1

A LANGSTON-FORGE LEPÁRLÓ ÜZEM TANÁCSTERME

– Selena, ezeket alá kell írnod! – sürgetett Emerson gyengéden, és úgy hajolt oda, hogy a többiek ne hallhassák meg. – Nem maradt más lehetőség!

Ránéztem az ügyvédem által elém tett dokumentumokra, aztán elég magasra emeltem a tekintetem, hogy végigfussak az asztal körül ülő igazgatótanács tagjainak arcán – egy asztal, amelyet a dédnagyapám hozott Skóciából –, miközben próbáltam visszafogni a dühömet.

Olyan rohadtul ki voltam akadva az egész helyzet miatt. Az apámra. Az igazgatótanácsra, amiért erőltették ezt a felvásárlást, pont akkor, amikor a cég – és én – a legsebezhetőbb voltam. De leginkább a bátyámra voltam dühös.

Húszéves voltam, a világ súlyával a vállamon, és minden összeomlani készült. Felemeltem a tollat, a hegyét a papírra helyeztem, aztán elkomorultam, mintha azt hittem volna, hogy van esély...

– Mi lenne, ha kérnék még egy hosszabbítást?

Tudtam, hogy ez soha sem fog megtörténni, de hallani akartam, hogy az ügyvédem hangosan is kimondja, mert amint meghallom, hogy nincs remény, továbbléphetek az őrült – talán öngyilkos – tervemmel. Valaki az asztal túloldalán türelmetlenül megköszörülte a torkát, amikor haboztam. Soha nem tanultam meg sakkozni, de azt igen, hogyan kell olvasni a szobában lévőkben, és ezek az emberek örültek, hogy elbuktam.

– Te is ugyanolyan jól tudod, mint én, hogy a bank nem fog újabb hosszabbítást adni. Már így is sokkal több mozgásteret adtak neked, mint általában. – Emerson Holloway nagyapa ügyvédje volt, aztán apáé, és most az enyém. Lehet, hogy öreg volt, de tudta a dolgát, és mindig egyenesen beszélt. Nem úgy, mint a többi keselyű, akik itt gyülekeztek az asztal körül, és gyakorlatilag csorgatták a nyálukat a cég csődjének kilátásától.

Miközben az elmém a családi vállalkozásom bukásának  véglegességével küszködött, a szám kétségbeesetten alkudozott.

– Három nap. Adj még három napot, és rendbe hozom a dolgot! – Istenem, úgy beszéltem, mint egy függő. Talán az is voltam. – Ha nem tudok elég működő tőkét szerezni, aláírom a szerződést, és soha többé nem látsz engem. – Kétségbeesett alkudozásom halvány mosolyt csalt az arcukra, mivel azt hitték, hogy a családnevemen élősködöm, és nincs valódi üzleti tapasztalatom. A legrosszabb az volt, hogy lány voltam, és lányok nem vezetnek szeszfőzdéket. Legalábbis az ő szemükben nem.

Három nap nem volt sok idő, de vagy megmentem a céget, amelyet szerettem, amiért éltem és lélegeztem, vagy aláírom a kibaszott papírokat, és átadok mindent az asztal körül ülő sakáloknak. Valami fellázadt bennem a gondolatra, hogy a cégem ezeknek az embereknek a kezébe kerül. Darabról darabra eladnák, kezdve a rézpárlókkal.

Holloway figyelmesen tanulmányozta az arcom, majd a vállamra tette a kezét, miközben megtette a javaslatát. – Azt mondom, adjunk Selenának három napot. Amilyen keményen dolgozott azért, hogy a szeszfőzde fennmaradjon az apja halála után, tartozunk neki ennyivel!

Ahogy az álluk leesett, azt hihetted volna, hogy a holdat kérem, nem pedig egy utolsó esélyt. Legalább egy jó dolog volt a tanácsban – mindig hallgattak az ügyvédjükre.

– Mindenki támogatja? – Holloway barázdált arca kissé megnyugodott, amikor az igazgatótanács tagjai vonakodva felemelték a kezüket, az arcukra volt írva a bizonyosság, hogy ebben is kudarcot fogok vallani, ahogy abban is kudarcot vallottam, hogy visszahozzam a vállalatot a csőd széléről.

Nem érdekelt a gúnyolódásuk. Ők csak egy rakás vénember voltak, akik továbbra is a családom kemény munkájából akartak táplálkozni, mint egy csapat éhes muréna. Nem érdekelt, mennyire kellett lealacsonyítanom magam. Nem érdekelt, ha hazudnom kellett. Megmentem ezt a céget, és ezt úgy fogom megtenni, hogy szembeszállok apám első számú szabályával:

Bármi történjék is, Selena, soha ne lépj kapcsolatba Bastian Forge-dzsal!

Igen, egy kétszáz éves vámpírral kapcsolatba lépni valószínűleg kockázatos volt, de az életem és a családi vállalkozásom között választani... Bármit megtennék, hogy megmentsem ezt a céget, amely több mint kétszáz éve a családom tulajdonában van.

Mert nélküle semmi sem lennék.