Ötödik fejezet

A weequay – Grunts – elég körültekintő és óvatos volt, így Leiával és a többiekkel együtt hátulról közelítette meg Espa-dombot. Egy homokkal betemetett sikátor mélyéből szemlélték a Banai-rezidenciát, ami közvetlenül a sikátor alatt és előtt helyezkedett el. Maga a ház teljesen átlagos kinézetű volt a városnak ezen a részén. Az épület négy részből állt: egy nagy méretű és három kisebb kupola egy központi udvart határolt. Egy ütött-kopott karbantartó droid egy lapátporszívó segítségével próbálta megtisztítani az udvart a legutóbbi homokvihar által hátrahagyott homokkupacoktól, ezért egyszerűen képtelenség volt kivenni bármilyen hangot, ami esetleg kiszűrődhetett a tetőn található szellőzőnyílásokon keresztül. A kupola falába épített buborékablakokon át azonban jól kivehetőek voltak a repülő edények és a felborított bútorok. Csubakka rámeredt Gruntsra, és morgott egyet. 3PO a guggoló weequay válla fölé hajolt, és készségesen – és Leia jól tudta, hogy meglehetősen diplomatikusan – tolmácsolni kezdett:

– Csubakka mester azzal a feltételezéssel élt, hogy a birodalmiak előtt fogunk megérkezni.

– Ki mondta, hogy nem előttük értünk ide? – vágott vissza Grunts. – Még ha esetleg látták is, hogy ki vitte magával a festményt, senki sem fogja elmondani nekik, hogy Kitster hol lakik. Főleg azután, hogy Quenton ilyen csúnyán összeveszett Mawbóval. – Csubakka mormogott valamit, Leia pedig örült, hogy Grunts nem érti a shyriiwook nyelvet.

3PO a következőképpen tolmácsolt:

– Csubakka mester azon tűnődik, miért olyan biztos benne, hogy nem birodalmiak vannak odabent. Innen nem sok mindent látunk. – A weequay hirtelen sarkon fordult, amitől 3PO visszahőkölt.

– Ezzel azt akarja mondani, hogy nem tudom, mit beszélek?

Csubakka vicsorított és elindult, hogy olyan módon fejezze ki magát, amit a weequay is megért, Leia és Han azonban az útját állta. Mivel a birodalmiak feltehetőleg egy devaronit és egy twi’leket keresnek, mindketten levetették az eddig viselt álruhájukat, és mindössze egy-egy vastag porköpenyt viseltek. Han megfordult, hogy megnyugtassa Gruntsot, Leia pedig a vuki elé lépett, és hátrahajtotta fejét, hogy felvehesse vele a szemkontaktust.

– Mégis mi a csodát művelsz, nagyfiú? – A vuki elmondta neki, hogy szeretné újból átrendezni a weequay fejét. Leia összehúzta a szemöldökét. – Csubakka, erre most nincs időnk. Oda kell mennünk a házhoz, és meg kell tudnunk, hogy mi történt Kitsterrel és a Killik Alkonynyal. – Gyengéden elkezdte visszanyomni a vukit a helyére. – Ráadásul Grunts igen nagy kockázatot vállal azzal, hogy segít nekünk. Szeretném, ha bocsánatot kérnél tőle.

Csubakka fenyegetően morgott, miközben Leia feje fölött a weequayre bámult. Grunts állta a tekintetét. Leia csípőre tette a kezét, és továbbra is kettejük között állt, némán követelve a vukitól, hogy tegyen úgy, ahogy kérte. Bár nem szerette próbára tenni a vukit, de tudta, hogy legalább annyira lojális hozzá, mint Hanhoz. A tőle telhető legfélelmetesebb módon nézett a vukira, aki végül félrenézett, és beletörődően morgott.

– Csubakka mester közölni kívánja, hogy nagyra értékeli Grunts mester lojalitását, amiért nem fedi fel a személyazonosságukat – mondta 3PO. – Azt is hozzá kívánja tenni, hogy elismeri, hogy amikor Solo kapitány segítséget kért tőle, azonnal rendelkezésre állt. Ugyancsak szeretné megjegyezni, hogy a viselkedését nehezen tudja kontrollálni, ha weequayk vannak a közelében, mert olyan szagot árasztanak, mint egy kiéhezett katarn, amelyik éppen elhagyta az erdőt. – Grunts kételkedve méregette a droidot.

