikor néhány ügynök észrevette, hogy valaki ellopta a kreditlapjaikat. Mawbo gyors pillantást vetett a fontos személyeknek fenntartott fülkék irányába, bólintott, majd emlékeztette a licitálókat, hogy mindenki a saját biztonságáért felelős. Amikor néhány aqualish ezt sértésnek vette, és felosont a színpadra, az őrség két férfi tagja leadott rájuk egy sorozat bénítólövést, amitől azonnal összeestek. Az incidens hatására felgyorsultak az események.

A rodiai még mindig az ellenőrzéssel volt elfoglalva, amikor az egyik gamorreai elsodort egy aqualisht. Néhány további licitáló is meglepődve tapasztalta, hogy eltűntek a kreditkártyáik. Ezek minden további ellenállás nélkül elmentek a helyszínről – különösen, miután Mawbo a többi gamorreait is a színház földszintiére irányította. A squibeknél természetesen ott volt az a kártya, amit Han és Leia adott nekik. Amikor Quenton – aki mindvégig úgy viselkedett, ahogyan azt egy birodalmi tiszt számára a tankönyvek előírják felfedezte, hogy az ő kártyája is eltűnt, egyszerűen az egyik testőréhez fordult a tartalékért. Mire a kártyák ellenőrzése véget ért, egyedül a squibek, a birodalmiak, valamint néhány nagyon gazdag licitáló maradt versenyben. Leia árnyalatnyi bűntudatot tükröző pillantást vetett a hulladékeltávolító rendszer nyílására, de amikor megszólalt, a hangja egyértelműen megkönnyebbülésről tanúskodott.

– A squibieink nem játszanak tisztességesen.

– Ez a módszer a Tatuinon tisztességesnek számít.

Mihelyt Mawbo túllépett a sokkon, amit az okozott, hogy látta, a squibek még mindig a nézőtéren vannak, elfogadta az ajánlatukat. Az ár egyenletesen kúszott felfelé, minden alkalommal negyed millió kredittel. Mire elérték a tízmillió kreditet, már csak a squibek és a birodalmiak maradtak. Tizenkétmillió kreditnél Leia már láthatóan hunyorgott; nyilvánvalóan azt számolgatta magában, hogy az Új Köztársaságnak hány hadihajó, illetve rohamcsapat felfegyverzéséről kell lemondania annak érdekében, hogy visszaszerezze a Killik alkonyba rejtett titkos kódot. Tizenhárommillió kreditnél már az ajkait harapdálta.

– Drágám? – Leia elővette a titokban becsempészett lézerpisztolyát a combjára erősített tokjából, maid lecsavarta az egyik mű-lekkuját a nyaki részénél. – Milyen közel kell lenned hozzá, hogy eltaláld a festményt ezzel?

A csáp belsejéből előhúzott egy kis ezüstös gömböt, és az asztalra tette.

– Ó, tervezőm! – mondta 3PO. – Egy hődetonátor!

– Nyugi, aranypofa! Ez csak egy egészen kisméretű detonátor.

 Han felvette a detonátort az asztalról, megütögette vele a szarvait, maid sértődött hangon kérdezte: – Az meg hogy lehet, hogy nekem csak vibro-késeim vannak?

– Kisebbek a szarvaid. – Leia hangja türelmetlenül hangzott. – Milyen közel?

Han egy pillanatra átnézett a tükörmezőn, és úgy tett, mintha felmérné a helyzetet, a valóságban azonban csak gondolkodott. Ha valamilyen csoda folytán esetleg túlélnék a robbanást, tudta, hogy Leiát rettentően bántaná, ha a festmény elpusztulna – különösen, hogy ő adta ki a megsemmisítésére vonatkozó parancsot. Ráadásul Han tényleg szerette volna, hogy Leia visszaszerezze a képet – még akkor is, ha nem viheti haza, hiszen egy új köztársaságbeli múzeumban bármikor láthatná. Feldobta a detonátort a levegőbe, majd elkapta.

– Mennyi időnk van?

– A kártya csak tizenötmillió kreditig van engedélyezve – mondta Leia. – Sajnálom. Soha nem gondoltam volna, hogy a licit akár ennek az összegnek a felét is elérheti, de mivel a birodalmiak is itt vannak…

– Nos igen, erre a részre később még vissza kell térnünk. – Han bedugta a detonátort a zsebébe, majd az asztalon heverő mű-lekkura mutatott. – Jobb lesz, ha azt most szépen visszateszed.

