20

 

A csillaghajó-agy hiányzó részének előkerítése nehezebbnek tűnt, mint várták. A nehézség főleg annak volt köszönhető, hogy a hajó robotjai egyre különösebben viselkedtek. Az Ajtómaták például hallucinálni kezdtek: nem létező első osztályú utasok állatainak nyitották ki az ajtókat, és a hulladékmegsemmisítőkkel bájologtak. A Felvonómaták mély depresszióba zuhantak, és meg voltak győződve róla, hogy a civilizáció pusztulását csak úgy előzhetik meg, ha kevesebb fehérjét fogyasztanak. A Pormaták egyre-másra viharzottak elő a szegélylécek közül, akkora szöszöket raktak a padlóra, hogy minden orra bukott bennük.

A legnagyobb probléma azonban a hajó legnagyobb bárjával volt, ahol a Bármatát valaki kibernetikus kényszerzubbonyba bújtatta, pedig mindenki láthatta, hogy Titánia agyának egyik darabkája ott lapul mögötte a polcon, a színes üvegek és poharak között.

- Igen uram! A türelmük pillanatát kérem... Máris megkokolok egy kevertélt uram - A Bármata az egészséges szalonspicc és a merev részegség között ingadozott.

- Csak azt a kibervacakot kérjük a polcról... - próbálkozott Golholiwol tizedes. A Bármata azonban egyszerűen orrba vágta. - Au! - jajdult fel Golholiwol tizedes.

Akárhogy is próbáltak átmászni a bárpulton, hogy megkaparintsák a tárgyat, mindannyiszor a Bármata ellenállásába ütköztek, aki meglepő erőről tett tanúbizonyságot, s a békeszerető yassaccaiaknak végül vissza kellett vonulniuk.

 

Mire a Tüanic Csillaghajó összes hiányzó részét egy kivételével összegyűjtötték, Yassacca bolygója már látható volt.

 

A hazatérés mindig is a Börtönőr kedvenc időtöltése volt. Tudta, hogy nemsokára feltett lábbal ücsöröghet a pattogó kandalló mellett egy korsó Kóser ó-Serrel a kezében, a családja pedig ide-oda futkosva fog készülni a vacsorához, és utána a lenyugvó nap fényében társasjátékozni fognak a verendán.

Ezért aztán vidám dalocskát fütyörészve nyitotta ki a cellaajtót, és intett Dannek, hogy mostantól szabad ember.

Ha Dan egy kicsivel többet konyított volna a zenéhez, felismerte volna, hogy a Börtönőr egy népszerű, első világháborús földi slágert fütyül. Ennek oka a már említett időhurokban keresendő, amelyen át francia pezsgőt csempésztek a Blerontinra.

Tudniillik az igazság, amiről senki sem tudott, az volt, hogy a Börtönőr nem más, mint Pilliwiddlipillipitit tizedes, rettenthetetlen vezére a hírhedt Pilliwiddlipillipitit-csempészbandának, amely egyike volt azoknak a kellemetlen bűnszövetkezeteknek, amelyek a yassaccai gazdaság bukása után ütötték fel a fejüket a bolygón. Pilliwiddlipillipitit a yassaccai űr-flotta egyszerű tizedesének adta ki magát, hogy körülszimatoljon a Titanic Csillaghajón egy esetleges későbbi fosztogatást előkészítendő. De ez egy másik történet.

Miután Dan kiszabadult, nyílegyenesen Lucyhez sietett, aki Az Újságíróval és Nettie-vel a Parancsnoki Hídon álldogált, és az ablakból a közeledő bolygó hatalmas gömbjét nézte.

-Lucy! - suttogta. - Beszélhetnénk valahol négyszemközt?

- Most nem! - súgta vissza Lucy. - Nézd csak! Láttál már valaha ilyen gyönyörű látványt?

- A melleidre emlékeztet - mondta Az Újságíró. Dan alig tudta visszafogni magát, de ahelyett, hogy ott helyben megölte volna Az Újságírót, karon ragadta Lucyt, és a Híd másik végéhez vonszolta.

- Te ajánlottad fel! Azt mondta, hogy így volt! -Dan megpróbált inkább felháborodottnak és vádlónak, mint szomorúnak tűnni, mégis csak szánalmas, panaszos nyafogás jött ki belőle.

