Első fejezet

Leia általában a saját ágyában szokott felébredni álmából – most azonban biztonsági hevederében előre dőlve ébredt, miközben a fülében sztatikus zörej süvített, szemei pedig égtek a két G-osztályú nap erős sugárzásától. Han és Csubakka továbbra is saját konzoljánál ült: Han a leszállási vektorokat számolta, Csubakka pedig a szenzorok szűrőit próbálta beállítani. A Tatuin még csak most kezdett láthatóvá válni: sárga, nátriumban gazdag homokos felszíne olyan vakító fénnyel ragyogott, mintha egy apró testvércsillag keringett volna a hatalmas ikercsillagok körül. Fémből készült kéz érintette meg Leia hátát. Megfordult, és C–3PO fotóreceptorai ragyogtak rá a szomszéd ülésből.

– Elnézését kérem, Leia hercegnő, jól érzi magát?

– Miért, nem úgy tűnik, mintha jól lennék?

– Ó – válaszolta 3PO, miközben Leia válaszának hangsúlya egy diplomáciai szubrutint aktivált benne. – Épp ellenkezőleg, ön ugyanolyan ragyogóan néz ki, mint mindig, csak éppen egy másodpercre úgy tűnt, mintha túlcsordultak volna az elsődleges áramkörei.

– Az áramköreimmel minden a legnagyobb rendben van.

– Erről a későbbiekben magam is szeretnék meggyőződni. – Han megfordult, arcán ugyanazzal a huncut mosollyal, ami időnként elbűvölte, időnként pedig felbosszantotta Leiát, amióta csak először találkoztak a Halálcsillagon. – Hercegnőm!

– Igazán? – Anélkül, hogy teljes mértékben tudatosult volna benne a mozdulat, Leia kihúzta magát az ülésben. Karakteres megjelenésével és kalandvágytól csillogó szemeivel Han mindig elérte, hogy ne lehessen figyelmen kívül hagyni. – És szerinted ki tudod majd olvasni a kapcsolási rajzomat?

– Drágám, kívülről tudom a kapcsolási rajzodat! – Han mosolya elhalványult, és arckifejezése inkább aggodalmassá vált. – 3PO-nak igaza van. Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott.

– Igen, valami olyasmi… egy rossz álom. – Han még mindig aggódva nézett.

– Már ültem abban az ülésben. Az az ülés nem elég kényelmes ahhoz, hogy az ember álmodjon benne – akár szép, akár rossz álmokat.

– Hosszú úton vagyunk túl – mondta Leia, talán egy kicsit elhamarkodottan. – Biztosan elszenderedtem egy kicsit.

Han még egy másodpercig rámeredt, majd megvonta a vállát.

– Hát akkor lássuk, ébren tudsz-e maradni. – Újra előrenézett, és a Tatuin egyre növekvő korongja lassacskán eltakarta az ikernapokat. – Amíg a szenzorok nem működnek, valakinek figyelnie kell körülöttünk a forgalmat.

Leia kinézett a pilótafülke ablakán, és gyorsan növekvő, sötét területeket kezdett keresni, ahol a csillagok fényét egy láthatatlan sziluett kitakarja, hiszen az ilyen területek közeledő űrhajókra utalhatnak. Gondolatai azonban továbbra is az imént látott álom körül forogtak. Olyan érzése volt, mint az Erő-látomást követően, amit majdnem öt évvel ezelőtt látott a Bakurán, amikor az apja megjelent előtte, és a bocsánatáért esedezett. Ezt viszont nem akarta, és nem is tudta volna teljesíteni. Han hirtelen felemelte a karját a pilóta és a másodpilóta ülése között, és egy sziluett felé mutatott, ami a Tatuin sárga korongjának egyik szélénél lebegett. Az ikernapokat mostanra már teljesen kitakarta a bolygó, és Leia látta, amint az apró sziluett egyre nagyobbá vált, ahogyan közeledtek hozzá. Úgy tűnt, hogy a Tatuinhoz képest állandó helyzetben lebeg, ügyelve arra, hogy mindig a bolygó árnyékában tartózkodjon.

– Az a valami túl szögletes ahhoz, hogy egy hold legyen – mondta Han.

– És nem is aszteroida, mivel egy helyben lebeg – tette hozzá Leia. – De legalább nem közeledik.

– Legalábbis még nem – válaszolta Han. – Mi a helyzet azokkal a szűrőkkel, Csubi? – A türelmetlen mormogás arra utalt, hogy a vuki még mindig a szűrőkkel küszködött. Bárki más megrémült volna tőle, de Leia megnyugtatónak érezte a morgást: ismerős és megnyugtató érzés abban az időben, amikor a szövetségek felbomlása és a halál szinte mindennapos volt. Amikor hat hónappal ezelőtt összeházasodott Hannal, tudta, hogy Csubakka tiszteletbeli családtag lesz, és ez a részéről teljesen rendben volt. Az elmúlt évek során hozzászokott a vuki társaságához, és úgy gondolt rá, mint egy nagy, szőrös testvérre, aki a végsőkig hűséges Hanhoz, őt pedig minden veszélytől megvédi.

Mostanában, amikor csak meghallotta a morgását, mindig arra gondolt, hogy biztonságban van, és hogy Csubakka, Luke és Han – legalábbis, ha olyan hangulatban volt –, valamint több millió hozzájuk hasonló hős segítségével az Új Köztársaság ki fogja védeni a Birodalom utolsó támadását, és végre békében élhetnek a galaxisban. Ezt szerette a vukiban a leginkább, és persze azt, hogy a bundája mindig trillium szappan-illatot árasztott. Amint Csubakka végre rátalált a szűrők megfelelő kombinációjára, a kommunikációs egységből hallható sistergés abbamaradt. Bekapcsolta az érzékelőket, egy kicsit játszadozott velük, majd egy meglepett ruumf hangot hallatott.

– A tömegkalibráció nem jól működik – mondta Han –, de a jelek arra utalnak, hogy az ott egy csillagromboló.

Csubakka ingerülten morgott, majd átküldte az adatokat a Leia ülése melletti monitorra, és visszanézett rá, megerősítésre várva. Mindössze egy másodperc erejéig kellett a monitorra pillantania, hogy lássa, Csubinak igaza volt.

