Tizenharmadik fejezet 

A kis csapat Anchorhead felé sietett, de nem azért, mert közel volt, és nem is azért, mert rendelkezett kórházzal. Azért tartottak Anchorhead felé, mert Jula Darklighter állította, hogy a Sidi Driss fogadó az egyik legbiztonságosabb hely a Nagy Sóstó területén Han számára, hogy egy kicsit összeszedje magát – és egyben a legkényelmesebb is. További nyomós oka volt az úti céljuk kiválasztásának az, hogy a squibek szerint az ígérkezett a legbiztosabb módnak Kitster Banai és vele együtt a Killik alkony megtalálásához, ha Anchorheadben várnák meg a java homoksiklót.

Azonban jelenleg nem a küldetés volt a legfontosabb. Leia a Sidi Driss egyik padlószint alá süllyesztett, huttokra szabott méretű medencéjében fürdőzött. A medence kiegészítői polírozott zöld-acélból készültek, a csempéket kézzel festett, kobaltkék és króm-vörös stilizált virágfigurákkal díszítették. A medencéhez bőrradír, masszázs és bőrcsiklandozó is tartozott, valamint egy testre csatlakoztatható szívócsőkészlet, amiknek a funkcióját Leia csak találgatni tudta. Bár a víz a Tatuinon olyan sokba került, mint az endori bor, mégis úgy ömlött ki a fúvókákból tűzforrón vagy éppen jéghidegen, buborékokkal dúsítva vagy simán, vagy pedig több-száz-féle illóolajjal vagy balzsammal kiegészítve, mintha egy vízi-világon lettek volna. Afféle extra kényelmi szolgáltatásként a vizet a Tatuin bármelyik vadvirágának illatával is lehetett dúsítani, ami azt jelentette, hogy legalább egy tucat különféle illatból lehetett választani.

Leia mindezt egyedül volt kénytelen élvezni, amíg Han a szomszéd szobában hidratáló infúzióra kötve aludt. A szoba tiszta és hűvös volt, de Han úgy feküdt ott, mint egy roncs. Leiának fájt belegondolni, hogy mi mindenen mehetett keresztül, miközben Kitstert és a festményt üldözte, de a lényeg, hogy végre biztonságban volt, és elkezdett regenerálódni. Leia végtelenül hálás volt ezért az Erőnek. A folytatáson gondolkodott. Most, hogy a megpróbáltatások véget értek, inkább hálát érzett, mint ijedtséget. Mégis, Han volt az, aki megpróbálta visszaszerezni a festményt, és Leia belátta, hogy ezúttal hagyta, hogy a hivatali feladatai fontosabbak legyenek, mint a házasságuk – már megint.

Lehet, hogy nem olyan mértékben, mint a Hapan-krízis során, és lehet, hogy Han valóban részt akart venni ebben a küldetésben, de Leia nem akarta, hogy a férje egy olyan kormány ügyei miatt kockáztassa az életét, amit többé már nem tisztelt. Ez gyakorlatilag olyan volt, mintha kihasználta volna. A legegyszerűbb megoldás természetesen az lett volna, ha valahogy távol tarthatná Hant az Új Köztársaság ügyeitől. Leia persze tudta, hogy erre körülbelül annyi az esély, mint egy felhőszakadásra a Tatuinon. Ha egy tucat parszeken belül valami probléma adódott, az biztos, hogy Han Solo megtalálta. Leiának inkább mindent meg kell tennie, hogy vigyázzon rá ahogyan ő is tudta, hogy Han is meg fogja védeni minden bajtól. Már most is elég jól tudott lőni, ráadásul gyorsan járt az esze, és jó érzéke volt a tárgyaláshoz bármilyen körülmények között. Ezenkívül, a közelmúltban átélt két látomása kapcsán azt is felismerte, hogy sokkal fogékonyabb az Erőre, mint azt korábban hajlandó lett volna bevallani. Az egyetlen probléma az volt, hogy nem tudta elhessegetni magától azt a képet, amelyen az ikernapok bámultak rá az űr sötét mélyéről. Nem tudta elfelejteni azokat a kegyetlen szemeket, amik a fekete csuklya alól néztek, és a sötét maszk által takart arcot sem.