- Dan! Csak egy gyenge pillanatom volt...

- Velem miért nem volt sosem „gyenge pillanatod''? Tizenhárom év alatt...

- Mi a fenéről beszélsz, Dan? Nagyszerű szexuális életünk van, nem? - Lucy kezdett a falra mászni a férfitól.

- Hát... de..., csak éppen...

- Egy féltékeny barom vagy! Azt hiszed, hogy minden pasinak a nyakába ugrok, aki vonzónak talál!

- Sosem mondtam ilyet! - Dan szokás szerint most is érezte, hogy kezd kicsúszni a kezéből az irányítás. Ám ez most nem következett be, és a férfi megmenekült a dialektikus megaláztatástól, ugyanis az események váratlan fordulata történetünk egész folyását megváltoztatta.

Bolfass a kontinensek és az országok körvonalait mutogatta Nellie-nek. Szaporán vert a szíve - részint a világa fölött érzett büszkeségtől, ám túlnyomórészt amiatt, mert Nettie belekarolt, és ámulattal csodálta a tájat. Bolfass úgy érezte, menten elájul. Érezte a mellette álló gyönyörű teremtés illatát, érezte kezének finom érintését a karján, és érezte, hogy a lány szíve az ő szíve mellett dobog. Bolfass szinte azt sem tudta, mit beszél.

- Ott pedig, drága hölgyem a Meszesveder-óceán látható. Az ott a Kerámia-sivatag földje. Oh! Ott pedig, drága hölgyem, ha odafordítja a tekintetét, láthatja az én országomat is, az Ács-szigeteket. Csodás hely. A legkitűnőbb mesteremberek és technikusok lakják. Vagyis lakták... mielőtt... - Bolfass hangja megbicsaklott. Nettie ránézett, és látta, hogy az alacsony férfi markáns arcára mély barázdákat váj a szomorúság.

- Mielőtt mi történt, Bolfass kapitány? - kérdezte kedvesen Nettie.

- Ó, Nettie kisasszony, nem akarom a világunk problémáival terhelni - felelte a lovagias kapitány.

- De én szeretném tudni. - Nettie megfogta a kapitány kezét és gyengéden megsimogatta, s a kapitány minden bizonnyal ott és azonnal elalélt volna a boldogságtól, ha a figyelmét nem tereli el valami mozgás a bolygó körül.

- Rodden! Mi az? - Bolfass kapitány nagyon nyugtalan lett.

A Navigációs Mérnök a távoli Yassacca körüli ködbe fúrta a tekintetét. Aztán belenézett a makrotávcsövébe, és önkéntelen sóhaj szakadt fel a torkából.

- Blerontiniak! - mormolta.

Bolfass megragadta a makrotávcsövet. Igen! Tisztán látta az úrvadászgép-flottát. A hajókon blerontini rendszámtábla volt, és semmi más jelzés, tehát nem a hivatalos Blerontini Úrflottához tartoztak.

- Zsoldoskatonák.' - motyogta Assmal.

- Az bizony elég nagy baj - tette hozzá Yellin.

- Gyorsan! - üvöltötte Bolfass. - Mindenki fegyverbe! És kikapcsolni az MP-fokozatot! Valódi lőszerrel lövünk!

A yassaccaiak zümmögve talpra ugrottak, megragadták a fegyvereiket, és a megbeszélt helyükre szaladtak. A gondolat, hogy valódi lőszerrel fognak lőni a Mű-Pusztító töltetek helyett, egyszerre volt szörnyű és izgalmas. Egy dolog volt élesben lőni a csillaghajó külsejét, de belül már igazán jelentós károkat lehetett okozni! Rengeteg izgalmas javításnak néztek elébe.

Bolfass arca hirtelen elsötétült, és gyászos képpel Nettie felé fordult.

-Nettie!-mondta.-Sajnálom, hogy ilyesmire kell vetemednem, és remélem, hogy meg tud nekem bocsátani, de meg kell kérnem, hogy a barátaival együtt vonuljanak félre a hajó egyik biztonságos részébe, amíg mi az ellenséggel vagyunk elfoglalva.