– Hatszáz méter hosszú, hat kommunikációs sávot használ, és egy TIE-raj köröz körülötte – mondta aggodalmasan Leia, miközben enyhén szédülni kezdett. Mostanában, ha a Millennium Falcon útja keresztezte egy csillagrombolóét, az általában azért történt, mert az egyikük titokban követte a másikat. – Nem tudom, Han. Szerintem a tömegkalibráció jónak tűnik. – Miközben ezt mondta, a Falcon számítógépe talált is egyezést a katonai adatbázisában, és egy Imperial-osztályú csillagromboló sematikus rajzát jelenítette meg. A rajz alatt megjelent a hajó neve.

– A Chimaera – olvasta fel Han. – Jól tudom, hogy ez a hajó még mindig a Birodalom szolgálatában áll?

– Két hónappal ezelőtt ez volt az egyik leghatékonyabb rombolójuk. – Leiának nem volt szüksége rá, hogy külön utánanézzen ezeknek az információknak. Zsinj hadúr nyolc hónappal ezelőtt bekövetkezett halála felbátorította a birodalmi flottát, és az Ideiglenes Tanács azóta is állandóan katonai ügyekkel kénytelen foglalkozni. – Ackbar admirális éppen mostanában érdeklődött, hogy vajon mi lehet most vele.

– Dezertőrök? – Han a pilótafülke ablakáról visszaverődő tükörképén keresztül nézett Leia szemébe. – Egy újabb kapitány, aki hadúrnak szeretné kikiáltani magát?

– Jaj, ne! Anélkül is elég zavaros a helyzet… – Most, hogy az Új Köztársaság Zsinj birodalmának maradványain harcolt a Birodalommal, és a túlélő hadurak arra próbálták felhasználni a csatákat, hogy a saját területeiket növeljék, a „zavaros” kifejezés meglehetősen enyhének számított. Volt, hogy az Új Köztársaság hadserege egy adott ellenséggel kezdett csatát, és csak menet közben derült ki, hogy valójában egy másikkal, néha akár kettő vagy három másikkal vívja az ütközetet. – Ráadásul a Chimaera parancsnoka nem olyan ember volt, aki elárulná a Birodalmat. Gilad Pellaeon teljes mértékben lojális és megbízható tiszt volt.

– De akkor mit keres a Tatuinnál? – kérdezte Han. – A legközelebbi konfliktus-zóna is legalább ötven rendszerrel arrébb található. – Csubakka morgott valamit arról, hogy szerinte nem nekik kellene elemezniük a Birodalom céljait, majd nekikezdett kiszámolni a hiper-ugrás koordinátáit. Leia összeszedte magát, hogy megpróbálja elmagyarázni nekik, hogy miért kell mégis megkockáztatniuk, hogy a bolygó közelében maradjanak. Valójában sokkal jobban tartott Han, mint Csubakka reakciójától. Erre végül nem került sor, mert Han összevont szemöldökkel figyelte a vuki gyorsan mozgó ujjait, majd így szólt:

– Csubi! Ne aggódj, elbírok a feladattal! – Han úgy nézett ki, mint akit megbántottak. – Ez mindössze egyetlen csillagromboló! – Csubakka kétkedően mormogott, majd hozzáfűzött valamit arról, hogy van-e értelme kísérteni a sorsot egy műalkotás érdekében. – A Killik alkony nagyon fontos Leia számára – mondta Han. – Az alderaani palotában volt kifüggesztve. – Csubakka hosszú kérdést morgott el, amivel azt sugallta, hogy esetleg csapdába rohannak, sőt még az is lehet, hogy a festmény nem is valódi.

– A mohafestményeket lehetetlen hamisítani – válaszolta Leia. – Legalábbis többé már nem lehet. Ahhoz olyan mohatörzsekre volna szükség, amelyek nem szaporodnak, és amelyek termesztése szigorúan őrzött titok volt még Alderában is. Ez a titok pedig az Alderaannal együtt megsemmisült.

– Látod? – kérdezte Han. – Ráadásul ha a birodalmiak tényleg azt tervezték, hogy idecsalják Leiát a Tatuinra, biztosan nem hagyták volna a csillagrombolójukat ennyire feltűnő helyen. – Han rámutatott a Chimaera apró sziluettjére, amely oldalirányú mozgásba kezdett, amint a Falcon elhaladt mellette, miközben a bolygó felszíne felé tartott. Csubakka makacsul rázta a fejét, és megemlítette nekik a szülőbolygóján, a Kashyyykon őshonos szirén növényt, amely egy olyan illat segítségével csalogatta áldozatait a biztos halálba, aminek egyszerűen nem tudtak ellenállni.

– Egyáltalán nem a biztos halálba – javította ki Han. – Máskülönben nem volna annyi vuki szerte a galaxisban.

Mivel Csubakkát humorral soha sem lehetett eltéríteni a céljától, ezért újra feltette azokat a kérdéseket, amelyek mindannyiukat zavarták, amióta először értesültek az árverésről. Ha ennyire értékes festményről van szó, akkor miért egy olyan nyomorult űrkikötőben tartják az aukciót, mint Mos Espa? Hol rejtőzködött az elmúlt évek során? Miért éppen most került elő? A kérdésekre senki sem tudta a választ – mint ahogy arra sem, hogy mit keresett itt egy csillagromboló. Amikor az Alderaan megsemmisült, a Killik alkony éppen hazafelé tartott egy múzeumi kölcsönzésből a Coruscantról. Később nyoma veszett, és Leia azt hitte, hogy a festmény az otthonával együtt elpusztult – legalábbis egészen addig így hitte, amíg Lando Calrissian értesítette őket, hogy hamarosan árverésre bocsátják a Tatuinon.

Csubakka nem hagyta magát, és továbbra is meg volt róla győződve, hogy a Chimaera jelenléte nem lehet véletlen. Mivel egy birodalmi csillagromboló lebegett a Tatuin fölött, egészen biztosan a birodalmiak is jelen lesznek az árverésen. Az érvelése teljesen helytálló volt, és – bár Csubakka egyértelműen az ellenkezőjét szerette volna elérni – pont ezzel adott okot Leiának arra, hogy személyesen vegyen részt az árverésen. Leia előrehajolt az ülésében, és megszorította a vuki vállát, aki erre elhallgatott.

