26

A bőrkanapé volt Bill kedvenc helye a kis lakásban. Különösen reggelente, amikor a nap besütött az ablakon. Aznap már felkelés óta ott gubbasztott a kanapé sarkában, és ürügyeket keresett. Bármit, ami indokolná, hogy elhalassza ezt a telefont. A mindenségét! Tudta, hogy ha telefonál, komplett hülyének fogja érezni magát, sőt, ami még rosszabb, a nyomozó fogja komplett hülyének tartani őt.

Bill feltárcsázta a számot. Egyetlen csöngetés után fölvették, és a vonalban egy rágógumis orrhang szólalt meg.

– Rendőrség – mondta a nő.

– Carr nyomozót kérem a gyilkosságiról.

– Pillanat.

Kis szünet után ezt hallotta:

– Carr.

Bill lehunyta a szemét.

– Jó napot! A nevem Bill King. Sarah Parkman ügyében hívom. Sarah a barátnőm

– Igen. Tudom, ki maga – mondta a nyomozó nyugodtan.

– Azt hiszem, Sarah komoly veszélyben van. Tudom, hogy ez őrültségnek hangzik, de azt hiszem, hogy a családjának, legalábbis a nagyapjának köze van valamiféle szektához.

– Ezt nem tiltja a törvény – mondta Dan fagyosan. – Miből gondolja, hogy Sarah veszélyben van?

– Hárman, akik közel álltak hozzá, a közelmúltban rendkívül különös körülmények között meghaltak. Nézze, én történelmet tanítok. Utánanéztem ennek a talizmánnak. Azt hiszem, tudja, miről beszélek.

Carr nyomozó egy pillanatig hallgatott.

– Igen, tudom. Oké. Tudja, mit, tanár úr? Jöjjön át hozzám, úgyis van éppen egy szabad órám.

– Helyes. Most azonnal odamegyek. Köszönöm.

– Várom. – A kapcsolat megszakadt.

Bill letette a telefont. Akkor most gyorsan lezuhanyozik, felöltözik. Felállt, kiment a fürdőszobába, és magával vitt egy kis zsebrádiót. Amíg elkészül, meghallgatja a híreket. Legalább eltereli a figyelmét. Útközben a rendőrség felé majd végiggondolja, hogyan magyarázza el balsejtelmeit Dan Carrnak. Remélte, hogy a zsaru eléggé nyitott az ilyesmihez, de kételkedett benne. A talizmánnal kapcsolatos feltevések, a szektáról nem is beszélve, bizarrnak tűnhetnek olyasvalaki számára, aki nem hisz a vegytiszta gonoszság létezésében. Dan Carrnak valami olyannal kell szembenéznie, ami teljesen idegen tőle, és Bill maga sem volt száz százalékig biztos abban, hogy hisz-e az egészben egyáltalán.

Ha Bill látta volna, mi történik kis konyhájában, mialatt ő a zuhany alatt szappanozza magát, minden kételye azonnal szertefoszlik.

A konyhában a hőmérséklet percek alatt hatvan fok fölé szökött, és folyamatosan emelkedett. A sima falakon hólyagosodra kezdett a festék; csíkokban vált el a faltól, és úgy lógott ott, mint valami elhasznált kötszer. Ssss. Ssss. A padló és a bútorok gőzölögni kezdtek, a pára lefutott a falakon, és elrejtette a bennük rejtőző Gonoszt. És a hőmérséklet tovább emelkedett. A pára pezsegni kezdett, az apró buborékok sisteregve pukkantak el. A festék a padlóra hullott, és fehér tócsákká olvadt szét. Egy tálcán ott állt Bill félkész reggelije. Megenni nem volt kedve, de a sietségben elfelejtette visszatenni a nyers tojást és a szalonnát a hűtőbe. A tojások sárga lávát lövellve kipukkadtak. A szalonna sercegni kezdett, és zsírral fröcskölte teli a helyiséget. A kenyér a bádogdobozban fölszeleteletlenül barnult pirítóssá. Pár perc alatt megfeketedett, szétomlott, és hamuvá égett. A szekrényben meglágyult az üvegholmi; az ajtók résein az olvadt üveg hatalmas, színes könnycseppek formájában buggyant elő. A konyhában egy tébolyult démon tombolt, de a lakás többi része érintetlen maradt. Egyedül a konyha változott pokolbugyorrá.

