27

Brandon egy seggfej volt, de egy beszédes seggfej.

Soha nem alakult ki köztünk a testvérek szokásos testvéri kapcsolata, főleg azért, mert ő vagy börtönben volt, vagy menekült a gyerekkoromban. Az a néhány alkalom, amikor láttam, apát kereste, hogy tegye le érte az óvadékot, vagy amikor ez nem sikerült, feltörte a munkahelyi széfet, és elvitte, amire szüksége volt.

Most éppen a legújabb átverését részletezte. Nevezetesen, hogy elrabolt engem az Ősinek.

– ...aztán csak el kell tűnnöm néhány évre. Gyerekjáték.

Még egy dolog: a bátyám lelkiismeret nélkül született. Ennek hiánya különösen akkor tűnt fel nekem, amikor leírta, mennyi pénzt fog belőlem keresni, mit sem törődve azzal, hogy közben mi történik velem.

Azok, akik azt mondták, hogy a vér sűrűbb a víznél, még nem találkoztak Brandon Langstonnal.

Mivel a kezem hátrakötözték, és csuklya volt a fejemen, nem volt más választásom, mint hallgatni a verbális szófosást, bár igyekeztem időnként kirúgni, és örültem, amikor végre meghallottam, hogy felnyög fájdalmában.

– Mindig is egy kis ribanc voltál – vicsorgott a bátyám. – Ezért is volt olyan könnyű feltenni a céget biztosítéknak. Szinte már azt kívánom, bárcsak itt maradtam volna, hogy végignézzem, ahogy azon kapkodsz, hogy megmentsd azt az értéktelen ereklyét.

– Mi történt apával? – kérdeztem, gyomoridegemben hányingerem volt attól, amit hallani akartam. De tudnom kellett. Tudnom kellett, mit tett Brandon.

– Apa? Apa azt tette, amit mindig is szokott: eljött, hogy észhez térítsen. Mondtam neki, hogy nincs szükségem a szaros motivációs beszédeire. Nekem pénzre volt szükségem. Nem értette meg. – Brandon egy pillanatig hallgatott. – Soha nem értette meg.

– Hogy halt meg? Ki volt vele abban a kocsiban? – Az idegeim a forrásponton voltak, de megesküdtem, hogy legalább megtudom az igazságot, mielőtt meghalok. Mert nem volt kétséges, hogy oda tartok.

– Gyorsan elment, ha ez vigasztal. A másik holttest? – Brandon hangosan szürcsölt egyet, a hang teljesen ellentétes volt a morbid beszélgetésünkkel, nem mintha Brandon ezt felismerné, a szívtelen szemétláda. – Csak valami drogos az utcáról. Az Ősinek megvan a módszere... Fantasztikus. Kiszívta az összes vért, aztán az enyémből is tett a holttestbe. Működött – azonosították a holttestet, mint engem, és persze apa is ott volt a kocsiban, ami megpecsételte az ügyet.

A gyomrom felfordult. Szegény apa.

– Mikor keveredett bele az Ősi? – Szorgalmasan visszatartottam magam attól, hogy elképzeljem apa utolsó pillanatait, a csalódást, amit biztosan érzett. Hogy mennyire félhetett. Évekig gyűlöltem a bátyámat, de ez a gyűlölet csak halvány utánzata volt annak, amit most éreztem iránta.

– Nem tudom, hogyan talált rám, de megtalált – mondta Brandon, majd hangosan kortyolt még egyet. – Üzletet ajánlott. Elég adósságba süllyesztem a céget, hogy elküldhesselek ahhoz a vámpírhoz, aki segített elindítani a szeszfőzdét. – Éreztem, ahogy a fattyú megvonja a vállát mellettem. – Elég könnyű volt. Néhány hét folyamatos szerencsejáték, és egy uzsorás, aki elfogadja a céget biztosítékként. Bada-bing, bada-bumm, a cég gyorsan süllyed, és te mindent megteszel, hogy megmentsd.

Az arca egészen közel került az enyémhez. – Lásd be, Selena, te pokolian kiszámítható vagy.

Gondolkodás nélkül fejbe vágtam, a reccsenés, ahogy a koponyáink összeértek, visszhangzott a fejemben.

– Remélem, vérzel! Remélem, kurvára fájt! – vicsorogtam a csuklyán keresztül. – De legfőképpen remélem, hogy megkapod, ami kétségtelenül vár rád!

– Ha a milliókra gondolsz, amiket begyűjtök, ha leszállítalak, akkor igen, megkapom, amit érdemlek.

A szavai elég tompák voltak ahhoz, hogy azt higyjem, talán betörtem az orrát.

– Egy biztos, nem tudom, hogy az Ősi mit akar tőled, de az biztos, hogy most inkább lennék én, mint te.

A végtelen hosszúra nyúlt út hátralévő részét hála Istennek csendben töltöttem, mert azt hittem, ha a bátyám tovább járatja a száját, ki fogom vetni magam a kocsiból. Amikor a jármű lelassult, és kavics ropogott a kerekek alatt, Brandon azt mormolta.  – Végre!

Biztonságos távolságból.

Azonnal felhúztam a pajzsomat, amint a motorháztető a fejem fölé került. Nyugodtan feltételezhettem, hogy a sofőrünk nem ember, és most, hogy megérkeztünk, vámpírok fognak várni ránk. Talán még az Ősi is.

– Mondanám, hogy sok szerencsét, de ahová mész, ott ennél többre lesz szükséged. – Brandon hangja mérges volt, amikor kinyílt az ajtó, és hideg levegőben fürödtem. – Viszlát, hugi. Vagy nem!