mindig õ a rekord tartó.

A vacsora után elmondott egyet s mást az életérõl

s hogy mennyire bánja hogy a legnagyobb része üzlet.

Beszélt az országban levõ nyugtalanságról

és a munkások különös hangulatáról,

és konyakozás közben kikérte a gengszterek

véleményét

egy forradalom valószínûségérõl.

És most mondta miközben fölállt visszavonulok.

Hiszen Ön még olyan fiatal mondta az egyik gengszter.

A hálószobámba mondta az öregember mosolyogva

úgy értettem lefekszem. Jó éjszakát.

És mikor felment a félbevágott gerendákból készült

lépcsõn

a társaság tagjai egymásra néztek és nem volt mit

mondaniuk.

Ott álltak ahol az öregember hagyta õket

szmokingjukban és fekete nyakkendõjükben.

Õk is fölálltak amikor õ fölállt a nõk is fölálltak

amikor õ fölállt

s a szobáikba mentek amilyen csöndesen csak tudtak,

ahol vetett ágy várta õket és az éjjeliszekrényeken

égtek a lámpák.

És a fõgengszter szobájában

inas olajos bõrû sötét szemû alacsony férfi

jó fölépítésû

volt egy ajtó amely üvegezett verandára nyílt

és kitárta az ajtót és kilépett a sötét verandára

és hallgatta az éjszaka hangjait az erdõ és a tó felett

és a csobbanást ahogy egy halat valami kiragad a

Vöcsök–tóból.

Már rég nem talált szavakat

az émelyítõ felismerésre hogy ilyen az igazi nagystílû

élet

csak idegesen ismételgette hogy milyen príma.

Visszament a szobájába.

A barátnõje a kézi hímzésû monogramot babrálta

a takaró közepén.

Ugyanaz a monogram volt mint a fürdõlepedõkön

és a cigarettatartón melyben bontatlan doboz Lucky

Strike volt

és a gyufán és pizsamákon a felsõ zsebre hímezve

minden méret volt a fiókokban

ugyanaz a monogram, a márkajelzés.

A gengszter barátnõje tizennyolc éves volt

már volt egy abortusza amirõl a férfi nem tudott.

A lány azért talált egy hibát, egyetlenegyet,

az egyszemélyes ágyakat, és ahogy vetkõzött,

felhúzta a térdét, kibújt a cipõjébõl

kikapcsolta a harisnyatartóját

a gazdagok halvérûségérõl beszélt bár nem hitte igazán

s eközben a gengszter monogramos pizsamában

elhelyezkedett a takarók alatt kisimította magán az

ágynemût

mintha a lehetõ legkevésbé akarta volna birtokba venni

az ágyat

nem akart maga elõtt úgy tûnni mint aki bármit is

fenyeget.

Tarkóján összekulcsolta kezeit és oda se figyelt

a lányra

feküdt a sötétben még csak rá se gyújtott.

De hajnali háromkor

szörnyû üvöltést hallottak

a hegyekben kóborló vad kutyák üvöltöttek

nem farkasok hanem elvadult kutyák

akiket nem tudtak tovább etetni a gazdáik.

Az öregember elõre figyelmeztette õket a kutyákra

a lány mégis a gengszter ágyába menekült

aki átkarolta és magához szorította

hogy ne essen le

és hallgatták az üvöltést

aztán egyre közelebb a házhoz

a rohanó kutyák zaját a hátborzongató lihegést

aztán azt hogy valamibe belemarnak

az ablak alatt a kertben.

És hallották ahogy puhán elválik

és a nyüszítést a hörgést a vonítást

a hús amibe az agyarak belemarnak és kitépik

a testbõl.

Jézusmária, mondta a lány

és a gengszter érezte leheletét a kulcscsontján

és érezte a haja. édeskés illatát,

csontos vállait

a reszketését és a kis hideg kezet a hasán

a pizsama alatt.

Reggel csatlakoztak az öregemberhez

az ebédlõ elõtti napos teraszon.

A hegyoldalban egy munkás talicskát tolt

épp eltûnt az ösvény kanyarulatában,

Remélem nem ijedtek meg, mondta az öregember, csak

egy szarvast fogtak

és meglepõen fiatalos kék szemekkel nézett

a fõgengszter barátnõjére.

Késõbb a hegyeken a napfényben a lány

a Vöcsök–tónál

színfoltokat látott ahol a fák színt váltottak

és egyedül sétára indult és látta

a lombhullató fák sárguló és rozsdálló leveleiben

a közelgõ telet

elképzelte hogy itt a magas hegyekben

a hóesés olyan lehet mint egy kozmikus

szerencsétlenség

és a tó szörnyû meteor ütötte fehér kráter

és az örökzöldek minden ágán körös–körül

hó, minden gally minden tûiével

kis hópelyhet egyensúlyoz saját pontos mását.

És a vacsorához hófehér szatén estélyit viselt

nem vett föl alá semmit nehogy megtörje az anyag

esését.

És az öregember felesége is lejött aznap este

a vacsorához

nyilvánvaló volt hogy fiatalabb a férjénél, karcsú és

szép

kicsi ápolt keze még mindig fiatal válla és nyaka volt

de a szája szegletében már ráncok ültek.

Udvariasan beszélt velük minden leereszkedés nélkül

és a játékteremben megmutatta a vitrinekbe zárt

trófeákat amelyeket a repülõversenyeken nyert

kis ezüst nõi pilóták voltak

ezüst kupák és kis emelvényeken repülõgépek.

Még elég korán volt mikor elbúcsúzott

és azt mondta örül a találkozásnak.

Nézték ahogy kimegy.

És mikor az öregember visszavonult

és a gengszterek és barátnõik körbeálltak

fekete nyakkendõben szmokingban és hosszú

estélyiben

a fõgengszter barátnõje meglátott egy nagy Victrolát

a sarokban

a nagy nappaliban ahol a bõrkanapék és

az óriási kandalló volt

a személyzet kivitte a kávéscsészéket

és a fõgengszter barátnõje föltett egy lemezt és

felszólított

mindenkit a táncra.

És táncoltak a Victrola hangjaira

felélénkültek foxtrottot jártak

és a bárszekrényhez mentek kinyitottak néhány

Scotchot

és gint és táncoltak és szívták

az öregember cigarettáit az asztalokon levõ

dobozokból

és csak a kandalló tüze világított

és tánc közben a nõk egyik karjukat lelógatták

kezükben üres pohár

és a gengszterek a vállukra hajtották a fejüket

és vadonatúj cipõik lassú ritmusban surrogtak

a tükörfényes padlón

ahogy táncoltak szmokingban és szatén estélyiben a

Vöcsök–tónál

a Vöcsök–tónál az öregember tanyáján

az Adirondacks–hegységben.