Az Erő veszélyes szövetséges volt, és Leia érezte, hogy még nem áll készen arra, hogy teljes mértékben elfogadja. Amikor az apjára gondolt, mindig Darth Vadert látta maga előtt, amint felügyelte a kínvallatását, vagy amint mögötte állt, amikor az Alderaan megsemmisült, vagy amint elrendelte Han karbonitba fagyasztását. Nem, Leia még nem érett meg arra, hogy Jedi-tanítvány legyen belőle, és lehet, hogy soha nem fog megérni rá. Még mindig tele volt haraggal… és félelemmel. Amikor leendő gyerekeire gondolt, bennük is Darth Vadert látta. A hőérzékeny fúvókák aktiválódtak, és hideg vizet kezdtek beengedni a medencébe, ami arra utalt, hogy Leia olyan régóta ült a vízben, hogy az átvette a szoba melegét. Felemelte a kezét, és ahogy ránézett a tenyerére, tíz ráncos darwiki tapadókorongot látott az ujjbegyei helyén, ami alapján egyértelmű volt, hogy már éppen elég időt töltött a vízben. Felállt és felsétált a hutt rámpán a szárítókhoz, beállította az erős fokozatot, és figyelte, ahogy libabőrös lesz, miközben a kellemesen hűvös levegő megszárította a testét. Leia magára öltött egy köntöst, és kicserélte Han infúzióját. Nagyon vágyott rá, hogy lefeküdjön mellé, és szorosan hozzásimuljon, de túlságosan zaklatott volt ahhoz, hogy aludjon, és csak zavarta volna őt. Ráadásul minél mélyebben aludt most, annál nagyobb biztonságban lesznek holnap. Mivel mindenütt birodalmiak rohangáltak, minél tovább maradtak egy helyen, annál könnyebben azonosíthatták és foghatták el őket.

Megcsókolta a férje borostás arcát, majd kisétált a hálószobából, és becsukta maga mögött az ajtót. A nappali egy teljes szórakoztató-központtal volt felszerelve, de Leia nem foglalkozott vele. Inkább az asztalra nézett, ahol ott feküdt a napló, a pisztolya, a hordozható holo-vetítő, két-három tartalék tápegység, valamint néhány olyan személyes tárgy, amit nem akart a terepsiklóban hagyni. Azóta bele sem nézett a naplóba, amióta elindultak megkeresni Hant. Akkor nem volt rá ideje de most, hogy egyedül volt a nappaliban, nem tudott ellenállni a kísértésnek. Leült egy székre, és utasította a naplót, hogy ugorjon a következő bejegyzésre. A nagyanyja képe azonnal megjelent a kijelzőn, és beszélni kezdett – a nagyanyja, egy barna bőrű asszony, akinek Leia még a nevét sem tudta.

18:15:05

– A jedi Tanács továbbra sem adott tájékoztatást a nabooi csatában történtekről. Watto őrjöng a dühtől, és azt mondja, hogy ha nekem volt száz kreditem arra, hogy üzenetet küldjek nekik, akkor talán ők is rászánhatnának ugyanennyit, hogy válaszoljanak. Aggaszt, hogy ilyen sokáig húzzák a választ. Három nap elég kellene, hogy legyen ahhoz, hogy kitalálják, ott voltál-e a Naboon, és hogy életben vagy-e. 

Amint Leia a következő bejegyzéshez ért, az ajtó figyelmeztetően zümmögni kezdett. Megállította a lejátszást, és miközben az ajtóhoz sétált, a nagyanyja képe a napló kijelzőjén maradt. A biztonsági képernyőn egy cserzett bőrű, kerek arcú, homokszínű hajú nő képe jelent meg. Egy tálca felszeletelt gyümölcsöt és egy jeges frizt tartott a kezében. Leia ajtót nyitott, oldalra lépett, és megszólalt:

– Dama, ez nagyon kedves magától. – Dama volt a Sidi Driss tulajdonosnője, egyben a néhai Beru néni húga. Jula Darklighter biztosította Leiát, hogy Dama megbízható és tud titkot tartani – különösen, ha a birodalmiakról volt szó, mert gyűlölte őket, amiért megölték a nővérét és Owen Larst. Leia úgy tudta, hogy a Sidi Driss egy átlagos farm volt Anchorhead szélén, amikor Dama megismerte a férjét, miközben egy alkalommal elkísérte Berut Owenhez. Néhány hónappal később összeházasodtak, és lassan elkezdték átalakítani a haldokló párafarmot elegáns fogadóvá és vízi-paradicsommá. Dama belépett a szobába és letette a tálcát a napló mellé az asztalra.

