74

Evie ült és borongott. Igaz, örömmel hallotta Jacob eredményeit. Egyrészt sikerült kiiktatnia a banktulajdonos Twopennyt, és ezzel belepiszkított a templomosok finanszírozási rendszerébe. Más tevékenységei is hasonlóan hatásosnak bizonyultak.

Evie jóval kevesebb sikert tudott felmutatni.

Viszont legalább több időt tölthetett Henry Greennel, és ennek örömétől még Jacob gúnyolódásai sem tudták megfosztani. Ő és Henry napról napra egyre közelebb kerültek egymáshoz.

Nyomozásuk azonban nem vezetett eredményre. Úgy tűnt, minél inkább beleássák magukat a könyvekbe, és minél többet görnyednek a ládából megszerzett szöveg fölé, annál kevesebbet tudnak kideríteni.

Evie Lucy szavain merengett. Azon, hogy a Lepel örök életet kínál a viselőjének. Azt már tudták, hogy az Éden Leple az idézet szerint „a legsúlyosabb sérülést is képes meggyógyítani”, de tényleg örök életet adna?

És a kulcs most Lucy Thorne-nál volt.

–  Mire mész egy kulccsal, ha nem tudod, hogy  milyen zárat nyit? – mondta egy délután, és Henryvel újabb gyertyafény melletti órákat vesztegettek a homályos szövegeket bújva.

–  Lefogadom, hogy Miss Thorne hasonló problémával küszködik – jelentette ki szárazon Henry, és még csak fel sem pillantott a naplóból, amelyet éppen tanulmányozott.

Igaza volt, ezt nehéz szívvel és egy sóhajtással Evie-nek is el kellett ismernie, és tekintete visszavándorolt a dokumentumokra. És akkor – ebben a pillanatban – meglátta. Ott, pont előtte…

–  Henry – szólalt meg halkan. Kezét a férfi karjára tette, majd gyorsan lejjebb mutatott vele, és megköszörülte a torkát az érintés hirtelen szégyenétől. – Itt van. Ez az.

Henry tekintete követte az ujját a kulcsot ábrázoló képhez. Ez az. Felvillanyozva nyúlt a könyvek halmába egy másik kötetért, és agyában máris összekötötte a tényeket.

–  Ez megegyezik a királynő gyűjteményével – mondta Henry az oldalakat pörgetve. Megtalálta, amit keresett, és izgatottságtól ragyogó szemmel nézett Evie-re. – A londoni Towerben van.