– Csubi, teljesen igazad van. A csillagromboló miatt én is aggódom. Ha csak egy átlagos alderaani műtárgyról volna szó, soha nem kérnélek rá, hogy vállald a kockázatot. A Killik alkony azonban teljesen más. – Csubakka az ablakból visszaverődő tükörképen keresztül nézett Leiára. Rendkívül bátor vuki volt, aki semmilyen körülmények között nem utasította volna vissza, ha egy barátja segítséget kér tőle, főleg ha igazán fontos dologról volt szó. Leia csak remélni tudta, hogy sikerül meggyőznie anélkül, hogy részletes magyarázkodásra kényszerülne. Han még mindig egy kicsit érzékeny volt a nyolc hónappal ezelőtt történt Hapan-eset miatt, ezért ha megtudná, hogy szeretett Falconját az Ideiglenes Tanács megbízásából kellene kockára tennie, a jelen körülmények között valószínűleg nem örülne neki. Meglehet, hogy máskor sem. Leia azzal a komor arckifejezéssel nézett vissza Csubakkára, ami mostanában túl gyakran ült ki az arcára. A vuki végül halk mormogással bólintott egyet. Han rájuk pillantott, és majdnem leesett az álla.

– Ennyi? Csak annyit kell mondania, hogy muszáj, és te még csak meg sem kérdezed, hogy miért? – Csubakka megvonta a vállát. – De ugye azért velem vitatkoznál? – Han a pilótafülke ablakában visszaverődő tükörképén keresztül nézett Leiára. – Az biztos, hogy a meggyőző képességed átlagon felüli, hercegnő! Lehet, hogy titokban Luke-kal szoktál gyakorolni?

– Nem vagyok Jedi – mondta Leia. Majd újra felvette azt a flörtölős stílust, amivel az esküvőjük óta rendszeresen évődtek – és ami Csubakkát már az őrületbe kergette, legalábbis abból ítélve, hogy inkább elfordult és kinézett a megfigyelőablakon –, és érzékien rámosolygott Hanra. – Én csak a te átlagos, hétköznapi hercegnőd vagyok.

– Nincs benned semmi, ami átlagos vagy hétköznapi volna – válaszolt Han olyan hangnemben, amitől Csubakka morogni kezdett. – Még a titkos terveidben sem.

– Miféle titkos tervek? – Leia legbelül összerezzent, és miközben azon vacillált, hogy ártatlanul vagy játékosan válaszoljon, végül egyik sem sikerült. – Azért vagyunk itt, hogy megvásároljunk egy mohafestményt.

– Valóban? – Han a tekintete alapján jól szórakozott. – Lehet, hogy Csubinak mégis igaza van.

– Én soha nem mondtam, hogy nincs igaza – mondta Leia, miközben próbált nyugodt maradni, ami nem sikerült. A markában volt, és Han ezt nagyon jól tudta. Utálta, amikor ezt csinálta. – Han, nagyon fontos nekem az a festmény.

Han megrázta a fejét.

– Itt valami nekem bűzlik – dörmögte, majd módosította a Falcon irányát, és a hajó kezdett elfordulni a bolygótól. – Igazából teljesen biztos vagyok benne, hogy itt valami nincs rendben.

– Han! – Han ismét ránézett Leia tükörképére.

– Igen?

– Fel fogod ránk hívni a figyelmüket!

– Mit számít, ha amúgy is eltűnünk innen? – kérdezte Han a vállát vonogatva, majd Csubakkához fordult. – Elkészültél már a hiper-ugrás koordinátáinak kiszámításával? – Csubakka horkantott egyet, és mivel nem kívánt részese lenni annak, ami ezután következett, felemelte a karját. A Tatuin lassan elhaladt a megfigyelőablak előtt, Leia pedig tudta, hogy Han blöffjét nem hagyhatja válasz nélkül. Han túl jó szabakk-játékos volt ahhoz, hogy kijátssza a kártyáit anélkül, hogy ő is megmutatná az övéit.

– Han, ott kell lennünk az aukción – mondta. – Ha a Killik alkony ott van azon a bolygón, meg kell vennünk. Több ezer új köztársasági polgár élete múlik rajta.

– Valóban? – Han nem tűnt meglepettnek. – Sosem gondoltam volna.

A Tatuin ugyan nem sodródott tovább a megfigyelőablak széle felé, de Han nem is fordította vissza a Falcont a bolygó irányába. Leia mély levegőt vett, és azt mondta:

– Egy árnyékhálózati kód van elrejtve a festményben… a páratartalom-szabályozó áramkörben.

Csubakka szemei olyan kerekké váltak, mintha buborékok lettek volna. Az Árnyékhálózat egy titkos kommunikációs hálózat volt, amely a lázadók titkosított üzeneteit továbbította a HoloHálózaton keresztül a birodalmi propagandagépezet kereskedelmi hirdetéseibe kódolva. A hálózatot soha nem leplezték le, az Új Köztársaság pedig még manapság is arra használta, hogy utasításokat küldjön a mélyen a Birodalom vonalai mögé beépült különleges kémek számára.

Han elkomorodott, és megszólalt:

– Drágám, lehet, hogy ez lesz az első házastársi vitánk. Miért nem mondtad el, hogy az Ideiglenes Tanács áll a kiruccanásunk mögött?

– Mert nem így van! – mondta Leia, bár kijelentése inkább védekezésnek hangzott. Miért hagyta cserben mindig a politikusi gyakorlata, ha Hanról volt szó? – Én javasoltam, hogy a Killik alkony tökéletes hely lenne a kód elrejtéséhez. Én voltam az, aki azt hitte, hogy a festmény az Alderaannal együtt megsemmisült. Egyedül én tehetek mindenről, Han. Az Ideiglenes Tanács csak azért hagyta jóvá a vásárlásra szánt forrásokat, mert Mon Mothma rákényszerítette őket. Ő az egyetlen, aki tudja, valójában miért vagyunk itt.

– Ó, ettől aztán sokkal jobban érzem magam! – Nyolc hónappal ezelőtt Mon Mothma volt az egyike azoknak, akik arról próbálták meggyőzni Leiát, hogy menjen feleségül a Hapan csillaghalmaz hercegéhez, hogy ezáltal megszilárdítson egy fontos stratégiai szövetséget ezzel az igen jelentős hatalommal bíró, több bolygóból álló konzorciummal. Han még mindig úgy érezte, hogy a tanács, élén a főtanácsossal elárulta őt, ezért számos igen nagylelkű ajánlatuk ellenére azóta sem volt hajlandó megújítani katonai megbízását, és semmilyen hivatalos szerepet nem kívánt vállalni az Új Köztársaságban. Han reakciója csak az egyik következménye volt ennek az egész Hapan-esetnek, amit Leia őszintén sajnált. Ha egyértelműen kijelentette volna Ta’a Chume anyakirálynőnek, hogy a fiával, Isolderrel tervezett házassága valójában nem jöhet számításba – valamint hogy genetikai örökségénél fogva egyébként sem kíván gyermeket vállalni –, talán sikerülhetett volna valamilyen más módon megkötni azt a szövetséget, és így talán nem bántotta volna meg Hant.