– Nagyon szívesen – felelte. – Gondoltam, biztos szívesen fogyasztana egy kis gyümölcsöt.

– Most, hogy végre megfürödtem, igen – ismerte el Leia, és magához vett egy szelet pallie-t. – Van valami hír a homokkúszóról?

– Még semmi, de biztos vagyok benne, hogy ma estére befut. Egy karaván várakozik egy páracsapda-szállítmányra, és a javákra nem jellemző, hogy megváratnák az ügyfeleiket.

– Jula és Silya biztonságban elindultak? – Dama bólintott. – Szétszerelték a keresőszenzorokat, és eltávolították a mentésre utaló feliratokat. Ha esetleg megállítanak őket a birodalmiak, letagadnák, hogy valaha is találkoztak. Jula azt mondta, hogy holnap üzenetet fog küldeni Tamorának, de azt nem tudom, hogy mennyire lesz őszinte. Ha Tamora elkezdene összevissza szaladgálni Mos Espában azzal a céllal, hogy egy mentőakcióhoz keres embereket, a birodalmiaknak nem lenne nehéz dolguk kitalálni, hogy kit keres. – Miközben Dama beszélt, a pillantása a naplóra esett, egy másodpercre rámeredt, majd elpirult, és gyorsan máshová nézett. – Sajnálom – mentegetőzött. – Kérem, ne gondolja, hogy kíváncsiskodom.

– Semmi baj – nyugtatta meg Leia. – Nem éppen állami titok, csak egy napló, amit Silya Darklighter bízott rám, hogy adjam oda Luke-nak.

– Tényleg Silyától kapta? – kérdezte Dama a szemöldökét felvonva.

– Azt mondta, hogy a lánya találta egy páracsapda mellett. Az biztos, hogy elég sok adathibát tartalmaz, ami alátámasztja a történetet.

– Persze, ez így érthető – mondta Dama, és láthatóan nyugodtabb lett. Most Leián volt a sor, hogy meglepődjön.

– Ezt hogy érti? – Dama egy pillanatra ránézett a képre, és bólintott.

– Az ott Shmi.

– Shmi? – kérdezte Leia.

– Shmi Skywalker – közölte Dama, és felnézett.

– Maga ismeri ezt az asszonyt? – kérdezte Leia.

– Nos, nem mondanám, hogy ismertem. De pár alkalommal találkoztam vele, amikor néha elkísértem Berut Owenhez, még mielőtt összeházasodtak. – Az emlék felidézésétől Dama valamiért elpirult, de aztán elmosolyodott, és nem fordult el. – Az lett volna a dolgom, hogy vigyázzak rá, de az az igazság, hogy sokkal több időt töltöttem Anchorheadben a kedvesemmel, mint a farmon.

– Nem értem – mondta Leia a fejét csóválva.

– Shmi Owen anyja volt, vagyis igazából a mostohaanyja. A vér szerinti anyja meghalt, amikor Owen még fiatal volt.

– Most már végképp nem értem a dolgot. Ez a nő egy rabszolga volt Mos Espában… – Leia egy pillanatra elhallgatott, majd megkérdezte: – Ő volt Anakin Skywalker édesanyja, nem igaz?

– Én is így tudom, de én soha nem találkoztam Anakinnal – közölte Dama, azzal leült a Leia melletti székbe, és közben szerepet váltott: fogadósból újdonsült barát lett belőle. – Már azelőtt elment, hogy Beru megismerkedett Owennel. Azt hiszem, jobban tette volna, ha az anyjával marad.

– Ennél talán nem is lehetett volna enyhébben fogalmazni – felelte Leia az asszony képét tanulmányozva. A nagyanyjáét, Shmi Skywalkerét. – Lát közöttünk bármilyen hasonlóságot?

Dama megfogta Leia kezét, és még csak rá sem pillantott a naplóra.

– Már abban a másodpercben láttam – válaszolta halkan –, amikor Jula belépett magával az előtérbe. Ha nem mondta volna, hogy helyezzem el magukat a luxusszárnyban, és tartsam titokban az ittlétüket, akkor is láttam volna valamit a szemében.

– Igazán? A szememben? – kérdezte Leia. Ez nem volt annyira jó hír, mint azt Dama gondolta. Töltött magának egy pohár frizt, kissé megnedvesítette kiszáradt száját, majd folytatta: – Még mindig nem értem, hogyan lett Shmi Owen mostohaanyja.

