15

Nettie abban a pillanatban küszködte magát ülő helyzetbe a díványon, ahová Dan fektette és felsikoltott:

- Uramisten! Már csak öt másodperc, és robban a bomba!

„Öt másodperc - gondolta Dan. - Az olcsó ponyvaregényekben ilyenkor jön az a rész, hogy a párocska az azonnali enyészettel szembesülvén önfeledten szeretkezni kezd." Csak azt sajnálta, hogy Nettie olyan öreg volt.

- Menj, beszélj vele! - utasította Nettie.

- Micsoda?- hüledezett Dan. - Nincs időm elmagyarázni! Csak higgy nekem, és tedd, amit mondok! A Gépházban van. Siess!

- Micsoda? - ismételte meg Dan ostoba képpel.

- SIESS! ROHANJ A GÉPHÁZBA! BESZÉLJ A BOMBÁVAL!

Dan úgy döntött, hogy bár az esztelenségnek is megvan a maga helye az emberi reakciók repertoárjában, ez nem a megfelelő idő és hely,hogy előszedje.

Kirohant a szépségszalonból (ugyanis ott voltak),végigszáguldott a Nagy Tengelymenti Csatorna mentén, s közben megpróbált nem odafigyelni az elma-radhatatlanan kórusra:

Egy boldog pár van
A gondolában,
És hat peták még a borravaló!

Az első dolog, amit a Gépházba rontva megpillantott a szekrényből kitüremkedő hatalmas bomba volt.

- Ötvennyolc... - bömbölte egy barátságos hang-, ötvenhét... ötvenhat... ötvenöt... ötvennégy...

Dannek semmi sem jutott az eszébe. Nem lehetett hibáztatni ezért, hiszen ez volt az első alkalom, az életében, hogy egy robbanószerkezetet kellett megszólítania. Elképzelése sem volt, mi érdekelhetne egy bombát.

- Szia! - szólalt meg végre. -Ötvenhárom... ötvenkettő... jó napot kívánók-ötvenegy... ötven... - folytatta a robot derűsen.

- Mindenképpen fel fogsz robbanni? - Dan úgy gondolta, a legjobb, ha egyből a tárgyra tér.

-Igen... negyvennyolc... negyvenhét...

Danben nem tengett túl a képzelőerő. Ezt ő is tudta. Lucy is. Még Nigel is. Lelkes volt, munkabíró, hűséges, alapos - bárki számára eszményi partner lenetett. De a fantázia nem volt az erőssége. Most mégis eszébe jutott valami. Hirtelen rájött, mi az az egyetlen dolog, ami még a bombakat sem hagyhatja hidegen.

- Tenyleg akarod ezt? - kérdezte. - Úgy értem: nem olyan egy kicsit, mint az öngyilkosság?

-Negyvenhat... negyvenöt... negyv... Nézze! Én mindössze egy egyszerű visszaszámláló- és robbanószerkezet vagyok, filozófiai értekezésre nem vagyok képes - felelte a bomba. - Kérem, ne beszéljen hozzám, miközben számolok. A fenébe! Most elfelejtettem, hol is tartottam. Látja? Figyelem: újrakezdem a visszaszámlálást Ezer... kilencszázkilencvenkilenc... kilencszázkilencvennyolc...

„Kitoltam a nyavalyással!" - gondolta Dan. Óráját a visszaszámláláshoz igazította. Körülbelül tizenhat percük lesz, mielőtt újra beszélni kell a bombával. Megfordult, és iszkolt vissza Nettie-hez.

Futás közben arra gondolt, hogy ez a Nettie úgy megkeverte a lelkét, mint egy kártyás a paklit. Istenem! Olyan intelligens az a lány! Hogyan jött rá ilyen hamar, mi a bomba gyenge pontja? Az éles eszű nő mellett Dan közönségesnek és jelentéktelennek érezte magát.

Hirtelen maga előtt látta Nettie öreg és töpörödött testét. Bizonyára csak képzelődött! Hiszen Nettié-vel, a gyönyörű és ragyogó Nettie-vel nem történhetett ilyesmi! És ekkor Dannek bizarr ötlete támadt: szörnyű ugyan, ami Nettie-vel történt (márpedig valami történt, de vajon micsoda?) mégis itt a kitűnő alkalom, most végre talán leveheti a lábáról!

* * *

Lucy sietve felkapkodta a ruháit. A nyilvánvaló tény, hogy ő és Az Újságíró mégsem porladtak szét a kozmoszban, egy kissé összezavarta. Hirtelenjében azt sem tudta, hova nézzen. Az Újságíró furcsa tekintettel méregette.

-Az önök világában tényleg minden másképp működik,

- Igazán? - Lucy úgy tett, mintha mi sem történt volna.