Csubakka figyelmeztetően felmordult. Egy rohamkomp és három TIE-vadász hagyta el a Chimaera hangárait.

– Nincs miért aggódni – mondta Han, miközben a saját kijelzőjét tanulmányozta. – Csak arra kíváncsiak, hogy idegesek leszünk-e. – Leia tényleg ideges volt, és egy kicsit mérges is, bár ezt próbálta eltitkolni. Lehet, hogy Han hívta fel magukra a Chimaera figyelmét, de az is lehet, hogy nem. Ha túlságosan nyugodtnak mutatkoznak, elképzelhető, hogy ugyanolyan gyanúsak lesznek, mint ha túlságosan idegesek lennének. Igazából bármi képes volna felkelteni a birodalmiak gyanúját.

– Han, én nem akartam a Falcont felesleges kockázatnak kitenni – mondta Leia. – Mindössze szerettem volna egy kis időt együtt eltölteni veled, és azt gondoltam, hogy ez a kirándulás jó alkalom lehet.

– Miközben egy küldetést teljesítesz az Új Köztársaságnak?

– Nem tudtam, hogy ez egy küldetés lesz – mondta Leia. – Sajnálom.

– Akkor talán azt gondoltad, hogy mennyire élvezetes lesz egy kicsit kirándulni a kies Tatuinra, megszerezni az eltűnt kódkulcsot, esetleg beugrani Jabba palotájába, és felidézni a régi szép időket?

Csubakka közölte, hogy a komp és a TIE-vadászok elfogóvektor mentén közelednek. Han csak annyit módosított a Falcon pályáján, hogy a menekülési útvonalukat nyitva hagyja, majd újra Leiára nézett.

– Továbbra sem értem, hogy ez a kódkulcs miért ennyire fontos. Mostanra már biztosan frissítették a kódot. Több mint tízéves.

– Kilencéves – javította ki Leia. – És a kódot minden hatodik sugárzás után frissítik. Viszont még egy régi kód is hasznos lehet a Birodalom számára az új kód feltöréséhez. Sőt ami sokkal rosszabb, hogy felhívhatja a figyelmüket a hálózatra, aminek még a létezéséről sem volt fogalmuk majdnem egy évtizeden keresztül. Mindez több ezer egykori ügynökünk életébe kerülhet, akik még mindig az ellenséges bolygókon élnek. Azt pedig végképp nem tudhatjuk, hogy mennyi időbe kerülne az Árnyékhálózat helyettesítése – vagy hogy pontosan hány ügynököt veszítenénk el az átállás során. – Han elfordította a tekintetét, és a műszereit kezdte el nézegetni, Leia pedig tudta, hogy most megfogta. Most azt fogja játszani, hogy nehezen lehet meggyőzni, és úgy fog tenni, mintha átgondolná a dolgot, de Han Solo mindig jó döntést hozott, ha a helyzet igazán komolyra fordult. Ez volt a gyengéje – és Leia éppen ezért szerette. – Han, tényleg nagyon szeretném visszaszerezni a Killik alkonyt – mondta Leia. – Amikor majd meglátod…

– Amikor majd meglátom? – szakította félbe Han. – Máris úgy beszélsz, mint aki teljesen biztos a dolgában!

Csubakka felhagyott a közeledő csapatszállító tanulmányozásával, megfordult, és morgott egyet.

– Tudom, hogy Leia a feleségem! – mondta Han. – De ez még nem jelenti azt, hogy én volnék a felelős azért, mert itt vagyunk… Nem tudom megparancsolni neki, hogy mit tegyen és mit ne!

Csubakka felháborodva forgatta a szemét, majd rámordult Hanra… kétszer egymás után.

– Micsoda? Még hogy én vagyok olyan, mint egy hutt? – Csubakka igenlően horkantott, maid visszafordult a szenzoraihoz, és jelentette, hogy a TIE-vadászok megelőzték a kompot, és gyorsítani kezdtek. Han még egy pillanatig mérlegelte másodpilótája vádjait, majd újra ránézett Leiára. – Szerinted is olyan vagyok, mint egy hutt? – kérdezte.

Leia felemelte a kezét, és a hüvelykujját és a mutatóujját egy milliméter távolságra tartotta egymástól.

– Talán – mondta –, csak egy kicsit. – Han arckifejezése hitetlenkedőből csalódottá vált. Visszafordította a Falcon orrát a Tatuin irányába, és a bolygó horizontja felé vette az irányt, ahol az ikernapok ragyogó fehér félhold alakot vetettek rá.

– Nem a tanácsért teszem – mondta –, hanem érted.

– Tudom. – Leia mosolya talán egy kicsit túl szélesre sikerült, és nem bírta ki, hogy ne tegye hozzá: – És a tanács nagyon hálás lesz érte.

Han összehúzta a szemöldökét, de már nem volt módja Visszavágni, merta hangszórók recsegve megszólaltak.

– Regina Galas koréliai teherhajó! – szólalt meg egy barátságtalan hang. – Tartsa a helyzetét, és készüljön fel az ellenőrzésre! – A Regina Galas egyike volt annak a tucatnyi hamis azonosító kódnak, amit akkor használtak, ha inkognitóban akartak utazni a Falconnal. Han a protokoll-droidhoz fordult.

– Most te következel, aranypofa! – 3PO megbillentette a fejét.

– Már hogy én, Solo gazda?

– Késleltetnünk kell őket. – Han a tartalék navigációs számítógép konzolja fölött található mikrofonra mutatott. – Próbálkozz a gandival. Ebben az esetben be kell szerezniük egy kis ammóniát, amivel nyerhetünk egy kis időt.

– Természetesen – mondta 3PO. – Mindazonáltal esetleg javasolhatnám…

– Regina Galas – hallatszott egy jóval kellemesebb hang. – Itt a Chimaera csillagromboló. Készüljenek az átszállásra, különben tüzet nyitunk.

– 3PO! – mutatott rá Leia a kommunikációs egységre. A droid aktiválta a jeladót, és hangsugárzója segítségével szaggatott zümmögések és kattanások sorozatát küldte az éterbe. Erre hosszú szünet következett, amíg a birodalmiak odarendeltek egy fordító-droidot. Han elégedetten elmosolyodott, és felállt a pilótaszékből.

