A KORÁBBAN TÖRTÉNTEK ÖSSZEFOGLALÁSA

A Ködszerzet: A Végső Birodalom I-II. című kötetekben megismerkedhettünk a Végső Birodalommal, amelyben egy Uralkodónak nevezett halhatatlan császár uralkodott. Ezer évvel korábban az Uralkodó magához ragadta a hatalmat a Megdicsőülés Kútjánál, és állítólag legyőzte a Mélységként ismert erőt vagy teremtményt.

Az Uralkodó meghódította az ismert világot és létrehozta a Végső Birodalmat. Ezer évig uralkodott. Ez idő alatt kiirtotta a területen addig létezett korábbi királyságok, kultúrák, vallások és nyelvek maradványait is. A helyükbe saját rendszerét állította. Bizonyos embereket a „szká” névvel illetett, ami jelentésében megegyezik a „rabszolga”, illetve „földműves” szóval. Egy másik réteg alkotta a nemességet, akik közé azok leszármazottai tartoztak, akik annak idején segítették és támogatták őt hódításai során. Azt mondják, az Uralkodó ruházta fel őket az allomancia erejével, hogy legyőzhetetlen orgyilkosokat és harcosokat hozzon létre – akik gondolkozni is tudnak, szemben a vadállatias kolosszokkal –, majd felhasználta erejüket birodalma megszerzésében és megerősítésében.

Az Uralkodó tiltotta a szkák és nemesek közti frigyet. Ezeréves uralma alatt a szkák többször is felkeltek, de egy lázadásuk sem járt sikerrel.

Végül Kelsier, egy félig szká, félig nemesi származású ködszerzet elhatározta, hogy megdönti az Uralkodót. A Végső Birodalom egykoron leghíresebb tolvajvezérét jól ismerték merész ötletei miatt. Vakmerő tervei végül fogságba sodorták, és az Uralkodó haláltáborába küldték, a Hathsin Bugyraiba, egyben az atium titkos lelőhelyére.

Az a legenda járta, hogy a Bugyrokból soha senki nem tért vissza élve – de Kelsiernek sikerült. Abban az időben tett szert rendkívüli erőre ködszerzetként, és kiszabadította magát, amivel elnyerte a Hathsin Túlélője címet. Ekkor szembefordult korábbi önző életével és elhatározta, hogy megvalósítja élete legmerészebb álmát: megdönti a Végső Birodalmat.

Célja elérése érdekében tolvajokból, főként félvér mívesekből bandát toborzott. Ebben az időszakban találkozott a szintén félvér ködszerzettel, egy Vin nevű fiatal lánnyal. A tizenéves lány nem volt tisztában képességeivel, ezért Kelsier bevette a bandába, és a mesterévé nevezte ki magát. Elméletileg azért, hogy legyen kire átruháznia az örökségét.

Kelsier csapata apránként megszervezett egy szká lázadókból álló földalatti sereget. Közben a bandatagok aggódni kezdtek, hogy vezérük esetleg hasonlatossá válik az Uralkodóhoz, ugyanis a férfi gondoskodott róla, hogy legenda váljék belőle a szká lakosok körében, és szinte vallási figuraként kezdték tisztelni. Időközben Vin – aki a bátyja mellett nevelkedett az utcán – életében először érzett bizalmat mások iránt. Ezzel egy időben elkezdett hinni Kelsierben és célja helyességében.

A tervezgetés hosszú folyamata során Vin beépült a nemesség körébe. Felvette Valette Renoux, a vidékről származó fiatal nemeshölgy szerepét, és még bálokra és társas összejövetelekre is eljárt, hogy híreket szerezzen. Az első bálon találkozott Elend Venture-rel, a fiatal, idealista nemessel. A férfi bebizonyította a lánynak, hogy nem minden nemes szolgál rá a rossz hírnévre. A két fiatal végül Kelsier minden tiltása és próbálkozása ellenére beleszeretett egymásba.

A banda talált egy naplót, amit nyilvánvalóan az Uralkodó írt a Megdicsőülés előtti napokban. A könyv sorai egészen újszerű képet festettek az Uralkodóvá vált zsarnokról: szomorkás, elfáradt ember tűnt elő, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy megvédje a népét a Mélységtől, annak ellenére, hogy nem igazán tudta, mivel áll szemben.

Végül kiderült, hogy Kelsier terve nem csupán a hadsereg bevetésére korlátozódott a birodalom megdöntése érdekében. Részben azért fektetett rengeteg energiát abba, hogy csapatokat állítson fel, mert ez jó kifogás volt arra, hogy pletykákat terjesszenek róla. Ugyanakkor a bandatagokat is kiképezte az irányítás és a meggyőzés művészetére. Terve valódi nagysága akkor derült ki, amikor látványos módon feláldozta magát, mártírrá válva a szkák előtt, akiket ezzel a tettével végleg sikerült meggyőzni, hogy lázadjanak fel és döntsék meg az Uralkodó hatalmát.

Az egyik bandatagról – aki „Renoux nagyúr”, Valette nagybátyja szerepét játszotta – kiderült, hogy valójában OreSeur, egy kandra. OreSeur belebújt Kelsier bőrébe, majd a lakosok közé vegyülve elhitette a néppel, hogy Kelsier feltámadt, így lelkesítette a szkákat. Ezután a szerződés alapján Vint szolgálta, és feladata szerint vigyáznia kellett a lányra a férfi halála után.

Valójában végül Vin ölte meg az Uralkodót. Rájött, hogy a zsarnok sem isteni erővel, sem a halhatatlanság képességével nem rendelkezett. Egyszerűen csak módot talált rá, hogy meghosszabbítsa az életét és megsokszorozza az erejét azáltal, hogy egyszerre alkalmazta az allomanciát és a ferukímiát. Nem ő volt a naplóban emlegetett hős sem, hanem a hősnek gondolt férfi szolgája, egy rendkívüli képességekkel rendelkező ferukimista. Sokkal erősebb allomantának számított Vinnél. Miközben a zsarnokkal harcolt, a lány valahogyan erőt merített a ködből, és fémek helyett azt égette a szervezetében. Azóta sem tudja, hogyan vagy miért történt, de ennek segítségével, és miután fény derült a zsarnok igazi természetére, képes volt legyőzni és megölni az Uralkodót.

A Végső Birodalomban a káosz vette át a hatalmat. Luthadel, a főváros irányítása Elend Venture-höz került, aki Kelsier bandatagjait bízta meg a kormányzással.

Egy év telt el azóta.