– Owen apja megvette Wattótól.

– Megvette? – Leia gyomra összeszorult. – Vagyis Luke Owen és Beru tulajdona volt? – Az a gondolat is felmerült benne, hogy talán valamikor régen ő is a Larsoké volt. Elképzelte, hogy kisgyermekként eladták valami csempésznek. Ez magyarázatot adott volna arra, hogyan szakadt el Luke-tól. Dama azonban összezavarodott a kérdéstől.

– Mi az, hogy a tulajdonuk volt? Ezt miből gondolja?

– Talán rosszul tudom, hogy a rabszolgák gyermeke a tulajdonosaikat illeti? A Külső Gyűrűvel kapcsolatos emlékeim meglehetősen homályosak, de valamiért úgy emlékszem, hogy a legtöbb alkalommal…

– Shmi nem volt Cliegg rabszolgája! – közölte felkacagva Dama. – Miből gondolja? Megvette Wattótól, aztán elvette feleségül. Ez azután történt, hogy Anakin felszabadult, és Jedi lett belőle.

– Értem. – Leiának eszébe jutottak Shmi erőfeszítései, hogy megtudja, mi történt a fiával. – Látta még valaha a fiát?

Dama megvonta a vállát, és rámutatott a naplóra.

– Azt hiszem, ezt onnan kell megtudnia – felelte, majd rátette a kezét az asztalra, és már indulni készült, amikor eszébe jutott valami. – Ha jól tudom, a nővérem találkozott egyszer Anakinnal, miután Jedi lett belőle, és visszatért, hogy megmentse az édesanyját a buckalakóktól.

– A nagyanyámat elfogták a taszkenek? – kérdezte Leia, és szempillantás alatt megdermedt.

– Attól tartok, igen – válaszolta elkomorodva Dama.

– De Anakin, az apám, visszatért és megmentette. – Leia azért fogalmazta meg így a kijelentését, mert azt akarta hinni, hogy így történt. – Megmentette. – Dama felállt, majd kedves hangon így szólt:

– Visszahozta. – Leia vállára tette a kezét. – Azt már nem tudom, hogy életben volt-e, amikor Anakin rátalált. Beru soha nem beszélt róla, hogy mit mondott nekik. De amikor megérkeztek a farmra, már nem élt.

Leia azon kapta magát, hogy alig kap levegőt, annyira összeszorult a torka.

– Azután mi történt? – préselte ki magából nagy nehezen.

– Shmit eltemették, Anakin pedig elment.

– A párafarmon? – kérdezte Leia. – Ott van a sírja?

– A homokgát nyugati szélén túl. Cliegget is oda temették. Régen szerettek ott állni és nézni, ahogy az ikernapok lenyugszanak.

– Nem láttam ott sírköveket.

– Miután Luke megérkezett, láttam, hogy már nincsenek ott a sírkövek – magyarázta Dama a fejét csóválva. – Beru csak annyit mondott, hogy Owen nem akarta, hogy bárki is tudja, hol van Shmi sírhelye. – Leia egy pillanatra elhallgatott, és megpróbálta felfogni mindazt, amit most hallott. Végül felnyúlt, és megveregette Dama kezét.

– Köszönöm, hogy időt szánt rá, hogy beszélgessünk, Dama. Későre jár, és tudom, hogy még sok dolga van.

– Nem vészes – válaszolta Dama, azzal kivett a zsebéből egy adattáblát, és az asztalra helyezte. A kijelzőjén a Sidi Driss előterének képe volt látható. – A biztonsági kamerákhoz van kapcsolva. Húsz kamera, mind rejtett. Adtam egyet Csubakkának is. Gondolom, nem szeretnének meglepetéseket.

– Ön nagyon körültekintő – mondta Leia. – A segítőkészsége pénzben nem is mérhető.

– Ugyan már, semmiség – felelte Dama, és legyintett egyet. – Viszont szeretnék kérni valamit. A squibekről van szó.

Leia érezte, hogy a szíve felgyorsulva ver.

– Ugye nem akarnak elmenni? – kérdezte aggodalmasan, majd meg sem várva a választ, felállt és az ajtó felé indult. – Azt hittem, Csubakka rajtuk tartja a szemét. – Dama Leia elé vágott.

– Nem mennek sehová. Éppen ez a probléma velük.

Elkapta a tekintetét, és egyértelműen nehezére esett beszélni.