– Tudod, mit kell tenned, Csubi! – Csubakka morgott egyet, megragadta a botkormányt, és tartotta az irányt a bolygó horizontján látható világos félhold felé. Han átnyúlt 3PO válla fölött, összekapcsolta a kommunikációs rendszert a Falcon belső hálózatával, és jelzett Leiának, hogy tartson vele. – Szükségem lesz rád ott hátul – mondta.

Leia kicsatolta a biztonsági hevederét, de szíve a torkában dobogott.

– Han, én nem is tudom, hogy lövöldözéssel…

– Úgy nézek én ki, mint egy gundark? – kérdezte. – Ha tüzet nyitunk, akkor halottak vagyunk.

Miután megnyugodott, hogy egyetértenek, Leia követte Hant a hajó hátulsó raktere felé. Mire kinyitották az ajtót, a birodalmi fordító-droid már 3PO-val tárgyalt szaggatott zümmögések és kattanások sorozatával. Han keresett egy kis méretű konténert, kivitte a fő körfolyosóra, maid kinyitotta az egyik padlóba rejtett csempészrekeszt, és elkezdte onnan kipakolni azt a különleges chandrilai brandyt, amit kizárólag azért tartott, hogy lefizesse vele az űrkikötők ellenőreit. A rekeszeket átadta Leiának, hogy pakolja be őket a konténerbe.

– Most mire készülsz? Alkohollal fogjuk őket bombázni?

– Így is fogalmazhatunk – mondta Han. – Ezt úgy nevezik, hogy „menet közbeni megvesztegetés”. Ez a cucc sokat ér, különösen egy fiatal katonatiszt számára, aki már hónapok óta nem látott fizetési csekket.

– Han, nem emlékszel, mit mondtam az imént Pellaeonról? kérdezte Leia. – Ő ezért egy tapodtat sem fog mozdulni.

Han mosolygott.

– Nem is kell neki. – Miközben megpakolták a konténert, részletesen elmagyarázta Leiának a tervét. Mire elkészültek, újra a Chimaera tisztje volt adásban, aki annyira ingerültnek tűnt, amennyire csak 3PO tudott felbosszantani egy értelmes létformát.

– Figyelmeztetés a Regina Galas pilótája számára: a droidunk szerint egy gandnak minden további nélkül tudnia kellene beszélnie a galaktikus közös nyelvet. – 3PO válasza egy hosszú csörgéssorozat formájában feltett kérdés volt. A fordítás miatt egy pillanatnyi késlekedés volt a kommunikációs csatorna másik oldalán, majd megérkezett a katonatiszt válasza: – Biztos vagyok benne, hogy ön megérti az utasításainkat. Tartsa a jelenlegi helyzetét, különben tüzet nyitunk! A lőelemképző számítógépeink már befogták a hajójukat. – Leia majdnem elesett, amint Csubakka hirtelen lassított, és olyan manőverbe kezdett, amiről úgy tűnt, hogy a hajó visszafordul a Chimaera irányába. Leia tudta, hogy az egész manőver célja az, hogy olyan helyzetet vegyenek fel, hogy az őket üldöző komp közéjük és a csillagromboló turbólézerei közé kerüljön. Han és Csubakka a felkelés kezdete óta eddig minden alkalommal megmenekült a birodalmi ellenőrzőpontoktól, és az összes csempésztrükk a tarsolyukban volt – sőt néhány további trükk is.

– Azt mondtam, hogy tartsa meg a helyzetét, és nem azt, hogy közelítsen! – kiáltotta a Chimaera tisztje. – És beszéljen végre a közös nyelven! – 3PO egy sorozat frusztrált kattanással válaszolt. Han és Leia elégedetten kuncogott; nagyon jól tudták, hogy a droid mennyire idegesítő tudott lenni, ha felbosszantották. Lezárták a konténert, és a légzsilipen keresztül az útjára engedték. Mire visszatértek a fő raktérben található műszaki állomáshoz, és felhozták a taktikai rács képét a monitorra, Csubakka már megfordította a Falcont, és gyorsulva távolodott, a csapatszállító pedig pontosan közöttük és a Chimaera között helyezkedett el. A tiszt ordítani kezdett.

– Állj! Állj, különben tüzet nyitunk!

– Tüzet nyitnak? – sopánkodott 3PO, még mindig a gand hangján, de már a közös nyelvet beszélve. – Jaj, tervezőm!

Csubakka megszakította a kapcsolatot, majd tovább gyorsított, miközben harsány nevetése visszhangzott a hajó gyomrába vezető alagúton. Mivel a Chimaera képtelen volt valóra váltani a tiszt ígéretét anélkül, hogy saját kompjuk épségét ne veszélyeztette volna, nem nyitott rájuk tüzet. A Falcon új pályája nagyjából a Tatuin felszínével párhuzamos irányba mutatott. Bár nem a bolygó felé haladtak, Leia tudta, hogy mihelyt kikerülnek a turbólézerek hatótávolságából, illetve belépnek az ikernapok elektromágneses sugárzása által gerjesztett interferencia területére, Csubakka azonnal irányt fog változtatni. Leia továbbra is a taktikai kijelzőt figyelte, és arra számított, hogy a csillagromboló is manőverezni kezd, hogy tiszta célpontot keressen, de nem így történt.

– Jól van – mondta Han. – Azt feltételezik rólunk, hogy egyszerű fűszercsempészek vagyunk. Mindjárt megállnak és felveszik a rakományunkat, amit az imént engedtünk útjára. Az átszálló csapat parancsnoka pedig nem gyűjt foglyokat, mert nem szeretné, ha bárki elmondaná Pellaeonnak, hogy valójában mi volt abban a konténerben.

– Biztos vagy ebben? – Leia egyre riadtabban figyelte, amint a három TIE-vadász elhaladt a konténer mellett, és olyan irányt vettek fel, hogy közéjük és a Tatuin közé kerüljenek. Amíg Csubakka tartja az eredeti irányt, nem fogják tudni utolérni a Falcont, viszont abban a pillanatban, hogy a bolygó felé fordul, a TIE-vadászok éppen olyan helyzetben lesznek, hogy eléjük vágjanak. – Úgy tűnik, hogy nem igazán érdekli őket a csalid. – Han a kijelzőt figyelte, és ahogy a TIE-vadászok egyre távolabb kerültek a konténertől, minden egyes megtett kilométer után egy kicsit lejjebb esett az álla. Egy másodpercre úgy tűnt, hogy a komp sem foglalkozik a konténerrel, és inkább a Falcon nyomában marad. Ekkor azonban egy vonósugár aktiválódott a faránál, és a hajó a csali felé kezdett manőverezni. Han megkönnyebbülten felsóhajtott, maid megfogta Leia kezét, és a lézerágyúkhoz vezető alagút felé vette az irányt.

