56

A csuszamlástól megmozdultak a tárnát körülvevő töltések. Bár az alagút kitartott, a szerelvény fölé összeeszkábált tető kibillent a helyéről, és recsegve beomlott, rázuhanva a lenti kocsikra, amelyeknek teteje beszakadt alattuk, és szilánkokkal árasztotta el a benne tartózkodókat, lehetőséget adva a Szellemnek, hogy akcióba lendüljön. Kitépte magát a büntetők szorításából.

–  Ethan – kiáltotta, majd keresztülrontott a másik kocsiba vezető ajtón, ahol Mrs. Pearson már eleve feje felé emelt kézzel sikoltozott rémülten, és amikor meglátta a Szellemet, még hangosabban rázendített.

A Szellem kirántotta a kocsi ajtaját, kiugrott a peronra – és majdnem beleütközött Ethan Frye-ba.

–  Megölni! – kiáltotta Cavanagh olyan hanggal, amelyet mintha egyenesen a pokolból szalajtottak volna. – Megölni mindkettőt!

A két büntető kirontott a kocsiajtóból, és elzárta az útjukat, miközben hátulról közeledett a többi kubikos. Másik Hardy elővett a kabátjából egy revolvert, és megcélozta a Szellemet.

A Szellem egy pillanatnyi tétlenkedés nélkül ugrott neki, azt kívánva, bárcsak lenne nála egy penge, de megelégedett csupasz talpának megkeményedett szélével, és szinte megpördült a levegőben, ahogy előrelendülve kirúgta Másik Hardy kezéből a revolvert, majd másik lábával lesújtott a férfi állára, hátrataszítva a fejét.

A fegyver elpörgött a közelükből, és mindkét férfi elterült a padlón, de a Szellem reagált elsőként, és ismét rúgott, ezúttal Másik Hardy álla alá, és egy reccsenés jelezte, hogy ellenfele vagy meghalt, vagy végleg kiesett a játszmából. Így vagy úgy, a Szellemet nem különösebben érdekelte.

Közben Ethan Smith társaságát élvezte. A büntető egy hosszú pengéjű tőrrel hadonászott szinte vaktában, és annyi esélye volt felülkerekedni az orgyilkoson, mint hógolyónak a pokolban. És valóban, Ethan ügyesen oldalra lépett, és érezte az alkarjára szerelt mechanizmus megnyugtató csiklandozását, ahogy a penge kilövellt, aztán belemélyedt a férfi nyakába.

A földrengés hirtelen megerősödött, Cavanagh pedig kilépett eléjük a kocsiból a peronra. Kése még mindig a mozdonyvezető mellkasában nyugodott, de most nem is volt rá szüksége. Ott tartotta a kezében a ragyogó ereklyét, amely mintha a rengésekkel összhangban pulzált volna.

Hat méterre tőle Ethan és a Szellem riadt pillantást váltottak, miközben Cavanagh feltartotta maga elé a gömböt, mintha csak az isteneknek kínálná fel, majd a sérült faszerkezet egy hatalmas nyögést hallatott, és a fenti hangzavar felerősödött. A távolból a hirtelen földrengéstől megriadt bámészkodók sikolyai hallatszottak – a rengés pedig egyre erősödött, ahogy a ragyogó ereklye mögött Cavanagh arca mániákus vigyorba torzult, szeme pedig megváltozott, míg a férfiban, aki egész életét azzal töltötte, hogy feláldozza emberségét az ambíció és a korrupció oltárán, immár tényleg semmi emberi nem maradt.

Nem vette észre a felé óvakodó Marchantot.

Azt sem vette észre, hogy Marchant magához vette a mozdonyvezető mellkasába temetett gyöngymarkolatú kést.

–  Crawford Starrick üdvözletét küldi – kiabálta túl a hivatalnok a beomló tárna hangzavarát, majd belemélyesztette a kést Cavanagh hónaljába.

Az igazgató szeme elkerekedett a fájdalomtól, a sokktól és az események hirtelen fordulatának érthetetlenségétől. Az ereklye ritmikus pulzálása azonnal elmúlt, ahogy gazdája térdre esett vértől máris sötétvörös öltönyében. Marchantra nézett, majd a két orgyilkosra, aztán előrezuhant, és végső pillanatában valami talán visszatért belé egykori önmagából, hogy eltűnődhessen gaztettein, mielőtt megtelik a tüdeje, belefullad a saját vérébe, és egy utolsó, nedves köhögéssel elhagyja ezt a világot, a Szellem pedig remélte, hogy a névtelen szipoly vár rá a pokolban.

A kubikosok elárasztották mögöttük a peront, míg Marchant felkapta az ereklyét – Ethan Frye előrelendült, hogy elvegye tőle, mindez pedig alig egy pillanattal azelőtt történt, hogy egy lezuhanó gerenda begyújtotta az egyik kocsi tetejének gáztartályát, és a Metropolitan Vasútvonal vadonatúj, zárt luxusszerelvényét elnyelték a lángok.