Han és Leia a protokoll-droidot hátrahagyva – továbbra is mint hegyes fogú devaroni és twi’lek kísérője – Horm fülkéje felé indultak. Alig fordultak a tükörmező felé, Horm két ember testőre azonnal előrelépett, és megakadályozta, hogy továbbmenjenek. Mindketten a pisztolytáskájukban lévő sugárvetőjükön nyugtatták a kezüket, és ránézésre sokkal természetesebben viselték a csillámselyem öltönyöket, mint Mawbo emberei. A legmagasabb testőr a színház hátulsó része felé intett.

– A frissítők abban az irányban vannak, barátom.

– Az az ember, akit én keresek, oda nem is férne be, barátom. – A licit már tizennégymillió kreditnél járt, amitől a közönségnek már a lélegzete is elakadt. Han az őrökön átnézve közvetlenül saját, devaroni tükörképéhez beszélt. – Jobban tenné, ha beengedne minket, Horm, kivéve, ha azt szeretné, hogy mindenki megtudja itt a színházban, hogy valójában ki árulja a festményt. – Pillanatnyi tétovázás után húsos kéz jelent meg a tükörmezőben, és intett nekik, hogy menjenek be. A fülkében egy sápadt, hutthoz hasonlóan amorf emberi test töltötte ki a nagy teljesítményű lebegőszék biztonsági rácsai közötti teret. Rövidre vágott vörösbarna haja, és alaktalan, húsos orra egyértelművé tette, hogy Threkin Horm van a fülkében. Barna gombszemeit Hanra és Leiára emelte, de látszólag nem ismerte fel őket.

– Miből gondolják, hogy itt bárkit érdekelne, hogy ki árulja a festményt? – Horm nem kínálta őket hellyel, bár nem is lett volna rá módja. Az asztalt és a kanapét eltávolították a fülkéből, hogy helyet biztosítsanak a lebegőszéknek. – A Tatuin híres arról, hogy itt nem szeretik a kérdéseket.

– Nem hiszem, hogy itt bárkit érdekelne – mondta Leia hidegen. – Viszont a Coruscanton van egy tanács, aminek tagjait kifejezetten érdekelné, hogy az elnökük hogyan kezeli az Alderaan elveszett kincseit.

Horm széttárta a karjait.

– A tanácsnak megvannak a maga kiadásai.

– Nem olyan sok. – Leia mű-lekkuinak végei szabályosan remegtek a dühtől. – Az Új Köztársaság biztosítja az irodaterületet, a túlélők adományai pedig jócskán meghaladják a fizetéseket és egyéb kiadásokat. – Horm megértően mosolygott, majd jelzett a testőröknek, hogy hagyják el a fülkét, és rámutatott a falon egy kapcsolóra.

– Aktiválják a hangszűrőt! – Miután Leia engedelmeskedett, Horm szemei keskeny sávokká szűkültek össze. – Ahhoz képest, hogy maga egy twi’lek, meglepően sokat tud az Alderaan dolgairól.

– Szeretünk utánanézni a dolgoknak – mondta Han. Mivel a licitálás már tizennégy és fél millió kreditnél járt, az árverés mindjárt véget ér. – Most pedig választhat.

– Mennyit akarnak? – kérdezte Horm. – És figyelmeztetem magukat, hogy ha túl magas összeget…

– Nem lesz magas – vágott közbe Han. – Mindent megtarthat.

– Igazán? – Horm felvonta a szemöldökét. – Akkor miért vannak itt?

– Mert a festmény nem kerülhet a birodalmiak kezébe! – mondta Leia. – Magának mint alderaaninak, ezt meg kell értenie.

– A lelkiismeretemre akarnak hatni? – mosolygott önelégülten Horm. – Mi ez, zsarolás?

– Az életösztönére szeretnénk hatni – mondta Leia. – Ha a tanács megtudja, hogy mit művelt, csalással fogják megvádolni.

– Ha pedig rájönnek, hogy a birodalmiaknak adta el a Killik alkonyt – tette hozzá Han –, valaki esetleg fel fog bérelni egy fejvadászt. Vagyis két választása van: vagy rejtőzködve fogja leélni rövid hátralévő életét, vagy pedig elsétálhat – megvárta, hogy éppen hol járt az aukció – tizennégy és háromnegyed millió kredittel. Döntse el most azonnal, mert az árverésnek mindjárt vége.

Horm egy pillanatig méregette Hant, majd kicsit lehajtotta az arcát, afféle bólintásként.