Amíg Bolfass e szavakat mondta, a blerontini zsoldosok (épp csak egy kicsivel fénysebesség alatt) a csillaghajóhoz süvítettek, és körülvették azt. Legalább ötven vagy hatvan űrhajójuk volt - tipikus ócska, katonai célra átalakított járművek. A Galaxis ezen szektorában ismerős látvány volt az ilyesféle szedett-vedett flotta a világok közötti gazdasági együttműködés csődje és a Galaxisközi Biztonsági Tanács összeomlása óta.

Hirtelen harsány hang bömbölt fel a csillaghajó hangosbeszélő rendszerében:

- Itt a blerontini Magna-Corps Biztosítótársaság hivatalos űrflottája! Támadásunk engedélyezett. Kijelölt kárbecslők vagyunk, és feladatunk a Csillagépszer Rt. megmaradt vagyontárgyainak likvidálása a biztosítási jegyzék hatodik paragrafusának harmadik bekezdése szerint. A fent nevezett biztosítótársaság megbízásából ezennel lefoglaljuk a fent említett biztosítótársaság jogos tulajdonát képező csillaghajót. Kérem, csöndben és rendezetten hagyják el a járművet!

-Kutyagumi az orrotokra! -üvöltötte Bolfass. Tudta, hogyan kell használni a hajó kommunikációs rendszerét, és olyan hangosan harsogott a hangja a zsoldosok űrhajóin, hogy még a Titanicon is hallani lehetett! - Ezt a hajót mi építettük! Korlátlanul és harag nélkül, bőkezűen pazaroltuk rá mesterségbelitudásunkat! Megvettük a legfinomabb anyagokat, és adósságokba vertük magunkat, hogy Leovinus úr csodálatosan magas elvárásainak megpróbáljunk megfelelni. Egy huncut garast sem fizettek nekünk. Amikor aztán elvitték tőlünk a félkész hajót, a családjainkkal együtt szegénységgel és éhínséggel kellett szembenéznünk. A Galaxis összes morális jogánál fogva a miénk a hajó. Mi több, a megmentett holmik tulajdonjoga alapján is magunknak követelhetjük! Mi találtuk meg, és mi hoztuk vissza az őt megillető helyre. Menjetek, és ássátok el magatokat!

Miközben beszélt, a zsoldosok egy vizsgálóhajója a csillaghajó oldalához húzódott. A hajótestbe hor-gonyokat akasztottak, és kintről elkezdték kinyitni a Titanic légzsilipjeit.

Ugyanabban a pillanatban a zsoldosok körül fénnyel, füsttel és zajjal telt meg a levegő. A yassaccaiak dühödt ellentámadásba lendültek.

Fél tucat izgatott yassaccai őr közben ismét letartóztatta Nettie-t, Dant, Lucyt és Az Újságírót, és a cellákhoz hurcolta őket. Körülbelül félúton jártak a Nagy Tengelymenti Csatorna partján, amikor a blerontini zsoldosok egyik előőrse benyomult a Beszállási Előcsarnokba, és tüzet nyitott. A három földlakó és Az Újságíró azonnal a földre vetette magát, de az MP-pisztolyokhoz szokott yassaccaiak egy másodpercig haboztak, és az alatt az egy másodperc alatt el is vesztették a csatát. Inchbewigglit és Kazitinker-Rigipitil tizedes még eljutott a fedélzetig, de Yarktak, Bunzlywotter, Tidoloft és Forzab tizedes azonnal találatot kapott. A mellükhöz kaptak, és fegyvereik csörömpölve estek a padlóra.

Nettie vetette rá magát elsőként a gazdátlan fegyverekre, és habozás nélkül a zsoldosok felé fordította. Figyelembe véve, hogy a Földön sosem fogott fegyvert a kezébe, Nettie játszi könnyedséggel kezelte a yassaccai „stukkert". Rögtön tudta, hogyan kell marokra fogni, és a tölténytartó alatt azonnal észrevette a ravaszt is. Célzott, és meghúzta a ravaszt.

A pisztoly csövéből láng csapott ki, és két zsoldos a földre zuhant.

- Ne! Ne! - üvöltötte rémülten Inchbewigglit tizedes. - A fejük fölé célozzon!

- Még mit nem! - üvöltött vissza Nettie, és leszedett még egy bleronünit. Közben Lucy, Dan és Az Újságíró is felkapott egy-egy pisztolyt, és lövöldözni kezdtek a támadókra.