– És mindezt egyetlen morgással közölte?

– Természetesen! – mondta Leia. – 3PO egy droid, nem szokott túlozni. – 3PO közelebb hajolt Gruntshoz.

– Azt hiszem, hogy egy vukinál ez igazán felér egy bocsánatkéréssel. – Grunts mormogott valamit, ami ugyanúgy lehetett jóváhagyás, mint gúnyolódás, de végül a Banai-házra nézett és így szólt:

– Ezek nem birodalmiak. Ha ők lennének, kint hagytak volna néhány őrt is. – Csubakka halkan horkantott. Grunts azonnal felugrott, és ökölbe szorította a kezét. – Mit mondott? – Han megragadta a ruhája ujját.

– Nyugi… Csubi mindössze annyit mondott, hogy valószínűleg igazad van. – Kivette a sugárvetőjét a tokjából. – De csak egy módja van, hogy meggyőződhessünk róla. Be kell mennünk, és meg kell néznünk, mi a helyzet odabent.

Grunts egy könnyű sorozatlövő sugárvetőt húzott elő porköpenyének ujjából. Csubakka hátán felállt a szőr.

– Uh, Grunts, figyelj csak… lehet, hogy jobb volna, ha itt maradnál őrködni. – mondta Leia, és átadott a weequaynek egy kommunikátort. – Akár találtak valakit, aki együtt akart működni a birodalmiakkal, akár nem, Quenton rövidesen ki fogja deríteni, hogy hol lakik Kitster. Bármikor megjelenhet itt egy csapat rohamosztagos.

Grunts baljós pillantást vetett Csubakkára, de megnyomta az adó-vevőt, hogy ellenőrizze, működik-e, maid bólintott. Felugrott egy siklóméretű kuka tetejére, leült és elkezdett őrködni. 3PO felemelte a kezét.

– Leia hercegnő, talán az őrködés éppen megfelelő feladat volna…

– Felejtsd el, aranypofa! – Han oldalra lépett, majd elindult az alacsony homokpadon keresztül húzódó úton a Banai-ház felé. – Szükségünk van valakire, aki kommunikálni tud azzal a karbantartó droiddal.

Han ment elöl, őt Leia követte, majd Csubakka, aki 3PO-t terelgette lefelé a lejtőn. Amikor odaértek a házhoz, Han leugrott a töltésről, és óvatosan a tetőn landolt. Utána Leia következett, majd együtt átmásztak a hátulsó kupola tetejére. Mögöttük 3PO hangja hallatszott:

– Jaj, tervezőm! Félek, hogy engem nem ilyen manőverekre építettek. Lebegtetőegységek nélkül…

Leia megfordult, és látta, amint Csubakka egy vuki-öleléssel felkapta a droidot.

– Segítség! – kiabált 3PO. – Apró áramkörökre fogok törni! – Csubakka nem foglalkozott vele, csak ugrott egyet. A többiek mellett, a kupola tetején landolt, miközben mellkasával 3PO-t a tetőhöz szorította. Kieresztette a karmait, és a droidot feltolta Leia mellé. Az udvaron munkálkodó karbantartó droid fotóreceptorai feléjük fordultak. 3PO sztatikus zörejeket hallatott, amire a droid hasonló hangsorozat kibocsátásával válaszolt.

– Milyen érdekes – merengett 3PO. – Három squib van a házban. Azt is mondta, hogy legalább egy hetet fog igénybe venni, mire kitakarít.

– Sguibek? – Leia Hanra nézett, és megrázta a fejét, majd megfogta a karját. – Fedezz bennünket, Csubi!

Együtt csúsztak le a tetőről az udvarra, majd fedezték Csubakkát, miközben ő is leereszkedett 3PO-val a hóna alatt. Szerencsére mindössze egy alig hallható dobbanással értek földet, amit a karbantartó droid porszívójának hangja teljesen elnyomott. Leia óvatosan odament a fő kupolához, és bekukucskált a páncélüveg ajtón keresztül. A sarokban egy harmincas éveinek közepén járó nő guggolt, és a karjaival a fejét takarta, valamint az ajkát harapdálta, miközben a squibek valódi ámokfutást végeztek a lakásban: mindenféle tárgyat, amit csak a lakásban találtak, hozzányomtak a pofájukhoz, maid széttörték őket.

