46.
Fenyőfadoboz

Creedmore épp a nóta csúcspontjánál tartott, amikor Chevette kiszúrta a fönt köröző Isten Apró Játékszerét. Mint a híd eredeti szintjén álló számos épületnek, a bárnak sem volt saját mennyezete, csak a fölébe emelt akármilyen szint alja, melynek eredményeként a plafon hepehupás volt és szabálytalan alakú. A menedzsment az idők folyamán teljesen lefújatta feketével, és Chevette talán észre sem veszi a röpködő kamerát, ha annak mylarballonja vissza nem veri a színpad fényeit. Kétségtelenül irányította valaki, még pedig láthatóan azért, hogy közelit vegyen fel Creedmore-ról. Aztán Chevette kiszúrt még két ezüst ballont az egyenetlen mennyezet egy árkában.

Ami annyit tesz, gondolta, hogy Tessa valakivel visszavitette magát a furgonhoz a Folsom lábánál. Aztán vagy ő vezetett vissza, vagy hozták. (Biztos volt benne, hogy Tessa nem sétálna, főként nem a kamerákkal.) Chevette a második lehetőségben reménykedett, mert nem különösebben akart még egyszer parkolóhely után vadászni. Akármit is csinál itt Tessa, később csak szükségük lesz egy helyre, ahol aludhatnak.

Creedmore dala olyan agyatlan, dacos jódlival végződött, amit a közönség vadjenki tagjai rémes üvöltéssé fölerősítve visszhangoztak. Chevette elámult ezen a lelkesedésen, nem is Creedmore miatt, hanem hogy ilyen zenének szól. Furcsa dolog ez a zenével: úgy látszik, az emberek bármibe belemennek, és ha elég sok összejön egy bárban, egész klassz hangulat kerekedhet.

Átküzdötte magát a tömegen, elhárítva egy-egy marasztaló kezet, Tessát kereste, de közben Carsont is, amikor Creedmore barátja, Maryalice belebotlott. Maryalice blúzának egy-két gombját kigombolta, és igen nagy betekintést engedett méretes kebleibe. Boldognak látszott, legalábbis olyan boldognak, amennyire az igen részegek azok, mert a nő határozottan és nyilvánvalóan az volt.

– Szivi! – kiáltotta, s vállánál megragadta Chevette-et. – Hol voltál? Mindenféle ingyenes italt tartogatunk szakmai vendégeinknek!

Ezek szerint Maryalice nem emlékezett, hogy Chevette megmondta, ő meg Tessa nem az A&R-től vannak, de úgy vélte, Maryalice általában sok mindenre nem emlékezhet.

– Az klassz – mondta. – Nem látta Tessát? Akivel idejöttem? Ausztráliai és...

– Ott a világítóbokszban Szent Vitussal, szivi. Buell egész koncertjét fölveszi azokkal a kis ballonokkal! – sugárzott a boldogságtól. Nagy, rúzsbő csókot nyomott Chevette arcára, és azonnal meg is feledkezett róla, üres arccal fordult arra, amerre Chevette sejtése szerint a bár lehetett.

De már látta is a világítóbokszot: túlméretezett, matt fekete rekesz, amit a falnak tapasztottak, szemben a színpaddal, oldalán végig megvetemedett műanyag ablak, melyen át teljesen tisztán látta Tessa arcát és egy kopasz fiúét, keménykedő, csapott, fekete szemüvegben. Csak a fejük, akár a báboké. Fém létra vezetett föl oda, melyet rozsdás csőbilincsekkel erősítettek a falhoz.

Tessa föltette saját speciális szemüvegét, amiből Chevette tudta, Isten Apró Játékszerének képét látja benne, s fekete kesztyűjével igazít és fókuszál. Creedmore közben belecsapott egy másik, gyorsabb dalba, az emberek lábukkal verték a ritmust, s közben a fejük le-föl bukdácsolt.