- Igen - felelte a férfi. - A Blerontinon a szeretkezést mindenféle képtelen rituálé előzi meg. Például az úgynevezett randevúk, amikor a fiatal pár esténként szórakozni jár anélkül, hogy „túl messzire merészkednének", ahogy mifelénk mondani szokás. Aztán ott van az eljegyzés nevezetű szertartás, ahol gyűrűket húzgálnak egymás ujjára, végül pedig egy esküvő néven ismert bonyolult ceremónia tortával meg úgynevezett „koszorúslányokkal" meg „vőféllyel" - a „nászútról" nem is beszélve. El sem hinné, mennyi üres fecsegés árán szeretkezhet egymással két szerelmes. Az önök földi megoldása sokkal jobban tetszik nekem.

- A bomba most is bármelyik pillanatban felrobbanhat! - emlékeztette Lucy.

- A bomba?! Ó, Pangalin! Teljesen kiment a fejemből!

Az Újságíró begondolatgombolkozott.

Mialatt a másodosztályú Nagy Tengelymenti Csatorna mentén loholtak, fogalmuk sem volt, bogy pontosan a másodperc nyolcszázhatvannegyed részén múlt, hogy nem ütköztek össze a Szépségszalon felé tartó Dannel. Hihetetlen egybeesés folytán a bomba is ennél a számnál tartott, amikor Lucy és Az Újságíró a Gépházba ért.

- Nyolcszázhatvannégy... nyolcszázhatvanhárom... -kántálta a bomba.

- Hogyhogy még csak nyolcszázhatvanháromnál tart? - csodálkozott Lucy.

- Gyönyörű vagy! - felelte Az Újságíró.

Lucynak feltűnt, hogy a férfi még rnindig igen furcsán nézi, és azt kívánta, bárcsak inkább a küszöbön álló problémára összpontosítana.

- Lehet, hogy addig nem számol, amíg senki sincs a teremben? - tűnődött tovább. Kihúzta a társát az ajtón, de amint a bombára kezdett figyelni, érezte, hogy az idegen megfogja a melleit.

- Oh, Lucy! Nem tudok semmi másra gondolni, csak rád! - dorombolta, és a nő nyakát cirógatta az orrával.

- Nyolcszázhatvankettő... nyolcszázhatvanegy... -folytatta a bomba, még akkor is, amikor már odakint voltak. Hát ez nem jött be, gondolta Lucy, és kihámozta magát Az Újságíró öleléséből.

Visszament a helyiségbe, a bombára meredt, és gondolkodni próbált, de nem nagyon ment neki, amikor egy földönkívüli nyalogatta a fülét, és azt sutyorogta, hogy a világon mindennél jobban szereti.

- Kérem, Az! - fakadt ki Lucy. - Erre most nincs időnk!

- Te kezdted... - emlékeztette a férfi. - Márpedig haegy blerontini férfit felizgatnak, akkor nagyon céltudatos tud lenni.

- Ismerem már a maga fajtáját - mondta Lucy, és megpróbálta arrébb taszítani.

- Tedd oda a kezedet még egyszer! - suttogta a fülébe a férfi.

- Fejezd már be! - csattant fel Lucy.

- Mit? - kérdezte a bomba. - Ó, hogy az a... Azt hittem, nekem szólt! Most eltévesztettem a számolást! Figyelem: újrakezdem a visszaszámlálást. Ezer... kilencszázkilencvenkilenc...

- Szeretlek! - búgta Az Újságíró. - Mindig is egy ilyen nőről álmodtam.

- Belezavarodott a számolásba! - kurjantotta Lucy.

- Kérlek, tedd oda a kezed... - folytatta Az Újságíró.

- Figyelj csak ide egy kicsit! - kiáltott Lucy a bombára. - Melyik csapat nyerte 1997-ben a baseball-világbajnokságot?

- Kilencszázkilencvenhét... kilencszázkilencve... Megkértem már önöket, hogy ne szakítsanak félbe a visszaszámlálás közepén! Ha olyan bombát szeretnének, amelyikkel elcseverészhetnek, akkor vegyenek egy Szuperszabotőr Profit; az többfeladatos beszédfelismerő- és általános terefereszoftverrel rendelkezik, és így sokkal többe is kerül a robbanás. Addig azonban érjék be velem. A lelkem is kiteszem, hogy ilyen bombát próbáló körülmények között is megálljain a helyemet! Figyelem: újrakezdem a visszaszámlálást. Ezer... kilencszázkilencvenkilenc...

- Csodálatos, finom bőröd van - nyögte Az Újságíró, és elég erősen beleharapott Lucy fülcimpájába.

- Au! - jajdult fel Lucy. - Figyelj, Az, most itt kell maradnod, hogy beszélj a bombához, amíg én felmegyek és megkeresem a Parancsnoki Hidat.

-Nem fogom kibírni nélküled! - ragadta meg Lucy karját a férfi.

- Ha nem maradsz itt beszélgetni a bombával, mindketten felrobbanunk! - bizonygatta Lucy.

- Akkor csináljuk még egyszer! - kérlelte Az Újságíró. -Utána már jobban oda tudok figyelni. Becsszóra! A blerontini férfiaknak legalább két menetre van szükségük, hogy oda tudjanak figyelni arra, amit csinálnak. Ez köztudott!

Lucy felsóhajott, megsimogatta a földönkívüli fejét, és arra gondolt, milyen képtelen helyzetbe keverte magát...