– Nem úgy tűnik, mintha a squibek találtak volna valamit – suttogta Han. – Szerinted mit kellene tennünk?

– Nos, szerintem megfélemlítéssel nem sokra megyünk – válaszolta Leia. – Ráadásul azokkal a squibekkel is kezdenünk kell valamit. Ha sikerülne elérnünk, hogy a nő hálás legyen nekünk, talán rávehetjük, hogy megnyíljon előttünk. Biztosan nagyon aggódik az… ööö… apjáért? – Han a páncélüveghez nyomta a homlokát, majd megrázta a fejét.

– Nem hiszem… szerintem egy kicsit öreg ahhoz, hogy a lánya legyen.

Amikor Sligh egy kék alasl tálat vágott a nő feje fölött lévő falhoz, a nő felsikoltott. Grees ráugrott a nő térdére, és úgy ordított, hogy a hangját alig tompította az ajtó.

– Hol van?

– Mondtam már… az árverésen!

– Hazudsz! – Grees egy faragott bantha-csontból készült vitrin előtt ért földet, kihúzta az egyik fiókot, és egy üres evőeszközös tálcát dobott keresztül a szobán. – Éppen onnan jövünk!

Leia és Han egymásra pillantott, hogy meggyőződjenek róla, a porköpenyük csuklyája teljesen elfedi az arcukat, majd kinyitották az ajtót. A bent tartózkodók közül senki sem vette észre őket.

– Akkor közben b-b-biztosan elment onnan – dadogta a nő. – Honnan tudhatnám?

Sligh odalépett hozzá, és kihúzott egy kommunikátort a ruhája zsebéből.

– Biztosra veszem, hogy egy olyan okos nő, mint te, tudja, hogyan kell ezt használni.

– Azt akarod, hogy hívjam fel?

– Remek ötlet!

A nő tétovázva kinyújtotta a kezét, de Sligh azonnal félrelökte, miközben hozzádörzsölte az adó-vevőt a pofájához.

– Elég legyen ebből! – mondta Han, miközben belépett a helyiségbe. A három squib azonnal megpördült, de mivel sem szarvaik, sem csápjaik nem voltak, ezért nem ismerték meg üzlettársaikat. Gondolkodás nélkül szétszóródtak a rumlis szobában és elkezdtek lassan előre kúszni.

– Addig menj el innen, amíg tudsz! – mondta Grees, az egyik kezével a háta mögé nyúlva, mintha egy pisztolyt akarna elővenni, azonban Leia már korábban látta, hogy nincs ott semmi. – Semmi közötök ahhoz, ami itt folyik.

– Nagyon is van hozzá közünk. – Leia intett Csubakkának és 3PO-nak, hogy jöjjenek be a helyiségbe. – Talán felismeritek a társainkat.

Grees szemei összeszűkültek. Valamit ugatott squib nyelven a többieknek, mire azok megtorpantak.

– Te! – Csubakkára bámult. – Átvertél minket ezer kredittel! – Csubakka kivillantotta a fogait, és morogni kezdett.

Grees azonban nem rémült meg.

– Mindig van következő alkalom, vuki… Ne hidd azt, hogy győztél!

– Nem csinált semmi olyat, ami ne lett volna része az alkunak – mondta Han. – Ha valamelyikünkkel problémátok van, akkor mindannyiunkkal összeakasztjátok a bajszotokat!

– Ó, na most aztán megijedtem! – Sligh odalépett Han elé, és hátrahajtotta a fejét. Hosszú ormányának a csúcsa éppen felért Han övéig. – Mi történt a szarvaiddal, főnök?

– Elhagytam őket egy tűzharc során. – Han megigazította a csuklyáját, és a sarokban lapító, elkerekedett szemű nőre mutatott. – Mi lenne, ha elnézését kérnétek ettől a kedves hölgytől, és mennétek a dolgotokra? Innentől átvesszük ezt az ügyet.

– Elmenni? – Emala megrázta a fejét, és Sligh mellé lépett. – Felrúgtad az alkut. Megpróbáltál megölni bennünket. Igazán nagyot csalódtunk benned.

– Ha tényleg megpróbált volna megölni benneteket, már halottak lennétek. – Leia eltette a fegyverét. – És mi betartottuk az alku ránk vonatkozó részét. A kreditjeitek Mawbónál vannak, és akkor veszitek fel őket, amikor csak akarjátok.