– Nagyon jó. – Miközben előrehajolt, hogy kinyújtsa a kezét a tükörmezőn keresztül, hogy odaintse magához a testőröket, a széke nagyot szisszent. – Egyébként is zavart a birodalmiak jelenléte. – Az egyik testőr belépett a fülkébe. Mire Horm kiadta az utasításait, a licit már tizennégymillió-kilencszázezer kreditnél járt. Grees a lehető legtermészetesebb hangon közölte:

– Tizenöt… – A közönség izgatott morajlásban tört ki, ami egy időre megfojtotta a további liciteket, ugyanakkor hagyott időt arra is, hogy Horm testőre odaérjen a színpadhoz. Mawbo felemelte a kezét és csendet kért, de a tömeg nem akart reagálni. Han magában megköszönte nekik az engedetlenséget. A testőr a színpad hátsó részéhez ment, ahol az egyik gamorreai megállította, aki csak annyit fogott fel a neki adott parancsból, hogy senkit sem engedhet fel a színpadra. Végül egy rodiai is észrevette, és odament hozzá, hogy beszéljen vele. Ekkorra Mawbónak is sikerült lecsendesítenie a tömeget. Vérbeli műsorvezetőként először drámai hatásszünetet tartott, majd újra Greesre nézett.

– Azt hiszem, mindannyian tudjuk, hogy hol áll az árverés, de a biztonság kedvéért megismételnéd?

– Tizenötmillió kredit. – Grees pontosan úgy beszélt, mint aki minden további nélkül szeretné folytatni a licitálást. – Természetesen új köztársasági kreditekben. – A biztonsági parancsnok átsétált a színpadon. Minden szem ráirányult, kivéve Kitster Banait, aki azóta le sem vette elektro-távcsövét a Killik alkonyról, amióta Celia behozta a terembe.

Quenton hozzáérintette az egyik ujját a füléhez, maid Horm fülkéje felé pillantott. A csoportjából valaki nyilvánvalóan rájött, hogy Han és Leia mit kereshet ott. Quenton felnyújtotta a kezét.

– Tizenötmillió és ötszázezer! – Mawbo már majdnem fogadta az ajánlatot, azonban a rodiai az utolsó néhány lépést egy nagy ugrás formájában tette meg, és elkapta a kezét. Valamit a fülébe suttogott, aminek hatására az egész helyiség kíváncsi duruzsolásban tört ki. – Tizenöt és öt – ismételte meg Quenton. Amikor Mawbo nem fogadta az ajánlatát, Quenton mondott valamit a gallérjába. Egy tucat jó erőnlétben lévő ember lendült mozgásba a terem szélein – nem szaladtak, de vállukkal tolakodva határozottan haladtak a színpad irányába. Valamennyien nagy darab emberek, illetve más, hasonló testfelépítésű fajok tagbaszakadt egyedei voltak. Egyik kezüket a köpenyük, zubbonyuk vagy dzsekijük alatt tartották – a ruházatuk pedig elég bő volt ahhoz, hogy elrejtsen egy fegyvert.

– Vissza a megfélemlítés taktikájához – mondta Han. Felhívta Csubit és arra kérte, hogy próbáljon meg feltűnés nélkül a birodalmiak mögött maradni, maid előhúzta a sugárvetőjét. – Mikor fogják már végre megtanulni?

Horm szeme elkerekedett a félelemtől.

– Hol… hogy… nem is lenne szabad fegyvert viselniük!

– Igazán? – Leia szintén előhúzta a pisztolyát a combján lévő rejtekhelyéről. – Majd emlékeztessen rá legközelebb!

A színpad előtt Quenton újra megismételte az ajánlatát – ezúttal fenyegető felhanggal.

– Az ajánlatom jelenleg tizenöt és félmillió krediten áll, hölgyem! – Mawbo rápillantott, majd felnézett a beszivárgó egység tagjaira, amint a színpad felé nyomultak. Sötét szemei szikrázni kezdtek a haragtól, arckifejezése azonban kiolvashatatlan maradt. Közben azt mérlegelte, hogy milyen ára lenne, ha ellenszegülne a Birodalomnak, illetve mekkora kárt szenvedne a saját hírneve, ha hagyná, hogy Quenton az orránál fogva vezesse. Mivel nem tudták felülmúlni a tiszt ajánlatát, a squibek csendben várakoztak, miközben továbbra is teljesen magabiztosnak tűntek. Mawbo arckifejezése megváltozott, és Han azonnal tudta, hogy sikerült eldöntenie, melyik rossz döntés kerülne többe a számára.

Szembenézett Quentonnal.