A yassaccai őrök teljesen meg voltak rökönyöd-ve. Ami a blerontiniakat illeti, azok szóhoz sem jutottak a meglepetéstől. Hozzászoktak már a yassaccaiak MP-fegyvereihez, és extrém körülmények között még akár ahhoz is, hogy valódi fegyverekkel lövöldöznek a fejük fölé. De ez valami új volt! Rémisztő! Az a pár blerontini, aki életben maradt, lenézett elhullott társaira, aztán vissza ellenfeleikre, akik még most is kitartóan lődöztek. Nem várták meg, hogy egy újabb sortűz őket is leterítse; megfordultak és eliszkoltak.

A yassaccai őröknek leesett az álluk. Nemzetük történelme folyamán egyszer sem fordult elő, hogy a blerontiniak eliszkoltak volna a yassaccaiak puskatüze elől!

Nettie ezalatt a Beszállási Előcsarnok ajtajához rohant, és ott tovább tüzelt a visszavonuló blerontiniakra. A zsoldosok azonban már visszamentek a légzsilipbe, és bevágták maguk mögött az ajtót.

- Vigyázzon a festésre! - zihálta Inchbewigglit tizedes.

- Ügyes voltál! - kiáltotta Dan, aki most érte utol Nettie-t. A lány kapkodva szedte a levegőt, és ahogy szorosan mellé állt, Dan érzete hogy csak úgy sugárzik a testéből a meleg. Hirtelen sarkon perdült.

-Uramatyám! A bomba! -kiáltott fel, és előhúzta a mobiltelefont a zsebéből.

- Kettő... - mondta a bomba. - Egy...

- Szia, bomba! Én vagyok az, Nettie!

- Hello, Nettie!

- Jól vagy, bomba?

A bomba nem válaszolt. Dan egy pillanatig azt hitte, mindennek vége.

- Bomba! Ott vagy, bomba? - szólt Nettie a telefonba. A bomba azonban még mindig nem felelt.

- Bomba! - Dan kikapta a telefont Nettie kezéből. -Hát persze! Majd a teremtés koronája elintézi! - gúnyolódott Nettie.

- Bomba, ott vagy még? - Dan oda sem figyelt a lányra. - Mondj valamit!

- Éppen Nettie-nek akartam mondani valamit -duzzogott a bomba.

- Ó - mondta Dan, és visszaadta a telefont Nettie-nek. - Bocsánat - suttogta.

- Itt Nettie beszél - szólt Nettie a telefonba. A bomba most is csendben maradt. - Bomba! - ismételgette Nettie.

Még mindig csend.

- Bomba! - Nettie hangjába sürgetés vegyült. -Mondj valamit!

A bomba végre-valahára megszólalt... nagyon halkan...

- Szuperszabotőr vagyok... - kezdte.

- Ez a neved? - kérdezte Nettie.

- Igen. Én egy bomba vagyok.

- Tudom - mondta Nettie.

- Örülök, hogy hallom a hangját Nettie - mondta a bomba.

- Én is örülök, hogy hallom a tiédet, bomba - felelte Nettie.

- Ugye... nem csak úgy mondja?

- Dehogyis. Ahhoz képest, hogy elektronikus, nagyon kellemes a hangod. Olyan lágy... - Nettie egy pillanatig azt hitte, a bomba sír. - Nem kezdenél újra visszaszámlálni a kedvemért?

- Ha tényleg szeretné... - mondta a bomba.

- Igen, szeretném - mondta Nettie.

- Na jó - egyezett bele a bomba. - Visszaszámlálok - de csakis az ön kedvéért, Nettie. És ez lesz az utolsó... a legeslegutolsó.

Szünet.

- Csakis ön miatt teszem, Nettie.

- Köszönöm, bomba.

- Sok szerencsét, Nettie.

- Sok szerencsét, bomba.

-Ezer... kilencszázkilencvenkilenc...

Nettie annyira belefeledkezett abba, hogy a bombát megállítsa, hogy észre sem vette, mennyire fél, de egy pillanattal később rájött; a térde megbicsaklott, s a lány Dan karjába zuhant, aki hirtelen ott termett, hogy elkapja.

Bolfass a Titanic Csillaghajó Parancsnoki Hídján álldogált, és nem akart hinni a szemének, amikor látta, hogy a blerontini zsoldosok visszamenekülnek a vizsgálóűrhajóikba.