– Természetesen kifizetünk mindent, amit ellopnak. – Dama megrázta a fejét, és közölte:

– A squibek nem lopnak, legalábbis nem abban az értelemben, amire ön gondol. Az a gond, hogy sok vizet használnak. Rengeteg vizet…. ugyanakkor az udvaron egy karaván éppen most tölti fel a vízkészleteit. Ki fogunk száradni.

– Szólok Csubakkának, hogy beszéljen velük – ajánlotta fel Leia. – Nagyon hatékony módszere van, hogy tárgyaljon velük.

– Köszönöm – válaszolta Dama. – Nagyon hálás vagyok… és az askajik is.

– Askajik? – kérdezte Leia. – Itt a Tatuinon?

– Menekültek. Ők azok, akik a homokkúszóra várnak, bár azt hiszem, a türelmük a végét járja. Most pakolnak, és holnap útra kelnek – közölte Dama, és rámutatott az adattáblára, amit az imént adott át Leiának. – Hagyja bekapcsolva. Ha a birodalmiak felbukkannak, használják a hátsó bejáratot. Ugye még emlékszik rá, hol van?

– A titkos szoba… – felelte Leia bólogatva.

– Helyes. – Dama kinyitotta az ajtót, és elhagyta a lakosztályt.

– Szólok, ha hallok valamit, de nagyon jól tudja, milyen csendben tudnak megszállni egy helyet. Rosszabbak, mint a skettók. – Az ajtó bezáródott, Leia pedig egyedül maradt, hogy átgondolja mindazt, amit Damától hallott arról, hogyan halt meg Shmi. Tisztában volt vele, hogy a buckalakók milyen kegyetlenek, és azon vette észre magát, hogy teljesen beleélte magát a nagyanyja halálának zavaros körülményeibe. Elképzelte, hogy milyen szörnyű, ijesztő és magányos lehetett az utolsó néhány órája. Tudta, hogy Shmi legfőbb vágya az volt, hogy újra láthassa a fiát. Leia azt kívánta, bárcsak odaért volna Anakin az anyjához, mielőtt meghalt, és legalább egyszer láthatta volna a fiát igazi Jediként. Különös érzés volt, mert az apját most először nem Darth Vaderként, hanem Shmi fiaként látta, akit az anyja annyira szeretett. Libabőrös lett a háta ettől az érzéstől. Leia megkérte Csubakkát, hogy foglalkozzon a squibekkel, aztán ránézett Hanra. Mivel a férje mélyen aludt, visszament a nappaliba, és meghallgatta a korábbi bejegyzést. Egy hivatalnok végre választ küldött Shmi üzenetére, ami tömören úgy szólt, hogy Anakin jól van, de a Jedik nem ismertethetik a padavanjaik mindennapjait még azok szüleivel sem. Még ez a rövid hír is elég volt ahhoz, hogy Shmi örömmámorban ússzon. Leia a következő bejegyzésre ugrott.

20:45:06

– Kitster holnap elhozza a Boonta-futamon készített felvételt. Nem vagyok biztos benne, hogy újra látni szeretném, Annie. Elég nehéz volt már az első alkalommal is végignézni, és most már tudom, hogy amikor megnyerted a versenyt… akkor rá kellett bíznom téged a sorsra. – Tisztán emlékszem, amikor Watto megvette az első fogatát, és téged kért meg, hogy javítsd meg neki. Alig múltál kilencéves, de olyan okos voltál, hogy egyes-egyedül megjavítottad. Mire észbe kaptam, Watto rendszeresen próbavezetésre küldött téged. Amikor kiderült, olyan mérges lettem, hogy azzal fenyegetőztem, hogy összekötözöm a szárnyait, és belehajítom egy oldószeres tartályba. És meg is tettem volna, ha bármi bajod esett volna. 