– Azt az utasítast kaptam, hogy fogadjam el a squibek legutolsó ajánlatát. – A teremben mindenkinek elakadt a lélegzete, Mawbo pedig Horm fülkéje irányába nézett. – A tulajdonos úgy döntött, hogy gyalázatos dolog volna annak a Birodalomnak eladni a festményt, amely elpusztította Alderaant. – A squibek örömtelien ujjongtak, összeölelkeztek és szoros kört formáltak, miközben saját nyelvükön nevetgéltek és cincogtak, és önelégülten mosolyogtak Quentonra. Quenton szemei szinte villámokat szórtak feléjük, majd valamit mondott a gallérjába. A beszivárgó egység tagjai szaladni kezdtek, félrelökték vagy egyszerűen a padlóra teperték a közönséget, és a hátukon lépdelve haladtak tovább. A tömegben kitört a pánik. A nézők elkezdtek a kijáratok felé nyomulni, ami szinte vánszorgássá lassította az egység előrehaladását. Csubakka, aki fél méterrel a tömeg fölé tornyosult, ijedtnek és zavarodottnak tűnt, miközben a birodalmiak mögött próbált meg utat törni magának. Mawbo a színpad elejéhez rendelte a gamorreaiakat, maid Celiához fordult.

– Vidd a festményt a… – Valahonnan mélyről a színpad mögül egy sor mély dobbanás hallatszott, amit meglepett kiáltások és lézerlövedékek sivítása követett.

– Mi volt ez? – kérdezte Horm, miközben lebegőszéke hangosan sziszegett, ahogy előrehajolt. – Robbanások?

– Az biztos, hogy nem taps volt – mondta Han. – Quenton csapata közeledik. – Horm aktiválta az adó-vevőjét, és mindkét testőrét a színpadra küldte, hogy segítsenek őrizni a mohafestményt. A színpadon Mawbo arca valósággal eltorzult a dühtől. Intett Celiának, hogy várjon – szükségtelenül –, maid visszafordult Quentonhoz. A squibek nem vártak senkire: elszökkentek a testőrök mellett, és megrohamozták az őrparancsnokot.

– Tolvaj!

– A festményünk! – Quenton sikoltva és hadonászva a földre rogyott. Két testőre megfordult, hogy a segítségére siessenek. Kinyújtott karjaikat lefelé lendítették, hogy aktiválják az alkarjukon viselt, rugós karhoz erősített pisztolyokat. Emala felnyúlt, és félrelökte az ezüstszínű fegyvert, ami az első őr kezében jelent meg, és a második őr ellen fordította. Nem hallatszott hang, és nem látszott villanás, a férfi mégis felordított. A torkához kapott és összeesett.

Mawbo elborzadva szemlélte az eseményeket a színpadról.

– Állj! Ne itt! – kiáltotta, de mindhiába. A megmaradt testőr lerángatta Greest és Slighot Quentonról, majd vadul rázni kezdte őket, és megpróbálta eltörni a nyakukat. Emala térden lőtte a testőrt, mire az eldobta a két squibet, a lábához kapott, előredőlt, és nem mozdult többé. Még több lövés hallatszott a színpad mögül, ezúttal közelebbről. Mawbo őrségének ember tagjai elővették a sorozatlövő karabélyaikat, és eltűntek a holografikus városképben. Egy kósza lézersugár süvített ki a hologramból, és eltalálta a Celia feje fölött lévő drapériát. Celia felsikoltott, a festményt a sorsára hagyva a padlóba rejtett lift felé szaladt, és eltűnt a színpad alatt. Quenton feltápászkodott, segítségért kiáltott, majd beszivárgó egységét arra utasította, hogy fogják el a squibeket. Emala hangosan füttyentett, a rágcsálók pedig egy csapásra eltűntek szem elől. Mawbo átvette az irányítást Celiától és a színpad hátsó széle felé rohant, gamorreai őreit pedig a színpad szélén hagyta, hogy biztosítsák az előteret. Han azonban nagyon jól tudta, hogy tucatnyi gamorreai őr nem veheti fel a versenyt egy birodalmi beszivárgó egységgel.

– Fedezz! – Han kilépett a fülkéből, és azonnal apró nyilak húztak el a feje mellett. Térdre rogyott, és miközben megpróbálta azonosítani támadójának hollétét, tompa puffanást hallott az egyik műszarva felől. Leia titkos lézerpisztolya színes fénycsíkokat kezdett ontani a válla fölött, majd egy apró kéz galléron ragadta, és visszahúzta a fülkébe.