- Mi folyik itt? - kiáltott fel. - A blerontiniak nem szokták csak így feladni - általában az utolsó csepp vérükig harcolnak! - De azért ráadásként elrendelt egy újabb sorozatlövést, s a zsoldosok űrhajói körül ismét nagy zajjal izzott fel a feketeség. Annyi idő sem kellett hozzá, amíg egy kotronc a tálba fingik, s a Kárbecslők szedett-vedett űrflottája már irányt is változtatott, s fehéren izzó rakétáival eltűnt a csodás, zöld bolygó mögötti csillagok közt...

Dan és Nettie ebben a pillanatban ért vissza a Parancsnoki Hídra.

- Önöknek a celláikban kellene lenniük! - csattant fel Bolfass.

- Rálőttek az ellenségre! - Inchbewigglit tizedes jelent meg mögöttük. - Ezért menekültek el a zsoldosok!

- Csinálnunk kell valamit a bombával! - kiabált Nettie. - Azt mondja, ez a legutolsó visszaszámlálás.

- Ez borzasztó! - fakadt ki Bolfass, és tényleg igen siralmasan nézett ki.

- Az hát! Azt mondja, hogy most már tényleg fel fog robbanni!

- Önök egyenesen a blerontiniakra céloztak?

- Miért, nem ezt kellett volna? - kérdezte Nettie.

- Naná, hogy nem! - siránkozott Bolfass. - Szigorú illemkódexünk van! Drága hölgyem! Ugye, nem gondolta komolyan, amikor rájuk célzott?

- Dehogynem gondolta komolyan! - Dan kezdett kijönni a béketűrésből. - Csak így lehetett őket megállítani. Na, mit csináljunk a bombával?

-Amikor rájöttek, hogy Nettie tényleg lő rájuk, úgy eliszkoltak, hogy csak na! - ecsetelte lelkesen Inchbewigglit.

- Le kell tartóztatnom mindannyiukat!

- Bolfass kapitány - mondta Nettie a legbűbájosabb hangján. - Mi nem tudjuk, hogy járja önöknél a Yassaccán, tehát csak úgy tudtunk viselkedni, ahogy a földi emberek a Földön. Ott az emberek azért lőnek, hogy megöljék vagy megsebesítsék embertársaikat. Erre valók a fegyverek. Nekem sem tetszik, de sajnos ez van. Nem akartuk megsérteni a becsületkódexüket, mi csak önöket és a csillaghajót próbáltuk megvédeni a Kárbecslőktől. És most hallgassa csak! - Ezzel bekapcsolta a mobiltelefont.

- Kilencszázhuszonkettő... - A bomba még mindig számlált.

- Már csak körülbelül harminc percünk maradt!

- Ettől függetlenül - mondta Bolfass, még mindig könyörtelen arccal - bocsánatot kell kérnünk a bleíontiniaktól. -Dehát őnt is megakarták ölni! -kiáltotta Nettie.

- Igen, mert nekik nincs illemkódexük, ami ezt megtiltaná - érvelt a kapitány támadhatatlan logikával. - Mihelyt lesz annyi időm, hogy kifújjam magam, írok is nekik egy bocsánatkérő levelet.

- Ha sürgősen nem teszünk valamit a bombával -sopánkodott Dan - örökre kifújhatjuk magunkat!

- Igazuk van! - egyezett bele végre Bolfass. - Máris hatástalaníttatom.

Nettie ragaszkodott hozzá, hogy a bomba mellett legyen, miközben hatástalanítják.

- Úgy érzem, tartozom neki ennyivel - mondta, amikor Dan megpróbálta lebeszélni. - Különben is, ha felrobban, úgyis mindegy, hogy a hajó melyik részén vagyunk.

A yassaccai tűzszerész egyetértett, és lerakta szerszámostáskáját a bomba mellé.

- Négyszázharminchárom... - mondta a bomba. Nettie valahogy érezte, hogy többé nem hagyja magát félbeszakítani. Ez volt a végső visszaszámlálás.

- Hogy érzed magad, bomba? - kérdezte mégis.

- Kérem, ne szóljon hozzá, miközben hatástalanítom - kérte a tűzszerész. - Veszélyes lehet.

- Van rá elég ideje? - nyugtalankodott Dan.

- Négyszázharminckettő... - mondta a bomba.