Néhány baseballsapkás fazon állt a létránál, dobozból itták a sört, de Chevette átbújt a kezük alatt, és felmászott a létrán, oda se hederítve arra, aki nevetve a fenekére csapott.

Keresztül a lyukon, orra poros, sör áztatta szőnyeggel egy szinten.

– Tessa. Helló!

– Chevette? – Tessa nem fordult meg, a szemüvegben látottakra koncentrált. – Hová tűntél?

– Megláttam Carsont – mondta Chevette, s teljesen fölmászott. – Leléptem.

– Ez elképesztő felvétel lesz – mondta Tessa. – Ezek az arcok. Akár Robert Frank. Fekete-fehérben veszem fel, aztán megszínezem...

– Tessa, szerintem el kéne tűnnünk.

– Ki a picsa vagy te? – fordult oda hozzá a kopasz. Ujjatlan, testhez álló pólót viselt, felső karja olyan vékony volt, akár Chevette csuklója, meztelen válla madárcsontszerűen törékeny.

– Ő Szent Vitus – mondta Tessa szórakozottan, mintha meg akarta volna előzni az ellenségeskedést, elvonni a figyelmet. – Itt a világítást csinálja, de másik két helyen hangosít is, a Kognitív Disszidensekben és a... – Keze táncot lejtett magával a fekete kesztyűben.

Chevette még azelőttről ismerte a Kognitív Disszidenseket. – Az egy táncos-bár.

– Ezután átmegyünk oda – jelentette ki Tessa. – Azt mondja, ott akkor kezdődik az élet, és jóval érdekesebb ennél.

– Ennél bármi az – mondta Szent Vitus végtelen fáradtsággal.

– Blue Ahmed ott vett fel egy dalt – mondta Tessa. – „Az én háborúm az én háborúm”.

– Szar volt – mondta Chevette.

– Te a Chrome Koran verzióra gondolsz – mondta Szent Vitus, s hangjából sütött a lenézés. – Az Ahmedét nem is hallhattad.

– Azt te honnét a faszból tudnád?

– Mert ki se adták – jelentette ki önelégülten Szent Vitus.

– Talán valaki kicsempészte, baszod – mondta Chevette. Legszívesebben a padlóra küldte volna ezt a narkómajmot. Nem is lenne olyan nehéz, gondolta, bár sose tudhatod, mi történik, ha egy táncossal telt alak begurul. Rengeteg sztorit hallott, amikben tizenkét éves srácok annyira belőttek, hogy a lökhárítónál fogva felborítottak egy rendőrautót, igaz, ezekben a történetekben a srácok izmai általában szétfeszítették a bőrüket, amit viszont már nemigen hitt el. Nem lehetett igaz; ezt nevezte Carson városi legendának.

Creedmore dala acélos gitárcsörömpöléssel ért véget, ami Chevette figyelmét a színpadra vonta. Úgy látta, Creedmore most már teljesen beállt, győzedelmesen bámult ki, mintha hatalmas stadionban arcok tengerét látná.

A nagydarab gitáros leakasztotta válláról a gitárt, és egy pajeszos, fekete bőrmellényes fiúnak adta, aki fekete, kisebb testű gitárt nyomott a kezébe.

– És most a „Fenyőfadoboz” – mondta Creedmore, ahogy a gitáros játszani kezdett. Chevette megint csak nem értette a szöveget, csak annyit, hogy régies és gyászos, arról, hogy mind a fenyőfadobozban végezzük, ami nyilván koporsót jelentett, amiben régen az embereket eltemették, de ennyi erővel jelenthette volna azt a bokszot amiben most volt Tessával és ezzel a seggfejjel. Körbenézve meglátott egy vén krómszéket, ülőfelületén a kárpit feltépve és leragasztószalagozva, hát letette magát erre, és úgy döntött, befogja a száját, amíg Tessa fel nem vette Creedmore-ról, amit akar. Aztán tesz róla, hogy mindketten lekopjanak innét.