– Mawbónál? – gúnyolódott Sligh. – Mi az, űrbetegségben szenvedsz? Mawbo most biztosan nem engedné, hogy átlépjük a küszöböt.

– Ez nem a mi problémánk. – Han a tokjába tette a fegyverét, majd Csubakkára nézett, bólintott, és feltartotta az üres tenyerét. Csubakka átdobta a vállán a sugárvetőjét, majd letérdelt, hirtelen kitárta a karjait, és magához rántotta Greest és Slighot. Emala azonnal a vuki hátára ugrott, éles fogaival hatalmas szőrcsomókat tépett ki a vuki bundájából, miközben megpróbált eljutni a bőréhez. Csubi a két squib férfit az egyik karja alá terelte, szabad karjával pedig hátranyúlt a válla fölött és letépte magáról Emalát.

– Eressz el! – követelőzött Emala. – Ne akard, hogy kitépjem a torkodat!

Csubakka felállt, morgott, maid elindult a bejárati ajtó felé.

– Állj! – parancsolta Grees. – Nem vihettek ki innen minket csak úgy! – Csubakka elhagyta a Banai-házat, és elindult az utcán a sikátor felé, ahol – legalábbis Leia nagyon bízott benne – eléggé rá tud ijeszteni a squibekre ahhoz, hogy örökre eltűnjenek. Leia odalépett a sarokban lévő nőhöz, majd miután eszébe jutott, hogy talán nem volna bölcs dolog letérdelni az éles szilánkokkal teli padlóra, inkább leguggolt mellé, és megfogta a kezét.

– Vége van – mondta. – Elmentek. – A sokkos állapotban lévő nő kék szemeit Leiára emelte. A szemei sarkában lévő szarkalábak mélyek és hosszúak, szempillái sötétek voltak, és gondosan be voltak göndörítve.

– Ezek… ezek a szörnyűségek magukkal voltak?

– Volt velük egy üzleti megállapodásunk. – Leia végigjáratta tekintetét a feldúlt szobán, és látta a gyermekruhákat, a felborított kommunikációs egység alatt heverő játéksiklót, valamint egy kitömött bantha négy végtagját. – Természetesen ez már nem volt része az alkunak. – Han felemelte az egyik felborított széket, és a lábaira állította.

– A dolgok valahogy kicsúsztak a kezünkből az árverés alatt.

Miközben Han beszélt, Leia a nő szemeit figyelte, de nem látta, hogy meglepődött volna.

– A birodalmiak is jelen voltak. – Han leseperte a széket, maid kinyújtotta a kezét a nő felé, de ő nem fogadta el. – Kialakult egy tűzharc. – Bár a nő még most sem mutatta, hogy meglepődött volna, megkérdezte:

– Azért vannak itt, hogy közöljék, valami történt Kitsterrel?

Leia rájött, hogy a kérdés csak egy trükk volt. A nő eddigi viselkedése elárulta, hogy már eddig is tudta, hogy Banai biztonságban van, amiből arra következtetett, hogy talán elvezetheti őket hozzá – és a Killik alkonyhoz.

– Úgy gondoljuk, hogy Kitster elmenekült – mondta Leia. Arra jutott, hogy Han helyesen ítélte meg a nő kilétét: a lánya valószínűleg nem a keresztnevén szólította volna Banait. – Figyeljen ide. Nagyon aggódunk a férje…

– Tamora – vetette közbe a nő. Nyoma sem volt megkönnyebbülésnek, mindössze gyorsan közölte az információt.

– Sajnálom – mondta Leia. – Ezek szerint nem Kitster felesége?

– Többé-kevésbé. – Végül a nő elfogadta Han segítségét, és leült a székre. – A nevem Tamora.

– Értem. – Leia ismét a szobát vette szemügyre. Bár jelenleg nagy volt a rendetlenség, a ház túlságosan tiszta volt ahhoz, hogy Tamora olyan háziasszony legyen, aki csak úgy szanaszét hagyja a gyerekek ruháit és játékait. Valaki tehát figyelmeztethette az árverésen történtekről, és hogy rövidesen látogatók érkezhetnek, akik a férjét fogják keresni. Alighanem távozni készült, amikor a squibek megjelentek. – Tamora, a gyermekei biztonságban vannak?

Tamora szemei végre meglepetésről árulkodtak.

– A gyermekeim? – Leia felemelte az egyik gyermekruhát a földről.

