80

Evie és Jacob megint veszekedtek. Henry ellentmondásos érzelmekkel nézte őket. Egyrészt nem szívesen látta, ahogy az ikrek egymás torkának esnek, másrészt viszont egyre inkább beleszeretett Evie-be, és senki mással nem akart osztozni rajta.

Önző gondolat, igen. De ez van. Kár is lenne tagadnia. Magának akarta Evie Frye-t, és ha a lány összekap a fivérével, hát annál hamarabb kapja meg őt.

Közben a vita tovább dühöngött.

–  Starrick hamarosan akcióba lép – mondta Evie. – Az Éden Darabja valahol a Buckingham-palotában van.

–  Legyen csak az övé – válaszolta Jacob.

Henry látta, hogy még mindig tele van arroganciával, méghozzá sok szempontból teljesen jogosan; rengeteg sikeres küldetést vitt véghez. Legutóbbi győzelmeként meggyilkolta Maxwell Roth-ot. Henry még emlékezett, amikor annak idején az Ethantől kapott, templomos nevekkel teli dokumentumokat böngészte. Jacobnak köszönhetően azon emberek többsége, ha ugyan nem az összes, meghalt vagy legalábbis kiesett a játszmából. Nem akármilyen eredmény.

A Lepel megtalálását sürgető Evie mégsem látott tovább a fivére okozta pusztításnál.

–  Láttam a kezed nyomát a városon – vágta Jacob fejéhez. – A „túlságos hevesség lassúsághoz vezető büntetését szenveded”.

–  Nekem te ne idézz apától – rivallt rá a fivére.

–  Ez Platón – helyesbített lesújtóan Evie. – Borzasztóan sajnálom, hogy ez nem jár semmilyen pusztítanivalóval. Apának igaza volt. Sosem tetszettek neki a te módszereid.

–  Apa halott, Evie…

Eljött az ideje, hogy Henry közbelépjen.

–  Elég! Most értesítettek a kémeim, hogy Starrick a ma esti palotabálon tervezi ellopni az Éden Darabját, aztán pedig végezni akar az állam és az egyház fejeseivel.

Ez pedig megváltoztatta a dolgokat.

Evie és Jacob egymásra néztek, és tudták, hogy Starrick eme újabb húzása, amellyel vissza kívánta szerezni mindazt, amitől az ikrek megfosztották, összehangolta a lány Lepel iránti megszállottságát és a fiú hagyományosabb hatalomátvételi tervét.

Megértették a helyzetet. Vonakodva, de akkor is megértették.

–  Még egyszer utoljára, a régi idők emlékére? – kérdezte Jacob felvont szemöldökkel, és Evie egy pillanatig emlékezett, miféle kötelék kötötte össze őket egykor, és gyászolta elszakadását. Ki hitte volna, hogy apja kívánságának beteljesítése így eltávolítja őket egymástól?

–  És aztán végeztünk – közölte vele nehéz szívvel.

–  Ebbe örömmel beleegyezem. Szóval, mi a terv?

Úgy tervezték, hogy a Benjamin és Mary Ann Disraelivel kialakított jó kapcsolatukat használják fel arra, hogy meghívókat lopjanak maguknak az estélyre – méghozzá a Gladstone-októl.

Evie elindult megbeszélni egy találkozót Singh-gel, Jacobnak pedig a meghívókat kellett megszereznie a kótyagos Catherine Gladstone-tól – testhezálló feladat a számára. Emellett Jacob a hintóját is el tervezte kötni. Mivel a meghívón az állt, hogy „a kardokat le kell adni a bejáratnál”, úgy döntöttek, Frederick Abberline a legmegfelelőbb választás, hogy becsempéssze a fegyvereiket a palota területére, és a közrendőr erre ígéretet is tett. Jacobnak ehhez el kellett emelnie egy egyenruhát is. Evie közben találkozott Duleep Singh-gel, aki azt mondta, a tervrajzokat a Fehér Vendégszobában tartják, a királynő személyes papírjaival együtt.

Most már tudta, hol kell keresnie őket. És Jacobnak köszönhetően szert tettek egy hintóra is. És módot találtak a fegyverek palotába csempészésére. És szereztek meghívókat.

A játszma elkezdődött.