Bill a fürdőszobában megtörülközött. Gyorsan meg is borotválkozott, és azt a ruháját vette fel, amelyikben a leginkább tanár úrnak érezte magát.

Kikapcsolta a rádiót, és ekkor értek fülébe a lakásból érkező zajok. A ropogást hallva azonnal tűzre gondolt, de közben vízcsöpögést is hallott – és nem érzett füstszagot.

Először meg sem bírt mozdulni. Mintha földbe gyökerezett volna a lába. Aztán megcsapta az orrát a bűz – de ez nem a füst szaga volt. Mint egy napon rothadó hulla, mint egy üszkösödő, elfertőződött seb. Az eredendő Gonosz bűze volt: valami egészen ősi, valami mindent átható – és itt volt, az ő lakásában!

Végre megmozdult. Nagyon fürgén. Átrohant a nappalin a konyhába. Ha nem lett volna annyira gyakorlatias gondolkodású ember, ott a küszöbön összeesik. A konyhája tüzes kohóvá vált, de lángokat nem látott sehol.

Valami istentelen hatalom költözött a kis helyiségbe. A falakból tovább csöpögött a forró víz, ahogy a hő Bill konyhájába szívta az épületből a nedvességet.

Rémület vett erőt rajta, de nem tehetett mást: belépett a konyhába, és megdöbbent az odabent uralkodó hőségtől. Iszonyatos volt.

A konyhaajtó becsapódott mögötte.

Bill kétségbeesetten próbálta kinyitni, hiába. Az ajtó beszorult.

Csapdába esett a konyha poklában.

A természetfölötti erő most Billre összpontosult. Azzal kezdte, hogy szervezetéből elvonja a vizet, minden pórusán át szipolyozva belőle az életerőt.

Bill ordított, és verte a falakat. Megpróbálta betörni az ajtót, de küzdelme hasztalan volt.

Egy perc múlva már alig állt a lábán. Kiszikkadt bőre peregni kezdett, rétegekben hámlott le róla. Szabaddá váltak az izmok és inak, és élénk színekben fluoreszkálni kezdtek. Bill a kínok kínjai között is ámulva nézte keze-lába belső szerkezetét.

Letépte magáról a ruhát, ettől remélve valami enyhülést, de mindhiába. Immár egész teste ki volt téve a forróságnak. Mellkasáról tapétaként vált le a bőr. Vonagló teste lassan mumifikálódott. A műanyag padlóra roskadt, és percek alatt halálba zsugorodott.

Zsákmányát elemésztve fokozatosan lehűlt a konyha.

Sarah Bill lakása elé érve becsöngetett. Semmi válasz. Újból megnyomta a gombot. Semmi. Táskájába kotort a kulcsért, és benyitott.

Körülnézett a nappaliban, amely szokásos képét mutatta.

– Bill! – kiáltott.

Szórakozottan benyitott a konyhába. A látvány iszonyata majdnem leterítette.

Ami Bill volt egykor, hamu lett és néhány csontdarab, meg egy pár elszenesedett ruhafoszlány. Sarah a szája elé kapta a tenyerét, nehogy elhányja magát.

A konyha belsejét üvegtörmelék, felrobbant és odaégett tojás, emberi bőrdarabok borították. A falak vízfoltosak. De gőz sehol, füst sehol. Csak a romok.

Sarah térdre rogyott, és hisztérikusan zokogni kezdett. Egész teste rázkódott. Egy kéz odanyúlt, és megérintette a vállát.

Sarah felkapta fejét. Maria nővér! A sötét ruhás nő a karjába ölelte Sarah-t, és gyöngéden csitítgatta. Mellettük, Bill hamvai között egy apró talizmán csillogott.