– Az a kisfiú, akié ez a ruha. – Rámutatott a kitömött bantha torzójára. – És az a kislány, aki azzal szokott játszani.

Tamora viselkedése távolságtartóból ingerültté vált. Felállt és mezítláb átgázolt a szobán, megállt a konyha bejáratánál, és szembefordult Leiával.

– Ji és Elly biztonságban vannak – mondta. – De nincsenek itt… és egyébként is, semmi közük hozzájuk.

– Ha így gondolja… – Leia vigyázott, nehogy a konyhában lévő plasztacél kamra zárt ajtaja felé pillantson. El kellett nyernie Tamora bizalmát, és tudta, hogy ezt csak úgy szerezheti meg, ha viselkedésével nem ébreszti fel még jobban az asszony gyermekei iránt érzett aggodalmát. – Nem kell tőlünk tartania, ezt biztosíthatom.

– Ez az ígéret sokkal őszintébben hangzana, ha távozás közben mondták volna – mondta Tamora. – Vagy legalább ha olyasvalaki mondta volna, aki nem fél megmutatni az arcát.

– Elhiszem – felelte Leia, és egyetértően biccentett. – De biztosíthatom róla, hogy mindannyiunk számára sokkal biztonságosabb így.

– Ha ön mondja… – mondta Tamora. – Végül is önök vannak a vukival.

Látva, hogy nem igazán került közelebb a céljához, Leia gyorsan körbesétált a szobában, és közben megpróbált kitalálni valamit, amivel megnyerhetné a nő bizalmát. Vajon azzal, hogy a vukit emlegette, talán nem arra akart óvatosan utalni, hogy rájött a valódi kilétükre? Bár ez a lehetőség természetesen fennállt, Leia úgy ítélte meg, hogy nem érdemes tovább feszegetni ezt a témát. A házban minden arra utalt, hogy pénzügyi gondban voltak, amit Banai említett is nekik az aukció előtti megtekintés során – a drága tartós selyemmel bevont evőeszköztartó tálca, ami az olcsó plasztacél evőeszközök között hevert a földön; a falon lévő szögletes foltok, amelyek az árverésen eladott műtárgyak helyét jelezték; egy üresen maradt sarok, ahol korábban egy szobor állhatott. Valószínűleg a pénzügyi problémáik miatt kockáztatta az életét Banai azzal, hogy ellopta a képet az árverésről. Arra is nagy volt az esély, hogy a nagy összegű jutalom lehetősége miatt nem sikerült a squibeknek megfélemlíteniük Tamorát. Annak érdekében, hogy visszaszerezze a Killik alkonyt, Leiának meg kellett győznie Tamorát arról, hogy ő többet fizetne a képért, mint a birodalmiak – miközben azt is garantálja, hogy nagyobb biztonságban lesznek –, ráadásul mindezt azelőtt kell elérnie, mielőtt Kitster eladná a festményt Quentonnak. Leia pillantása egy leszakadt páncélüveg polcra esett, ami két felborított olvasószéken nyugodott. Bár alig volt rajta por – valószínűleg csak annyi, ami a legutóbbi homokvihar során került rá a repedéseken keresztül –, ahhoz mégis elég volt, hogy jól ki lehetett venni a közepén lévő üres helyet, amit korábban valamilyen szögletes tárgy foglalt el.

– Ez volt a holokocka helye?

– A Skywalker-kocka? – kérdezte Tamora. – Igen. Kitster szerette, hogy ott volt. Néha annyira belefeledkezett a kocka nézegetésébe és a múltba, hogy észre sem vette, amikor beléptem a szobába.

– Valóban? – Leia nehezen tudta elképzelni, hogy valakinek olyan emlékei voltak Anakin Skywalkerről, amit szívesen idézett fel. – Ezek szerint tényleg közeli barátok voltak? Azt hittem, hogy ez az egész csak reklámszöveg volt.

– Anakin volt a legjobb barátja. Nem akartam, hogy Kit eladja a holo-kockát, de… – Tamora hagyta, hogy a mondat vége tovább lebegjen, maid elfordult, és megtörölte az egyik szemét. Amikor visszafordult, látszott, hogy belülről ráharapott az alsó ajkára, hogy ne remegjen. – Miután Anakin megnyerte a Boonta-futamot, az a Jedi, aki magával vitte, eladta a fogatát az egyik ellenfelének. Anakin adott belőle néhány kreditet Kitnek, és ezzel megváltoztatta az életét.