– Mi az, egy gundarkhoz mentem feleségül? – kérdezte Leia, miközben mellette guggolt. Még több nyíl szállt el a fejük fölött, maid Horm többször felsikoltott. A sikolyokat követő, szörnyű fájdalomról tanúskodó hörgésből ítélve a birodalmiak valamilyen gyorsan ható neurotoxint használtak. Csubakka a pánikba esett tömeg szélén bukkant fel, egy kuati arisztokrata és a szeretője mögött. A vuki egymáshoz ütötte a fejüket, és mialatt összerogytak, látni lehetett, hogy a koponyájukon riasztóan mély horpadás keletkezett. Csubakka győzedelmesen morgott, majd félreugrott egy sereg nyíl elől. Egy rendkívül izmos, festetlen vászonzubbonyt viselő férfi mellett találta magát, de nem sokat teketóriázott: a birodalmit az egyik, fegyverét a másik irányba repítette. Újra nyilak záporoztak Csubakka irányába.

Han a tekintetével követte a lövedékeket, és miután sikerült azonosítania, hogy a forrásuk a Horméval szemben lévő fülke, a tükörmezőn keresztül kilőtt néhány sugárnyalábot abba az irányba. Végül sikerült eltalálnia a sugárzó kapcsolódobozát, és egy csillámló estélyi ruhába öltözött nő vált láthatóvá, amint az asztalon térdelve egy nyílvetőt tartott a kezében. A nő a fülke hátsó részébe vetette magát, azonban Leia gyorsabb volt, és a nő összeroskadt, mielőtt elérte volna a kanapét. Csubakka hálásan üvöltött. Megragadta az egyik birodalmit, és pajzsként maga előtt tartva megpróbált utat törni magának Horm fülkéie felé. Quenton beszivárgó egységének maradéka végül kijutott a sikítozó tömegből, és mindenfelé nyilakat kezdtek lövöldözni. A gamorreaiaknak nem volt esélyük, hogy lecsapjanak rájuk, mielőtt elestek, Han és Leia pedig Horm lebegőszéke mögött talált menedéket. Han oldalra nyúlt, és észrevette, hogy éppen el tudja érni az irányító panelt.

– Maradj mellettem! Van egy tervem.

– Han! – Han már majdnem beindította a széket, de megtorpant.

– Igen?

– Mit művelsz?

– Már amúgy is halott. – Han megragadta a férfi egyik vastag csuklóját, és megpróbálta kitapintani a pulzusát. – Legalábbis azt hiszem.

– Igen… egy gundarkhoz mentem feleségül. – Leia lehúzta a kezét. – Használd a detonátort. – Han megrázta a fejét.

– Nem akarod megtenni… Ismerlek.

– És mit gondolsz, hogyan fogom érezni magam akkor, amikor a birodalmiak feltörik az Árnyékhálózat kódját, és elkezdik kivégezni az ügynökeinket? – Leia kivette a detonátort Han zsebéből, és aktiválta. – Ezek szerint nekem kell eldobnom?

– És még te mondod, hogy egy gundarkhoz mentél hozzá!

Han elvette a detonátort a feleségétől, kilesett a szék fölött, és látta, amint az első rohamosztagos megjelent a színpad hátuljánál. A Killik alkony még mindig az állványon volt.

– Tizenöt másodperc, tizennégy… – számolt vissza Leia.

– Remélem, hogy azok a rohamosztagosok igazi művészetkedvelők, mert ez lesz az utolsó dolog, amit…

– Han! – Han felállt, és eldobta a detonátort. Egészen addig nem látta a squibeket, amíg a detonátor földet ért és elkezdett gurulni a Killik alkony felé. A squibek a színpad másik széle felé másztak. Han kirohant a fülkéből.

– Emala, Sligh… a detonátor! – Rámutatott az ezüst gömbre, ami a festmény felé gurult. A squibek odanéztek… és a rohamosztagosok is. A squibek elöl ugrottak le a színpadról, a rohamosztagosok pedig a Városhologram felé hátráltak, miközben vadul tüzeltek Han irányába. Ezután egy sötét hajú férfi jelent meg, aki ugyanazon a liften emelkedett fel a színpadra, aminek a segítségével Celia az imént elmenekült.

– Ne! – ordította Han. – Deto… – A férfi felugrott a színpadra, elrúgta a detonátort a színpad elejéhez, lekapta a Killik alkonyt az állványáról, és a túlsó sarok felé rohant. Han felpillantott a színpad fölött kivetített hologramra, és azonnal felismerte a tökéletesen ápolt frizurát. – Kitster Banai?

Leia megragadta Han gallérját, és berángatta a mögöttük lévő fülkébe – ezért már nem láthatták, hogy Banainak sikerült-e élve kijutnia. Nem láttak mást, csak a felrobbanó detonátor fehér villanását.