1

- Hol lehet Leovinus? - pattogott Blerontis Nöke, a Blerontin bolygó Északkeleti Gázművek vállalatának Fő Mennyiségi Ellenőre. - Nem! Nem kérek még egy rohadt halkrémes szendvicset!

Nem kifejezetten a „rohadt" szót használta, mivel ez a szó a blerontini nyelvben nem is létezett. Az általa használt kifejezés szó szerinti fordításban valahogy így hangoznék: „olyasmi méretű, mint a bal fülcimpa", ám a jelentése sokkal közelebb áll a "rohadt"-hoz. Ugyancsak nem „halkrém"-et mondott, a Blerontin bolygón ugyanis hal sem létezik abban a formában, ahogyan földi szemmel nézve a halat ismerik. Ám ha valaki egy teljesen ismeretlen civilizáció nyelvéből fordít, amely olyan messze van, mint a galaxis közepe, nagyjából vissza kell adnia a szavak jelentését.

Ugyanígy Blerontis Nöke nem pont „Mennyiségi Ellenőr" volt, az „Északkeleti Gázművek" pedig igencsak kevéssé szemléletes képet ad beosztásának nagyszerűségéről. Na jó, lehet, hogy jobb lesz, ha újra kezdem az elejétől.

- Hol lehet Leovinus? - pattogott Blerontis Nöke, a Blerontin bolygó Legfontosabb és Legnevesebb Államférfija. - Nélküle nem kezdhetjük el a kilővést.

Számos alacsonyabb beosztású tisztviselőt szalajtottak, hogy kerítsék élő a Nagy Embert. A hatalmas tömeg közben egyre türelmetlenebbül fortyogott az óriási Szerelődokk előtt, ahol csábos rózsaszín selyemlepellel letakarva ott állt az új csillaghajó. Egy lélek sem volt a tömegben, aki akár egyetlen anyát vagy csavart megpillanthatott volna a hajóból, de a híre máris a Galaxis egyik spirálkarjától a másikig söpört.

A nagy Leovinus még mindig nem jelent meg a kilövési emelvényen. Az egyik tisztviselő éppen azt magyarázta újra Blerontis Nőkének, miért olyan fontosak azok a „halkrémes" szendvicsek.

- Rendes körülmények között joggal gondolhatná Szárnyaló Fennköltséged, hogy egy csillaghajó kilövése nem kívánja meg ezt az előkelő szertartást. De, mint tudja, ez a csillaghajó más. Ez a csillaghajó a legnagyszerűbb, a legpompásabb és technikailag a legfejlettebb csillaghajó, amelyet valaha építettek. A Csillaghajók Csillaghajója! Korunk és minden más kor legnagyobb kibernetikai produktuma, ráadásul teljességgel elpusztíthatatlan. Ezért gondolta úgy a Galaxisközi Tanács, hogy „halkrémes szendvics"-eseménnyé nyilvánítja a kilövést.

A Nök szíve elszorult. A szeme előtt foszlott semmivé utolsó védelmi vonala, és tudta, hogy nincs mese, a kilövés-szortartás végéig legalább egy „hal-krémes" szendvicset le kell gyűrnie. Tudta, hogy hónapokig fog tartani, amíg elmúlik az íze.

Földi szemmel nézve pedig egy blerontini hónap több ember-öltőnyi idővel volt egyenlő. Természetesen ott senki sem nézte földi szemmel.

Sőt, a mintegy ötvenmillió összecsődült blerontini közül, akik mind azért gyűltek össze, hogy lássák a világegyetemes történelem legnagyobb csillaghajójának kilövését, egy sem akadt, aki hallott volna a Földről. Ha pedig egy földi ember mégis megkérdezte volna, hogy hallott-e róla valaki, még csak nem is értették volna meg a kérdést, mivel egy „halkrémes" eseményen tilos volt tolmácshólyagokat viselni. Ez ís egyike volt azoknak az ostoba kis hagyományoknak, amelyektől a Nök a falra mászott.*

Leovinus viszont még mindig nem volt sehol.

* * *

- A helyszínen mindenki visszatartott lélegzettel és keresztbe tett ujjakkal várakozik - suttogta láthatatlan mikrofonjába a Blerontini Távirati Iroda Felelős Riportere. - Igaz, még egyetlen pillantást sem vethettek a mesés csillaghajóra, mégis mindenki biztos benne, hogy nem csupán a legfejlettebb, hanem egyszersmind a leggyönyörűbb csillaghajó, amit valaha is építettek. Nem csoda, hiszen Leovinus szellemi gyermeke. Az ő építészeti zsenialitásának köszönhetjük a hatalmas Észak-Dél hidat, amelyösszeköti a két sarki jégsapkát, az ő zenei inspirációjának köszönhetjük bolygónk össznépi himnuszát, a „Győzedelmes Zsúrszendvícseínk"-et, és az ő ballisztikában és biomassza-energetikában való fölül-múlhatatlan jártasságának köszönhetjük híres, ki-be kapcsolható harmadik napunkat... De azt beszélik, hogy... micsoda?... Hölgyeim, uraim és egyebeim, úgy tűnik, a nagy Leovinus eltűnt! Egész nap nem látta senki. A kilövést természetesen nem kezdhetik el nélküle... a tömeg viszont kezdi követelni, hogy történjen már végre valami... És,„hohó! Mi történt?