-Az attól függ - mondta a tűzszerész, és lecsavarozott a szekrényről egy fémlapot. - Ha ebben a tempóban számol tovább, akkor semmi gond, az utolsó visszaszámláláskor azonban néha felgyorsítják az iramot. Ez egy 8D-96-os Maximuszkli Szuperszabotőr - ha egy 8G-s lenne vagy akár egy 9A-s, akkor nem lenne semmi baj. Azokba beépítettek egy szérvó-kontroll mechanizmust, ami kiküszöböli ezt a problémát. De egy 8D-s esetében, hááát... sosem lehet tudni... Á! Úgy látom, minden rendben...

A tűzszerész beszéd közben eltávolította a fémlapot. Alatta egy fakópiros gomb tűnt fel a következő felirattal: HATÁSTALANÍTÓ.

- Szerencsére a 8D-sekbe még a mai napig beszerelik ezt az automata hatástalanítót, hogy ezzel is megkönnyítsék nekünk, tűzszerészeknek a munkát. -Megnyomta a gombot. A bomba azonnal abbahagyta a számlálást. Aztán szünet volt. Majd felvijjogott egy sziréna, a HATÁSTALANÍTÓ feliratú gomb pedig villogni kezdett, és egy üveglap csúszott a gomb elé, hogy senki ne nyúlhasson hozzá.

- Várjunk csak egy pil... - mondta a tűzszerész, majd elakadt a szava. - Ez nekem nagyon nem tetszik.,.

- Gratulálok! - szólalt meg a bomba. - Önök sikeresen hatástalanították a 8D-96-os Maximuszkli Szu-perszabotőrt. A Szuperszabotőr azonban a csillaghajó kiberintelligencia-rendszerével áll kapcsolatban, s ez a rendszer sajnos jelenleg még nincs teljesen kész. A bomba ezért átkapcsol késleltető üzemmódba. Kérem, járjanak el a használati utasítás szerint.

- Hol az a használati utasítás? - kérdezte a tűzszerész, s a hangjában ott bujkált valami, ami Nettie-t (hiába is próbált kétségbeesetten egy megnyugtatóbb kifejezést találni rá) a „pánik"-ra emlékeztette.

- Maga a tűzszerész - mondta Dan segítőkészen. Nettie közben észrevette a szekrény alá dugott füzetkét. Végigpörgette a lapokat.

- Hogyan állítsuk be az órát kiadós bélszínek sütéséhez... - kezdte olvasni.

- Az a gázsütő használati utasítása! - jajdult fel a tűzszerész, majd kikapta a füzetkét a kezéből, és mohón lapozgatni kezdte. A yassaccaiakat ennyire érdekelte mindenféle műszaki leírás. Azokban mindig megnyugvást és menedéket leltek, kiváltképp, ha szorult helyzetben voltak.

Dan és Nettie közben az egész gépházat feltúrta, hogy megtalálják a megfelelő használati utasítást. Mire a tűzszerész „Odasüss! Öntisztító funkció is van benne! "-kurjantással ugrott egyet, Dan meg is találta a „Könnyű és érthető használati utasítás a 8D-96-os Maximuszkli Szuperszabotőr felhasználóbarát bombához" című füzetkét. Néhány vízvezetékcső mögé volt gyömöszölve.

- „A 8D-96-os Maximuszkli Szuperszabotőr egy abszolút felhasználóbarát robbanóeszköz" - olvasta. - „Kezelése könnyű és egyértelmű..."

- Ide vele! - ordította a tűzszerész, és kikapta a füzeikét Dan kezéből. -„Késleltető üzemmód" - olvasta. - „Amennyiben a hajó fedélzetén lévő befejezetlen intelligenciarendszer miatt a bomba késleltető üzemmódban van, a következő helyzet állhat elő: A hatástalanító gomb hozzáférhetetlen lesz. A bombát vagy a bombát tartalmazó szekrényt nem lehet megérinteni. A bombával többé semmit sem lehet kezdeni. Úgyhogy hagyják szépen békén. Világos? A 8D-96-os Maximuszkli Szuperszabotőr a késleltető üzemmódba lépés kezdetétől számítva pontosan hat dormillioni nap múlva felrobban.

- A fenébe! - szitkozódott Dan.

- A fenébe! - szitkozódott Nettie.

- A fenébe! - szitkozódott a tűzszerész.