12:18:07

– Kitster késik. Rarta Dal nagyon sok munkát bíz rá a Három Holdban, ezért úgy gondolom, hogy az a holo-lemez, amit vásárolt magának, jó szolgálatot tesz neki. Azt mondja, elég pénzt keres ahhoz, hogy meg tudja váltani a szabadságát, mire felnőtt lesz belőle. Wald nem akar addig várni. Ha sikerül befejeznie a gépét, be akar nevezni a versenyre, hogy megnyerje a szabadságát. Remélem, nem esik baja – fantasztikus látni, hogy milyen terveik vannak. Felbátorodtak a példádon. – Még Amee barátod is tervez valamit, bár nem akarja elárulni, hogy mi az. Szerintem még mindig nem bocsátott meg nekem azért, mert elárultam a titkát, hogy szeretne a feleséged lenni, és bekerülni a családunkba, miután elnyerted a szabadságunkat. De hát hogyan is tartottam volna titokban? Akkor hallottam először, hogy Watto rá akar venni téged arra, hogy benevezz a fogatversenyre. Ezek a toydariak! – De te sem voltál különb. Amikor elmeséltem neked, hogy a huttok fogadásokat kötnek, hogy melyik körben fogod összetörni magad, és senki nem hisz benne, hogy végig tudod csinálni a versenyt, emlékszel, mit mondtál? Azt, hogy: akkor mindenki el fogja veszíteni a pénzét.

Leia az órára pillantott. Tudta, hogy meg kellene beszélnie Csubakkával, hogy valamelyikük őrködjön, és pihennie kellene. De érezte, hogy túlságosan zaklatott ahhoz, hogy aludjon. Biztosra vette, hogy mialatt Han lassan felépül, a rohamosztagosok alaposan átkutatják a sivatagot, és attól félt, hogy a birodalmiak találják meg először Banait és a Killik alkonyt. Attól is tartott, hogy közben őket is azonosíthatják. Mivel kevesebben laktak az egész városban, mint saját háztömbjük egyetlen szintjén a Coruscanton, Anchorheadben nem igazán tudtak elbújni. Leia azonban leginkább attól félt, hogy a napló bejegyzései között olyasmiket talál, amik esetleg megváltoztatják az álláspontját, és hogy az apját nemcsak a saját, hanem Shmi szemével is látni fogja. Egyrészt ő volt a kegyetlen, brutális és könyörtelen Darth Vader. Ő személyesített meg mindent, amit Leia gyűlölt a Birodalomban, sőt ő maga volt az egyik dolog, amit Leia gyűlölt a Birodalomban. Ugyanakkor ő volt Anakin Skywalker is, egy kilencéves rabszolga kisfiú, aki az édesanyja számára a legfontosabb volt a világon, ő nyerte meg a fogatversenyt, és arra ösztönözte a barátait, hogy merjenek álmodni a saját szabadságukról. Leia emlékeztette magát arra a régi diplomata paradoxonra, miszerint a tények gyakran elfedik a valóságot. Egy olyan területre, a látomások és a megérzések világába lépett, ami új volt számára. A valóság soha nem az volt, mint aminek látszott, és a dolgok természete attól függött, hogy hogyan tekintett rájuk. Nagyot sóhajtott, és a következő bejegyzésre lépett. A fiatal Kitster Banai mosolygós arca jelent meg a kijelzőn, és beszélni kezdett.

13:20:08

– Szevasz Annie! Remélem, hogy egy nap látni fogod ezt. Wald és én megpróbáltuk felvenni a futamodat az anyukád kamerájával az arénában, de sajnos csak az anyukád és még pár fickó hangját rögzítettünk. Pár nappal később Rarta Dal adott egy felvételt, ami az egész Boonta-futamot mutatja. Arra gondoltam, biztosan örülnél neki, ha összevágnám és menteném neked.

– Az én hangommal? – kérdezte Shmi. – Kitster, szerintem ez nem túl jó ötlet… 

A kijelző kissé vibrált, majd a fénykorát élő Mos Espa Aréna képe jelent meg. A tribünön több ezer néző ült, a pályán pedig másfél tucat fogat várakozott, dübörgő hajtóművekkel. Különös hang hallatszott:

– Nem isz nézeg oda! Ez borzalmasz! – Az indulást jelző fény zöldre váltott, és kettő kivételével valamennyi versenyfogat kilőtt a rajtvonalról. A bemondó kongó hangja hallatszott:

– Várjunk csak, a kis Skywalker beragadt! – Pár másodperccel később hozzátette: – Úgy néz ki, hogy Quadinarosnál sincs minden rendben. – Anakin gépe kisvártatva életre kelt, és narancsszínű lángok csaptak fel a hajtóműveiből.

– A csodába – hallatszott Shmi hangja. – Hát elkezdődött.

