Gallow haragos és fájdalmas üvöltéssel jelent meg az Arany és Réz Városának Citadellájában. A sors verje meg azt az átkozott mágust örök szenvedéssel! Alábecsülte Karom mágiájának erejét, és azt, mennyit változott létrehozója az ő bebörtönzésének évei alatt. Karom sokkal okosabb, ravaszabb és bölcsebb lett, de „atyja" végtelenül ostoba hibát követ el, ha azt hiszi, hogy Garnoff hús-vér testének, annak az akarattalan bábnak a megölésével távol tudja tartani Gallow-t a fizikai világtól. A köteléktől sikerült megszabadulnia, és az az idő, amíg visszatérhet a halandó világba, csupán szempillantásnyi lesz a hosszú évekhez képest, amíg a kiszabadítására várt.
Gallow ingerülten járkált a teremben, melyben csak a fakó színű ruhával letakart tükör állt. Szárnyak rebbentek, és a fekete holló letelepedett a tükör tetejére; nagy, feketén csillogó szemével a szellemet nézte. Ezt a szellemet a tűzelementál még sosem látta. Csendben figyelt, miközben ő azt tervezgette, hogyan fog bosszút állni a máguson... és mindenkin.
Gondolkodás közben szinte oda sem figyelve félresöpörte az asztrális energiából szőtt szálat, amely pókhálóként csüngött a mennyezetről. Hosszú és fájdalmas folyamat lesz, élvezni fogja minden pillanatát. Igen, igazi mestermű, nem olyan, mint annak az ostoba Garnoffnak a terve. Talán Karom sokkal alkalmasabb gazdatestnek bizonyul, feltéve, ha gondosan megtervezi a szükséges lépéseket. Igen... ideális lesz. Gallow élvezettel fogja kényszeríteni a mágust, hogy ölje meg új barátait, és meg fogja értetni vele, milyen érzés egyedül, mindig csak egyedül, kitagadottként élni.
Újabb asztrális fonal keresztezte a szellem útját. Ingerülten félrelökte, de három újabb lebegett a helyére. Aztán egyre több és több, míg a szálak végül sűrű hálóvá kezdtek összeállni. Minél inkább küszködött Gallow, annál jobban belegabalyodott a hálóba. A szinte láthatatlanul vékony szálak az acélnál is erősebbek voltak. Gallow a tükör tetején trónoló holló felé fordult, amelyik szenvtelenül figyelte a szellem küszködését. Mi történik? Ki merészeli...?
– Nocsak, nocsak. Szegénykém, legyőzte egyetlen humán egy egyszerű párharcban. Hát hová jut így a világ? – A gúnyos hang egy közeli asztrális alaktól érkezett. Gallow nem is érezte, amikor megjelent a Citadellában; egy feketébe öltözött vénasszony volt. Amikor mosolygott, kivillantak tűhegyes fogai, és sötét, az éjszakát idéző aurája diadalmas rosszindulattól sugárzott.
– Ettől függetlenül úgy gondolom, hasznos szolgáló lehet belőled, ha tanulsz egy kis engedelmességet.
A szellem őrjöngve próbált szabadulni, de hangos sikollyal roskadt vissza a helyére, amikor a pókhálószerű bilincsekből égető fájdalom hasított belé. Mi történik? Ez lehetetlen...
– Terveim vannak veled, Karom kicsi Dühe – mondta a nő, Gallow valódi nevét használva. – Annyira kedves gesztus volt Karomtól, hogy hazajött a városba, ahol már oly nagy szükség volt rá. Jó fiú, és kiváló lehetőséget teremtett nekem. Gyere, kicsikém, kezdjük el a tanulást.
Mama száraz, reszelős kacajt hallatva megfordult, és a tehetetlen szellemet maga után vonszolva elhagyta a Citadellát.