22

Judy Fulman rosszkedvűen nézte Dan Carr nyomozót. A Nyolcadik sugárút sarkán álltak, és várták, hogy zöldre váltson a lámpa. Dan a szervizbe vitte a kocsiját – talán most sikerül megjavítani azt a rohadt fűtést –, így gyalogosan várakoztak a forgalmas manhattani útkereszteződésben.

Miközben Judy Fulman a zsarut méregette, Dan azt figyelte, hogyan reagálnak a járókelők Judyra. A nők vagy úgy tettek, mintha észre sem vennék, vagy nyíltan, kendőzetlenül mustrálták végig. A férfiaknak, lettek légyen elegáns üzletemberek vagy sportosabbak, korra való tekintet nélkül leesett az álluk. Egy taxisofőrnek, aki kibámult az ablakon, lecsúszott a lába a fékről, és majdnem fellökött egy idős férfit, aki egy hatalmas skót juhászkutyát sétáltatott; az eb vad ugatásba kezdett. Dan visszafojtotta a mosolyt, amely már elindult a szája sarkából.

Judy tizenkilencedik évében járt, legalábbis ennyinek mondta magát, derékig érő, lángvörös haja volt, mandulavágású, smaragdzöld szeme, fitos orra, és olyan szája, amilyenért már háborúk is indultak. A termete magas, talán száznyolcvan centinél is több, véget érni nem akaróan hosszú lábakkal; a melle tökéletes, a derekát két kézzel át lehetne érni, és a csípője akkor is ring, amikor mozdulatlanul áll. Annyira megközelítette a női tökéletességet, amennyire élő nő egyáltalán képes. Az arcán lévő vörös smink kissé kéménnyé tette megjelenését, de szüksége is volt rá. Mindig ezzel kezdte a napot. A smink nélkül túlságosan fiatalnak és ártatlannak nézett ki. Judy kurva volt; a festéket büszkén viselte arcán, mint mestersége jelvényét.

Váltott a lámpa. Carr nyomozó karon fogta Judyt, és átkelt vele az úttesten. A Pegazus menhely felé tartottak. Dannek Sarah járt a fejében: szerette volna, ha hírekkel szolgálhatna a lánynak a barátnőjéről, Cathyről, de a lánynak nyomát sem találták. Egyszerűen eltűnt. Semmi nyoma. A fiú ügyében sem. Dan úgy okoskodott: aki a fiút megölte, az rejtette el a lányt, vagy, ami még rosszabb, megölte Cathyt is, és a lány holtteste hamarosan előkerül. Először gyanakodott arra is, hogy esetleg a lánynak is köze lehetett a gyilkossághoz, azért menekült el, de így nem állt össze a kép. Cathy nem olyan lány volt – mindenki, aki ismerte, egybehangzóan így nyilatkozott róla. Nem. Bármi történt is Cathyvel, az nem szabad akaratából történt.

Carr nyomozó érezte, hogy Judy elhúzódik tőle. Észre sem vette, milyen erővel szorítja a karját, annyira el volt foglalva a Cathyvel kapcsolatos kérdőjelekkel. Judyra nézett, aki leplezetlen undorral bámult vissza rá. Dan egy pillanatig attól tartott, hogy Judy leköpi, de az elfordította a fejét, és egyenesen előrenézett. Amikor meglátta a Pegazus tábláját, elnevette magát. Dan nem mondta meg neki, hová viszi; attól tartott, hogy Judy jelenetet csinál, esetleg még csúnyábbat is, mint amilyet akkor rendezett, amikor elkapta. De Judy csak tele szájjal nevetett, amikor beléptek az épületbe.

– Szökevények menhelye! Hát ez kurva jó! – fuldokolta.

Dan mutatta az utat Sarah Parkman szobája felé. Judy közben kétrét görnyedve nevetett, s Dan ettől gondolkodóba esett: vajon jól tette-e, hogy idehozta? Lám, mi az eredménye, ha valakivel jót akar tenni az ember... Letartóztathatta volna, de ehelyett még egy esélyt akart adni neki. Valamiért az volt a benyomása, hogy nem egy közönséges kis lotyó, de úgy látszik, nagyot tévedett.

Most már mindegy. Ott álltak Sarah irodájának ajtaja előtt. Judy hirtelen abbahagyta a nevetést. Az arca megkeményedett; hideg lett és kegyetlen, mint a kő. Dan ennél még a nevetést is jobban szerette. Bekopogott a felig nyitott ajtón. Sarah felnézett a komputerről, amelyen éppen írt valamit. Mosollyal üdvözölte Dant, aztán észrevette a gyönyörű lányt, akit a rendőr magával hozott. A szobába lépve Dan lenyomta Judyt egy székre. Sarah előtt azt kellett mutatnia, hogy ő az úr, még akkor is, ha ezt most csak egy kis durvasággal tudja érzékeltetni. Igazán óriási! Hatalmaskodik egy tizennyolc éves kislánnyal... Szent ég, mennyire lámpalázas!

Dan Judy felé intett a fejével.

– Sarah, ez itt Judy. Családneve nincs. A kikötőnél szedtem fel. Le is tartóztathattam volna prostitúcióért, de...

– Tegye azt, ha kedve van hozzá! – vetette közbe Judy. – Nekem ugyan ne tegyen szívességet!

Dan Sarah-ra mosolygott.

– ...de azt gondoltam, teszek neki egy szivességet, és inkább idehoztam.

Sarah már felmérte Judyt. Érdekelte a lány, de még nem mutatta ki. Az ilyen nehéz esetekkel az a legjobb, ha közönyt színlel.

– Cathyről van újabb hír?

Dan elismeréssel nézett rá. Látta: Judyval kapcsolatban Sarah ösztönei ugyanolyan jól működnek, mint az övéi.

– Semmi. Azóta, hogy tegnap beszéltünk, semmi új.

Sarah a lány felé fordult.

– Hol lakik, Judy?

– A World Hotelben.

Sarah jól ismerte azt a helyet. Csótányos garni a Kilencedik sugárút közelében.

– Csodálatos.

Judy kimeresztette tüskéit.

– Hé, nem kértem értékbecslést! Rendesen fizettem a lakbért, legalábbis máig.

– Miért, ma mi történt? – érdeklődött Sarah.

Judy gőgös haraggal válaszolt:

– Délelőtt adódott egy kis vitám a portán.

– Az éjjel letartóztatták a stricijét – magyarázta Dan –, és egész délig bent tartották.

– Értem.

– A Worldben az a rendszer, hogy a vendég minden reggel fizet. A kuncsaftok órára, a szállóvendégek viszont naponta. Judy most nem tudta ezt teljesíteni. Tegnap ötszáz dollárt keresett, és az egész annak a szarházinak a zsebébe vándorolt. Vagyis inkább a karjába.

– Maga semmit se tud a fiúmról – feleselt Judy. – Ő igenis vigyáz rám, a gondomat viseli.

Dan meg sem hallotta.

– Tud vele mit kezdeni? De bevihetem az őrszobára is. Nekem mindegy.

Sarah egy pillanatig sem tétovázott, mielőtt bólintott volna. Meg fog próbálni segíteni Judyn.