|
E |
ragon hajnalban, kipihenten ébredt. Megpaskolta Saphira bordáit, a sárkány pedig fölemelte a szárnyát. Miután lesimította a haját, az ifjú odament a nyíláshoz, és vállával a recés kéregnek dőlt. Az erdő úgy szikrázott, mint egy gyémántmező. Minden fán ezernyi harmatcsepp verte vissza a reggeli napfényt.
Meglepetten ugrott egyet, amikor Saphira elszáguldott mellette. Dugóhúzóban pörögve zuhant a lombmennyezet felé, aztán felcsapott, és az égen körözve bömbölt egyet jókedvében. Jó reggelt, kicsikém! Az ifjú elmosolyodott, ő is felvidult a sárkány jókedvétől.
Kinyitotta a hálószoba ajtaját, és két tálca ételt talált előtte - nagyobbrészt gyümölcsöket -, amelyeket éjszaka tettek oda. A tálcák mellett egy halom ruha volt, rajta papírlap, azon egy üzenet. Eragon nehezen betűzte ki a kézírást, mivel hónapok óta nem olvasott egy sort se, és némelyik betűt elfeledte, de végül megértette a szöveget:
Üdvözlet Saphira Bjartskularnak és Árnyékölő Eragonnak.
Én, a Miolandra házából való Bellaen ajánlom magamat, és elnézést kérek tőled, Saphira, a nem kielégítő kosztért. A tündék nem vadásznak, és ezért nincs hús se Ellesmérában, se más városainkban. Ha óhajtod, vadászhatsz, ahogy a sárkányok a régi időkben tették, és bármit elkaphatsz Du Weldenvardenben, amit tudsz. Csupán arra kérünk, hagyd az erdőben a zsákmányodat, hogy a levegőnk és vizeink ne szennyeződjenek vérrel.
Eragon, ezek a te ruháid. Az Islanzadí házából való Niduen szőtte őket ajándékba.
Jó szerencse járjon veletek,
Béke legyen a szívetekben,
És a csillagok vigyázzanak rátok.
Bellaen du Hljödhr
Amikor Eragon beszámolt az üzenetről Saphirának, a sárkány azt mondta: Nem számít; a tegnapi vacsora után nem kell ennem egy darabig. Mindazonáltal bekapott néhány köményes süteményt. Csak hogy ne tűnjek neveletlennek, magyarázta.
Miután Eragon végzett a reggelijével, az ágyához vitte a batyut, és óvatosan kibontotta. Két földig érő, rozsdaszín szegélyű, bogyózöld köntöst, egy pár krémszín lábszárvédőt és három pár zoknit talált benne, amelyek olyan puhák voltak, hogy úgy érezte, folynak, amikor végighúzta őket az ujjai között. A kelme minőségétől elsárgultak volna Carvahall szövőnői, csakúgy, mint azok, akik mostani törperuháit készítették.
Eragon örült az új ruhának. Ujjasát és nadrágját ugyancsak elnyűtte az utazás, mert Farthen Dúrtól kezdve hetekig állta az esőt és napot. Levetkőzött, fölvette az egyik nagyszerű köntöst, élvezte puha szövetét.
Éppen a cipőjét fűzte, amikor valaki kopogtatott a hálószoba ajtaján. - Tessék - szólt ki, és Zar’rocért nyúlt.
Orik dugta be a fejét, azután óvatosan belépett, a lábával tapogatva a padlót. A mennyezetre nézett. - Inkább egy barlangot adj e madárfészkek helyett. Hogy telt az éjszakád, Eragon? Saphira?
- Elég jól. És a tiéd? - kérdezte Eragon.
- Úgy aludtam, mint a kő. - Kuncogott a saját szójátékán, azután leszegte az állát, és a fejszéje fejét babrálta. - Látom, már ettetek, így hát megkérlek benneteket, kísérjetek el. Arya, a királynő és sok tünde vár rátok a fa tövénél. - Fürkészve nézett Eragonra. - Valami történik, de nem beszélnek nekünk róla. Nem tudom, mit akarnak tőletek, de fontos lehet. Islanzadí olyan feszült, mint egy sarokba szorított farkas... Gondoltam, előre figyelmeztetlek.
Eragon megköszönte, azután mindketten leereszkedtek a lépcsőn. Saphira levitorlázott a földre. Lent Islanzadí fogadta őket, akinek fodros hattyútoll köpenye olyan volt, mint a téli hó egy kardinálispinty begyén. Üdvözölte őket és azt mondta: - Kövessetek.
Vezetésével Ellesméra pereme felé indultak, ahol kevesebb lett az épület, és az ösvények elmosódtak, mert nem használták őket. Amikor egy erdős dombocska lábához értek, Islanzadí megállt, és félelmetes hangon mondta: - Mielőtt továbbmennénk, mindhármatoknak meg kell esküdnötök az ősnyelven, hogy sosem beszéltek idegeneknek arról, amit láttok, legalábbis az engedélyem, a lányom engedélye, vagy bárki örökösöm engedélye nélkül.
- Miért kell megkukulnom? - kérdezte Orik.
Tényleg, miért?, kérdezte Saphira. Nem bízol bennünk?
- Ez nem bizalom, hanem biztonság kérdése. Meg kell védenünk ezt a tudást, kerüljön bármibe - ez a mi legnagyobb védelmünk Galbatorixszal szemben -, és ha az ősnyelv köt titeket, akkor szándékosan sosem tárhatjátok föl a titkunkat. Te azért jöttél, hogy ellenőrizd Eragon kiképzését, Orik-vodhr. Ha nem adod a szavad, akár indulhatsz is vissza Farthen Dúrba.
Végül Orik válaszolt: - Elhiszem, hogy nem akarsz ártani a törpéknek vagy a vardeneknek, különben sosem egyeznék bele. És tartozom annyi tisztelettel a házadnak és a klánodnak, hogy ne higgyem ezt az áltatásomra szőtt összeesküvésnek. Közöld, hogy mit kell mondanom.
Miközben a királynő Orikot oktatta a kívánt mondatok helyes kiejtésére, Eragon megkérdezte Saphirát: Nekem is meg kell tennem?
Van választásunk? Eragon emlékezett rá, hogy ugyanezt kérdezte előző nap, és kezdte megérteni, mit akart mondani vele: a királynő nem hagyott teret a manőverezésre.
Amikor Orik befejezte, Islanzadí várakozón nézett Eragonra. Ő habozott, azután letette az esküt, ahogy Saphira is. - Köszönöm - mondta Islanzadí. - Most már követhettek.
A domb tetején a fák helyét vörös lóhere foglalta el, amely több öl hosszan húzódott egy sziklaperemig. Ez a szikla egy mérföldre nyúlt minden irányba, és a pereme ezerlábnyit zuhant a lenti erdőig, amely a szemhatár végén olvadt bele az égbe. Olyan érzés volt, mintha a világ végén állnának, ahonnan csak az űr látszik.
Ismerem ezt a helyet, jött rá Eragon, visszaemlékezve a Togira Ikonokával kapcsolatos látomására.
Hupp. A levegő megremegett a csapástól. Hupp. Újabb tompa csapás. Eragon fogai összekoccantak. Hupp. Ujját a fülébe dugta, hogy megvédje a nyomás kínos változásaitól. A tündék mozdulatlanul álltak. Hupp. A lóhere meghajolt a hirtelen szélrohamtól.
Hupp. A szikla pereme alól hatalmas, aranyszín sárkány emelkedett föl, hátán egy Lovassal.