Anakin kilőtt a többi versenyző után. A kép ezután átváltott egy másik nézetre, ami a pálya elülső részét mutatta. Azonnal nyilvánvalóvá vált a verseny könyörtelen jellege, ahogy a vezető pozícióban lévő versenyző – akit a bemondó Sebulbaként emlegetett az egyik vetélytársát a sziklaszirtnek lökte. Egy pillanattal később újabb robbanás következett, és Anakin már ott is volt. Az első kör végére ő vezette az üldöző bolyt, és gyorsan kezdett felzárkózni az élbolyhoz. Ügyesen kikerült egy repülő roncsot, ami akkor keletkezett, amikor Sebulba gépéből valami az egyik versenyző hajtóművébe repült. Egy másik versenyző a Taszken-kanyarban szenvedett balesetet, miután néhány buckalakó kilőtte az egyik hajtóművét. Anakin beérte Sebulbát, és a harmadik kör a kettejük versenyéről szólt. Sebulba az egyik szurdokban haladt, és rendszeresen hozzácsapódott Anakin gépéhez.

– Ó, az a dug! – Shmi hangja inkább aggodalmat, mint dühöt sugárzott. Anakin kénytelen volt ráhajtani az egyik szervizútra, és több száz métert repült felfelé. Szinte biztos volt, hogy a földet éréskor megsemmisül. Helyette hirtelen gázt adott és irányt változtatott, amivel visszatért a pályára – egyenesen az első helyre. A verseny azonban még korántsem ért véget. Sebulba közvetlenül Anakin sarkában volt. Ezután valami leesett Anakin hajtóművéről, ami füstölni kezdett. A fogat veszített a sebességéből, Sebulba pedig átvette a vezetést.

– Skywalker bajban van! – jelentette a kommentátor.

– Annie, légy óvatos! – kiáltotta Shmi. – Állítsd le! – Anakin valahogyan eloltotta a tüzet, és felzárkózott. Sebulba újra elővette a régi taktikáját, és nekiütközött Anakinnak egyszer… kétszer… háromszor…

– Milyen vakmerő ezt a pöttöm ember! – kiáltotta a bemondó. A nézőknek a torkukon akadt a lélegzet. – Fej-fej mellett haladnak! – A tömeg felmorajlott. Anakin és Sebulba továbbra is egymás mellett robogtak, a gépeik összeakadtak. A tömeg újra elhallgatott. – Szétváltak… szétválnak… nem, várjunk csak… Skywalker visszanyerte az uralmát a… Sebulba az, aki… – Anakin átszáguldott a célvonalon, Sebulba a homokban pörgött mögötte, a tömeg pedig mennydörgő éljenzésben tört ki. A kép váltott, és azt mutatta, ahogy Anakin a fogatával farolva megáll a pálya közepén. Leállította a hajtóműveket, és mire kimászott a pilótafülkéből, Kitster és Wald már oda is szaladtak hozzá. A tömeg kezdett összegyűlni körülöttük, és mindenki ölelgette és vállon veregette Anakint. Leia megállította a felvételt, és hosszasan nézte a kék szemű kisfiút, miközben arra gondolt, hogy milyen boldognak… és milyen ártatlannak tűnik.

Ha akkoriban ismerte volna, és ha soha nem találkozott volna Darth Vaderrel, akkor ő is ugyanazt gondolta volna, mint Wald: elhitte volna, hogy a két személy nem lehet ugyanaz. Leia ismét elindította a felvételt.

A tömeg összegyűlt, és a három fiút magába szippantotta a sokaság. A kijelző egy vibrálással átváltott: Shmi arca jelent meg az aréna helyén, a szeme nedvesen csillogott.

– Olyan büszke voltam rád, Annie – olyan büszke vagyok rád! Örülök, hogy most már biztonságban vagy a Jedi Templomban… és remélem, hogy ott nem csinálsz ilyen veszélyes dolgokat! 

Han rekedtes hangja hallatszott az ajtón túlról. Leia megállította a felvételt, és berohant a hálószobába. Han a könyökén támaszkodva nézett körül az elsötétített szobában, arckifejezése fájdalomról és zavarodottságról árulkodott.  Leia odament hozzá az ágyhoz, és megfogta a kezét.

– Hogy érzed magad? – Han hunyorogva felnézett rá, majd elmosolyodott, és azt suttogta:

– Szomjasnak.

– Mindjárt hozok neked innivalót.

– Legyen kettő. Gizer – felelte Han mohón bólogatva.