– Gyere!

– Han, legutóbb még úgy volt, hogy nem lövöldözünk! – Ennek ellenére követte a férjét az alagút felé. – Ha tüzelünk, halottak vagyunk. Pontosan ezt mondtad, tisztán emlékszem rá.

– Sok mindent szoktam mondani. – Odaértek az alagúthoz, Han pedig egyenesen beleugrott, és szinte nem is mászott, hanem csak a korlátba kapaszkodva lassította az esését. – De legalább menet közben megpróbálják megkaparintani a konténert. A parancsnoknak viszont szüksége van a segítségünkre, hogy jól nézzen ki a dolog, különben a felettesei nem fogják elhinni, hogy elmenekültünk. – Leia felmászott a felső lövegtoronyba.

– Mennyire jól?

– Jól. Ez a Pellaeon biztosan egy igazi nehéz eset. – A Falcon megrázkódott, amint Han eleresztett néhány próbalövést. – Csak arra vigyázz, hogy ne találj el semmit. Ha eltalálsz valamit…

– Halottak vagyunk. – Leia bekötötte magát a lézerágyú mögötti ülésbe. – Tudom. – Feltette a fejhallgatóját, majd elfordította a tornyot a Tatuin fényes korongja felé. Leia szíve majdnem megállt, amint az ablakok elsötétültek egy zafír színű turbólézer villanásától. Felkészült rá, hogy hamarosan elpárolog egy hirtelen jött fény- és hőrobbanásban, aminek az érkezését tulajdonképpen a felkelés kezdete óta várta, de végül megpillantotta a komp aprócska sziluettjét egy távoli robbanás előterében. – Ez meg mi volt? – kérdezte Leia, miközben levegőért kapkodott.

Csubakka egy választ mormogott, aminek hatására Leia hirtelen összerezzent.

– Felrobbantották? – ordította Han. – Csak a brandy legalább kétezer kreditet ért!

– A lefizetésen alapuló tervünket ezzel biztosan elfelejthetjük. – Leia alig tudta megállni, hogy ne remegjen a hangja. – Most mi legyen? – Han válaszként egy valóságos lézerfalat lőtt a TIE-vadászok elé.

– A kompot le tudjuk hagyni – mondta. – Azokkal a vadászokkal viszont vigyáznunk kell. A lényeg, hogy ne…

– Ne találjunk el semmit. – Leia bekapcsolta a célkeresőjét. – Tudom. – Ebből a távolságból a TIE-vadászok csupán apró kékes ionhajtómű-fényeknek látszottak. Miután Leia bekapcsolta a szenzoros kijelzőiét, a célzóképernyőién megjelent a három TIE-elfogóvadász jellegzetes, karomszerű képe. A célkeresztiét jóval a TIE-k elé állította, majd még egyszer hozzáadott ugyanannyi távolságot. Aztán a biztonság kedvéért még feleannyi távolságra módosította a célt, és megnyomta a tűzkioldót. A kilövés okozta rázkódás csökkentése érdekében a négycsövű lézerágyúk átellenes sorrendben tüzeltek. Ennek ellenére a torony összerázkódott. Leia ellenőrizte a kijelzőjét, és miután látta, hogy az elfogóvadászok még mindig ott vannak, újra tüzet nyitott. A Falcon még mindig éppen lőtávolságon belül volt, és a sugarak szinte egy örökkévalóságon át utaztak a célpontjaik felé. A legtöbb jóval a TIE-k előtt kialudt, de néhány – és Leia remélte, hogy a Han által kilőtt sugarak – egybeolvadtak a vadászok ionhajtóműveinek kék kisugárzásával.

Minden figyelmét a célzókijelzőre összpontosítva folyamatosan tüzelt, és közben imádkozott, hogy a vadászok jele el ne sötétedjen. A birodalmiak számára nem volt szokatlan egy menekülő csempészhajó üldözése, és a legtöbb esetben nem is fektettek bele túl sok energiát, viszont általában sokkal eltökéltebbek voltak azokkal a hajókkal szemben, amelyek kilőtték valamelyik társukat. Leia kijelzőjén Han lövései egyre közelebb kerültek a TIE-khez. Ő is csökkentette a rátartást, és a lövedékeik áthatolhatatlan tűzviharrá mosódtak össze. A birodalmiak elvesztették a türelmüket, és a Falcon felé vették az irányt, hogy használhassák a saját fegyvereiket.

– Mintha bárkát vezetnének – gúnyolódott Han. – Miféle műanyag fejű pancsereket vesz fel pilótának manapság a Birodalom? – A TIE-k is tüzet nyitottak, és a Tatuin ragyogó sárga felszíne felől apró, zöldes fénysugarak indultak útjukra. A sugarak kilométerekkel a Falcon előtt elenyésztek, azonban a távoli nyalábok már elérték a pajzsokat, mielőtt Leia módosíthatta volna a fő beállításokat a kijelzőjén. Han lézerágyúi már a TIE-k közvetlen közelében nyaldosták az űrt. Leia követte a példáját, és sikerült visszaszorítaniuk a triót a csillagromboló irányába. A célzóképernyőn látható kép átváltott valódi méretre, és az elfogóvadászok egyenesen feléjük tartó, hüvelykujj méretű foltokká váltak. Csubakka tartotta az irányt, és a kompot továbbra is a Falcon fara és a Chimaera fegyverei között próbálta tartani.

Leia már látta, hogy sikerülni fog. A galaxis egyetlen csillagrombolója sem jelenthetett akadályt, amikor Han és Csubakka együtt harcolt. Ha Leia és Han sikeresen beszorítja a TIE-ket a Falcon hátsó negyedébe, Csubakka mögéjük bújva szépen a Tatuin atmoszférájának irányába veszi majd az irányt, ahol a Chimaera hatalmas fegyverei használhatatlanná válnak – kivéve persze, ha Pellaeon úgy dönt, hogy megtámadja az egész bolygót, hogy egyetlen hajót megállítson. Ezt pedig még a birodalmiak sem kockáztatnák meg, kivéve, ha valahogy fény derülne a Regina Galas valódi kilétére. A TIE-k egyre közelebb kerültek, és most már akkorák voltak Leia kijelzőjén, mint egy ököl. Leia egyre bátrabbá vált, és úgy időzítette a lövéseit, hogy mindig pontosan a vadászgépek mögötti területet lőtte, ezzel pedig minden egyes lövéssel arra kényszerítette az elfogóvadászokat, hogy még közelebb kerüljenek a Falcon farához.

