2

Nem messze Ethantől egy Boot nevű fickó ólálkodott az egyik sikátorban. Viseltes vadászkabát és szakadt kalap volt rajta, és egy zsebórát tanulmányozott, amelytől az imént fosztott meg egy úriembert.

Boot nem tudta, hogy új szerzeményét hajdani tulajdonosa éppen ezen a napon kívánta elvinni az órajavítóhoz oly okokból kifolyólag, amelyek hamarosan komoly hatást gyakorolnak Ethan Frye, Boot, egy magát Szellemnek hívó fiatalember, illetve más, a Templomos Rend és az Orgyilkos Testvériség közti örök küzdelemben részt vevő emberek életére. Boot nem tudta, hogy a zsebóra pontosan egy órát késik.

Eme információ hiányában önmagával meglehetősen elégedetten csukta össze. Ezután kióvakodott a sikátorból, szétnézett balra és jobbra, majd megindult a lassan elnéptelenedő piactéren. Fejét vállai közé húzva, kezét a zsebében nyugtatva haladt, hátrapillantva közben, hogy nem követik-e, majd elégedetten folytatta útját, és a Covent Gardent elhagyva belépett a St. Giles nyomornegyedébe.

Szinte azonnal megérezte a változást a levegőben. Csizmája sarka eddig köveken kopogott, most azonban belesüllyedt az utca trágyájába, és rothadó zöldség meg emberi salakanyag szagát verte fel. Vastagon borította a járdát, megült a levegőben. Boot a szájára és az orrára húzta a sálját, hogy valamelyest védje magát a bűztől.

Pár lépés erejéig egy farkasszerű kutya loholt a nyomában, bordái kilátszottak összezsugorodott gyomra fölött. Éhes, véreres szemmel, könyörögve nézett rá, de Boot félrerúgta, mire az állat eliszkolt. Nem messze egy zsinórral összefogott rongyokat viselő nő ült egy ajtóban, és kisbabáját a mellén nyugtatva vizslatta őt üveges, halott nyomortanya-tekintetével. Talán egy prostituált anyja, aki várja, hogy lánya visszatérjen a napi keresettel, és jaj neki, ha üres kézzel állít haza. Vagy talán egy csapat tolvaj és rabló vezetője, és éppen a napi zsákmány érkezésére vár. Vagy talán éjszakai szállásokat ad ki. Itt, a nyomornegyedben az egykor pompás házakat kis lakásokká alakították, hogy éjszakánként menedékül szolgáljanak a rászorulóknak: szökevényeknek és családoknak, kurváknak, kereskedőknek és munkásoknak – bárkinek, aki fizetni tudott egy talpalatnyi helyért a padlón, vagy, ha szerencséje és elég pénze volt, egy ágyért, de a legtöbbeknek be kellett érniük a matracként szolgáló szalmával és fahulladékkal. Nem mintha egyébként alhattak volna egy jót ilyen körülmények közt: a padlón egy centi sem maradt szabadon, az éjszakát babasírás hangja töltötte meg.

És noha az itt fekvő emberek közül sokan nem tudtak vagy nem is akartak dolgozni, néhányuknak azért volt foglalkozása. Kutyákat képeztek ki, vagy madarakkal kereskedtek. Vizitormát, hangyát, szittyót vagy heringet adtak el. Utcai árusok voltak és utcaseprők és kávéfőzők meg plakátragasztók és transzparenshordók. Portékájukat magukkal hozták a szállásokba, tovább rontva annak zsúfoltságát és a bűzét. Éjszakára a házakat bezárják, törött ablakait rongyokkal és újságpapírokkal tömik be, hogy óvják a szállásokat a füstöt okádó várostól. Az éjszakai levegő már egész családokat fullasztott meg. Legalábbis azt beszélték, és a szegénynegyedben csak a pletyka terjedt a járványoknál is gyorsabban. Így aztán Florence Nightingale prédikálhatott, amit csak akart, a nyomortanya lakói köszönték szépen, inkább zárt ablakok mögött aludtak.

Aligha lehet hibáztatni őket, gondolta Boot. Ha a szegénynegyedben élsz, komoly esélyed van az elhalálozásra. A betegség és az erőszak itt mindennapos dolog. A gyerekeket az a veszély fenyegeti, hogy megfulladnak, amikor a felnőttek rájuk fordulnak álmukban. A halál oka: ráfekvés. Hétvégenként fordul elő a leggyakrabban, amikor elfogy az utolsó csepp gin, amikor kiürül az összes kocsma, és anyu meg apu hazabotorkálnak a sűrű ködben, fel a csúszós kőlépcsőkön, át az ajtón és be a meleg, büdös szobába, ahol végre álomra hajthatják a fejüket…

Majd reggel, amikor a nap már felkelt, de a szmog még nem oszlott el, a nyomortelep a szeretteiktől megfosztottak jajveszékeléseitől visszhangzik.

Boot beljebb hatolt a szegénynegyedben, oda, ahonnan a magasabb épületek még a hold leghalványabb fényét is kiszorítják, a lámpások pedig alattomosan ragyognak a köd ölelésében. A férfi rekedt énekhangot hallott kiszűrődni egy pár utcával odébb álló kocsmából. Az ének néha felerősödött, ahogy az ajtó kivágódott, hogy részegeket hányjon ki magából.

Ebben az utcában azonban nem sorakoztak kocsmák. Csak újságpapírral betömött ajtók és ablakok, szárítókötelekről egy hajó vitorláiként csüngő ruhák, és a távoli énekszót leszámítva Boot pusztán a folyó víz hangját és a saját légzését hallotta. Teljesen egyedül volt.

Legalábbis azt hitte.

És most még az a távoli énekszó is elhallgatott. Csak a csöpögő víz verte fel az éj csendjét.

Neszezés hangjára rezzent össze.

–  Ki van ott? – kérdezte, de rögtön tudta, hogy egy patkányt szólított meg, és hát nem szép, amikor annyira félsz, hogy egy rágcsáló ugraszt ki a bőrödből? De bizony, nagyon szép.

Csakhogy ekkor megint meghallotta a zajt. Megpördült, sűrű levegő táncolt és örvénylett körülötte, mintha csak függönyként akarna szétnyílni előtte, és egy pillanatra mintha meglátott volna valamit. Valaminek a sugallatát. Egy alakot a ködben.

Aztán még mintha légzésre lett volna figyelmes. A sajátja rövid és gyors volt, mintha levegőért kapkodott volna, ez a másik viszont hangosnak és egyenletesnek tűnt – de honnan jött? Az egyik pillanatban mintha előtte lett volna, a másikban pedig mögötte. Megint az a neszezés. Összerezzent egy csattanásra, de csak felülről, az egyik lakásból jött. Egy pár vitatkozni kezdett – a férfi megint részegen jött haza. Nem, a nő jött megint részegen haza. Boot megengedett magának egy halvány mosolyt, és kissé megnyugodott. Hát nem megriasztja néhány kísértet, pár patkány és két öreg szerető viszálya? Mi jöhet még?

Megfordult, hogy folytassa útját. Ebben a pillanatban a köd szétnyílt előtte, és kilépett belőle egy palástos alak, aki, még mielőtt Boot bármit is reagálhatott volna, megragadta, majd hátrahúzta a kezét, mintha csak meg akarná ütni, ám ehelyett megrántotta a csuklóját, és ruhaujjából lágy kattanással egy penge lövellt elő.

Boot ijedten lehunyta a szemét. Amikor kinyitotta, a palástos férfit látta a szemgolyójától centikre lebegő penge mögött.

Összevizelte magát.