Tamora mögött Han rámutatott az órájára, majd az ujjával körkörös mozdulatot tett. Siess, a birodalmiak bármikor itt lehetnek! Bólintott Hannak, maid próbálta tovább puhítani a nőt.

– Megváltoztatta az életét? – Többre volt itt szükség, mint néhány millió kreditre. – Hogyan?

Tamora leguggolt, és elkezdett kotorászni a csecsebecsék között, amelyek nemrégen a most már üres polcon álltak. Holo-kockák Tamoráról és a gyerekekről, Kitsterről egy nyüzsgő kúria kapujában valahol a sivatagban; és egy pár bantha-agyarból készült szobrocska. Végül rátalált egy régi műpapír könyvre, és átadta Leiának.

– Kitster azokból a kreditekből vásárolta meg ezt.

– Par Ontham Vezérfonal az etiketthez című könyve? – kérdezte Leia.

– Egy igazi klasszikus! – 3PO odacsörtetett hozzájuk, közben kemény fémlába alatt még apróbb szilánkokra tört a padlón heverő törmelék. – A memóriámban természetesen megtalálható az egyik legfrissebb kiadás, de még nem volt rá módom, hogy rögzítsem az eredeti monográfiát. Szabad?

A csikorgás láthatólag visszarántotta Tamorát a jelenbe, és a bizalom, amit Leia nagy nehezen megpróbált felépíteni, a szeme láttára vált köddé. Elrántotta a könyvet 3PO kinyújtott keze elől.

– Köszönöm, hogy megosztotta velünk. – Leia visszaadta a könyvet Tamorának. – Remélem, hogy Kitster az ebből tanultakat nemes célokra használta.

Tamora elvette a könyvet, de amikor megszólalt, az óvatosság egyértelműen kiérződött a hangjából.

– Légi-kísérő lett belőle a Three Moons vállalatnál, és elég pénzt keresett, hogy megvásárolhassa a szabadságát. Később a Rendala birtokon lett háznagy. – Aggódó pillantást vetett arra a holo-kockára, amelyiken Kitster a kúria kapujában állt, majd eszébe jutott Han, és ránézett. – Bár feltételezem, nem azért vannak itt, hogy Kitster múltjáról cseverésszenek.

– Valóban nem – mondta Han. – Nézze, nem azért vagyunk itt, hogy bántsuk.

– Voltaképpen még hálásak is vagyunk a férjének, hogy megmentette a festményt – tette hozzá Leia. Ez végső soron igaz volt; a Killik alkony „megmentését” követő zűrzavar miatt ő és a többiek is megúszták a birodalmiak további zaklatását. – Természetesen hajlandóak vagyunk busás jutalmat fizetni Kitsternek, amiért vállalta a kockázatot. Most azonban szeretnénk visszakapni a festményt, Tamora.

– Visszakapni? – ismételte meg Tamora. – Kik maguk?

– Az most nem lényeges – mondta Leia. – Csak az a fontos, hogy eleget fogunk fizetni magának és Kitsternek ahhoz, hogy soha többé ne kelljen aggódniuk a pénzügyeik miatt. Sőt arról is gondoskodunk, hogy biztonságban éljenek.

– Ez igazán nagylelkű ajánlat – válaszolta Tamora. – Bárcsak tudnám, hogy miről beszél.

– Szerintem nagyon jól tudja. – Leia felemelte az egyik gyerekruhát. – Éppen sietősen indulni készült, amikor a squibek megérkeztek. Pontosan tudta, hogy mi történt az árverésen. Kitster vagy valaki más tájékoztatta önt.

Grunts hangja hallatszott Han adó-vevőiéből.

– Rohamosztagosok a domb alján. Egy teljes szakasz. – Tamora arca elsápadt, és az elülső falon lévő hatalmas buborékablakhoz fordult. Azonban az utca túloldalán lévő épületeken kívül nem lehetett mást látni.

– Nézze, ugyanakkora összegről beszélünk, mint a birodalmiak. – Han kitartotta a kezét, és tett egy lépést a nő irányába. – Tartozik annyival a családjának, hogy meghallgat bennünket. És gondolom, nem szeretné, hogy bárki itt legyen, amikor a rohamosztagosok ideérnek. A gyerekek nagyon jó alkutárgyak lehetnek.

