34.
Piaci töréspontok

Te mit gondolsz, Martial, mi ez? – kérdezte Fontaine ügyvédjét, Martial Matitse-t, a Matitse Rapelego Njembo ügyvédi irodából, melynek képviselete három notebookot és egy antik kínai biciklit foglalt magába.

Martial a fogát szívta a vonal túlsó végén, és ebből Fontaine tudta, a fiú által lehívott listákat nézi.

– Letéti páncélrekeszek tartalmának listái, ahogy azt a különböző állami törvények előírják. Antiterrorista szabályozás. Hogy ne lehessen csak úgy eldugni drogmintákat, nukleáris robbanófejeket meg ilyesmi. Ráadásul a pénzmosás megelőzését is várták tőle, igaz még amikor a pénz nagy zöld papírkötegeket jelentett. De a helyedben, Fontaine, én mást kérdeznék az ügyvédemtől. Azaz: nem szegem meg a törvényt ezeknek a dokumentumoknak a birtoklásával?

– Azt teszem?

Martial pár másodpercnyi telefoncsöndet tartott.

– Igen, azt teszed. De attól függ, hogyan tettél szert rájuk. És épp most állapítottam meg, hogy a felsorolt vagyontárgyak tulajdonosai kivétel nélkül halottak.

– Halottak?

– A legteljesebb mértékben. Ezek végrendeleti dokumentumok. Még mindig törvényi védelem alatt, de merem állítani, hogy egyes tárgyak a listákon aukcióra fognak kerülni, ahogy a különböző örökösödési eljárások bonyolódnak.

Fontaine válla fölött hátrapillantva a fiút látta, aki még mindig a padlón ült, a harmadik jeges guajáva üdítőt szopogatta. – Honnét szerezted ezeket? – kérdezte Martial.

– Pontosan nem tudom.

– Elvileg ilyen fájlokat nem lehet dekódolni. Csak ha FBI ügynök vagy. Ha másvalaki dekódolja, az a te szempontodból csak személyiségi ügy. De ha te csinálod, vagy szándékosan részt veszel benne, akkor tiltott technika birtokosa vagy részbirtokosa vagy, ami bebocsátást jelent azon rendkívül hatékony börtönök egyikébe, melyeket a magánszektor oly szorgalmasan épít és üzemeltet.

– Nem birtoklok ilyesmit.

– Akárhogy is, ha birtokolnál, megfontoltan alkalmazva, a kellő titoktartás mellett, az említett technika segítségével képes lennél feltárni bizonyos hasznot hajtó piaci töréspontokat. Tudsz követni, Fontaine?

– Nem.

– Mondom másként: ha olyan dokumentumokra tudsz szert tenni, mint senki más, nem lenne buta dolog olyasvalakivel beszélni, aki sejtheti, milyen dokumentum megszerzése jelentene hasznot.

– Hé, Martial, én nem...

– Fontaine, kérlek. Én értem, hogy aki használt étkészleteket és vén, patkány rágta játékokat árul, az ezt foglalkozásnak tekinti. Hivatásnak. Nem a pénzért csinálod, tudom. Mindazonáltal ha valamihez hátsó csatornákat találsz, a lehető leghamarabb konzultálj ügyvédeddel, vagyis velem. Hallod?

– Martial, én nem...

– Clarisse irodánk egy másik tagjától információkat kért, Fontaine. Bizalmasan közlöm ezt veled.

Fontaine nem örült a hírnek.

– Válásról beszélt, barátom.

– Mennem kell, Martial. Vásárlók.

Fontaine letette. A hír Clarisse-ről nem volt újdonság, de mindeddig sikerült nem gondolnia rá.

Halk, folyamatos kattogásra lett figyelmes, hátrafordulva látja, hogy a fiú újra föltette a vidpántot.