– Még mit nem! – Leia átment a másik szobába, és felkapott egy poharat, valamint két doboz baktádot. Örült, hogy Han magához tért, de abban bízott, hogy sokkal jobb állapotban lesz három tasak hidratáló infúzió után. Még mindig nagyon gyengének tűnt. A kiszáradás szervi károsodást is okozhatott. Ha reggelre sem lesz jobban, meg kell kockáztatniuk, hogy felkeressék a kórházat. Darklighterék figyelmeztették őket, hogy az ott dolgozók átlagos állampolgárok, akik valószínűleg nem fognak titkot tartani, ha szembekerülnek egy birodalmi karabéllyal. Leia azonban még mindig szívesebben vívott volna tűzharcot pár rohamosztagossal, mint hogy végignézze, ahogy Han állapota folyamatosan romlik. Visszament a hálószobába, ahol Han közben újra elaludt. Kicserélte az infúziós tasakot, ellenőrizte az életjeleket a kis hordozható biomonitoron, majd megcsókolta a férje kirepedezett száját olyan volt, mintha egy barabelt csókolt volna meg. Visszatért a nappaliba, leült a kanapéra, és újra magához vette a nagyanyja naplóját. A készülék pár pillanatig csak hibaüzenetet jelenített meg, de miután átugrott néhány olvashatatlan adatcsomagot, újrakezdte a lejátszást.

15:36:09

– Remélem, hogy megbocsátod nekem, amiket Kitster felvételén mondtam. Őszintén kívántam, hogy megnyerd a versenyt… de azt még jobban akartam, hogy életben maradj. Tudod, mennyire féltem mindig azoktól a futamoktól. 

– Nem is tudom neked elmondani, milyen nehezemre esett beleegyezni, hogy Qui–gon érdekében hagyjalak versenyezni azon a bizonyos napon. Amint észrevetted a fénykardját, annyira biztos voltál benne, hogy azért jött, hogy felszabadítsa a rabszolgákat… Összeszorult a szívem, amikor hallottam, ahogy elmondta neked az igazságot. De ahogyan Qui–gon is mondta, úgy egyeztél bele, hogy magadra nem gondoltál. Hogyan is mondhattam volna nemet, amikor előadtad a tervedet, hogy megnyered nekik azokat az alkatrészeket, amikre szükségük volt az űrhajójuk megjavításához? A rabszolga kisfiú, aki segít a Jediknek. Szerintem ennek inkább fordítva kellett volna lennie. Nemet kellett volna mondanom, és tudom, hogy megbocsátottál volna nekem, bár soha sem felejtetted volna el. Egész életedben emlékeztél volna a Boonta-futamra, és arra, hogy az anyád nem engedte, hogy segíts a Jediknek. Ez nem lett volna tisztességes. Egyszerűen nem tagadhattam meg tőled a lehetőséget, hogy álmaid hősévé válj.

Leia tovább nézte a naplót, és hallgatta Shmit, aki részletesen beszámolt Kitsterről és Anakin többi barátjáról, és arról, hogy a gazdája, Watto, milyen hangulatban volt aznap. Néha komolyan aggódott a toydariért, akin időnként búskomorság vett erőt. Shmi úgy gondolta, hogy Wattónak valóban hiányzott a fiú. Leia ezt nem akarta elhinni, bár voltak erre utaló jelek. Egy alkalommal például Shmi arról számolt be, hogy Watto nem kérte vissza tőle azt a tíz kreditet, amit még akkor adott kölcsön, amikor üzenetet küldött a Jedi Tanácsnak. Leia már éppen kezdett elfáradni, amikor Han hangja hallatszott a hálófülkéből.

– Leia, még fent vagy?

– Igen, Han – felelte Leia, majd kikapcsolta a naplót, és a zsebébe tette. – Bevigyem az innivalót?

– Van Gizer is?

– Fel tudsz ülni?

– Talán gyere be, és nézd meg! – Leia belépett a szobába, és látta, hogy Han a hátán fekszik. Kezeit összekulcsolva a feje alá tette, és sandán vigyorgott rá. Úgy tűnt, hogy tudja, hol van. – Gyere közelebb – hívta magához Leiát. – És vedd ki ezt a csöpögtetőt a karomból.

– Biztos vagy benne? – kérdezte Leia, és az ágyhoz lépett. Han derékon fogta Leiát, magára húzta, és megcsókolta, nagyon hosszan és szenvedélyesen.

– Igen, egészen biztos vagyok benne – mormolta aztán halkan, azzal becsúsztatta a kezét Leia köntöse alá, és a helyiség hirtelen rendkívül forróvá vált. – Úgyis csak akadályozna…