A tömeg mogorván felmorajlott, amikor egy csapat alacsony, rongyos kezeslábast és lapos sapkát viselő egyén tolakodott be hirtelen a nézőtérre. Érthetetlen nyelven kiáltoztak (a tolmácshólyag-tilalom miatt), és kibetűzhetetlen transzparenseket lengettek.

- Úgy tűnik, a yassaccai küldöttség mégiscsak bebocsátást nyert! - A Felelős Riporter hangjába némi rémület keveredett. Főként azért, mert mint mindig, most is előre megírta a kommentárját. Az az eshetőség, hogy az események váratlan fordulatot vesznek, s emiatt rögtönöznie kell, valóságos rémálom volt számára, ami riporterkedésének hosszú éveit minden éjjel végigkísérte.

- Hmm! - nyögte a Felelős Riporter. Érezte, hogy forogni kezd körülette a világ. - Ööö... - Levegőért kapkodott, és érezte, hogy kavarog a gyomra. - Ó! Khm! Mit is mondhatnék? - Imádkozott, hogy a nyelvére jöjjenek a szavak. Visszatérő rémálmaiban - amikor alaposan belakmározott kotronchurkából - ugyanilyen helyzetbe került: valami váratlan dolog történt, papírjait pedig láthatatlan kezek röppentették el, s neki nem jutott eszébe semmi. A Felelős Riporter védelmében azért meg kell említeni, hogy a blerontini népünnepélyeken ritkán történtek váratlan események, mivel a hatóságok erre különösen nagy gondot fordítottak. A Felelős Riporter ijedten kiáltott fel. A láthatatlan kezek most tényleg elröppentették papírjait, s a Felelős Riporter alhasi tájékát aggasztó melegség töltötte el.

"Megvan! Komolyan! Minden kétséget kizáróan yassaccaiak! Már látom is őket! - Ez két egész mondat volt! Mégiscsak sikerült neki! - Ó, a fene egye meg! - Hogy semmi sem jutott eszébe, az egy dolog, de egy ennyire képtelen helyzettel hogyan is birkózhatott volna meg? Ez nem szerepelt a rémálmában. Ez annál sokkal rosszabb volt!

Az igazsághoz tartozik, hogy a Felelős Riporter személyes katasztrófája csupán egy szem volt a csillaghajó építését végigkísérő katasztrófák láncolatában. Az a hír járta, hogy összecsapták a munkát; a fő hajtómű is valahová elhányódott; Leovinus összeveszett a Csillagépszer Rt. elnökével, de sokat vitázott Leovinus és menedzsere, Brobostigon, Brobostigon és Leovinus könyvelője, Scralíontis, valamint Scraliontis és Leovinus - és így tovább.

Az mindenesetre tény és való, hogy a csillaghajó megépítése minden érintett felet anyagi csődbe döntött, beleértve egy bolygó teljes lakosságát is. Yassacca mind ez ideig egy szorgalmas nép virágzó lakhelye volt. A Galaxis középső részének leghatékonyabb és legmegbízhatóbb építőiparáról elhíresült bolygó lakói évszázadokig csendes bőségben éltek. Sosem kértek túl sokat. Mindig kész lettek határidőre. Sosem csapták össze a munkát. A büszke mesteremberekből álló népet hidegen hagyták a Galaxisközi Zsúrszendvicsbajnokságok, így vagyonát az állampolgárok életszínvonalának javítására fordíthatta.

Így is volt mindaddig, amíg el nem vállalták, hogy megépítik Leovinus mesterművét, pályafutásának megkoronázását, a nagy csillaghajót, amely még most is eldugva állt a kilövőállványzaton, és a leleplezésre várt.

- Adjátok vissza boldog életünket! - kiabálják a yassaccai tüntetők a blerontini nézősereg számára érthetetlenül.

- Bolygókat a csillaghajók helyett! - harsogják transzparenseik a megzavart tömegnek.

- Távolítsátok el ezt a csürhét! - dörmögi Flortin Rimanquez, a Rendőrök és Nyulak Főnöke.

- Hol lehet Leovinus? - nyögi Blerontis Nöke.