Han még jobban kicentizte saját lövéseit, már-már karcolva a TIE-vadászok vezérsíkjait, arra sarkallva a vadászokat, hogy próbálják utolérni a Falcont. Ekkor a fényérzékeny ablakok hirtelen teljesen elsötétültek, de Leia egy másodperc tört részéig még éppen látta a vakító fényt, amikor a közelükben egy újabb lézernyaláb robbant – sokkal közelebb, mint az első. Ahogy az energiahullám megrázta a Falcont, Leia válla nekifeszült a biztonsági hevedernek. A szíve majdnem megállt, amint egy végtelenül hosszú másodpercig az élet és a teljes megsemmisülés között lebegett, és csak akkor vette észre, hogy mindvégig a tűzkioldón tartotta a kezét, amikor a számítógép géphangon bejelentette, hogy egy TIE-elfogóvadász megsemmisült. Leia káromkodva eleresztette a kioldót, és megpróbálta kipislogni a szeméből a robbanás okozta káprázást, miközben alig akarta elhinni, hogy túlélték a támadást.

– Sajnálom! Nem akartam… – Csubakka megdöbbent morgása szakította félbe. – A Chimaera lőtte le? – Leia nem jutott szóhoz. – Véletlenül?

– Azért, hogy figyelmeztessen. – Han lézerágyúi újra tüzet nyitottak. – Nem tetszett neki, ahogy a TIE-ket terelgettük. – Leia ellenőrizte a kijelzőiét, és látta, hogy a maradék két elfogóvadász vadul manőverezve száguld a Falcon orra felé. Leia megfordult a lövegével, de túlságosan szétszórtnak érezte magát ahhoz, hogy biztonságosan tüzet nyisson rájuk. Valami nem tetszett neki.

– Pellaeon soha nem lőné ki a saját vadászgépeit – mondta. – A Birodalomnak minden jó pilótára szüksége van.

– Egy lecke, amit a túlélők soha nem fognak elfelejteni. – Han lézersugarai egyre szűkülő fényháló formájában táncoltak a vezér TIE körül. – Ha egyáltalán erről van szó. – Végül az elfogóvadásznak már semmi helye nem maradt a manőverezésre, és belerepült az egyik lézersugárba, maid fehér tűz- és fénycsóva formájában felrobbant. – Utálom, ha hadgyakorlatozásra használnak!

– Han, azt mondtad, hogy ne találjunk el…

– Változott a terv. – Han az utolsó TIE-t is célba vette. – Most megfizetnek érte! – Leia a segítségére sietett, és megpróbálta belekényszeríteni a TIE-t Han lézernyalábjaiba. A vadász minden irányba megpróbált kitérni, és összevissza cikázott, egyre kisebb kilengéseket produkálva, ugyanakkor fegyelmezett maradt, és tartotta az irányt – egyértelműen tanult abból a leckéből, amit a Chimaera mutatott be az imént. Végül egyenesen a Falcon felé fordult, és ahogy tüzet nyitott rájuk, az űr sötétje ragyogó színek kavalkádjává változott körülöttük. Leia mereven nézte a célzóképernyőt, és folyamatosan tüzelt, egyre szűkülő spirálban szórva a sugarakat az elfogóvadászra, miközben próbálta kizárni a tudatából, hogy milyen gyorsan nőtt a vadászgép mérete, hogy a kijelzője milyen gyakran sötétedett el, és hogy a torony fényérzékeny ablakai teljesen feketévé váltak. A TIE-nek végül nem maradt több helye a manőverezésre. A pilóta felfelé tört ki; a vadászgép olyan egyenletesen, simán fordult, hogy Leia egészen addig nem is vette észre, hogy irányt változtatott, amíg a sugarak utánpótlása egyszer csak megszakadt.

– A tiéd! – ordította Han a belső kommunikációs hálózaton. – Csubi, fordítsd el a gépet, hogy én legyek fent!

Leia felemelte a lézerágyúit, és hüvelykujjával aktiválta az automatikus célzófunkciót, azonban a TIE már túl messze járt. Csak néhány lövést tudott leadni, mielőtt a számítógép lőtávolságon kívülinek ítélte a vadászgépet.

– Ez az, visszahívták! – mondta Han. – Legalább nem okoznak nekünk több gondot. – Leia ránézett a taktikai kijelzőre, és látta, hogy a rohamkomp még mindig követi őket. Jóllehet nem tudta felvenni a versenyt a Falcon sebességével, lőtávolon kívül volt, és folyamatosan nőtt közöttük a távolság, de továbbra is a nyomukban volt.

– Biztos vagy benne? – kérdezte Leia.

– Egészen biztos. A halott pilóták nem sokra mennek a megszerzett tapasztalatokkal.

– És mi a helyzet azzal a komppal? – Alighogy Leia feltette a kérdést, a hajó is feladta az üldözést, és a bolygó felszíne felé fordult. Csubakka is gyorsan cselekedett, és a komppal párhuzamos irányt vett fel, hogy az továbbra is közöttük és a csillagromboló között maradjon – ráadásul ez az irány nagyjából megfelelt annak, amerre ők is igyekeztek. Leia arra számított, hogy a hajó visszafordul a Chimaera felé, esetleg kanyarogni kezd, hogy a Falcon a turbólézerek számára tiszta célpontot nyújtson, azonban egyszerűen csak folytatta az útját a bolygó felé, enyhén a Falcon irányába tartva. Leia körbefordította a lézerágyú tornyát, és nem tudta eldönteni, hogy hálás legyen a komp pilótájának, vagy épp ellenkezőleg, tüzet kellene rá nyitnia. Han azonban megelőzte, és kitalálta, hogy mi folyik itt.

