13

Mary Lynn Spencer az 1950-es évek végén, október 31-én, egy különösen fülledt éjszakán született, méghozzá úgy, hogy először kapálózó lábai jöttek a világra. Ez az az éjszaka, amikor a gyerekek rémes maskarákba bújva házról házra járnak, s ezen az éjszakán Mary Lynn édesanyja, Margaret kemény csatát vívott a természettel, míg kinyomta testéből az apró újszülöttet.

Margaret már akkor tudta, hogy gyermeke makacs és keményfejű lesz. A kislány elszántan küzdött, hogy benn maradhasson az anyaméh ismerős biztonságában. Igen, Mrs. Spencer tudta, hogy a lánya meg van jelölve valamilyen különleges feladatra. Később, ahogy karjába vette a kis csomagot, és a baba a pillanat töredékére a szemébe nézett, Margaret meggyőződésévé vált, hogy gyermeke nem közönséges kislány – hogy valamiféle áldás ül rajta. Biztosan minden anya így érzi, gondolta, amikor gyermekét először a kezébe kapja.

Mary Lynn valóban különleges gyereknek bizonyult. Sokkal eszesebb volt a többi gyereknél, és valami ijesztő érzékkel volt képes rejtélyeket megoldani – banális problémáktól kezdve, például hogy hol van egy elveszettnek hitt ruhadarab, egészen a háztartási gépek hibájának földerítéséig. Gondolkodása rendkívül logikus volt, következtetései helyesek. Eleven szelleme, nyitottsága, mely egészséges szépséggel egészült ki, közkedveltté tették.

De volt egyéniségének egy sötétebb oldala is, amelyről kevesen tudtak. Irodalmi, művészeti ízlése a bizarr, a kísérteties felé vonzotta. Rendkívüli módon érdeklődött a természetfölötti jelenségek iránt. Nem hitt a fekete mágiában, nem is próbálta gyakorolni, de érdeklődött iránta. Maryt az ismeretien rejtélyek vonzották, izgatták, szórakoztatták. Már zsenge tízéves korában biztosan tudta, hogy ha felnő, híres detektív lesz belőle. Nem bánta, hogy a történelem nem ismer nevezetes női nyomozókat. Mary eldöntötte, hogy precedenst fog teremteni.

Margaret Spencer nem örült annak, hogy leánya az okkult tudományok iránt vonzódik, és úgy döntött, hogy katolikus iskolába íratja. Mary ugyanazzal a buzgalommal vetette bele magát a vallásba, amellyel korábban a természetfölötti világot ostromolta. A katolicizmus is valamiféle misztérium volt számára. Csakhamar elmélyülten tanulmányozta az Egyházat, a tanításait, a történetét.

Amikor Mary Lynn hetedikes lett, a tanárnője, William Michael nővér fölkereste Margaretet, és előadta azt a gondolatát, hogy a kislányt esetleg apácának kellene adni. Margaret majdnem kinevette az ötletet, pedig a nővér komolyan beszélt. Sokéves tanári pályafutása alatt sohasem találkozott ennyire odaadó, érdeklődő kislánnyal, de ennél többről van szó, magyarázta. A serdülőkor kezdetén a gyerekek gyakran mennek át olyan szakaszon, amikor arra gondolnak, hogy életüket Isten szolgálatának szentelik, ám a vallás iránti érdeklődés később elhalványul, és más témák iránti vonzalom veszi át a helyét: a sport, a tánc, a másik nem... Mary Lynnben valami más munkált, ami kiemelte őt a többiek közül. Bár még csak tizenkét éves volt, olyan összetett teológiai gondolatokat volt képes magáévá tenni, amelyek az egyszerű katekizmusi tanulmányokat messze meghaladták. William Michael nővér rendkívül éles elméjűnek tartottá a kislányt, és bevallotta: kissé meg is ijedt attól az állhatatosságtól, amellyel Mary Lynn a vallási kérdések felé fordult.

