V. sz. 1368., Flamerule 11. napja

Gyertyavári Athol üdvözletét küldi Danilo Thannak.

Bár elég kelletlenül.

Elolvastam előző leveled, és az azt megelőzőt, és az azt megelőző jó néhányat. Kíváncsi lennék, mennyi pénzt adtál már ki tintára és pergamenre.

De gondolom, ennek így kell lennie. Ha be akarod fejezni, amit elkezdtél, és valami jót akarsz alkotni, akkor kérlelhetetlennek és bőkezűnek kell lenned, hogy megszerezd a szükséges tudást. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem írhatsz röviden.

Először is, takarékoskodj a hízelgő és udvarló szavakkal! Nem mintha valótlant mondanál, de feláll tőle a szőr a hátamon. Talán csak azért, mert még túl élénken emlékszem, amikor azt állítottad, hogy a nőnek, aki nevemen nevezett, selypítve kellett beszélnie.

De lehet, hogy így van.

Sajnos nem küldhetem el neked a kötetet, amit a legutóbb kértél. Ez egy ősi könyv, egyike a könyvtáram öt legöregebb darabjának, ezért a törékeny papírok és a gyenge kötés nem bírnák ki az utat. A legtöbb, amit tehettem, hogy felbéreltem egy írnokot, másolja le neked. Csatoltan küldök pár oldalt. Ha elégedett vagy velük, megkérem, hogy másolja le az egészet. Egy efféle munka ára ötezer arany; jóval több lenne, de mégiscsak egy tanoncról van szó.

És így is olcsóbb vagyok, mint bármelyik rusnya kurtizán, aki elverné a pénzed. De isten őrizz, hogy garasoskodjak, elvégre a te pénzedet költöm, nem a sajátom.

A levélben visszaküldöm a tintaport is, mit küldtél. Talán valóban világít a sötétben, de semmi kedvem megint egy villám alá állni.

A részlet a Penge és véres dicsőség című könyvből alant következik.

Üdv:

Athol a Csupaszállú