– Csubi, Vágj be mögéjük! Tarts a homok felé, gyorsan! – Csubakka nem is firtatta az okát. Olyan éles szögben fordította meg a Falcont, hogy Leiának be kellett csuknia a szemét, hogy ne lássa forogni a csillagokat, míg Han rá nem kiabált, hogy tartsa készenlétben a fegyvereit. Leia újra kinyitotta a szemét, de azt kívánta, bár ne tette volna. Az ablakokon keresztül nem látott mást, mint a csillagok és a homok rendkívül gyorsan váltakozó örvénylését, amint Csubakka spirálszerű mozgással közeledett a Tatuin felé. Még mindig nem értette, hogy Han miért kérte, hogy legyen készenlétben, mindenesetre erősen figyelte a kijelzőt, és lézerágyúit a komp felé irányította. Ebben a pillanatban fél tucat képjel bukkant fel a taktikai képernyő szélén, és Leia szíve nagyot dobbant. A szimbólumok megerősítették, amit Han két másodperccel ezelőtt már sejtett: egy újabb TIE-raj tartott feléjük gyors ütemben a bolygó takarásából.

Leia rákényszerítette magát, hogy minden figyelmét a lézerágyú kijelzőiére összpontosítsa. Miközben a Falcon vadul forgott, a torony émelyítően pörgő táncba kezdett, amint a szervomotorok megpróbálták a rohamkompot a célkeresztben tartani.

– Rajta vagyok! – Észrevette, hogy Han még nem nyitott tüzet, ezért megkérdezte: – Lőjek?

– Még ne! – mondta Han. – Csubi, látod azt a homokvihart? Azt az igazán nagyot?

Egy igenlő horkantás hallatszott a belső kommunikációs hálózaton. Leia kipillantott a megfigyelőablakon, de nem látott mást, mint a sárga számtalan szédítő árnyalatát és a sötétlila háttér előtt örvénylő csillagok fényét, amitől a gyomra azonnal kavarogni kezdett. Ezért inkább a célzóképernyőt figyelte, és közben remélte, hogy téved, amikor azon gondolkodott, vajon Han miért mutatott arra a homokviharra. A Falcon hirtelen megrázkódott és lelassult. Leia arra gondolt, hogy talán ilyen hamar elérték a bolygó légkörének határát, de körülöttük még mindig túl sötét volt. Amikor Han szitkozódni kezdett, felmerült benne a kérdés, hogy a Chimaera összes pilótájának van-e egy utolsó kívánsága. Leia figyelte, amint a komp a taktikai kijelzőn úgy bukdácsol, mint egy flitnat, miközben egy vonósugár láthatatlan köteléke összekapcsolta a Falconnal, ami lassan, de biztosan egyre közelebb húzta egymáshoz a két hajót.

– Most, Han?

– Még ne – mondta Han. – Csubi, lődd ki a… – Tompa puffanás visszhangzott a Falconban, amint két rakéta elhagyta a kilövőállást, és a vonósugár mentén a komp felé vette az irányt. – Most, drágám!

Leia megnyomta a tűzkioldót. A torony folyamatosan remegett, amint a négycsövű lézerágyú kiadta a haragját. A célzóképernyő közepe vakító izzássá változott, az ablakok pedig feketévé váltak, amint a komp viszonozta a tüzet. A nem létfontosságú rendszerekből a pajzsokba irányították át az energiát, és a Falconon baljós csend lett úrrá. Leia megpróbált a vonósugár forrása felé célozni, mivel azonban a Falcon félig irányítás nélkül sodródott, már az is eredmény volt, ha nagyjából a megfelelő irányba sikerült a lövéseket eleresztenie. A sugárnyalábok egyszer csak egy ragyogó robbanás felé tartottak. A vonósugár hirtelen megszűnt, a célkeresztben látható fényesség pedig lassan halványulni kezdett. Csubakka stabilizálta a bukdácsoló Falcont, és egyenesen a Tatuin felé fordult. A taktikai kijelző alapján az elfogóvadászok egyre közelebb értek, de még jóval lőtávolságon kívül voltak. Leia megfordította a tornyot, és végre megpillantotta a homokvihart, amire Han hívta fel Csubakka figyelmét – egy borostyánszínű, tomboló örvényt, ami a bolygó látható felszínének körülbelül egytizedére terjedt ki. Még az űrből is látszottak a vihar elsődleges síkja fölé magasló, kavargó felhők. Csubakka dugóhúzószerű elkerülő manőverbe küldte a Falcont. Leia rápillantott a taktikai kijelzőjére, és látta, hogy a TIE-k még mindig lőtávolon kívül vannak, és valószínűleg így is maradnak.

Nem tudtak a Falcon elé vágni anélkül, hogy beléptek volna az atmoszférába, ami viszont még jobban lelassította volna őket, mintha a bolygót megkerülő hosszabb utat választották volna. A Chimaera, ami még mindig bolygó körüli pályán várakozott a távolban, egyszerűen túl messze volt ahhoz, hogy egy újabb csapatot küldjön ki az elfogásukra. Mindössze egy lehetőség maradt, hogy a csillagromboló megállítsa a Falcont. Fényes turbólézersugarak jelentek meg előttük, amelyeket úgy próbáltak irányítani, hogy ne találják el a Falcont, hanem a közeledő TIE-k felé tereljék.

Csubakka egyenesen belerepült a legközelebbi robbanásba. A hajó pajzsai zafírszínben kezdtek el szikrázni, ahogy áthaladtak a szétsugárzó energiafelhőn. A Falcon kisvártatva elérte a Tatuin légkörét, amitől vad rázkódásba kezdett, majd magába zárta a belépéskor keletkező tűzgömb. Han azonnal kipattant az üléséből, és félig bukdácsolva, félig mászva felkapaszkodott a közlekedő alagúton, miközben Csubakka megpróbálta megőrizni az irányítást a meteorként zuhanó hajó fölött. A Chimaera nem lőtt a bolygó légkörébe – egyértelműen azért, mert a kapitány azt hitte, hogy a Falcon egyébként is meg fog semmisülni.

– Maradj készenlétben! – kiáltotta Han, és a fő raktér felé indult. – Pellaeon most őrjöng, mint egy rankor. Lehet, hogy azok a TIE-k továbbra is követni fognak.

– Most hová mész?

– A pilótafülkébe – válaszolta. – Amikor belerepülünk abba a homokviharba…

– A homokviharba? – Leia ellenkezni próbált, de amikor látta, hogy a TIE-vadászok továbbra is a nyomukban vannak, és belépnek a légkörbe, tudta, hogy nem maradt más választásuk.

– Rendben van, Han. Csak ne…

– Ne találjak el semmit – fejezte be a mondatot Han. – Tudom.