Amikor az apáca elment, Margaret Spencer óvatosan szóba hozta a kérdést a lánya előtt. Mary szégyenlősen mosolygott, és elpirult. Nem, dehogy lesz ő apáca, már nyomozónő sem akar lenni. Eszében sincs lehorgonyozni ilyen közönséges foglalkozásnál, amikor sokkal izgalmasabb pályát is választhat: lehet belőle nemzetközi kém is!

Éjfélre járt. Már készen állt az oltár, hogy Maria nővért a gyülekezet beavassa a Gonosz rítusaiba. A tabernákulum és a hatalmas talizmán ott állt a helyén. Mindent fekete lepel borított, és mindenütt fekete gyertyák égtek, kísérteties árnyékokat vetve a falakra.

A főpap, Scacchi bíboros középkori öltözékben állt az oltárfőn, körülötte félkörben, fekete köpenyben a segédei, köztük George, Thomas és a vigyorgó Tim. Valamennyien mezítláb voltak. Maria nővér előttük térdepelt, és egy edényben megmosta lábukat, kigúnyolva a rítust, amikor Jézus mosta meg a lábát tanítványainak.

Amikor a sor végére ért, Thomas Parkman megszólaltatott egy csengettyűt.

– Felállhatsz, Maria nővér.

Mary Lynn Spencer engedelmeskedett, és a kör közepére ment.

Thomas ünnepélyes hangon folytatta.

– Mary Spencer nővér, hamarosan Urunk és Istenünk, a Sátán nővére leszel.

Thomas egy feszületet helyezett az oltárkőre, és Mary kezébe adott egy kalapácsot. Mary a szemébe nézett, remélve, hogy sikerül elkendőznie belső ellenkezését.

– Tagadd meg korábbi istenedet! – parancsolta Thomas.

Mary úgy érezte, mintha egy színdarab főszerepét játszaná. A középiskola színjátszó körében ismerte meg, milyen érzés, amikor minden tekintet őrá szegeződik. Most megint mindenki őt nézte.

Mary a feje fölé emelte a kalapácsot, és nagy erővel lesújtott, darabokra törve a feszületet. A gyülekezet elismerőleg felmordult.

Maryt a főpap elé vezették, aki hervadt mosollyal üdvözölte. Thomas Mary mögé lépett, és a fülébe suttogott.

– Tudod, mi a dolgod.

Maria nővér lassú mozdulatokkal levetette magáról az apácaruhát. Először a csuklyát. Aztán a köpenyt. Hamarosan egy szál bugyiban állt előttük, és feszengve nézett Thomasra. A férfi megrázta a fejét. Nem elég. Maria nővér ledobta az utolsó ruhadarabot is, és immár meztelenül nézett szembe a gyülekezettel.

Thomas egy kannát nyújtott át neki, és ő lelocsolta az apácaruhát. Thomas ezután egy égő, fekete gyertyát adott át, és Maria nővér meggyújtotta a ruhakupacot. Hatalmas láng csapott fel, szikrák röppentek magasra az oltár fölé.

A táncoló árnyékok között előlépett a főpap, és Maria nővér kezét ráhelyezte a hatalmas talizmánra, amelynek belső izzása hirtelen felragyogott. Thomas odalépett Maria nővér mögé, és a talizmán láncon függő, kicsinyített mását a nyakába akasztotta.

– Üdvözöllek körünkben, Mary Spencer, nővérünk.

– Dicsőség a Sátánnak! – zengte a hívek kórusa.

Maria nővér felsóhajtott. Megtörtént hát. Hivatalosan felavatták, befogadták a szektába. Thomas átölelte, szorosan markolva meztelen bőrét. A gyülekezet tagjai köréjük sereglettek.

Mary megpróbálta leállítani agyát, gondolatait, érzékeit. Nem tehetett mást, ha túl akarta élni ezt a megpróbáltatást, ha a legvégén győztesen akart kikerülni belőle.

A többiek is vetkőztek már, és Maria nővér meztelen testét az oltár hideg kövére fektették.