– Már mondtam maguknak, hogy a gyerekeim nincsenek itt. – Tamora a konyha felé hátrált. – De egyébként nem rossz próbálkozás.

– Nem rossz próbálkozás? – Leia intett Hannak, hogy maradjon hátul. – Nézze, nem viccelünk. A rohamosztagosok darabjaira fogják szedni ezt a helyet. Amikor megtalálják a gyermekeit, túszul ejtik őket, és még szerencsésnek mondhatják majd magukat, ha bármit is kapnak a festményért cserébe.

– És persze önök soha nem csinálnának ilyesmit – mondta Tamora.

– Megpróbáltuk kinyitni a kamraajtót? – vágott vissza Leia. – Szeretnénk, ha velünk jönne, de nem követelőzünk.

Tamora eltökélt arckifejezése végre megváltozott, és bizonytalanság ült ki az arcára.

– Kit azt mondta, hogy ne bízzak senkiben. – Inkább magához beszélt, és nem a többiekhez. – Azt mondta, hogy a birodalmiak mindent meg fognak próbálni, bárki más pedig még rosszabb lenne.

– Teljesen igaza van. – Leia biztos volt benne, hogy ha még egy kicsit kitart, Tamora meg fog bízni bennük, és elfogadja a segítségüket. Igazából nem volt más választása. – Kitster nagyon komoly dologba keveredett. Szerintem nem is sejti, hogy mennyire súlyos a helyzet. – Tamora körbenézett a szobában, majd megrázta a fejét.

– Szerintem sem. Azt mondta, hogy dobáljak be néhány ruhát egy bőröndbe, és induljak… de még el sem jutottam a bőröndig.

– És a squibek már itt is voltak – tette hozzá Leia. – Esélyt sem adtak maguknak.

Han adó-vevője ismét megszólalt. Ezúttal Csubakka jelentkezett, aki arra kérte őket, hogy jöjjenek ki azon az úton, ahol bementek – és minél hamarabb.

– Nincs több időnk – mondta Han, és Tamora felé lépett.

Leia viszont közéjük állt, és Hant az udvarra nyíló ajtó felé terelte.

– Ez az ő döntése. – Alig tettek meg egy lépést, mielőtt Tamora felkiáltott:

– Várjanak!

– Végre! – Han elindult a konyha felé. – Hozzuk a gyerekeket! – Tamora még mindig a konyhaajtóban állt.

– Először mutassák meg az arcukat!

– Nézze, tényleg ne akarja tudni, kik vagyunk! – mondta Han. – Csak még nagyobb bajt hozna a fejére.

– Úgy érti, még nagyobb bajt hozna magukra! – Vágott vissza Tamora. – Ha azt akarják, hogy segítsek, ennyire meg kell bízniuk bennem. – Leia ránézett Hanra, majd bólintott.

– Megbízik bennünk.

– Még nem egészen! – mutatott rá Tamora.

– Na jó… persze nem mintha bármilyen választásunk lenne.

– Han hátrahúzta a csuklyáját, és láthatóvá vált helyes, kissé vörös árnyalatú arca. A vörös festék ugyanis foltokban az arcán maradt azokon a részeken, ahová nem vitte fel elég vastagon az eltávolító krémet, főleg a füle előtt és a hajtöve mentén. – Lehet, hogy már látott engem errefelé lógni. Régebben elég sok időt töltöttem a Tatuinon.

Abból, ahogy Tamora szája tátva maradt, egyértelmű volt, hogy bár nyilvánvalóan felismerte Han Solót, de nem valami mocskos csempészkocsmából emlékszik rá. Leia is leengedte a csuklyáját.

– Remélem, most már elégedett. – Kipillantott az ablakbuborékon, és a rohamosztagosokat ugyan még nem látta, de már biztosan nem voltak messze. – Mert most már tényleg indulnunk kell.

– Igen, elégedett vagyok. – Tamora átvágott a szobán, és közben távolabb ment a konyhától. – Hátul fogunk kimenni, az sokkal kevésbé látványos.

– Ööö… nem felejtett el valamit? – Han összevont szemöldökkel nézett a konyhába a plasztacél kamraajtóra. – Például a gyerekeit?

– Hátul vannak. – Tamora a közeli kupola felé mutatott. – Tényleg úgy nézek ki, mint egy olyan anya, aki a kamrába rejtené a gyerekeit?